Ung, 1912. január-június (50. évfolyam, 1-26. szám)
1912-01-06 / 1. szám
50. évfolyam. — 1. szám. Megjelenik minden vasárnap. Iliig vár, 1012. január 6. Előfizetési feltételek : Csak az „Ung“ lapra Egész évre . . 8 K Negyedévre . 2 K Félévre .... 4 K ! Egyes szám . 10 f. Amerikába : Egész évre .... lO iil) K .„Ung vármegye Hivatalos I.ap“-jával együtt Egész évre 12 K — Félévre ....*» K Ung vármegye Hivatalos Lapja az „U n g“ mellékleteként megjelenik minden csütörtökön. AZ UKGMEGYET GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Hirdetések úgy az „Ung“ mint „Ung vármegye Hivatalos Lapja* részére - továbbá magánosok részéről az előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, Székely és Illés könyvkereskedésébe küldendők. Nyllttór s.oronkint 40 fillér. A r.yilttér és a hirdetési dijak előre fizetendők. Kiadóhivatal! telefonszáui II. Feielős szerkesztő: iSogédszerkesatő: m r Szerkesztőség: Kazinczy-utca l-sö szám. BÁNÓCZY BÉLA. DEÁK GYULA. Kiadóhivatal: Székely és ülés könyvkereskedése. ' * _ .. ______s _ _______ Lőrinczy Jenő. A naptáregyesités érdekében nevezetes lépés történt a munkácsi egyházmegye szentszékének egyik utóbbi ülésén. A budapesti gör. szert. kath. hitközség tagjai ugyanis pápai engedéllyel a Gergely-naptár szerinti napokon tartják ünnepeiket s ez arra indította a Mára- marosmegyóben fekvő Rónaszéknek ma már majdnem teljesen magyar nyelvű g. katholikusait, hogy ezt a maguk számára is kérelmezzék. Kérvényükben, amit a munkácsi püspökség szentszékéhez intéztek, első sorban arra hivatkoztak, hogy a budapesti g. katbolikusok a latin szertartásuakkal már együtt ünnepelnek ; ba tehát a budapestieknek meg van engedve az együtt ünneplés, neiu állhat útjában semmi annak, hogy az ő kérelmük is teljesittessék. Hivatkoznak továbbá azokra a gazdasági okokra, melyek föltétlenül szükségessé teszik ma már, hogy a vegyes vallásu lakossággal bíró községekben egy és ugyanazon ünnep egy-ugyauazon napon tartassák meg. Végül hivatkoznak arra, hogy a munkácsi egyházmegye esperesi kerületei — kettő kivételével — mind a naptáregyesités mellett nyilatkoztak s igy kérelmük az általános óhajjal is támogatott. Igaz örömmel jegyezzük fel, hogy a munkácsi egyházmegye szentszéke nem is mondott ellent a ké- relemnok s a rónaszékiek kérelmét felterjeszti a pápához — pártolólag, kimondván ezzel a naptáregy esitós- nek telette szükségességét s indokoltságát. Ha a rónaszékiek kérelmét a pápa is teljesíthetőnek találja s ba a rónaszékiek el fogják nyerni azon engedélyt, melynek a budapesti hittestvérek máikét óv óta birtokában vannak : úgy a naptáregyesités a munkácsi egyházmegye egész területén rövid időn belül meg fog történni, mert nem hisszük, hogy a rónaszékiek példáját ne követnék gyors egymásutánban a g. kath. hitközségek, és ezek között első sorban a nagyobb városok hitközségei. Ismételjük, igaz örömmel adjuk közre a szentszéknek a rónaszékiek kérelme ügyében elfoglalt álláspontját s őszinte szívvel üdvözöljük mindazokat, akik a szentszék e fontos határozatának meghozatalában résztvetíek. A lázas élet forgatagában álljunk meg egy pillanatra s ■ ünnepi szint öltve üdvözöljük vármegyénk alispánját, Lőrinczy Jenőt, al- ispánságának 10-ik évfordulóján. A mai korban, amikor az egyéni hiúságok zűrzavaros vásári zaja minden jelentéktelen momentumot felhasznál, kikutat a többé- kevésbé érdemes egyének dicsőítésére és ünneplésére, szinte élesen kirívó ellentétként ötlik élénkbe az a nem mindennapi jelenség, hogy egy vármegye alispánja önzetlen és becsületes munkálkodásának jelentős évfordulóján a