Ung, 1912. július-december (50. évfolyam, 27-51. szám)

1912-11-24 / 47. szám

50 évfolyam. — 47. szám. Megjelenik minden vasárnap. IJngvár, 1912. november 24. Előfizetési feltételek: Csak az „Ung“ lapra Egész évre . . 8 K Félévre .... 4 K Negyedévre . 2 K Egyes szám . 10 f. Amerikába : Egész évre .... ÍO’GO K „Ung vármegye Hlvataloz Lap“-]ával együtt Egész évre 14 K — Félévre .... 7 K Ung vármegye Hivatalos Lapja az „U n g“ mellékleteként meg­jelenik minden csütörtökön. Hirdetések úey az „Ung* mint „Ung vármegye Hivatalos Lapja“ részére — továbbá magánosok részéről az előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, Székely és Illés könyvkereskedésébe küldendők. Nyllttér soronklnt 40 fillér. A nyllttér és a hirdetési dijak előre fizetendők. Kiadóhivatal! telefon szám 11. AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Szerkesztőség: Kazlnczy-utca l-sö szám. Ä magyar jogi irodalom legutóbb az igazságszolgáltatás szempontjából szólott az ünnepek uj rendjéhez, mely szerint X. Pius pápa több napot törölt az esztendős ünnepek közül. Tekin­tettel arra, hogy törvényeink mindenütt a Gergely- naptárra hivatkoznak, amidőn terminusok kitűzéséről, megállapításáról van szó : nyilt kérdéssé lett, hogy az ünnepek számának osökkentóse következtében változást szenved-e az igazságszolgáltatás folyása azokon a na­pokon, melyeket eddig, törvényeink értelmében és a jogszokás alapján, törvénykezési és hivatali szünna­poknak tekintettek a magyar bíróságok. Kétféle vélemény alakult ki válaszképen. Egyik az, hogy a magyar törvénykönyvet a pápai rendol- kezés nem érintheti, s amikorra eddig törvénykezési szünnapokat rendeltek törvényeink, ezek a szünnapok ezután is változatlanul fenntartanánk mindaddig, inig novelláris utón meg ne u vábozlatják s a pápai rende­lethez nem alkalmazzák idevonatkozó törvényeinket. A másik vélemény szerint a pápai rendelet nyil­vánvalóan módosítja a Gergely-féle naptárt, midőn csökkenti a pirosbetüs napok számát. Midőn tehát tör­vényeink a Gergely-féle naptárra hivatkoznak, ez a hivatkozás az újított ünneprendre is vonatkozik. E szerint a törölt ünnepnapok nem szerepelhetnek ezután a törvénykezési szünnapok sorában és igy a jövőben hétköznapoknak lesznek tekintendők. A kalbolikus felfogás e kérdésben föltétlenül az első véleményhez hajlik s indokolását megtalálja a magyar püspöki kar egyetemleges intézkedésében. Az eltörölt ünnepek templomi megülóse ugyanis nem szen­ved változást s ezután is ugyanolyan ünnepélyessé­gekkel kell megtartani, mint eddig. A hívekre nem lesz kötelező az ünnepi rend és csak az megy a templomba, aki akar. Mi azonban azt hisszük, hogy mindenki megy, aki csak teheti. Már pedig akit tör­vénybe idéznek, ebbe'.i szabadságában korlátozást szenved. Kérdés most már, hogy — bár a gyári üzemek megtehetik ezt, sőt gyakran meg kell tenniök — vájjon illendő-e az állam részéről, hogy bármelyik polgárát, is akadályozza a maga vallási gyakorlatának szabad­ságában. Meggyőződésünk szerint az lenne a leghelye­sebb, ha egyáltalán nem bolygatnák a polgári életnek a Gorgely-féle naptárhoz való vonatkozásait, hanem — legalább egyelőre — meghagynák a hivatalok ünnep- és munkabeosztását s a hivatalos eljárást az eddigi gyakorlatban. Ez helyes lenne a tisztviselők szem­pontjából is, mint akik szintén jogot tarthatnak vallási kötelességeik teljesítésére. Az ősz a kedvesein. Irta Krüzselyi Erzsiké. Az ősz a kedvesem, az ősz s az asszu lombok. Mik lassan, csendesen lejemre hullanak Átlón szerelmesen s elringatja a gondot, Mely itt ég szivemen vidám külső alatt. Az ősz a kedvesem, — oh én nem várok tőle Semmit s ő nem ígér szintén semmit nekem! Az ősz a kedvesem, — megyek karjára dőlve, S ő lágyan, hűn kisér végig az életen. Az ősz a kedvesem — hívek vagyunk egymáshoz, ö is egyre sirat letűnt emlékeket! Csak kar, hogy én nekem nem nyílt tavasz virágos, Én csak