Ung, 1912. július-december (50. évfolyam, 27-51. szám)
1912-07-21 / 29. szám
2. oldal. 28. szám. TT 2nT <3magánuzsora, hogy minő hatással lesz szépen gyarapodó közgazdaságunkra, bajos megmondani. A tények már ma is azt mutatják, hogy nagy baj szakadt reánk. Mivel hogy halomba dőlnek azok a számítások, amelyeken a legtöbb ipar alapította tevékenységét és eredményességének alapfilléreit. Micsoda kavarodás van annak a fejében, aki 7—8 százalékos váltóadósságra alapította vállalkozását és most kénytelen 10—12 százalékos pénzzel, amelyet jó provízió melleit nyújtanak neki magánosok, tovább folytatni vállalkozását ?! Az a veszedelem, amelyet a központi nagybankok hitelmegvonása okozott, immár egész sorozatát érleli meg a gazdasági egye- dek pusztulásának. Az a pénzintézet, amely a vidékre vitte a pénzt és segítette vele életre- támasztani gazdasági vállalkozásukat, kénytelen munkáját beszüntetni. És amig egyrészt felülről nem kap pénzt, odahaza elszedik tőle a betéteket. Persze a fővárosi visszleszámito- lási intézetek, amelyek eddig a vidéki intézetek bonyolításának megítélésébe!} számba- vették azok betéteit is, most, amikor neszét veszik, hogy a vidéken terjedő uzsora az összehalmozott betétekből táplálkozik és azokat vonja el a hitelközvetitésre predesztinált intézetektől, még szükebb körre szorítják hitelezéseiket és megtörtént nem egy esetben, hogy olyan vidéki intézet, amely az Osztrák Magyar Banktól 200.000 koronás visszleszámi- toló hitelt is kap, a fővárosi intézetek egyiké- től-másikától alapos hitelredukció iránt kapott felszólítást, okul vetvén rá azt, hogy sokat veszített betéteiből. Pedig a kiszedett betéteket azok kapták, akik épp a fővárosi intézetek hitelmegszoritásai folytán hitelük kielégítése nélkül voltak kénytelenek a vidéki intézetből eltávozni. A hitelitélet pusztító kinövései közt újabb tényező: a terjedő uzsora. Egyelőre lappangó formában. De majd a termés beszállításának idején nyilvánvaló lesz, hogy miféle pusztításokat végzett az az eljárás, amely válogatás nélkül, gyakorta a legkíméletlenebbül törte össze azokat a láncszemeket, amelyeken át a hitelitélet fentartó eleme jut egyik helyről a másikra. Megakadt ipari vállalatok, tétlenségre kárhoztatott kisvállalkozók már is siratják gazdasági munkájukat. De az őszre majd hallhatjuk a kisgazdák panaszát is és nyilvánvaló lesz, hogy azok a kíméletlenségek, amelyek a hitelmegvonások formájában jutottak osztályul a vidéki pénzintézeteknek, megtermették legfanyarabb gyümölcseiket: gazdasági egyedek elpusztítását és az uzsora terjedését. téveteg tekintetünk, költők vagyunk mindannyian édes felebarátaim. Csak az a prózai jelen ne volna I Szívesen látják a poélanők a figyelmes publikumot, csak a szigorú öregokulárós kritikusokat nem. Megvan a szerencsés természetük, hogy amit élveznek, azt úgy fel tudják dicsérni maguk előtt, hogy a kedvesük parfümös zsebkendőjében is tízféle illatot fedeznek fel, mint a napóleoni káplár, ha feltüzeli fantáziáját, akkor még az átkarolhatatlan kövér madámot is karcsú szilfidnek nézi. S aztán egyszerre, egy teremtőütésre ir. Témáját jellemzik a novemberi borús hangulatok, az elnagyolások. Egy király, egy cigány, mint a lutriban. Herceg, baronessz, hóditó királyfi, aranyos-gyé- mántos indiai Cecil Rhodes-izü maharadzsák; a nő szent, mint egy szibilla, a férfi gonosz, mint a prófosz. Költészetükben a nő szűzi ártatlansága, liljom-fehér leánysága, ezek