Ung, 1912. január-június (50. évfolyam, 1-26. szám)
1912-03-17 / 11. szám
Megjelenik minden vasárnap, 50 évfolyam, — 11. szám. üngvár, 1912. március 17. Előfizetési feltételek: Csak az „Ung“ lapra Egész évre . . 8 K j Negyedévre . 2 K Félévre .... 4 K Egyes szám . 10 f. Amerikába : Egész évre .... lO'iíO K „Ung vármegye Hivatalos I.ap“-jával együtt Egész évre 14 K — Félévre .... 7 K Ung vármegye Hivatalos Lapja az „Ung“ mellékleteként megjelenik minden csütörtökön. Hirdetések úgy az „Ung“ mint „Ung vármegye Hivatalos Lapja“ részére — továbbá magánosok részéről az előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, Székely és Illés könyvkereskedésébe küldendők. Nyilttér soronkint 40 fillér. Ä nyilttér és a hirdetési dijak előre fizetendők. Kiadóhtvalall teletonszám II. AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Felelős szerkesztő : Szerkesztőség: Kazinczy-utca l-ső szám. BÁNÓCZY BÉLA Segédszerkesztő : DEÁK GYULA. Kiadóhivatal: Székely és illés könyvkereskedése. A művészház kiállítása. Az állami távbeszélő ungvári előfizetőinek száma ma már százon felül van, jeléül, hogy a közönség minden rétege felismerte a távbeszélő óriási előnyeit, s az időt tényleg pénznek véve, szívesen áldoz e címen pénzt, hogy időt nyerjen. De mig a közönség áldozatkészsége és a távbeszélő iránti érdeklődése napról-napra nő, — sajnos, nem mondhatjuk ugyanazt a telefon jóságára vonatkozóan. Ma az a rendszer dívik, hogy az egyes telefon- állomások csakis akkor vétetnek vizsgálat alá, ha az előfizető panaszt emel, s ez az oka, hogy számos előfizető még a központi kezelő szavait sem képes jól megérteni, annál kevésbbá a távolabb fekvő előfizetőét; — holott a rend, a közönség érdeke azt hozná magával, hogy az előfizetőknél elhelyezett távbeszélőkészülékek és azok tartozékai állandó felügyelet alatt tartassanak s ha a központi kezclőség tapasztalja, miképp egyes előfizetők csakis úgy képesek magukat némileg megértetni a másik előfizetővel, hogy tüdejüknek minden erejét igénybe véve kiabálják mondanivalóikat, — úgy ez esetben hivatalból kellene intézkedni, hogy a hiba megjavittassék, s az esetleg megüresedett elemtartók ismét megtöltessenek. Igaz, hogy ez némi költségtöbblettel járna, de végre is a közönség a telefonnak csak úgy veheti hasznát, ha először: gyors kapcsolást nyer (ami szintén nem erőssége az ungvári távbeszélőnek), másodszor: ha a beszélgetést minden megerőltetés nélkül s könnyen megértholően eszközölheti. Az ungvári 1. számú posta- és távirdabivatalhoz a napokban neveztetett ki az új főnök, az új vezető. Ő hozzá intézzük első sorban jelen sorainkat, s kérjük, hasson oda, hogy jogos óhajtásunk, a telefonnak gyors és kielégítő igénybe vehetése, teljesüljön. Százon felül van ma már az előfizetők száma, ily tömeges előfizető érdeke pedig feltétlenül megköveteli, hogy most már egy egész ember kezelje a telefont, s akit oda helyeznek, annak ne legyen más dolga, mint a telefon kezelése, s hogy pedig a beszélgetések esz- közölhetőb is legyenek, viszont a készülékek állandó s hivatalból való jőkarban tartásának sem szabad elmaradnia. Bérezik Árpádnak. Irta Szabolcska Mihály. Tinektek még szentség volt a hivatástok, A magyar nép szeretete: hitvallástok. Ennek Írtál a sziveddel, a lelkeddel, Hittél benne rajongással, Napsugaras szeretettel. A hibáit nem úgy tetted pellengérré: Hogy miatta szent orcáját szégyen érné. De maga is hogy belássa mosolyogván, És buzduljon haladásra Elmaradott árva sorsán! S erényeit kicsinyessé nem csúfoltad. Nevetségül pogány, léha Napnyugotnak, Áhítattal, meleg szivvel magasztaltad . . . Hadd maradna váltig, büszkén Ebben mennél magyarabbnak ! Színpadunkat te még templom gyanánt nézted. Hirdetvén ott az örök jót, örök szépet, Oh ez is a hivatása: jobbá tenni. Nem alacsony, céda bűnök Álcás keritője lenni! A te múzsád tősgyökeres hű magyar lány, Itten termett valahol a Tisza partján. Nem idegen, félvilági, feslett dáma . . . A mi fajtánk, a mi vérünk Szívre, szava-szólásába: Azt mondják, hogy régen regélsz, ötven éve„ Akármennyi, áldjon meg az Isten érte! (gj.) „Felszállott a páva vármegye házára . . .