tűnt vágyakat s szerelmet könyezek Az ősz a kedvesem, — dalt én csak néki mondok. Az én szerelmesem örökre ő marad! Az ősz a kedvesem, az ősz s a sarga lombok, Mik lassan, csendesen lejemre hullanak. Mikszáth-Almanach 1913-ra * Előszó. Van nekünk egy jóbarátunk, akit soha sem lát­tunk még szemtől-szembe: a clevelandi Mr. Dávid- házy. (ó ugyan odaát Davis-Acy-nak Írja a nevét) Amerikában született magyar szülőktől, elég jól is töri a nyelvünket, az európai őshazában azonban nem járt még. Amit Magyarországról tud, azt az újságok poli­* Mikszáth-Almanach az 1913. évre. Szerkeszti Herczeg Ferenc. Egyetemes Regénytár. XXIX évfolyam 4—5. kötete. Singer és Wolfner kiadása. Ára diszkötósben 2 korona. Felelős szerkesztő : Segédszerkesztő : BÁNÓCZY BÉLA. DEÁK GYULA. A legidőszerűbb kérdés mostanában a szocializmus problémája mellett a nőnevelés kérdése. Budapesten alig van hét, amelyben valamelyik kiváló külföldi tudós ne tartana előadást a nők egyenjogositásáról, neveléséről és annak társadalmi életünkre való kihatásáról. Mint minden rejtett, érzékeny, de a kitörésre megérett problémát, úgy a (nőegyenjogositás és vele) a nőnevelés problémáját is fölvetette a forradalmi XIX. század, de a problémát megoldani csak félig-meddig tudta, a XX. századra hagyva annak teljes és végleges rendezését. A nőnevelés kérdésében a vita a körül forog: általánosságban megengedhetőnek tart­juk-e a nők közép- és felsőbbiskolai (egyetemi) kiképeztetését; továbbá: jogosult és célszerü-e a nőknek a tudományos pályákon való szerep­lése: igen vagy nem? Ha elfogulatlanul és higgadt tárgyilagossággal bíráljuk el a dolgot, akkor csak ama kényszerű következtetésre juthatunk: módot kell nyújtanunk a nőknek, hogy a gyakorlati tudományokat teljes mivol­tukban elsajátítsák, azokkal rendszeresebben foglalkozzanak, s felsőbbiskolai tanulmányaik révén a férfiak műveltségével azonos művelt­ségre tegyenek szert. Nézzük: hogy miért? Sokan csak azért ellenzik a nők felsőbb­iskolai kiképeztetését és a gyakorlati pályákra való nevelését, mert, amint mondják, akkor megfosztjuk a nőket egyedüli bajuktól: a nőiességtől, s ahelyett, hogy gondos család­anyákat és jó gazdasszonyokat nevelnénk belőlük, száraz, elmélkedő tudósokkal, vitat­kozó bölcselőkkel fogjuk szaporítani a társa­dalmat. A nőknek — szerintük — csakis a családban van helyük; a férfi rendeltetése: hogy küzdjön a létfeltételért, a nő hivatása pedig: hogy egyéniségével vonzóvá, barát­tikai rovataiból böngészte össze (amerikai üzletember nem ér rá könyveket olvasni), és igy meglehetősen zavaros fogalmai vannak az országról. Egyszer azt hallja, hogy ez a szabadság hazája, máskor meg azt olvassa, hogy itt kegyetlen rabigában görnyed a nép. Hol olyasmit Írnak, hogy a magyarság erkölcsi és anyagi csődje előtt áll, hol ni"g olyasmit, bogy a magyar imperializmus szemet vetett a Balkánra. Újabban Mr. Dávidházy, aki szép vagyont szer­zett a Davidol-ideglabdacsok gyártásával, türelmetlen kíváncsisággal gondol az őshazára Vájjon milyen or­szág az a valóságban ? Valószínű, hogv még az idei esztendőben koronákra váltja be a jó dollárjait, azután hazajön és birtokot vásárol Szlavóniában, vagy bankot alapit a Lipótvárosban. Első dolga persze az lesz, hogy fölfedezze ma­gának Magyarországot Ha ebben a dologban hozzám fordulna jóianácsórt, akkor ezt mondanám neki: — Mr. Dávidházy, ha ön az igazságot akarja megtudni Magyarországról, akkor a világért se higyjen az embereknek, hanem csakis a könyveknek Jól is tenné, ha egyelőre nem utazna az országban, nem is kötne ismeretségeket, hanem csak szorgalmasan ol­vasgatna. A praktikus yankee természetesen a szemem közé nevetne. — Pedig az egész világon elfogadott szabály, — mondaná, hogy az élettől többet lehet tanulni, mint könyvekből — Ismerem a szabályt, Mr. Dávidházy, de min­den szabálynak vannak kivételei és Magyarország épen olyan