Ung, 1912. január-június (50. évfolyam, 1-26. szám)

1912-03-10 / 10. szám

10. szám. XJ~ 3ST O 7. oldal. iskolával kapcsolatos gazdasági ismétlő iskola vezeté­sével megbízott tanerők tiszteletdijának fedezésére évi 200, a sárosremetei áll. iskolával kapcsolatos gazdasági ismétlő iskola tiszteletdijára pedig évi 100 korona államsegélyt engedélyezett. * Nyugdíjigény-emelés. A közoktatásügyi miniszter Dafinecz Gyula kistéglási g. kath. iskolai tanító nyug­díjigényét 1200 koronáról 1400 koronára ^emelte fel. CSARNOK. Feljegyzéseimből. Irta Kovássy Elemér. XI. A fizikai teremben. De pompás is volt oda járnunk gimn. VII. osz­tályos korunkban. Akárcsak tornaórán leltünk volna, mert itt magyarázat lévén, nem kíváncsiskodtak, mit tudunk, mit nőm ? A napnagyitó bemutatásán volt a sor. Bementünk a fizikai terembe. Mindjárt az ajtónál jobbra állott a kathedra, mellette feltámasztva ágaskodott egy kézi lábtó, amelynek segélyével a fizikai szereket szedték le. Közvetlen e lábtótól errébb nagy vizes dézsa ter­peszkedett, ebben mutatták meg a miniatür-búvárharang furfangjait. A kathedra túlsó oldalán nagy bőgő támasz­kodott neki a falnak, mintha be lett volna csípve a jó öreg. E hatalmas jószág vastag húrjain, holmi apró papiros lovagokkal, mutatták be a hangtani rezgéseket. Elsötétedett a terem. A napnagyitón egyetlenegy kis fénysugár szűrődött át a spalétákkal bezárt ablakon. Szép dolgok lőnek láthatók, amelyek azonkívül tanulságosak is valának. Egy közönséges kis méh-fulánk akkora lön a terem boltozatán, mint valami gerenda. Es ime, a ter­mészet remekelése: a fulánkon sehol egy gödör, vagy horpadás: egyenletes, tökétetes. Az utána következett legfinomabb angol varrótűn pedig akkora hepe-hupák voltak, mint a perecsenyi aszfalttalan gyalogjárón. A pókháló finom szövetének minden szála, göbje ogyforma vastag, egyforma nagy a csodálatosságig, holott a legszebb brüsszeli csipke úgy nézett ki, mint valami kezdő polgárista kisleány rosszul sikerült hor- golási kísérlete. Hát még a hamis hajból kivett asszonyi hajszál? — Ha hölgy lennék, sohase hordanék a fejemen fals­hajat; tisztítva volt bár, de a napnagyitó jóvoltából akkora állatkák mászkáltak rajla, mint egy-egy pat­kány-fiók. Mindezek igen tanulságos s szép dolgok is voltak vala, de a diákvér izzó, forr és nyughatatlan. Épp e miatt a pad legszélén ülő kartárs, megunva a nézés dicső­ségét, a sötétség leple alatt balkezével beleragadt a harmadik szomszédja hajába, azt jól megcibálta s aztán lábujjhegyen kilépve a pádból, nagy óvatossággal fel­mászott az előre kiszemelt kézi lábtóra, ott megült szép csendesen, mintha a magyarországi összes gimnáziumok legártatlanabb diákja ő lett volna. A megcibált ifjú azonban nem volt rest, találomra visszaadta a kölcsönt, persze egy teljesen ártatlan diák­társának, az meg menten képen felejtett a sötétben egy harmadik atyafit. Piff, paff, puff, jajj, jajj! hangzott halkan a sötét­ben, közben egyik jóvérű nebuló kiruccant a bőgőhöz s megpengetto annak vastag húrjait. Erre már a tanár úr is dühbe gurult és hirtelen (elrántotta a spalétót az egyik ablakról. És lévén vilá­gosság, nosza ugrott a lábtóról a verekedést, cibálást kezdeményező diákunk, de elveszítvén az egyensúlyt, a desz-apadió helyett lelépett a menkű nagy dézsa vízbe kötésig, ekkor a reá ripakodó tanárnak a világ ■ egártatlanabb ábrázatával s hangján igy szólt: tanár nr, én nem csináltam semmit! XII. Diákfurfang. A klasszikusok messzeföldön hires tanára, most szatmári kanonok: Hehelein Károly volt igazgatónk akkor, amikor egyik tanulótársam, jelenleg a munkácsi plébánia kiváló szónokával s papjával diákoskodtunk. Egyszer, jó tanuló volta dacára, vele is megesett, hogy nem készült el feladatára. Segíteni akarván