Ung, 1912. július-december (50. évfolyam, 27-51. szám)
1912-07-14 / 28. szám
28. -zhm. XT oST C33. oldal. Megvan a hajdudorogi egyházmegye ! Az uj magyar püspökség. Á görög katholikus magyar anyanyelvű hívőknek régi vágya ment teljesedésbe. A magyar kormány kezdeményezésére és lankadatlan szorgalmazására a római szentszék most leérkezett bullája megteremti a görög katholikus magyar egyházmegyét. Ez a hajdudorogi magyar egyházmegye azonban nemcsak egyházi szempontból bir jelentőséggel, hanem mindenekelőtt és elsősorban rendkívül fontos nemzeti esemény is. Aki ismeri a görög katholikus magyarság eddigi helyzetét, az tudja csak igazán méltányolni és örömmel üdvözölni a magyar kormány buzgalmából létrejött uj egyházmegyét. A hazai görög katholikus hívek között 246.000 magyar anyanyelvű van, akik származásra és nyelvre elvitathatatlanul tiszta magyarok. És mégis egyházuk liturgikus nyelve miatt — templomukban — noha nagy részük egy szót sem beszól más nyelven, alig hall egyetlen egy magyar mondatot. Hanem hallottak ehelyett ó-görög, orosz, vagy — s ez a leggyakoribb eset, — oláh nyelvet. Es most, aki ismeri a magyar nemzetiségi viszonyokat, könnyen megértheti, micsoda nemzeti veszedelem volt abban, hogy különösen az oláhok között lakó és fajában, nyelvében amúgy is állandóan veszélyeztetett idegenek között elszigetelten élő magyarság még templomában is azt a nyelvet hallotta, mely a saját anyanyelvét a világi érintkezésben is fenyegette. Nem csoda, ha a templomából kiszorult magyar nyelvet lassanként maguk a magyar hivők is kezdték tűrt nyelvnok tekinteni, mellyel szemben az idegen nyelv, — akár orosz, akár oláh — a templom védelme alatt, mint szent nyelv jelentkezett. Más baj is volt. Az idegen nyelvű egyház fajilag is magáénak követelte a magyar anyanyelvű híveit s azok fenyegetve az ólő és haló, s az egyházban érvényesülő nemzetiségi nyelvtől, lassanként faji öntudatukban is moginogtak. Egy félmillió magyarról van és volt szó ebben a kérdésben, s a többi között olyan exponált helyen élő magyarokról is, mint amilyenek az Erdélyben lakó székeljek, vagy a Tiszántúli nyelvhatáron lakó magyarok. Erezték és látták ők maguk is helyzetük abszurd voltát. Lehetetlen volt nőm látniok és nem elszomorodva látniok, hogy noha — s ez igen gyakori eset — az egész egyházközségben senki nem tud oláhul, papjuk mégis oláh, s az istentiszteletük is. Nyelvük és faji öntudatuk megvédésére irányuló minden törekvésük sikertelen volt azonban. Évtizedek óta sóvárogták a magyar püspökség felállítását. Azonban az mindig le- küzdhotetlen akadályokba ütközött. A Hóderváry-kormány vette elő újból ezt a már csaknem végleg ad acta tett ügyet. Hazafias lelkesedéssel karolta föl és józan okossággal értette meg az eddig ellenálló Rómával, hogy senki ebben a kérdésben egyházi jogokat csorbítani nem akar, senki az egyházi szertartásokat illetőleg itt beleavatkozni nem fog, hanem mindössze is csak arról van szó, hogy magyarnak született és magukat magyaroknak valló emberek ne legyenek Kénytelenek nélkülözni anyanyelvűket akkor, mikor Istenükhöz beszélnek. Ne lo- gyen előttük az Istentisztelet érthetetlen, hanem vehessenek abban lelkileg ők maguk is részt. És legyenek mellettük a vezetők derék magyar érzelmű papok. A Héderváry-kormáuy által kezdeményezett ezen akció örökségképen a Lukács-kormányra maradt Lukács László is tudta, hogy ennél fontosabb, ennél hazafiasabb, ennél magyarabb feladata nem igen lehet, s minden lehető módon szorgalmazta a pápa