zajt, az tinnepeltetést kerülve, szerény csendben veszi kezébe a tollat, hogy zajtalan munkával, odaadó ügybuzgalommal ünnepelje meg a jelentős évfordulót és érdemelje ki polgártársai tiszteletét, szeretetét. Elmaradt a szokásos banket, pezsgődurrogás, elmaradt a sok nagyszólamu dikció, de megmaradt a szivekben az érzés, hogy az, aki a becsület és tisztesség nevében őrködik a vármegye közönségének erkölcsi és anyagi javai fölött, olyan egyén, aki a külső ünne- peltetés belső jelentőség nélküli virágai nélkül is kiérdemelte vármegyéje becsülését, embertársai tiszteletét. Mi azonban, akik a nyilvánosság őrei vagyunk, nem siklunk el e jelentős esemény fölött. Akármennyire is kerüli alispánunk az ünnepeltetés külső látszatát, mi nem mellőzhetjük el, hogy a köztéren, a köz érdekében munkálkodó egyén előtt a megérdemelt elismerés lobogóját meg ne hajtsuk és a vármegye közönségének figyelmét rá ne irányítsuk annak a férfiúnak személyére, aki tiz évi szakadatlan és lelkiismeretes munkálkodásával a reá bízottaknak hűséges sáfárja volt. Akit a végzet arra hivott meg, hogy embertársai életét vezesse, működését irányítsa, boldogulásuknak, megélhetésüknek alapjait megteremtse, a meglevőt megtartsa és tovább fejlessze, — annak az értelmi, szellemi és szivbeli képességek nagy fokával kell rendelkeznie. Egy vármegye alispánjának hivatása a legszebb életfeladatok megvalósítása elé állítja az erre hivatott egyént. Tág perspektíva nyílik a tevékenységre, az alkotásra, a teremtésre. Összhangba hozni a különböző érdekű társadalmi tényezőket, közös célra működtetni a gazdasági erőket s ezáltal a társadalmi és gazdasági erőket odaláncolni az emberi fejlődés haladó kerekéhez! Keresni, kutatni az ideákat, amelyek intézményekben valósulva az egyének boldogulását, anyagi és szellemi erőik teljes kifejtését eredményezik! Ismerni és belehatolni a nép leikébe, gondolatvilágába, megérteni azok baját, panaszát és megértetni velük a bajok és panaszok orvosságát! Megérezni és előrelátni a haladó kor követelményeit, alkotni intézményeket, amelyek az emberi szükségleteket kielégítik! Szigort alkalmazni, igazságot szolgáltatni, méltányosságot gyakorolni a bírói széke elé vitt ügyekben, úgy, hogy a szigor igazságtalan, az igazság fölöslegesen szigorú és a méltányosság céltalan ne legyen! A tisztviselőket, mint munkatársakat a közös cél érdekében összeműködtetni, azoknak erőit megismerni, tehetség szerint felhasználni, összefoglalni, azoknak szigorú, de gondos barátjaivá válni! A nemzeti célokat a kis- és a nagydolgokban átlátni, felismerni s azokat szolgálni! Aki ezen magasztos feladatoknak csak kis részét is teljesiti, az megérdemli polgártársai háláját, elismerését és tiszteletét. Most, hogy Lőrinc\y Jenő alispáni műNocturne. A parton állok. Holdfény . . . Csendes esteli óra; Halovány árnyak kúsznak Az ezüstszínű tóra . . . A parton állok, sírva Egy nevet suttogok; A viselőjétől Válni nem tudok . . . Besírom a méiybe Százszor a nevét . . Valaki most hajtja Valahol álomra Gyönyörű fejét. —üs —ós. Zinácska. Irta Csehov Antal. A vadásztársaság egy parasztházban friss szénán hált meg. Miután az összes ismerős hölgyeket letárgyalták s elmondtak már vagy száz adomát, a vadászok legtostosebbike, aki a sötétben hasonlított egy kéve-szénához s mély, törzskari (iszti hangon beszélt, nagyot ásított és igy szólt: — Nem nehéz dolog az, hogy az emberbe beleszeressen valaki: a hölgyek épen is csak arra valók, bogy minket szeressenek. Hanem hát azt megérío-o valaki az urak közül, hogy gyűlölték, halálosan gyűlölték volna? Nem figyelte-e meg