magán, jelentkezett az órára bejövő tanárunknál, ráfogván, hogy az orra vére indult meg. Tanárunk szó nélkül kiengedte. Zsebkendőjével befogva az orrát, a folyosóra ment, de ha a haragos istennyila csapott volna le mel­lette, nem ijedt volna meg jobban, mint ekkor, mert szembe állott vele: Domine 1 (így hívtuk főtisztelendő igazgató tanárunkat mind.) — Mi baja önnek? kórdó az igazgató hatalmas basszusán, jóakaratulag. — A... a... az o . . . o . . . orrom vó-vó-re folyik. — Jöjjön a tanári szobába. No csak ez kellett. De hát mentek mindketten. Oda értek. Nem volt viz a kancsóban, a fötisz- telendő úr pedig azt keresett. Diákunk hozni akart. Nem, azt nem engedem. És a rettegvo szeretett igazgató maga ment vizet hozni az ö diákjának. Alig tette ki lábát az ajtón, kollegára úgy verte orron magát, hogy mire Domine visszatért, az egy kancsó vizet meg kellett toldani még eggyel. r. ..I _ „ J #»n|unm méterje 1 kor. 15 fillértől kezdve sRl flíö-SRlMfilTl blouzoknak és ruhákra postabér 1 UUIUI U UUI JUHI és v^mmentesen házhoz szál­2 litva. Mintákat nagy választékban küld a Henneberg selyemgyáros Zürich. m * Miért lett komédiás. Nagykaposon történt. — Egy vándorszinész-lrupp igazgatójához, ki kiváló társulatával már több nap óta időzött a községben, azzal a kéréssel fordult egy nagyratörő kaposi ifjú, hogy fogadná őt fel társulatába „művésznek“. — Szívesen, — felelte az igazgató s a művészi pályára való felavatásul azonnal elküldte szinlapot ragasztani. Alig egy óra múlva sétára indul az igazgató s eközben az egyik ház mellett meglátja az újonc „mű­vészt“, amint egy szinlapot fordítva ragaszt a falra. — Hogy ragasztotta fel azt a szinlapot? —riadt rá haragosan. — Emberül uram, — feleli az újdonsült művész, boldog önérzettel verdesve még tenyerével a felragasz­tott papirost. — Hát nem látja, hogy fel van fordítva, vagy nem tud olvasni ? — ordítja magából kikelve az igazgató. — Hiszen ha olvasni tudnék, — feleli nyugodt flegmával a „művész“-jelölt ifjú, — akkor hajdúnak is mehettem volna Stefán bátyám helyére, s igy soha sem lettem volna komédiás. * A lefoglalható ingóság. A jó humoráról megyeszerte ismert Fekéshkzy Sándor bátyánkkal történt az alábbi história. Kiszállt egy alkalommal végrehajtás céljából a kaposi járás Cs. községébe. A végrehajtást szenvedő atyafihoz minden be­vezetés nélkül azzal ront be, hogy rögtön adja elő, ami leíoglalhatója van, mert ő végrehajtani jött. A megijedt delikvens lialálsápadtan néz szét a szobában, végre szeme megakad feleségén s a ineg- indultságtól reszkető hangon igy szól: — Ha már ennyire vagyunk, tekintetes uram, foglalja le s üsse dobra legelőször is a — feleségem .. . Hogy Fekésházy ez ingósággal megelégedett-e, erről nem szól a krónika. ^ * Mi a különbség a pióca és a fiskális között? A nagykaposi járásbíróság udvaráról jön le két szirénfalvi parasztember. Már az ábrázatjuk elárulja, hogy pervesztesek. De aki kételkedik benne, ám hall- gasa meg társalgásukat: — Mór, mán csak kimondom, — olyanok ezek a fiskálisok, mint a pióca, kiszívják az embernek még a vérit is, osztón mégis elvesztik a pert. — Rosszabbak ezek, komám, a piócánál, — szól a másik, — mer a pióca egyszerre csak egy embert szíj, de ezek annyinak a bugyolárisán vágnak eret, ahánnyal dőguk van . . . KÖZGAZDASÁG. + Hegyközségi közgyűlés. Az Ungvári Hegyközség tavaszi közgyűlését f. hó 17-én (vasárnap) d. e. Va J 1 órakor tartja meg a városháza nagytermében. Tárgyak; Az ez évi költségvetés, munkabérek szabályozása, be­adványok és indítványok feletti határozat-hozatal. Az elnökség. + Vetöburgonya-közvetitós. Az Ung-vármegyei Gazdasági Egyesület értesíti a gazdaközönséget, mi­szerint a silány burgonyatermés és a vetésre eltett burgonyának sok gazdaságban