* Felszállott a megifjodott és megizmosodott magyar művészet a vármegye százados házára, melynek vérvörös manzard-fedele oly élesen rajzolódik nyugat felől a tavaszi alkonyat párás égboltozatára és a páva reáteritette hímes, szivárványos uszályát az ősi kövekre. Művészi teremtő erő és merész, hóditó fiatalság levegője kóvályog az ölnyi boltozatok, a visszhangos folyosók és a királyok képével ékes falak között; ölelkezik a múlt és a jövő, az évezredes város és a modern magyar művészet. Egy vármegye és egy évszázadokon át tespedő város rázza le bilincseit a szabadság szent tavaszi hónapjában és szenvedélyes munkával szegődik a magyar kuliura harcosává, minden téren pótolni igyekszik a múltak hibáit és szinte egy csapással a legbátrabb kulturális törekvések előharcosává lesz. A Művészház törekvései bátrak és magasztosak, mert a Művészház a művészi szabadság jegyében alakult meg. Nem tűr meg falai között klikkszellemet, bebalzsamozott tekintélyeket, hanem elismeri minden művészi látás és felfogás létjogosultságát, feltéve, hogy azok a szépet, a minden idők művészeti célját szolgálják. A Művészház hatalmas gárdát sorakoztat, mely dr. Rózsa Miklós szavai szerint „most éppen ereje teljében áll s melynek nyomában tör már felfelé egy izmos tehetségű, bátor s nemes becsvággyal eltelt uj nemzedék.“ A Művészház gárdája azt bizonyltja, hogy minden művész: egyéniség, melynek kibontakozását, bátor megnyilvánulását elő kell segíteni és nem szabad csúfondáros lekicsinyléssel Egyet tudok: — akárhány év veri váliad — Virágosabb, fiatalabb Magyar költő ma sincs nálad! Mosolygó, jó öreg bölcsünk, itt ne hagyj még. Úgyis olyan rossz időnk jár! . . . csak maradj még ! Maradj köztünk még sokáig fiatalnak, Egészsége, vidámsága A beteg, romló magyarnak! Kossuth és Washington. Irta Kondor Emil. „Leborultamhazám földjére, mielőtt határán átlépnék ; zokogva nyomtam rá a fiúi szeretet búcsucsókját, egy csipetnyi port vettem belőle magamhoz, még egy lépés és — úgy valék, mint egy tört hajó roncsa, melyet a szélvész kidob a homokra egy sivatagon . . .“ Én is azt mondom'! Nincsen szó, amely arról fogalmat adhatna, hogy mily érzelmekkel telik meg az én szivem, amikor Kossuthról akarok szólani. Leborulok hazám legnagyobb szelleme előtt, akit a maga igazságától sem a tömeg egetverő hozsánnája, sem a bosszúálló erőszak pereatja eltántorítani nem bírtak, akinek lángelméje bevilágított a nemzetnek múlt és jövendő homályába, aki megoldotta a történelem titkait és betekintett a lélek rejtőkébe, aki bármerre járt legyen, áldásos nyomokat hagyott maga után, aki századának nyers materializmusában szeplőtlen tisztaságban megőrizte az idealizmus fehér lobogóját, aki mintáz amerikai nép vendége, meghódította a sziveket olyannyira, hogy még ma is bámulattal említik nevét azoknak az utódjaik, akik elég szerencsések voltak őt láthatni, beszédjének mámoritó zenéjét hallhatni. Március tizenötödikén felzokog a magyar, julius negyedikén örömtüzeket gyújt az amerikai ésNew-Yorktól San-Franciscóig üdvlövések jelzik, hogy egy nagy, hatalmas nemzet szabadsága születésnapját ünnepli. elnyomoritani. Nemcsak az festhet, aki