Ung, 1912. július-december (50. évfolyam, 27-51. szám)

1912-08-04 / 31. szám

50. évfolyam, — 31. szám Megjelenik minden vasárnap. Ungvár, 1912. augusztus 4 Előfizetési feltételek: Csak az „Ung“ lapra Egész évre . . 8 K Negyedévre . 2 K Félévre .... 4 K Egyes szám . 10 f. Amerikába: Egész évre ----- 1060 K )(Ung vármegye Hivatalos Lap^-jával együtt Egész évre 14 K — Félévre .... 7 K Ung vármegye Hivatalos Lapja az ,U n g“ mellékleteként meg­jelenik minden csütörtökön. AZ UNGMEGYEI Hirdetések úgy az „Ung* mint „Ung vármegye Hivatalos Lapja“ részére — továbbá magánosok részéről az előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, Székely és Illés könyvkereskedésébe küldendők. Nyilttér soronkint 40 fillér. A nyilttér és a hirdetési dijak előre fizetendők. Kiadóhivatalt telefonszám 11. GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Felelős szerkesztő : Szerkesztőség: Kazinczy-utca l-sö szám. BÁNÓCZY BÉLA. Segédszerkesztő : DEÁK GYŰL Kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése. Köztisztaság, Uj vasúti politikát! igazi, tiszta köztisztaság után vágyunk epedve, türe­lemmel, jóakarattal, de ma már bosszúsan, csalódottan. Kötetszámra mennek a köztisztasági intézkedé­sek; ha mind betartanák, legalább is úgy festenének a nyilvános helyek, mint egy hófehér leányszoba, a betegségek terjedésének eleje vétetnék, a levegő tiszta lenne, s mindezzel szemben, — ha Ungváron jól kö­rülnézünk, — hát annyi közpiszkot látunk, — ameny- nyit csak igen kevés egyéb helyeken. Különösen a nyár veti mindig fokozottabb mér­tékben felszínre ezt a témát. Az északkeleti magyar városokra az ország véle ménye már rég kimondotta, — hogy piszkosak. Un­dorítóan piszkosak. S telnek az évek, a kunyhók he­lyére paloták emelkednek, de az a jó, minden rendü- rangu piszok, az marad változatlanul, mintha elválaszt­hatatlanul hozzá tartozna e városok állagához, — amely nélkül talán boldogtalanok lennénk. Nem úgy, — jó uraim ! Elég legyen a patópá- los politikából. Hiszen a fejlődésnek, a magasabb fokra való emelkedésnek, a kultúrának éppen a tisz­taság egyik legfontonsabb előfeltétele. Irgalmatlanul végre kell hajtani itt minden célszerű intézkedést. Egyenesen botrány, ami Ungvár utcáin látható. A legforgalmasabb hely, a korzó állandóan tele csor­dák maradványaival, a por fullasztja torkunkat, s ha sepernek is, nagyobb gaudiumra ezt is akkor csinálják, amikor bosszanthatnak vele; egyes mellékutcákban valóságos trágya-dombok éktelenkednek, az Ung-csa- torna valóságos szemétgyűjtő, sőt a kaszárnyák min­den szennyét, piszkát egyenesen ide fuvarozzák, a nagyhid alatt a halak dögön rágódnak, a piacok kö­zönséges szemétlerakodóhelyek, a Füzes- és Varga­soron a bűz valósággal elkábit, a Bercsényi-utca vége a legsötétebb Ázsia, az Árpád-uton pedig látunk jele­netet, amikor lengyel polgártársunk egyenesen a háza előtt vesz lábvizet.. . De ki győzné elősorolni mind. Bármely sarkon megállaz, — láthatsz éppen eleget. Hát nem úgy, jó uraim! A bőrünkre megy a dolog. Rendet kérünk. Tisztaságot, kérünk. Ha nincs .köz-tisztaság, akkor hogy merik bün­tetni a magánosokat csekély áthágásokért ? Elég legyen az Árgius istállóból ? Sátoraljaújhely város polgármestere né­hány héttel ezelőtt felterjesztést intézett kép­viselőtestülete elé a Vaján—Deregnyő—Sátor­aljaújhelyi vasút létesítése érdekében. Ez az előterjesztés, melyben több, ben­nünket is érdeklő vonatkozás van és melyet az „Ung“ annak idején szószerint közölt, meg­érdemli, hogy bővebben foglalkozzunk vele. Nem kevesebbről van benne szó, mint­hogy Sátoraljaújhely közönsége kereskedelmi forgalmának csökkenését félti az általunk fel­építeni szándékolt, de hozzájárulás hiányában egyelőre a stagnálás állapotában levő Vaján— Deregnyő—Bánóéi h. é. vasúttól. Úgy vették észre, hogy az egyelőre csak Vajánig kiépí­tett szárnyvonal is károsan befolyásolta vá­rosuk forgalmát, amennyiben több község a zsákvonat folytán kereskedelmi tekintetben Ungvár felé gravitál. Attól tartanak tehát, hogy h. é. vasutunknak Bánóéig való kiépí­tése esetén Zemplénmegyének ez a