beleegyezését. Ez végre most megérkezett. S ezzel lerakatott alapja egy hatalmas, kihatásaiban beláthatatlan magyar nemzetvédelmi intézménynek, amely a jövőben az egyháznak a lelkekben élő tekintélyével fogja a nemzetiségiek között a magyarságot a magyar nyelvhez és a magyar fajhoz kapcsolni és az egyház védelme alá helyezi az eddig pusztuló, eloláhosodásnak kitett magyarságot. Ezt jelenti a Lukács-kormány ezen legújabb ajándéka, amely csendben, lárma nélkül érkezett ugyan, de amely mégis túl fog élni nemzedékeket, s örökké áldottá teszi azok neveit, akik a magyarságnak ezt az eredményt megszerezte’'. A munkácsi egyházmegye nem fog veszíteni lényegben semmit sem, hiszen a papság és hívek legnagyobb része is előre melletto nyilatkozott. A munkácsi egyházmegyét egyébként magyarság szempontjából nem kell félteni; akik ismerik a viszonyokat, tudhatják, hogy nemzetiségi akcióról itt szó sem eshetik. A ruthén mindig jó magyar volt. A ruthén az fog maradni ezentúl is. A ruthén maga is magyar. De feltétlenül erős bástya ez az oláh terjeszkedéssel szemben. S ezért üdvözöljük az uj egyházmegyét nemzetiségi szempontból is. — Dr. Miklós Zoltán ügyvédi irodáját Ung- váron, az Oesterrecher Lipőt-féle házban (Dayka Gábor-utca), a közjegyzői irodával szemben megnyitotta. Ungmegye és a Veres-kereszt- egyesület. Ágyalapitvány az Erzsébet-kórházban. Az Ungmegyei Veres-kereszt Fiókegylet, amelynek székhelye Ungvár, méltányolva azokat a hervadhatatlan érdemeket, a melyeket elnöke: özv. Nehrebeczky Györgyné szül. Krusovics Natália úrnő a fiókegylet megalakítása, vezetése és felvirágoztatása körül három évtizeden át kifejlett buzgó tevékenységével szerzett, örök hálájának, ragaszkodásának és szeretetének látható kifejezést óhajtván adni, folyó évi közgyűlésén lelkesedéssel elhatározta, hogy harminc évi fennállásának emlékére gyümölcsözőleg elhelyezett tőkéjéből, a melynek összehozása elnöke önfeláldozó fáradozásának az eredménye, 2000 azaz kétezer koronával a magyar szent korona országai Veres-kereszt egyletének tulajdonát képező budapesti Erzsébet-kórházban örök időkre alapítványt létesít. Az alapítványt fel is terjesztették az országos központba, honnét jóváhagyva most érkezett le. Az Ungmogyére mindenesetre nagy fontossággal biró alapitvány részletes intézkedései a következők : 1. Az alapitvány cime: Az Ungmegyei Vereskereszt Fiókegyletnek özv. Nehrebeczky Györgyné szül. Krusovics Natália ágyalapitványa. 2. Az alapitvány célja, hogy tőkéjéből és jövedelméből a magyar szent korona országai veres-kereszt egyletének tulajdonát képező Erzsébet-kórházban a kórházi alapszabályok 3. és 5. §-ai értelmében egy ágyalapitvány létesíttessék. 3. Az alapitvány tőkéje 2000 korona készpénz, a mely a magyar szent korona országai veres-kereszt egyletének rendelkezésére adatván, kezelése az egylet igazgatóságát illeti meg. 4. Az alapítványi tőkét, mint elidegenithetetlen és más célra nem fordítható vagyont az egyesület pénztára készpénzben őrzi és az egylet igazgatósága az alapítványra nézve elvállalja a vagyoni felelősséget abban az értelemben, hogy nemcsak az alapítványi vagyonért szavatol, hanem azért is, hogy az alapítványi tőke kamatait mindenkor rendeltetésükhöz képest használják, vagyis békeidejében az Erzsébet-kórházban gyógykezelt vagyontalan betegek, háború esetében pedig megsebesült vagy megbetegedett harcosok gyógykezelésére fordítsák. 