ejtik meg a büszke, antóniuszi férfiszivet. Az urak — a póétai zsúrokon feketés frakkot, a nők selyem uszályt hordanak s közben egymásnak ez udvarias, ügyes bábok sima nyelven könnyű bókokat mondanak. Nem is rossz. Azaz mégis valami. Sok tanács s kevés — kalács a költészetük. Csillogó, szép, szivárványos hangulatok . . . Egy festett világ . . . Dalaik egymástól messzi tájakról jönnek. Aranyba és dalba foglalják a könnyeiket . . . Igazán egyik a lélek kacagása, de a másik a sirása. Azért mégis övék a jövő ! . . Oppé Vilmos. Beszámoló a próbavágásról. A képviselőtestület által a próbavágások eszközlésére kiküldött bizottság e hó 13-án tartotta beszámoló- ülését. A le- és beszámolásra vonatkozó jelentések, melyek ezen ülés után készültek, az e hó 26-án tartandó közgyűlésen kerülnek a képviselőtestület elé, és csodálatos, a „Mészárosok és Hentesek Lapjá“-nak f. évi julius hó 12-én megjelent száma már foglalkozik e jelentéssel, „Botránykövek“ cim alatt irt közleményében a következőket mondván az ungvári próbavágásról : „Égy másik városban, Ungvári, még okosabbak akartak lenni a közélet aggódó férfiai. Újságokban, közgyűléseken, fekete és fehér kávé mellett, tele tüdővel és riasztó hangzavarban fújták, hogy a marhahús drága, hogy a mészárosok vérszipolyozó uzsorások, hogy móresro kell őket tanítani ős a húst a nyakuk kitekerése árán is olcsóbbá kell tenni. Az ukázok egymást érték, hogy „le a húsárakkal“. Mivel pedig a konjunktúrák ezt a szerény kívánságot teljesíteni nem engedték, hosszas közgyűlési viták után a város képviselőtestülete elhatározta, hogy próbavágat, az uzsorásokat leleplezi, a világ szemét kinyitja és azután, ha kell, limitálni fogja az árakat. De megfeledkezett egy dologról. Nevezetesen arról, hogy az olcsó húsnak — az olcsó marha az előföltétele, meg hogy limitált húsár logikusan csak akkor szabható, ha mint a közép- és újabb korban is történt, egyben a marha és a marha melléktermékeinek, bőrnek, faggyúnak az árát is limitálni lehetne. Mivel pedig erről megfeledkeztek, hozzájutottak a mészáros igazságához. Háromszor is próbavágtak és a próbavágás foganatosítására kirendelt bizottság szerényen, hangtalanul, a vonatkozó részletes adatok publikálása nélkül konstatálja, hogy „bár az első ízben levágott tehén húsának ára a mészárosok által forgalomba hozott hús áránál néhány fillérrel kevesebb volt is, a forgalmi, kimérési, előállítási árak lebonyolítása azt az eredményt mutatta, hogy a mészárosok által meghatározott húsárat teljesen azonosnak kell venni a próbakimérések folytán szedott húsárral. Ugyanilyen eredmény mutatkozott a két drb ökör húsának kimérésénél is, sőt az 1 K 68 fillér ár azonos volt a mészárosok 1 K 68 fillér húsárával. A harmadik próbakimérés eredménye is ilyen volt. Ezt olvassuk a beszámolóban, amely mentegeti és indokolja a próbavágást, de azt is konstatálja, hogy a próbakimérés eredményéből megállapítható, hogy termelési és mezőgazdasági okok miatt a mészárosok által meghatározott húsárak a tényleges viszonyoknak s az adott körülményeknek megfelelnek A marhahús ára tehát jelenleg olcsóbb nem lehet." Igazán érthetetlen, hogyan idézhet a fent említett lap julius 12-én a bizottság jelentéséből, amikor a bizottsági jelentés csakis 14-én Íródott. Kitől, honnét vette e közlést? Vagy talán az ungvári mészárosok külön íródeákjának fantáziája szőtte azokat a passzusokat, melyeket a bizottság jelentésének mond, s a