minden fűszált egyenként vászonra tesz és aki a leg- minuciózusabb árnyékot vagy színárnyalatot megérzékít, hanem igazi művész az, aki a fényfoltok hatását kutatja, aki a sikok harmóniáját, a vonalak ritmikáját, a mozgás festői elemeit keresi. Óriási a problémák mezeje, melyen járatlan utakat törhet az eredeti tehetség. Az emberi szem pedig már megalkotásánál fogva impresszionista, mely összegez, stilizál ; a művészi extazis pillanatai nem ismerhetnek részletezést, azért a pillanatnyi impresz- sziók is csak a legjellegzetesebb motívumok kialakítása nyomán örökithetők meg. Ma nem kívánhatjuk, hogy a festők iskolát alapítsanak, melyen a mester felfogása uralkodjék, mert a tetszetős kidolgozási módok között teljesen vérszegénnyé válik a cél: a művészet. A művész menjen ki az életbe, kísérletezzen, figyeljen meg és azt a művészi célt ragadja meg, mely tehetségének a legmegfelelőbb. Aki ezt a művészeti hitvallást elismeri, azzal szemben a Művészház megnyitó tárlatának nyert ügye van. Ferenc\y Karoly tárlatunkon is azért Ferenczy, mert a lombok zöldjének és az erőteljes zöld foltok alatt élő figurális alakoknak merész és mégis nyugodt harmóniáját megoldja. Kernstock az emberi test formáinak zárt egységet ad, az izmok és vonalak játékát elhatározólag tömörili. Kac\idny víziói holdfényesek és misztikusak, Szigeti, vagy akár Ziffer, viszont megittasul a napfényben fürdő tájaktól és mindannyijuk mást akar kifejezni másként, de mindannyijuk czélja és eredménye is a tiszta művészet. Kosztolányi utcái erős vonalritmussal, viszont Kóvárynak Ez a különbség a magyarok és az amerikaiak függetlenségi törekvése között. Amerikában győzelemre segítették a szabadságot, hazánkban elvérzettek érte. Amerika otthont adott a kivívott szabadságnak, Magyar- országon véráldozatok nem bírták megvédeni trónusát a zsarnokság szennyes keze elől. Amerika felé tekint vágyódva, reménykedve, minden leigázott és igája ellen felháborodó nép; Magyarországon egy szabad nemzet, mely egy ezredéven át védőbástyája volt az alkotmányosságnak, hiába küzd azért, amit erőszakkal, jog és igazság ellenére elkoboztak tőle. Amerika kimondta, hogy az angol királynak nem fizet adót, mivel megadóztatni, kötelességekkel terhelni csak oly népet lehet és szabad, amelynek a kötelességek mellé jogokat is adnak; Magyarország viseli a terheket, fizet pénzbeli és vérbeli adót, de cserébe nem kapott sem katonát, sem jogokat. Amerikának még az angol parlamentben is volt egy szószólója, Barró ezredes, aki, mikor Fownshend Károly azt mondotta : „Mit, ezek az amerikaiak, kiket a mi gondoskodásunk telepitett le, kiket jósággal nagyra növeltünk, mig erőre és gazdagságra jutottak, akiket a mi fegyvereink védtek, most, mikor a ránknehezedő súlyos teher viseléséhez kellenejárulniok, zúgolódnak?“ azzal vágott vissza: „A ti gondoskodástok telepitelte le őket? Ellenkezőleg, a ti elnyomástok. Jósággal növeltétek őket nagyra? Nem, közönyötök dacára növekedtek fel. A ti fegyvereitek oltalmazták őket? Hisz ők emeltek nemesen fegyvert a ti védelmetekre. Mélyen meg vagytok győződve, hogy ők épp oly hű alattvalói a királynak, mint bárki más, de egyszersmind szabadságukra féltékenyek s azért síkra fognak szállani bármikor, ha erőszakosan megtámadtatnának.“ Amerika népe törvénybe iktatta kivívott szabadsága megteremtőjének, Washington Györgynek születésnapját s a Mount Vernon-i sírbolt temploma az amerikaiaknak, ahová hazafias lelke imádkozni eljár. A magyar Washingtonnak, Kossuth Lajosnak, a láng- elméjü szónoknak, a magyar nép halhatatlan fiának, a demokrata szentháromság: a szabadság, pgyenlőség, Lapunk mai száma 10 oldal.