5. Az Ungmegyei Veres-kereszt Fiókegylet felhatalmazza a magyar szent korona országai vereskereszt egyletének igazgatóságát, hogy kórházi szabályzata értelmében az Erzsébet-kórház II. osztályán levő egy botegágyra bármely beteget fölvehessen ellátás és gyógyíttatás végett a szabályszerű dijak felének elengedésével, mégis azzal a kikötéssel, hogyha a kórházi szabályzat 185. és 210. §-ai szerint az Ungmegyei Veres-kereszt Fiókegylet az alapítványi ágyra való felvételre valamely beteget ajánlana, ezt az ajánlatot figyelembe kell venni. Az ajánlás jogát a fiókegylet özv. Nehrebeczky Györgyné szül. Krusovics Natália elnökének halála után a fiókegylet mindenkori elnökének adományozza, ha pedig a fiókegylet működését megszüntetné, ez a jog a magyar szent korona országai veres-kereszt egyletének igazgatóságára száll át. 6. Az Erzsébet-kórház feloszlatása, illetőleg működésének megszüntetése esetében az alapítványi tőke az Ungmegyei Veres-kereszt Fiókegyletnek visszaada- tik, ez utóbbinak feloszlása esetében pedig az egyesületi alapszabályok értelmében a magyar szent korona országai veres-kereszt egyletének központi alapjához csatolandó. 7. Az ágyalapitvány megörökítéséül özv. Nehrebeczky Györgyné szül. Krusovics Natália neve az Erzsébet-kórház márványtáblájára vésetik. Az ungmegyei fiókegyesületet ezen alapitó-levéllel azon alapitó tagok közzé iktatták, akik az országos közgyűlésen szavazati joggal bírnak. Kérvények az ágyalapitványra való felvételért közvetlenül özv. Nehrebeczky Györgynéhez cimzendők. A szőlősgazdák bájai. Neveljünk szőlőmunkásokat! — A Gazdasági Egyesület és a Hegyvidéki Akció vezetőinek szives figyelmébe. — A mai nehéz munkásviszonyok közölt a szőlősgazdák azok, akik legjobban érzik a munkáskéz hiányát, s a meglévők óriási drágaságát. A szőlősgazda, aki kénytelen minden évben a nagy körültekintést és hozzáértést igénylő s nagy anyagi áldozattal járó munkát a tőkének megadni, akár kecsegteti az terméssel, akár nem: ma már tényleg ott van, hogy az igazán drága pénzen magas napszámfizetés ellenében sem tud jó munkáshoz jutni, mert nincs munkaerő, kevés az olyan napszámos, aki a szőlőmunkát is érti. Még néhány évvel ezelőtt a beregi és szabolcsi munkások százai jöttek Ungvárra, hogy a filokszera- pusztitás után ismét szépen megindult szőlőkulturánál a gazda segítségére legyenek, — ma azonban a munkabíróknak óriási számban való Amerikába vándorlása miatt ez már megszűnt, s az a kis munkás- csapat, mely szőlőmunka teljesítésére képes: valósággal zsarolja a szőlősgazdákat. Tudomásunk van arról, hogy egyes szőlősgazdák még a nyitás óta nem voltak képesek szőlőterületeiket megkapáltatni a munkáskéz hiánya miatt. így azután nem csodálható, ha sokan kedvüket vesztve, minden áron igyekeznek szőlőiken túl adni, s ahelyett, hogy a felújítást fokozottabban teljesítenék: elcsüggedten, parlagon hagyják heverni a szőlőtermelésre legalkalmasabb területet is. Mit kellene tehát tenni, hogy az ungvári szőlősgazdák e siralmas helyzetből szabadulhassanak ? — e kérdésre feleletet adni célja sorainknak. Mikor az úgynevezett ruthónakció ezelőtt mintegy 14 éve megindult, Ungváron még nem volt hiány a munkáskezekben. így történt, hogy sok mindenre gondoltak akkor a mozgalom vezetői, amivel a ruthén népet keresethez juttathatnák, csak arra nem, hogy magában a felvidéki vármegyékben valóságos kis Amerikát lehet annak a népnek teremteni: a szőlő- munkára való neveléssel. Ma például elviszik más vidékre az ungi felvidéki népet aratni, útat építeni, — s mindenütt beválnak szorgalmukkal. Úgy tudjuk, meg is becsülik őket. De arra még ma sem gondolt