valamelyikük a gyűlölet elragadtatását? Senki sem felelt. — Senki, uraira, senki? — kérdezte a törzstiszti hang. Nos, engemet gyűlölt egy szép leányka s magamon tanulmányozhattam az első gyűlölet jelenségeit. Az elsőét, uraim, azért, mert ez valami ellentéte volt az első szerelemnek. Egyébiránt az, amit most el fogok mondani, még akkor történt, mikor én még se szerelemről, se gyűlöletről mitsem tudtam. Akkor én nyolc éves lehettem, do ez mindegy, mert itt nem ón voltara a fő, hanem ő. Nos tessék meghallgatni. Egy szép Dyári este, naplemente előtt, én és a nevelőnőm, Zinácska, egy igen kedves, poétikus teremtés, aki azelőtt nem régen került ki a nevelőintézetből, bent ültünk a gyerek-szobában és tanultunk. Zinácska szórakozottan nézett ki az ablakon és igy szólt: — Eszerint tehát élenyt lélegzünk be. Most hát mondja meg Pétiké, hogy mit lélegzünk ki. — Szénsavat, — feleltem én, szintén kikémlelve az ablakon. — Jól van, — hagyta helyben Zinácska; — a növényeknél pedig megfordítva van: azok szénsavat lélegzenek be és élenyt lélegzőnek ki. Szénsav van a savanyuvizekben is és a faszénben is . . . Ez igen káros gáz. Nápoly mellett van az úgynevezett kutyabarlang, amely tele van szénsavval, ha abba boeresz- tenek egy kutyát, az mindjárt megdöglik. Az a Nápoly melletti kutyabarlang képezi a nevelőnők vegytani bölcsessógót s azon túl menni eg.vikök sem merészkedik. Zinácska mindig melegen védelmezte a természettudományok hasznát, de aligha tudott egyebet, mint azt a barlangot. Nos, Zinácska ismóteltette velem a mondottakat. En ismételtem. Azután azt kérdezte, hogy mi az a látóhatár? Feleltom rá. Kint az udvaron pedig az alatt, mig mi a barlangon és a láthatáron rágódtunk, az én apám vadászatra készülődött. A kutyák vihogtak, a befogott lovak türelmetlenül nehezedtek egyik lábukról a másikra s a kocsisokkal enyelegtek, az inasok rakosgattak holmit a kocsira. A tárántász mellett könnyű kocsi állt, amelyen anyám ós nővérem Ivanickijékhez mentek névestére. Otthon csak én maradtam, meg Zinácska, meg a diák bátyám, akinek a foga fájt. Képzelhető, hogy mennyire irigykedtem az elmenőkre s mennyire untam magamat. — No, hát mit lélegzünk be ? kérdezte Zinácska, kinézve az ablakon. — Szénsavat.. . — Igen, látóhatárnak pedig azt a helyet nevezzük, ahol látszólag a föld az égboltozattal érintkezik. Ekkor elindult a tárántász, után a kocsi. Láttam, hogy Zinácska valami iratot vett ki a zsebéből, összecsavarta s odaszoritotta a halántékához, azután felrezzent és az órára nézett. — Tehát el ne feledje, — szólt hozzám — Nápoly mellett van az úgynevezett kutyabarlang ... Itt újra felnézett az órára ós igy folytatta: . . . ahol látszólag a föld az égboltozattal érintkezik. Szegényke roppant izgatottan ment végig a szobán s még egyszer megnézte az órát. A lecke végéig még több mint félóra volt hátra. — Most lássuk a számtant — monda nehezen pihegve s remegő kézzel lapozgatva a számtani példatárt: — itt van a 325-iki feladat, fejtse meg ezt. . ón mindjárt jövök. Elment. Sietéso, arcának pirossága és izgatottsága kíváncsiságot kelteit bennem. Hová mehet ? és minek ? Koromhoz képest nagyon is okos lóvén, mihamar elképzeltem ós megértettem mindent: azért szaladt a kerlbe, hogy felhasználva szüleim távollétét, jóllakjék málnával vagy cseresznyével. Ha pedig így áll a dolog, akkor — ördög vigye a dolgát ! — megyek én is cseresznyét enni. Eldobtam a számtani példatárt ós leszaladtam r kertbe. Utána lopództam ós a következőket látom : a tó partján, két yén fűzfa közt áll az ,------------rj---------xfcf Lapunk mai száma 12 oldal,
