Ung, 1912. január-június (50. évfolyam, 1-26. szám)
1912-01-14 / 2. szám
2. oldal risro2 szám széket, felső kereskedelmi iskolát és nagyobb szabasu állami segélyt várunk teljesen jogosan és mennél gyorsabban. Remélhetjük az állami kötelességek teljesítése után, hogy kereskedelmünk és iparunk hatalmasan fellendül. Remélhetjük, hogy bútorgyárunk a kedvező konstellációk mellett nagyobb méreteket ölt, hogy kiváló agyagipari szakiskolánk mellé hatalmas gyár épül, mely az iskola elsőrangú termékeinek piacot szerez az egész világon. Specialis felvidéki háziiparunknak is egyik gócpontjául kínálkozik Ungvar és kellő irányítás mellett az egész megye jólétét fejlesztheti. A. folyó és a kedvező fekvés abban az esetben, ha az állam segítségünkre jön, hatalmasan kifejlesztheti malomiparunkat, és valószinü, hogy a már feledésbe merült szövőgyár terve is uj életre kel. Jövőnk másik akadályozója a város szegénysége és eladósodottsága. Nem akarunk senkit sem okolni, senkit sem vádolni, de tény, hogy a város gazdalkodasa a legújabb időkig nem reális és nem céltudatos. A hibák megtörténtek, a jelennek csak az lehet kötelessége, hogy az iszapos hullámokat uj, szabályozott mederbe terelje. Ennek első lépése már megtörtént, pénzügyi kiválóságok tervezeteket készítenek, melyek segélyével az adósságok konvertálhatók és szabályos időközökben törleszthetők. A város jövedelmeit fokozni kell, számos üzemét meg kell váltania és a város élén állóknak — joggal elvárja és követeli a város közönsége — végre valahára szakítva a múltnak hibáktól hemzsegő lanyhaságával, erős kézzel és lelkiismeretesen kell hozzálatniok a céltudatos, körültekintő munkához. így tálán pár évtized alatt — mert nehéz a múlt hibáit gyorsan jóvátenni — rend lehet és lehetővé lesz, hogy a városszabályozási, vízvezetéki, csatornázási és szépitési tervek egymásután megvalósulhassanak. Uj korszaknak kell bekövetkeznie, mely szakítson a kisigényű, lapos és rendetlen városi politikával, szabadabb látókör és nagyobb koncepciók szükségesek, mert a vidék altalános rohamos fejlődéseben Ungvárnak is ki kell vennie a maga részét. Kétségtelen tehát, hogy jövőnkben igenis van remény, ha kívülről és belülről erőteljesebb munka indul meg. Az északkeleti felsővidék ezen természetes gócpontja fel fog ébredni Csipkerózsika-almából és helyrehozza azokat a mulasztásokat és mellőzéseket, melyeket oly érdemetlenül kellett a múltban elszenvednie. Az 1911. év eseményei. ii. A mai számunkban folytatjuk és egyúttal befejezzük a múlt év eseményeiről összeállított kimutatásunkat, amelyben a kultúrális érdekű dolgok meglepő nagy számban foglalnak helyet, amennyiben az 1911. eeztendő közművelődési szempontból nagyjelentőségű volt Ungvárra nézve. A kimutatás folytatása, illetőleg befejezése sem számiihat teljes pontosságra. Bizonyosan elmarad egy és más dolog, amelyeknek felemlitése érdemes lett volna. Julius. 1. Csica Sándor p. ü. számvevőségi főnökhelyottes 25 évi jubileuma. 3. A képviselőtestület tagjainak választása. 6. Kisgejőcben tűz pusztított. Leégett 12 lakóház több melléképülettel együtt. 16. Tahy Abris r. kath. plébános beiktatása. 18. Azoknak az iskolatársaknak a találkozójuk, akik 1871-ben tettek érettségi vizsgálatot az ungvári fő ‘gimnáziumban 23. Búcsuastély Ehrlich Lőrinc tiszteletére, akit a debreceni Erzsébet-malomhoz igazgatónak választottak meg. 24. Zsoíícsák Domokos, Szerednye birója meghalt. 28. Az uj városi képviselőtestület alakuló közgyűlése. Augusztus. 5. Özv. Jeles Péterné, szül. Medveczky Julia meghalt 74 éves korában. 12. Megérkezett a kultuszminiszter hivatalos értesítése, hogy az áll. alreáliskolát főreáliskolává fejleszti. 13. Harapás községben leégett 48 lakóház és 138 melléképület. 16. A városi közgyűlés elhatározta, hogy Firczák Gyula püspök nevére 1000 K-ás alapítványt létesít. 17. Kántor-próba nagy érdeklődés mellett a r. 'kath. templomban. 18. A „Budapesti Közlöny“ közölte, hogy a király Kozma Gyula kir. járásbirót kir. ítélőtáblái címmel és jelleggel ruházta fel. 27 Jakovícs János nagyprépostot meleg ünneplésben részesítették 82-ik születésnapja alkalmából. 