senki, hogy ők a saját megyéjük területén neveltessenek oly munkára, mely évről-évre tisztességes keresetet biztosítana nekik, és hozzá már oly időben, midőn az előző nyári keresetük és termesztésük fogytán van. Pedig hogy jó szőlőmunkásokká lehetne őket kiképezni, bizonyíték erre egyrészt az, hogy kitűnő aratómunkások, dacára hogy egy-egy községnek alig van néhány holdnyi területe, ahol kalászos növény ring, — másrészt bizonyíték a két Domonya község lakossága, ahol szintén nincs szőlő, s lakosai — asz- szonyok-férfiak egyaránt — elsőrendű szőlőmunkások. Oda kellene tehát az illetékeseknek törekedniük, hogy a felvidéki nép fiainak miDél nagyobb tömege tudomást szerezzen arról, hogy nem kell Amerikába vándorolnia, hogy tisztességes keresethez jusson, mert itt, Ungmegyében is meg van a mód arra, hogy egy kis gyakorlatszerzés után új, még pedig aránylag jól fizető keresetforrásra találjon. Hálásak lennének ezért első sorban maguk az új keresethez jutottak, de még hálásabbak lennének a szőlősgazdák, akik — ismételjük — ma, az igazán drága pénzviszonyok között magas napszámfizetés ellenében sem képesek kellő számú és jó munkáshoz jutni. rn. Két gyilkosság. i. Megölte a feleségét. Paraszttragédiák. Egyszerű paraszttragédiák, — amilyenek előfordulnak számtalan esetben, számtalan okból . . . S mégis, mégis, — amikor egy-egy esetet regisztrálunk, amikor számot adunk arról, hogy egy ember elrabolta embertársától azt, amit visszaadni nem tud, — amikor a gyilkos fegyveréről esik szó e hasábokon, — akaratlanul megállunk az emberi lélek eme elvetemültségénél: kutatjuk a lelki rugókat, vizsgálódunk, filozofálunk, a riportból vezércikk, a vezércikkből törvény lesz, — de a vér az egyre folyik, — az emberi szenvedélyt megfékezni még az intelligens XX. század sem képes. Két gyilkosság történt egyszerre Ungmegyében. Két gyilkosság, a kultúra századának nagyobb dicsőségére, nagyobb meztelenségére. Röviden, főmomentumaiban közöljük az alábbi tudósításokat: Ungpéteri a színhelye az első véres eseménynek. Szereplői Sztroják János napszámos, akit igen józan életű és szorgalmas munkásnak ismertek és ennek élete párja, Sztroják Jánosné, — aki megrögzött alkoholista volt és valósággal elitta a férje keresetét. Mindenesetre egy ritkán előforduló arány. A házasélet ilyen viszonyok között természetesen boldogtalan volt; a civakodások egymást érték. Múlt bét keddjén férj uram — mint rendesen — már a kora hajnali órákban indult el — munkába. Félutról azonban visszatért, miután otthon felejtett valamit. Mire hazaért, felesége már nem volt otthon. Elvitte jóformán a ház utolsó tyúkját és azon a korcsmában egy liter pálinkát vett. Sztroják türelme erre végre kifogyott. Dühösen várta az asszonyt, mire az végre részegen haza is került. — Hát sohasem fogsz megjavulni, — kezdte a szidást és ezzel pálcával nekirontott az asszonynak. Ütötte agyba-főbe, ahol csak érte. Az asszony estére az ütlegelések sebeibe belehalt. A feleséggyilkos Sztroják Jánost pedig Fenczik Péter, községi biró letartóztatta és két vasvillás bakterral azonnal bekisértette az ungvári szolgabiró- sághoz, hol Szabó Zoltán kihágási szolgabiró előzetes ács j Jii) í kereskedése 8*p~ ajánl t: az idénynek megfelelő konyhakertészeti terményeket, zöld borsó, új burgonya, ugorka, retek stb. stb. Permetezéshez „Perinett“ permetezőport és rézgálicot. Elsőrendű „Rafiát“. Jó minőségű asztali és pecsenye-borok, Tokaji asszú ős Egri bikavér. Friss töltésű ásványvizek. Prágai sonka és hideg felvágottak.
