Ung, 1912. július-december (50. évfolyam, 27-51. szám)
1912-07-07 / 27. szám
2. oldal "CTUSTG27. szám. — amennyiben Ungvár városának már nyugdíjintézete van — az 1914. évtől kezdődőleg leimentetik a vármegyei nyugdíjintézet javára kivetett törvényhatósági pótadó fizetése alól. Kilátás van arra is, hogy az 1913. évtől kezdődőleg a rendőrség fejlesztésére is fog némi államsegélyt nyerni a város. Nézzük már most, hogy az esetre, ha a város a jelenlegi összes tisztviselői állásokat fentartaná, minő fizetési osztályokba volnának sorozandók: Polgármester VII., rendőrkapitány VIII., főjegyző VIII., főszámvevő VIII., pénztáros IX., 4 tanácsos VIII,, ügyvezető orvos, ügyész, mérnök, számvevő (jelenleg adóhivatali főnök) IX., közgyám, orvos, ellenőr, rendőrségi iktató, irodavezető, alszámvevő (jelenleg segédkönyvelő), állatorvos X., rendőrbiztos, útmester, három Írnok, három végrehajtó XI. E huszonkilenc tisztviselőnek a jelenlegi szabályrendelet szerinti és az uj törvényben megállapított fizetésének, lakbérének és családi pótlékának kiegészítésére szükséges 48,320 K; figyelemmel arra, hogy jelenlegi évjárandóságuk 51140 K, tehát a kiegészítésre majdnem ugyanannyi szükséges, mint a jelenlegi fizetés. Ebből pedig az állami segély csakis 24000 koronát fedez s igy nagyon helyénvalónak találjuk, hogy a szervezési szabályrendelet átdolgozásával egyidejűleg a tisztviselői létszám és ügybeosztás mikénti megállapításával bővebben foglalkozzunk és foglalkozzon a közönség is. Ungvár fejlődése. II. Az Ungpart. A hivatalosan megállapított tanterv szerint már a kis gyermekeket is arra tanítják, hogy az emberek ős idők óta a folyóvizek mentén telepedtek le, mert a folyók az emberek nagy hasznára válnak, de -kellemetlen helyzetbe kerülne valamely ungvári tanító, ha tanítványa megkérdezné, hogy mi haszonnal jár az Ung folyó a város közönsége érdekében, és bizonyára igy felelne: — Nagyon el van o város maradva, tehát ma az Ungnak alig vesszük hasznát. Összes hasznunk, hogy nagyobb csatornázástól kímélte meg eddig a város közönségét, de most meg lett állapítva, hogy ez egészségtelen, ezért egy nagy csatornázás költsége fog a város nyakába szakadni; az Ung-csatorna menti házacskákat a nagy költség miatt el fogják árverezni, de a jövőben teljesen tiszta lesz a viz és már csak a perecsenyi Bantlin-gyárnak lesz szabad a vizet fertőznie, de ezt ne vedd észre kis fiam, mert a Bantlin nagy úr, külföldön lakik egy szép városban, oda viszi innen a milliókat, itt néhány morzsát elhagyogat, ettől elkábul néhány halacska, hát nem nagy baj, hogy a többi meg sem élhet a vízben s e vidék lakói drága pénzen szatmári halat esznek. Itt csak kis olajos halacskát Szeretni. Egy nőt szeretni, nem mindig jelent annyit: mint szerelmet érezni iránta. Mi irtózhatunk tőle és rossz szokásaitól, de vonzódunk hozzá és nincs nyugtunk, mig közelébe nem jutottunk. De ami ezután a megnyugvás után jön, leg- többnyire csak halálos unalom s utána ismét nyugtalanság. Ennek a vonzódásnak nem kell nemi alapját keresni. Az ember elhiteti önmagával, hogy micsoda kellemes érzés lesz, ha közelébe jut s ez a csalódás a nyugtalanságon alapszik, amit az ember akkor érez, ha távol van tőle. Azért feloldhatatlanok a házassági kötelékek is, dacára, hogy mindkét fél gyűlöli a másikat, megcsalja, rágalmazza. S amint együtt vannak, gyötrik egymást. És mégsem bírnak egymástól megszabadulni I Az ember a megszokásról beszél I Mi az ? Csak szívesebben lemondunk valami kellemetlenségről s rászokunk egy csendes együttélésre, semhogy a pokolban maradjunk, melyet egyikünk sem bir megszokni. Az éjjeli pillangó nem szereti a fényt, de hozzávonzódik, ami csak nem lehet az elégés megszokása. Ez nagyon egyszerű dolog, még akkor is, ha mi nem tudjuk megmagyarázni. Fordította Zoltán Vilmosné. lehet fogni, de az urak Perecseny felett már nagy halakat is fogtak. De az nem baj, hogy nincs hal, mert az a