Mészárosok Lapjának szerkesztőségével elhitették, hogy az valóban a bizottság jelentéséből való ? Ez lehet, de igy felülni még a „Mészárosok és Hentesek Lapja“ szerkesztőségének sem szabad. Egyebekben a Mészárosok Lapja fenti közleményére csak annyit jegyzünk meg, hogy a közönségnek nem annyira a hús drágasága, mint annak általános silánysága és rosszul mértsége ellen volt és van jogos panasza, — amiről azonban a külön jelentést iró és az idézett lap is bölcsen hallgat, úgy vélvén bizonyára, hogy vajas fejet nem jó a napra tartani. * A közönség előzetes tájékoztatása céljából a bizottság jelentését a következőkben közöljük : Tekintetes Városi Képviselőtestület! Mint a tek. Képviselőtestület által a próbavágások eszközöltetósére kiküldött bizottság: ez ügyben kifej tett működésünkről, tapasztalatainkról és az elért eredményről jelentésünket a következőkben tesszük mag : I. Levágásra került 2 db ökör és 4 darab tehén, összesen 2853 klgramm élősúlyban; tehát oly elsőrendű minőségű állatok kerültek levágásra, aminők eddig az ungvári vágóhídon csak igen ritkán voltak láthatók. A levágott állatok bevásárlási ára 2311 K 35 f volt, a levágással járó kiadások (vágóhídi dij, metsző- dij, feldolgozás, fogyasztási adó slbbi) 115 K 70 f-t tettek ki, az összes kiadás tehát 2427 K 5 f. Ezzel szemben a bevétel volt: bőrért 241 K 36 f, faggyúért és bélért 46 K 86 f = 288 K 22 f, az 1365 kilogrammban jelentkező husért — ami az élősúly 43%-ának felel meg — kilogrammonként 1 K 57 f, azaz összesen 2138 K 83 f. Hogy kedvezőbb eredmény nem volt elérhető, ennek indokai a következők : a) a próbavágások és igy a vételek épp azon időben (május hó vége, junius hó eleje) történtek, amikor a marhaárak eddig még el nem ért magasak voltak, — amennyiben az előző évi takarmány már fogyatékán, uj pedig még nem volt. b) a tehenek azon feltevésben vétettek meg, hogy meddők ; a levágásnál pedig az egyikben mintegy 6 hónapos borjú találtatott, azonfelül a tehenek oly nagy súlyú gyomortartalommal bírtak, aminek élősúlyra vett állatnál, a lemérés előtti megfelelő tényleges koplalta- tás mellett, előfordulni nem lett volna szabad. A négy tehénnél az ebből eredő sulykár-különbözet legalább is 60 kilogrammra tehető. c) a levágott állatok tiszta sulykihozatala az élősúly után csakis 43 °/o, holott a „Mészárosok és Hentesek Lapjának“ 1912. évi julius hó 12-én megjelent számában foglalt szakközlemény szerint „minden köz- fogyasztásra bocsátható marhának, a vágóhídon mérve, legalább 45—47 % húst kell szolgáltatnia.“ Az pedig, még a legszakértőbb szemmel nézve is, el nem tagadható, hogy a levágott állatok tényleg közfogyasztásra bocsáthatók voltak; hisz azok legkisebbjének 400, a legnagyobbjának pedig 625 kilogramm volt az élősúlya. A bizottság e csekély %-u húskihozatali annak tulajdonítja, hogy a tiszta húst csakis 7 % levonással, mint beszáradási és kimérési apadékkal, azonfelül a kóser- részt a májnak és lábszárcsontoknak be nem számításával vették át, holott maguk a mészárosok ily nagy %-u apadékot nem adnak a kimérőknek, s egyúttal a májat és a lábszárcsontokat is beszámíthatják. Tulajdonítható továbbá e csekélyebb tiszta hús % annak is, hogy a levágások alkalmával minden mozdulatot teljesen megfigyelni nem lehetett, s a vágóhídon levő mérő-eszköz ik valószínűleg nem a legpontosabban működik. Mindezeket figyelembe véve, megállapítható, hogy a nem mészárosokból alakított bizottság a legmagasabb