gazdag vidéke egészen Ungvár felé fog gravitálni, mint a jelenleg kereskedelmileg fejlettebb vá­ros felé. Ezt ellensúlyozandó, foglalkoznak azzal a tervvel, hogy a Vaján—Bánóéi vasút en­gedményesét nagy anyagi és erkölcsi támoga­tások által reábirják arra, hogy a tervezett útirány helyett Vaján—Deregnyő—Sátoralja­újhely irányában építse meg az Ungvár—Va- jáni vasút meghosszabbítását és igy közvet­len összeköttetéssel óhajtják a felénk húzó községeket városuk részére visszahódítani. Ugyanezen vasút engedményese nem ré­giben kért Ungvár város képviselőtestületétől és Ungmegye törvényhatósági bizottságától anyagi és erkölcsi támogatást a vajáni vasút továbbépithetésének keresztülvitele érdekében. Mindkét helyen azonban kérelmével elutasí­tották, mert azt tartják, hogy a tervezett vasút épitése Ungmegye és Ungvár város közönsé­gére nézve csak káros lehet. Szóval, ellenté­tes álláspont s hogy ezek közül melyik fel­fogás a helyes, azt szükségtelen bővebben fejtegetni. Régen be van már bizonyítva, hogy egy városnak kereskedelmi forgalmára nézve egy új vasútvonal csak előnyös lehet és hogy az a város, amelyik a vasúti összeköttetés elől elzárkózik, feltétlenül visszafejlődik, mert nem képes versenyezni azzal a várossal, amelynek vasútja van, hisz minden egyes vasúti vonal egy új véredény, amelyik a községet közelebb hozza az egyetemes kereskedelmi és ipari forgalomhoz. Nálunk ezzel szemben még mindig az a balhit uralkodik, hogy egy vasúti vonal el­tereli a város forgalmát, ennélfogva az csak hátrányos lehet ránk nézve. Úgy látszik, ab­ból indulnak ki, hogy új vasúti vonalak lé­tesítése folytán Ungvár szekér-forgalma meg­csappant. Tény, hogy például a határszéli vonat kiépítése folytán városunkat a lengyel fuvaro­sok nem keresik fel oly mértékben, mint az­előtt. Utcáink a nagy teher súlya alatt gör­nyedő hitvány hegyi gebék szánalmas kiné­zésű kocsisainak hangos kiabálásától nem viszhangzanak többé, ebből azonban csak a felületes szemlélő vonhat le olyas következ­Uti emlékek. Irta Deák Gyula. (A Tisza forrásánál. — A lengyelek fürdői. — Hamis fogalmak Czernowitzról. — A földrajzi Írókról.) Czernowitz, 1912. jul. Azt a bizonyos „édes semmittevés“*t is csak úgy élvezzük igazán, ha valamit teszünk. Abszolút nyuga­lomban talán el lehet tölteni ogy-kót napot, de hosszabb szabadságot átélni úgy, bogy csak éppen vagyunk, szinte lehetetlenségnok tartom. Rám nézve, aki meg­szoktam a nyári utazásokat, a legnagyobb büntetés volna egy helyben, hozzá még munka nélkül, eltöl­teni a vakációt. Az utazás megnyitja az ember előtt a szellemi kincsek tárházát. Úgy hirtelenóben ki sem lehet fejezni, hogy mennyire szélesedik a látókörünk egy-egy utazás által. Földrajzi, történelmi, néprajzi, természetrajzi ismeretek özönével hatolnak az agyba, sokkal könnyeb­ben és maradandóbban, mint a könyvekből szerzett tudomány. De a szívre is jótékony hatással van az utazás. Minden bizonyítás nélkül elhihetjük, hogy a szív nemesítése végett is szükségünk van az utazásra. A vonat a Tisza vadregényes völgyében hozott a határ felé. Az emlékek közül, amelyek az útban kisérnek, az első a boldogult Rudolf trónörökös vadász­kastélya Kuziban, vagy amint a vasúti menetrend mondja: Erdószvölgyben. A most néma, de csendes­ségében is kedves hely valamikor vig napokat látott, amikor a Tisza babjának csacsogásával egybeolvadt a meleg szivü királyfi dala: „Édes anyám is volt nékem . . A Tisza főága : a Fekete-Tisza forrása felé tartok. A táj csodásán szép. A külföldi szebb vidékeken, vagy — hogy itthon maradjak — a Mágas-Tátra vonzóbb helyein is lépten-nyomon találkoztam turistákkal. Most hire-pora sincs a turistáknak. Egy-egy fuvarozó ruthén- nel, vagy pásztorral találkozom. Pedig ezt a vidéket is, amely valósággal bőkezű adománya a természetnek, ügyes reklámozással ismertté lehetne tenni. Az útban talált apsineci vizfogógát (a Tisza által megtöltött völgy­medence) a körülötte levő fenyőkoszoruval felveheti a versenyt a Csorbai-tó, a Gyilkos-tó, vagy a Szent Anna tava szépségével. Az apsineci gátnál előkelő nyaralótelep létesülhetne okossággal és pénzzel. A kincstár egy erdőőri lakást helyezett el, hogy a vélet­lenül ide került utasoknak legyen fedelük és élelmük. Az Okola-havas tetején találjuk a második erdő­őri lakást menedékházzal egybekötve — szintén az erdészeti kincstár jóvoltából. Már csak néhány lépés a Fekete-Tisza forrása. Díszes és felirattal ellátott kő­oszlopon át csorog a Tisza forrásvize. A tenger színe fölött 1245 m. magasan ered a Tisza. Torkolatától 958 km.