néhány falu s ember, aki halászattal kereste a kenyerét, már úgyis ki ment Amerikába. Most még az Ung nincs szabályozva és a régi hidak lábai látszanak, ezért csónakázni is veszélyes rajta, de idővel ezeket a lábakat nagy költséggel le fogják vágni s talán kikotorják a medret, s az Ungot szállításra is fogják használni. A Rákóczi-utcai háztulajdonosok szép házakat fognak az Ung partján épiteni és sok pénzért el fogják adni a városnak az utcához szükséges részt, de ezt most még nem lehet megcsinálni, mert a házhelyek még nem elég nagyok, de idővel a viz még több iszapot fog azon az oldalon elhelyezni s még többet visz el a Füzesből a szemben levő tulajdonosoknak. Lakik ott egy tulajdonos, volt egy értéktelen bel- helye, az már perelt is, a Kúriáig cipelte a várost, mely először, egyszer s kivételesen a városnak is adott egy kicsit igazat, s kimondta, hogy a városéból, a másik oldalról oda vitt nagy vagyont érő területből a városé is lett egy rósz, de a város egyedül fizeti a saját költségeit s néhány hót előtt több hatósági ember osztotta el a területet s maga ez a felosztás és a per biztosan többször annyiba került, amennyiért egy sarkantyút fel lehetne építeni, amely megvédene a város partját a további lemorzsolástól s visszamosná a szemben lévő szomszéd törvényes, de jogtalan s a város károsodásával járó gazdagodását. Ezt a sarkantyút azonban aszfalttal kellene csinálni, igy gyorsan készülne s nem maradna az építése addig, amíg még néhány ezer korona értékű földdarab vándorol át a másik oldalra. A szép tájkép mellett, mely az Ung hidjáról nyílik, egy érdekes jelenség is látszik : a csúszó fakerítés, vagy talán az úgynevezett „nagy kő“ és vonala került közelebb a kerítéshez? Erre nagyon célirányos figyelni, mert ha már ez a szegély generáció nem képes azt a házsort felépíteni, ne hagyjuk elszedni a város területét, s könnyitsük legalább ezzel egy jövő nemzedék munkáját! Dr. Juszkovlts Mór. Darmay Viktor kultusza. A „Kurucföldön“ a Gyöngyösy Társaságról. A múlt század hetvenes évei tehetséges költőjének kultusza megindult azzal a lelkes ünneppel, amely f. é. jun. 2-án folyt le őrdarmán. A szép irodalmi ünnepről a legilletékesebb nyilatkozatot Ábrányi Emil tette. A Darmay-kultuszhoz most hatalmas erővel jött a Kurucíöldön c. kiváló szépirodalmi folyóirat, mely legutóbbi számát tisztán Darmay emlékének szenteli. A lap a bevezető sorok után közli Deák Gyula és Ábrányi Emil emlókbeszódeit, az ünnep lefolyását, Vidor Marci „Darmay“ c. költeményét, dr. Ambrózy Ágostonnak megemlékezését, gróf Vay Sándor „Vioz- mándy Győző sírján“ c. költeményét, Darmay Viktor több versét, és egy levelének részletét. Az emlókfüzet bevezető sorait közöljük az alábbiakban, ami mindenesetre legközelebbről érdekli Ungvári. Az ungvári Gyöngyösy Irodalmi Társaság oly lelkes, eredményes, eseményekben gazdag kultur- életet él, hogy krónikás kell hozzá, aki számon- tartsa működését. És mi örömmel sietünk szolgálatára, amidőn mai számunkat Darmay emlékének szenteljük. A Dayka-szobrot, a Petőfi-, Komócsy- és Bémer-emléket is ennek a Társaságnak köszöni Ungvár. Junius 2-ikán egy újabb győzelmi trofeu- mot szerzett magának az Őrdarmán felavatott Dar- may-emléktáblában. Ebben a számunkban az emlékünnepély ismertetésének a keretében olvasóközönségünk elé adjuk mindazt, arait ez a lelkes Társaság a korán elhunyt és korán el is feledett kitűnő költő magán- és irodalmi életére vonatkozólag összegyűjtött, addig is, amig összes művei az Ábrányi Emil és Deák Gyula terve szerint uj teljes kiadást érnek. Mindenekfölött Deák Gyula ungvári igazgatótanáré, a Gyöngyösy Társaság titkáráé az érdem, hogy Darmay Viktor neve a magyar irodalom történetébe kitörölhetetlenül visszakerül. Kell, hogy az egész magyarság hálájának és elismerésének adóját ezen első helyen Ő iránta rójjuk le, őszinte köszönetét mondva neki buzgó és eredményes tevékenységéért. A Gyöngyösy Irodalmi Társaság és Deák Gyula tevékenységét elismerő sorokhoz a történelmi hűség szempontjából annyit kell megjegyeznünk, hogy a Dayka-szobrot, a Komócsy- és Bémer-emléktáblát nem az Irodalmi Társaság állíttatta. A Petőfi-emléktáblán kívül Gyöngyösy István emléktáblája, Lányi Géza síremléke az Irodalmi Társaság munkájának eredménye, amelyhez most járult Darmay Viktor emléktáblája. A siketnéma-intézeti tanárok országos kongresszusa. 