bevásárlási árak, a teheneknek nagy bélsártar- talma, egyikének borjassága, továbbá a magas % és beszáradási és kimérési apadék adása, valamint a vágóhídi rendetlen viszonyok, azaz az ellenőrzésnek majdnem lehetetlensége s amiatt, hogy a kóser-húsnál a májak és a lábszárcsontok be nem voltak számíthatók, — amik pedig a mészárosokkal szemben elő nem fordulnak: — a kilogrammonkénti 1 K 57 f-be kerülő elsőrendű hús előállításával oly eredményt ért el, mely a jövőbeni húsármegállapitásoknál irányadóul kell, hogy szolgáljon, s egyúttal a jelenre teljes bizonyítékot ad arra, hogy a mai 1 K 68 filléres marhahúsárak mellett mészárosainknak nincs jogos alapjuk újabb árfelemelést kérni: egyrészt, mert köztudomású, hogy a mai marhaárak 10—12%-al kisebbek a május- junius havi áraknál, ami már maga tekintélyes jövedelem-többletet jelent, másrészt, mert a fenti adatok figyelembe vételével határozottan megállapítható, hogy a marhavásárlásnál, feldolgozásnál és értékesítésénél nagy gyakorlattal biró szakértő-mészárosok, még ha a prőbavágás alá került elsőrendű állatokhoz minden tekintetben hasonló minőségű és áru marhákat fognak is a jövőben vágatni: 1 K 50 f-ért képesek a vágóhídon a húst előállítani, s igy a kilogrammonként ezenfelül még megállapított 18 f s a marhaárak csökkenése folytán előállott különbözet oly tisztességes polgári hasznot biztosit, mely teljesen kizárja a húsárak további emelésének lehetőségét. Miért is tisztelettel indítványozzuk, hogy a marhahúsnak ára egyelőre, a marhaárak további csökkenéséig, 1 K 68 f-ben állapíttassák meg. II. Amennyiben pedig annak biztosítására, hogy jövőben csakis közfogyasztásra bocsátható állatok húsa fog mészárszékeinkben kimérésre kerülni, s mert a jó minőségű húsnak állandó biztosítása Ungvár város minden egyes lakosának fontos érdeke, s mert ennek biztosítása csakis úgy lehetséges, ha a silányabb minőségű vagy kényszerlevágásra kerülő állatok húsának kimérése a hatósági húskimérőben történik : tisztelettel indítványozzuk, hogy a tek. Képviselőtestület szíveskedjék jelentésünket a városi Tanács mint Iparhatósághoz áttenni, hogy a fennálló miniszteri rendeletek és szabályok értelmében a hatósági hússzék felállítása iránt sürgősen intézkedhessen. III. Az élő állatoknak könnyebb beszerezhetése és igy a mészárosok bevásárlási költségeinek apasztása érdekéből kívánatos, hogy Ungvár városában minden héten tartassák szarvasmarhavásár. Miért is indokoltnak tartjuk, hogy a tek. Képviselőtestület a már engedélyezett 8 országos és 4 havi szarvasmarhavásár mellett még 40 heti szarvasmarhavásár engedélyezését kérelmezze a kereskedelemügyi m. kir. Miniszter úrtól. A heti szarvasmarhavásárok, engedélyezés esetén, a heti sertésvásárok napjain volnának megtarthatók, s igy nagyobb költséget a városnak nem is okoznának. Jelentésünk tudomásul vételét és elfogadását kérjük. Adomány. Drohobeczky Bazil tiszaujlaki esperestől kész, élete végéig évente 300 koronát ajánlott fel egy szegénysorsu, kiváló magaviseletü és jó elő- menetelü, lehetőleg árva középiskolai tanulónak a szent- Bazil-rend ungvári internátusában való ellátására. HANHEL ÁSTÁL UNGVÁR, KAZINCZY-UTCA ajánlja dúsan felszerelt fűszer, csemege, bor és hentesáru raktárát, kitűnő asztali, szamorodni és asszú borait, prágai sonkát, szepességi virslit és különféle felvágottakat, sajtokat, liptói- és székelyturót, a legjobb Karla tea-vajat és korai főzelékféléket. 184