28. Pásztor Bertalan m. kir. főerdőőr halála Szeptember. 10. Az újjáépült Mária-ház felszentelése. 13. Az Ung- Beregmegyei Általános Néptanító-Egyesület Tahy Ábris ungvári plébánost elnökévé választotta. 15. A vármegyei közgyűlés Suttka Pált árvaszéki ülnöknek, dr. Csűrös Szílárdot szolgabirónak megválasztotta. 16. A Magyar Földrajzi Társaság tagjainak ünnepélyes fogadtatása és ismerkedési estély. 17. A Magyar Földrajzi Társaság V. vándorgyűlése Az alsóhunkóci g. kath. iskola felszentelése. 18. A Magyar Földrajzi Társaság kirándulása Pere- csenybe és Nevickóre. 24. A szent Korona emléktáblájának leleplező-iiunepe Szerednyén. Az ünnepi szónok Antal Miklós lőgimn. tanar volt. 27. Városi díszközgyűlés abból az alkalomból, hogy Firczák Gyula püspök ezen a napon érte meg áldozópapsagának 50. évét. Október. 3. A „Budapesti Közlöny“ közölte, hogy őfelsége Firczák Gyula püspöknek az I. oszt. vaskorona- rendet díjmentesen adományozta. 5. A Budapestre összehívott tanfelügyelői kongresszus kezdete, amelyen Hidasi Sándor ungi tanfelügyelő mint előadó vett reszt. 7. Kende Pétert budaházi kastélyában melegen ünnepelték születésének 70 ik évfordulója alkalmából. 8. Az U. K. I. S. E. dr. Tahy Endrének, mint az egyesület tiszteletbeli tagjának, diszokmányt adott át. 15. Petőfi emléktáblájának leleplező ünnepe, melyen dr. Ferenczi Zoltán, a Petőfi-Tarsaság alelnóke mondta a nagyhatású ünnepi-beszedet. 18. A városi közgyűlés Hehelein Károly szatmári kanonokot nagy lelkesedései Ungvár város díszpolgárává választóba. Takács József perecsonyi g. katb. lelkész meghalt életének 59. évében. 21. A Gyöngyösy Irodalmi Társaság felolvasása Mára- marosszigeten. Tahy Béla ubrezsi körjegyző, a jegyzői karnak derék tagja meghalt életének 7l-ik évében. 29. A sz. Bazil-rend zárdája alapkövének megáldása. November. 2. Péntek Gyula kir. adóhivatali ellenőr szolgálatának 20-ik évi jubileuma. 5. Gaál Mózes mesélt a gyermekeknek és előadást tartott a szülőknek. 6. A vármegyei Tanitó-Egyesület közgyűlése, melynek keretében Gaál Mózes érdekes előadást tartott a tanítóságnak. Tóth Lőrinc, a jászóvári premontrei kanonokrend tagja, kiskaposi plébános meghalt. 7. Francia léghajósok leszállása a mogyorósi határban. 19. Dr. Vályi János eperjesi g. kath. püspök meghalt. Temetésén Ungvárról is többen résztvettek. 27. Dr. Kende Zsolt min. segédfogalmazó meghalt 25 éves korában Budapesten. Nagygejőcön temették el nagy részvét mellett. December. 6. Özv. Rákosi Jánosné szül. Benedek Anna halála. 14. Fényes hangverseny Liszt Ferenc emlékére. 17. R. kath. egyháztanács-tagok választása. 19. A csapi községháza felavatása. Petroray Leőkösnó szül. Draveczky Matild meghalt Nagygejőcön. A régi megyei fizikusok. Irta Eötvös Károly. A hires Sobri Jóska meghalt ezelőtt hatvanöt esztendővel. A lápafői erdőszélben találkozott össze huszonnégy pandúrral, egy század ulánussal s vagy százötven fegyveres hajtóval. Neki is volt hat legénye, köztük az öreg Pap Andor s a fiatal Liliom Jancsi. A csata eredménye nem lehetett kétséges. Az ulánusokat b. Beust kapitány vezette. Bátyja a későbbi Beust közös hadügyminiszternek. Sobri és társai sokáig lövöldöztek az ellenségre a fák mögül, mit Beust utóbb megunt s rohamot vezényelt. A híres haramiavezér szép, aranyveretü Hunár-puskájával vette biztos célba a kapitányt, de mielőtt lőne, körülnézett. Látta, hogy Pap Andor és Liliom menekülnek, négy- más társa pedig összelőve-vágva. Eldobta a puskát, kirántott egy pisztolyt s azzal magát agyonlőtte. Olt volt közben a járási kirurgus is. Valami Durcsány nevű jámbor férfiú, ki menten odament a csafa színhelyére, hogy a sebesült, de még élő haramiákat keze alá vegye. Valami Szües nevű fiatalember azt mondta neki: — Hozzám ne nyúljon az ur, meg tudok én dögleni doktor nélkül is. Két golyó és három szurony járta keresztül s kardvágás is volt a lején és mellén egy csomó. A kirurgus mérgesen szólt rá: — De hiszen gazember, akasztófán kell