60 vendég Ungváron. Ungvár újra országos nagygyűlésnek volt a színhelye. A Földrajzi Társaság tavalyi vándor-gyűlése után ez idén újból ide sereglettek komoly pedagógusok az ország minden részéből, hogy megismerjék igy városunkat, kultúránkat, intézményeinket és meleg, közvetlen vendégszeretetünket. Ezek a pár napos alkalmak alapítják meg majd Ungvár város hirnevót az országban, ezek a gyűlések visznek közelebb bennünket az ország társadalmához. A Siketnéma-intézeti Tanárok Országos Egyesülete folyó hó 3-án és 4-én tartotta ezidei országos kongresszusát Ungváron, melynek lefolyása mindvégig a legkomolyabb, a legméltóságtoljesebb volt. A Ne- vickére és Munkácsra tervezett kirándulások a közbejött kellemetlen időjárás miatt ugyan elmaradtak, — de azért a műsor minden pontja oly jól sikerült ide haza is, hogy a vendégek a legkellemesebb emlékekkel távoztak. Elismerés és hála illeti meg ezért úgy a vármegye, mint a város vezetőségét, de különösen az ungvári siketnéma-intózet tagjait, akik mindent elkövettek, hogy a vendégek minden irányban jól érezzék magukat. A kongresszus lefolyásáról tudósításunk a következő : A megérkezés. A kongresszuson — mint már előre jeleztük, — mintegy 60 tagja vett részt a körülbelül 150 tagból álló pedagógiai egyesületnek. Ezenkívül még számos asszony-vendég is. A vendégek legnagyobb része kedden délután érkezett, akiket igen nagyszámú közönség fogadott a pályaudvaron. A polgármester helyett dr. Ország Jakab, városi tiszti főorvos, fogadta lelkes beszéddel a vendégeket, amit Borbély Sándor, váci igazgató, az egyesület elnöke köszönt meg. Ezután hosszú kocsisorokban vonultak be a vendégek a fellobogózott városon át a siketnéma-inté- zelbe, hol mindnyájukat elhelyezték. Este 8 órakor igen kedélyes ismerkedési estély volt a Széchenyi-liget vendéglőjében, hol elég sokáig maradt a jókedvű társaság. A kongresszus első napja. A kongresszus első napja folyó hó 3-án folyt le a vármegyeháza nagytermében. A közgyűlésen helyi társadalmunk sok kiváló egyéne jelent meg, akiket Borbély Sándor üdvözölt elnöki megnyitójában. Ungvár történelmi múltú városnak emlékei s ez a szép felvidéki város, amely a kultúrát és a haladás minden mozzanatát meleg támogatásban részesíti s az itteni kollegák meleg szeretete vonzották ide az orsz. egyesület tagjait, akik szívesen jöttek e város falai közé — mondotta az elnök. Ezután rátért egyesületükre, amely magasztos célt tűzött ki feladatául. Tizenegy év óta működik az egyesület, amelynek tevékenysége nagy lendületet adott a siketnémák tanitása fejlesztésére. Helyteleníti a gyógypedagógia fogalmát, mert a sikotuéma-oktatás olt kezdődik, ahol az orvosi tudomány végződik és igy nem gyógyító pedagógia. Kedves kötelességet róv le, midőn örömmel üdvözli azokat, akik a mai közgyűlésre a helyi társadalom képviseletében megjelentek. Üdvözli Lőrinczy Jenő alispánt, Papp Antal püspök képviseletében megjelent Gebe Péter kanonokot, Tahy Ábrahám, Margóesy Aladár lelkészeket, Bradács Gyula közjegyzőt, a város képviseletében megjelent Mocsáry Miklós tanácsost, Bánóczy Béla vármegyei főjegyzőt, Hidasi Sándor tanfelügyelőt, Budai István népiskolai igazgatót, Veress HÄ1EL ANTAL UNGVÁR, KAZINCZY-UTCA ajánlja dúsan felszerelt fűszer, csemege, bor és hentesáru raktárát, kitűnő asztali, szamorodni és ásszá borait, prágai sonkát, szepességi virslit és különféle felvágottakat, sajtokat, liptói- és székeiyturót, a legjobb Karla tea-vajat és korai főzelékféléket. 184