már eddig is mutatkozó rothadása, előreláthatólag az ország több vidékén vetőmaghiányt fog okozni. A földmivelésügyi minisz­térium az esetleges hiány pótlásáról már előre gondos­kodott. Jó minőségű és fajtájú burgonya vetőgumót biztosított a külföldön, melynek megfelelő voltáról a szállítás teljesítése előtt kiküldöttei révén fog meg­győződést szerezni. A szállításra biztosított burgonya­fajták és azok árai a következők : Professor Wolthmann 9 K, Silesia 9 K, Praesident Krüger 9 K, Oroszhagyma 9 K 50 f, Klió 9 K 57 f, Pboniaz 10 K, Alma 10 K 50 f, Bőhnus Erdőig 12 K. Akik ezen burganyafélék- ből vásárolni akarnak, forduljanak Bertoch Ottó m. kir. gazdasági tanárhoz Budapest, I., Mészáros-utca 56/b. szám alatt. Megrendelést elfogad az Ung vármegyei Gazdasági Egyesület is Ungvárott, a vármegyeházában. + Szőlőtenyésztés és a peronoszpora. Hogy a szőlőnek mily nagy ellensége a peronoszpora, azt minden szőlőbirtokos saját tapasztalatából megitólbeti, de különösen az idén a peronoszporának rendkívül erős fellépése folytán a szőlőbirtokosok ezrei saját zsebükön érezték, hogy mennyire elengedhetetlen a peronospora legyőzésének el nem hanyagolása. Hogy azonban a peronoszpora az oltványiskolában még na­gyobb kárt okoz s hogy a kár inkább a szőlőbirtoko­sokat, mint a szőlőtelep-tulajdonosokat érinti, azt keve­sen tudhatják : mert, amint az oltványok az iskolában a peronoszporának elégtelen legyőzése, vagy annak az elmúlt nyáron rendkívüli erős fellépése következtében még a tenyésztés befejezése előtt elvesztik levélzetüket, akkor szőlőtelepítésre felette csekély értékűek. Oltvány­telepeken tehát, melyeket az elmúlt nyáron a peronosz­pora erősen megtámadott s a levelek idő előtt lehulltak, az oltványok nagyon kevés vagy semmi tartalékanya­got sem gyüjtbettek. Az ily oltványok nem, vagy csak nagyon csenevészül hajtanak ki és az a szőlő­birtokos, aki ilyen peronoszporás oltvány telepről szerezte be oltványait, igen nagy kárt fog szenvedni. Nagy szolgálatot vélünk tehát tenni minden szőlőbirtokosnak, kik uj telepítéseket szándékoznak létesíteni, ha alább egy nagy szőlőtelepet nevezünk meg, melynek oltvá­nyai ezen peronoszporadús évben egész nyárou át, késő őszig peronoszpora-mentesen állottak és az ogész tenyésztési időszak alatt oly buja, egészséges levólzetü volt, hogy az ezen cég által szállítandó oltványok, mivel tartaléktápanyaggal dúsan el vannak látva, a legkitűnőbb eredménnyel ültethetők, — ez a rég ismert „Küküllőmenti első Szőlőolt ványtelep“ Medgyesen. Tulajdonos Caspari Frigyes. Aki tehát súlyt fektet arra, hogy egészséges, peronoszpora-mentes, tehát tartalék- tápanyaggal dúsan ellátott, biztosan fakadó szőlő­anyagot szerezzen be, forduljon az említett, már évek óta folette tisztességesnek ismert szőlőtelephez és pe­dig mielőbb, mert ezen évben a már említett okoknál fogva jó szőlőanyagban igen nagy hiány lesz s az oltváuyanyag ára előreláthatólag rövid idő alatt, a nagy kereslet folytán emelkedni fog. + Burgonya-eladás. Az Ung vármegyei Gazda­sági Egyesület értesíti a közönséget, hogy Sóbát köz­ségben kb. 100 métermázsa „magyar-kincs“ burgonya eladó. Ezen burgonyafajta bő termő s úgy emberi táplá­lékul, mint vetőmagnak igen alkalmas. A vevő zsák­jában a bercsényifalvi vasútállomásra szállítva, méter­mázsánként 6 K 50 f. Ungvárra szállítva 7 K 20 f. Megrendelést elfogad Pásztor Sándor m. kir. erdő- méruök Sóháton, vagy az Ung vármegyei Gazdasági Egyesület Ungváron, a vármegyeházában. Szép Ságokat vehet Borossnáí. Kapható minden jobb tozsaeben. ^ MAWS'j 0* »* 0 0 | AXAA&fÁU><MA, * I ÉL -ue? /mint &í> A Jímkjwwwi.J r ífk mvdkxACwv ÁnXÁ^jiXm/ j % aMavx.aXXxXMyJks. 4 ir 6*5* A 9 sj? ä.'> t..4 ?.4< A f'Mg ■ i Wm i AI

Next

/
Oldalképek
Tartalom