-nyíre vagyunk. Szerencse, hogy a kincstár kezében van ez az érdekes hely, a legmagyarabb folyónak eredete, igy mégis van valaki, aki törődik ezzel a földrajzi nevezetességgel. A forrás mögötti be­kerített facsoport az Országos Erdészeti Egyesületnek 1882. aug. 23-iki közgyűlése határozatából viseli a Tisza Lajos nevét, amint az elhelyezett emlékoszlop ezt megemlíti. Ha az apsineci-gátnál nyaralótelep létesülne, milyen más napok virradnának a Tisza forrására 1 A nyaralóknak kiránduló helyük lenne a nótáinkba oly sokszor beszőtt kedves folyónk forrása. Amikor a vonat áthozott Galíciába, szomorú szív­vel kellett megállapítanom, hogy a lengyelek jobban megbecsülik a vidékük szépségét, mint mi. Vegyük csak Jaremcze nevű fürdőjüket. A Pruth tagadhatat­lanul kedves völgyben rohan alá, a vidék szépsége vonzóerőt gyakorol, egész okosan, a lengyelek virágzó, nagynevű nyaralótelepet varázsoltak ide. De hol van Jaremczének természeti szépsége Magyarország nagyon sok vidékének bájosságától 1 És mégis, nálunk mennyi gyönyörű hely teljes parlagon hever. És ennek csupán mi vagyunk az okai. Szeretjük a divatot a nyaralás­ban és utazásban is. Mielőtt a sok érdekességgel meg­áldott hazánkat megismernék, külföldre visszük a pénzünket. A magyar fürdők aztán tengőnek, a kül­földiek — sokszor a magyarok pénzén — virágzanak. Nem kell nagyon messze mennünk példáért. Ott van Abbázia, ahol a fürdőzők kilenctizedrészben magyarok. Sokat lehetne erről a kérdésről beszólni és Írni. Ve­gyünk példát a lengyelektől, akiknek nemzeti érzésük igen erős — noha hazájuk nincs. Galíciában hivatalo­san minden lengyel. Az állomások és a cégtáblák felirata kifejezői a lengyel öntudatnak és — leigázásuk mellett is — erősségüknek. Stanislau városuk annyira lengyel, mintha a hajdani Lengyelország még állana. Földrajzi könyveink után milyen hamis fogalmaink vannak Czernowitzról, azt csak akkor látjuk, ha Buko­vinának érdekes fővárosát meglátogatjuk. Kis vidéki városnak gondoljuk, legfeljebb annyit tudunk róla, hogy a Pruth mellett fekszik és van egyeteme. Már messziről feltűnik a hegy oldalán és tetején fekvő nagy kiterjedésű város. Modern épületek, villanyos, nagy üzletek, szép terek, gyönyörű színház, szobrok fogadják az utazót, aki alig tud betelni a sok látni­valóval. Az igazi meglepetés azonban akkor éri az embert, amikor megnézi a g. kel. érsek palotáját, amely nagy méreteivel, külső és belső díszével szinte a mesék világába visz bennünket. Sok európai feje­delem, még nyugati is, irigykedve nézhetné ezt a ha­talmas gyönyörű épületet. Lakója, a 72 éves Repta Vladimir, jelenleg Karlsbadban üdül. Az érsek román ember, a szemináriuma is román papokat képez. A g. kel. ruthének is alá vannak rendelve a czernowitzi érseknek. Most indult meg az erős küzdelem, amely­nek célja, hogy a g. kel. ruthének elszakadjanak a románoktól. Ilyen alkalomkor, amidőn a földrajzi hamis fo­galmak a közvetlen tapasztalat folytán tisztázódnak, jövünk arra az igazságra, hogy földrajzi irodalommal csak annak szabad ma foglalkozni, aki sokat utazik. A közvetlen tapasztalat adja meg a földrajziróknak a hamisítatlan adatokat. Elég hivatkoznom a Czernowitz­ról modottakra, de még egy másik dolog is bizonyí­ték. A földrajzi illusztrációk között a Fekete-Tisza forrásáról a legújabb könyvekben is egy régi rajz látható (a forrásvíz egy facsorgón folyik), pedig már 12 óv óta áll a díszes kőoszlop, amelyről fentebb szóltam. Kicsiny példák, de talán elég nagyok a gondol­kozásra. A földrajz holt tudomány, ha nem öntünk bele lelket — utazással. Lapunk mai száma 8 oldal.

Next

/
Oldalképek
Tartalom