neked meghalnod. « — Oda sem kell nekem doktor. Lefogták erővel, úgy birt vele csak a kirurgus. — Hát ezzel mit csináljunk? — Kérdi egyik csendbiztos a járási kirurgust, oda mutatva Sobri holttestére. — El kell temetni. A feketo ruhás családra most a megvetés és szégyen nehezedett; az idősebb fiú, aki már önálló is volt, ennek hatása alatt főbe lőtte magát. A szegények átka kezdett beteljesedni. Egyik fiú épitész volt, egy lezuhanó gerenda esett a fejére és igy érte végét nemsokára. Magdának volt egy kisebb testvére, Erzsiké, aki beteges, gyenge leányka volt, és nem sokára ez is elpusztult Úgy látszott, hogy a család teljesen kipusztul; a városban egyébről sem beszéltek, mint a Fikker-csa- lád tragédiájáról; leginkább Magdát sajnálták, mert azt a bájos gyermeket mindenki szerette és félve gondoltak arra, hogy ha elpusztul esetleg az anya is, mi lesz belőle ? , Amitől tartottak, bekövetkezett. A sok csapás megtörte a szegény nőt és Magda szerető karjai közt örökre lehunyta a szemét. A megátkozott Fikker-családból már csak Magda élt. Egyedül maradt a szegény leány vagyon nélkül, mert a családfő sikkasztása miatt Fikker vagyonát már előbb lefoglalták és a gyászos esetek mellett a nyomor köszöntött be hozzájuk. Egy család, mely népes volt és kényelemben élt, igy pusztult ki, és az életben maradi leány az egyedüliség mellett vagyontalan is lett. Valóban a végzet utai kiszámithatlanok. Nem gondolta senki, hogy a Fikker-családot ennyi csapás sujija és azok közt, akik szeretik az okot keresni, akadtak, akik ezeket a csapásokat annak tulajdonították, hogy a osalad, bár arra oka nem volt, mind ig fekete ruhában járt. A szegények átka és nem a fekete ruha volt a dráma oka. Ha Fikker a szegényekhez jobb lett volna, egészen másképen alakul ki "a család sorsa. Magda tehát, aki sohase tudta, mi az életküzdelem, magára maradt, és ha a főszolgabíró neje magához nem veszi, talán ő is elveszett volna, míg igy élt kegyelemkenyóren s fekete ruhájával továbbra is ellentétben volt szép fehér arca. És ez a szépsége volt ennek a kedves gyermeknek veszte. A szép fehér arc nagyon megtetszett a főszolgabírónak, akinek élete-párja nem tartozott a szépségek sorába, és ostromolni kezdte szerelmi ömlengéseivel a szép leányt. Megrettent a fehér galamb és a főszolgabiró szavai a fehér arcot égő pírral borították el. — Kegyelmezzen, nincs senkim a világon — esengett a szegény leány és menekülni iparkodott a férfitől, aki átölelte és forrón csókolta. Mindhiába és a durva férfi-erő talán a végsőkig megy, ha e percben be nem lép a feleség, aki megdermedve lett tanúja annak, hogy férje a szép leányt karjai között tartja. — Nyomorult, neked a férjem kell, takarodjál a házamból, te hálátlan, aki az én drága kincsemet akartad elrabolni, — kiáltotta a nő indulatosan és a „drága kincs“, a szerelmi kalandot esengő férfi el tudta nézni, hogy neje az ártatlan leányt karjainál vonszolva az utcára kitaszítsa. Ilyen gyáva a nős férfi, nem tudja megvédeni azt, akit bajba sodort. Ott állt most az utcán a fehér arcú szép leány és keservesen zokogott. Az ilyen utcai leányt a legelső arra haladó férfi prédának tekinti és lecsap rá: „enyém vagy“. így tett az a jól öltözött 40—50 évesnek látszó férfi is, aki a siró Magdához ért és a lámpa fenyő mellett látta ennek szép arcát. — Édes, jöjjön velem és ne sírjon, csak nem fog az utcán éjjelezni. Na ne sokat gondolkozzék és magácskának az életet és boldogságot nyújtom — szólt a férfi — amint látjuk — elég szemtelenül és átölelte a leányt, aki a szörnyű eset után azt se tudta, mit szabad tennie, tettét elkeseredésében megítélni se volt képes, engedte magát elvezettetni s a férfi meleg otthonában csakhamar utolsó áldozata lett az átoknak. Magda nem volt már az ártatlan fehér galamb többé. Ha nem én mondtam volna el a Fikker-család drámáját, magam se hinném, hogy egy család igy pusztuljon el, mert már Magda is azon a lejtőn volt,, amely végpusztulásához vezette. Az a család, amelyet a szegények megátkoztak, ilyen szörnyű véget ért . . .