kivétel az emberlakta országok között, mint a tojásokat rakó csőrös állat az emlősök között. A dolog magyarázata különben az, hogy nálunk majd minden ember politikus, pedig a politikus majd mindig ferdít, akkor is, mikor igazat akar mondani. Az ő fül­lentései többnyire jóhiszemüek, azért nálunk nagyon Kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése. ságossá tegye a tűzhelyet, hová a férfi a lét küzdelmeiből tér megpihenni A nőnek tehát kizárólag és egyedül a családban van helye, nem pedig köz- vagy tudományos pályán. Szó sincs róla, hogy ez is tiszteletreméltó aggály lehet a többi aggályok közt, de azért nem kell félni tőle. Mindenekelőtt érhetetlen, hogy akik olyan szilárd állhatatossággal őrköd­nek a nők nőiessége fölött, miért féltik a nőiesség elfajulását, a gyöngédség eldurvulá­sát éppen a tanulástól, a fejlettebb művelő­déstől ? Hiszen minél tanultabb, minél fejlet­tebb gondolkozásu valaki, annál inkább nyo­mul előtérbe gyöngédsége, finomsága, intelli­genciája. A nőnek a családban legfontosabb hiva­tása, hogy gyermekeinek erkölcsös, valódi életnevelest adjon. Valóban erkölcsös életneve­lést pedig csakis a művelődés által műveltté lett nő adhat gyermekeinek! A tudatlan anya nem képes észrevenni a gyermekeknek ama fogyatkozásait, amelyek későbben veszedelmes jelleget öltenek és a gyermekeket a különféle erkölcstelen irányok tömkelegébe taszítják. Amit pedig nem tudunk észrevenni, megállapítani, azt nem tudjuk orvosolni se ! Általában nálunk a nők kiképzésére na­gyon kevés időt fordítanak. A serdülő leányka elvégzi a törvényelőirta elemi iskolákat, eset­leg a polgári iskolát, ezzel befejezte összes iskolai tanulmányait, önművelődésről nálunk szó sem lehet, mert ha a fiatal leány meg­szűnt iskolába járni, tudományos kérdések iránt többé nem érdeklődik, az irodalomhoz is csak éppen annyi köze, hogy elolvassa Beniczkyné és Ohnet regényeit. Ugyan mit csinál egy tapasztalatlan, ábrándos 14 éves leányka, — addig, amig férjhez nem megy ? Semmit, a szó eredeti értelmében: semmit! tisztelik a politikust, bár nem igen hisznek neki. ő ugyanis az igazságot következetesen összetéveszti azzal, ami neki kívánatos és közállapotainkat olyanoknak látja, amilyeneknek pártpolitikai szempontból szeretné. Ha a politikus az ország állapotairól beszél, az olyan, mint mikor ön. Mr. Dávidházy, a Davidol-ideglabda- csok hirdetéseiben az emberi egészségről beszél, „ön néha álmatlanságban szenved? 0 yknr főfájás kínozza? A kedélyállapnta gyakran nyomon ?“ A jóleső érdek­lődés vége : Egy doboz ideglabdacs ára másfél dollár. — És a könyvek nem hazudnak? — Könyve válogatja. Ha ön meg akarja ismerni az ország politikai és társadalmi viszonyait a jelenben és a múltban, akkor olvasson meséket és verseket, de kerülje óvatosan a politikusok és a társadalom udósok írásait. — Nem tudtam eddig, hogy a költők az igaz­mondás bajnokai. — Nem bajnokai. Mr. Dávidházy, inkább már­tírjai. Hiszen nagyon szerelnének hazudni, de nem tudnak szegények. Sőt akkor a legigazabbak, mikor a legnagyobbat akarják hazudni. Ez nem a morál diadala, hanem a mesterség átka. A költő mestersége, ha meg­írja azt, amit lát és érez. Akár jól írja meg, akár rosszul : a valóság ráborul és fogva tartja, mint a pohár a darázst és nincs az az erós darázs, amely föl tudná emelni a poharat. A költő hazugságaiban maga a kor igazsága tesz vallomást. A költő csak akkor hazudik igazán, ba nem költ, ha nem politizál, mora­lizál, újságot vagy történelmet ir. — Én sem költő, sem politikus nem vagyok, — mondja Mr. Dávidházy, — de azt hiszem, hogy a magam szemének bátran hihetek. — Nem bizonyos Ha azonban minden áron a maga szemével akarja látni Magyarországot, akkor arra kell figyelmeztetnem, hogy ehhez az országhoz használati utasítás jár. ön mindenesetre igen rossz A nők tudományos nevelése. Lapunk mai száma 8 oldal.

Next

/
Oldalképek
Tartalom