Ung, 1911. július-december (49. évfolyam, 27-53. szám)

1911-10-08 / 41. szám

41. szám. 3. oldal. "CT 2ST O­tétlenül és szükségképen minél hamarabb be fog kö­vetkezni, a legtöbb tárgy kétszerto annyit fog érni. Viszont a befektetésekre előirányzott összeg maximá­lisnak mondható. Mert Bálványosfürdő most is jól el van látva és fel van szerelve minden szükségessel. S a tervezett uj alkotások rendkívüli jövedelmozősége minden valószínűségi számítás szerint teljesen bizto­sítva van. gének figyelmét e hasznos, üdvös, hazafias vállalatra. Mikor ezt felkarolja, első sorban magának szerez anyagi hasznot, s egyúttal egy közhasznú nemzeti ügyet is pártol. Tolvaj-históriák. UNGI RIPORTOK. Ä magyar ipar körül. Látogatás az ungvári agyagipari szak­iskolában. Ungvár. október 4-én. Az alakítandó részvénytársaság birtokállományá­hoz tartozik : 600 hold föld, nagyrészt parkszerű erdő, a Büdöshegy világhírű barlangjai, a Bálványos­fürdő forrásai és fürdői, a háromemeletes modern Rabonbán szálló, a többi épületek minden felszerelés­sel együtt, a szénsavgyár, a viz- és gázvezetékek, minden joggal és tartozékkal. A R. T. alapja 3000 részvény 200 K nóvérték- kol. 500 részvényt a mostani tulajdonosok tartanak meg, 2500 db nyilvános aláírásra bocsáltatik. A 200 koronából 40 K az aláírásnál fizetendő, 80 K a jövő évi februárban történő alakuló gyűlésig. A maradók 80 K-t valószínűleg nem is kell kifizetni, mert az annak megfelelő tőkét előnyös bankkölcsönnel fogják előteremteni. A részletekre nézve különben a hivatalos terve­zet tájékoztat, melylyol a fürdőigazgatóság (Torja) készségesen szolgál, mindon egyéb felvilágosítással együtt. Külön kiemelhető még, hogy 50 részvény jegy­zése egy elsőrendű, 30 részvény jegyzése pedig egy másodrendű villateleknek díjtalan igénybe vételére ad jogot. A fürdőtelep terepe páratlanul kedvező a legkényelmesebb kisobb-nagyobb villák elhelyezé­sére. Bizton várható, hogy a Bálványos-fürdő éppen olyan gyorsan, de tervesebben fog fejlődni, mint pl. Szováta, és rövid időn belül lakályos villák csoportjai fognak díszelegni a fenyves és lombos erdő szélén, az üde gyepű tisztásokon. Az egyes részvények ára 200, illetőleg 120 K, kisebb-nagyobb tőkéknek dúsan kamatozó biztos el­helyezésére kínálkozik, ha létre jön a R. T. Ha pedig a rendkívül kedvező terv és kilátás mellett is és a minden valószínűségi számítás ellenére mégsem sike­rülne a R. T. megalakítása, akkor az aláírók termé­szetesen visszakapják a befizetett részleteket. Itt nem kapzsi üzéreknek fiktiv értékekre fun- dált gründolásáról van szó, hanem köztiszteletben álló tekintélyes birtokosok közhasznú akciójáról. Nagy koncepciójú, szilárd alapú, biztos, fényes jövőjű alko­tás, mely korszakalkotó lohet az egész - vidék gazda­sági életében. De nagy hatással lehel a társadalmi és kulturális viszonyokra is. Pezsgő életet fog va­rázsolni egy ma majdnem elhagyatott tájra, busá­san fog gyiimöicsöztetni most jó részt parlagon he­verő értékeket, intenzív gazdálkodást fog olt kifejlesz­teni, uj keresotforrásokat fog nyitni a környék derék székely népének, oda fogja hívogatni az idegenek ezreit, .ország-világgá fogja hirdetni a fürdőtolep áldá­sait, gyönyörűségeit és nevezetességeit, ezzol emelni fogja a székelyföld hírét, a haza dicsőségét. Felhívjuk tehát Ungvár és Ungmogyo közönsé­miközben felbontottam a lapot, melynek logelőször a szerkesztői üzenetek cimü rovata ötlött szemembe. Hogyan 1 ? rémüldöztem, mikor a nekem szóló üzenetet olvastam, melyben a szerkesztőség kézzel-lábbal tilta­kozik, hogy máskor, — de különben soha — hallják önök, soha! míg a világ-világ! tehát máskor soha, egy olyan minősíthetetlenül rossz dolgot nőm két, ha­nem még csak egy példányban is küldenék be nekik. Tehát a megkerült levelet is, amazt is megkapták, mondtam kárörvendvo. Bosszankodjatok, ha van miért! Nekem volna, mert fucsc3 a dupla és fuccs a szimpla tiszteletdijnak is — mondtam fanyar arccal, miután konstatáltam, hogy ekkora kár s veszteség a föld kerekségén csak engem érhet, elhatároztam, hogy nem élek tovább. Fogtam a beretvatartót, de a mint fölnyitot­tam, ott láttam a roskontót. — Hopp! Még élnem kell! Hátha nyertem — kiáltám és futólépésben igye­keztem a lutrisbolt felé. — Itt van a reskontó 1 — mondtam. Fizessenek ki ! — Nevettek. — Mit nevet­nek ? — Még jobban nevettek. — Micsoda nevetés ez? — Iszonyúan nevettek. — Micsoda szemtelen nevetés ez ? — Förtelmesen nevettek, —r Gazemberek — mondtam és kifelé indulván az utcán megtudtam, hogy a kis lutri már megszűnt régen s ha nyertem is, akkor mikor megtettem a számot, most már nem fizetnek ki. — Na kérem, hát ez nem pech!?! . . . Na hál Istennek — sóhajtottam és kérlelhetet­lenül átkoztam anyám sorsát, miért hogy örökre leány nem maradt. — De hál’ Istennek azért is, hogy vége van kálváriámnak, mert beköszöntött a szeptember s tanításomért 20 korona havi dijat s tejes (reggel: tej; délben: tej; este: tej) ellátást kaptam. — Na ké­rem, hát most mondják meg önök, hogy érdemes születni? Bár ne lettem volna ott, mikor születtem ! .. . 1. A „hosszunap“ és a betörők. Az „Ungvár és vidéke tolvaj-szakszervezete és rokonágazatok m. sz.“ folyó hó 2-án,— a hosszunap alkalmával változatos műsoru, valóságos körbetörést rendezett. Ezen a napon ugyanis a zsidóság legnagyobb része minden idejét a templomban tölti és ezt az időt rendkívül alkalmasnak találták a botörők, hogy a tett mezőjére lépjenek. „Ki korán kel, aranyat lel“ elvből kiindulva, — már délután 5 órakor munkába állottak. Az első áldo­zat Klein Hermann, Drugeth-utcai cukrász volt, kinek az uj kaszárnyával szemben van üzlete. Jelzett időben az egész család a templomban volt és ez alatt fényes nappal feltörték a lakást és a boltot és annak fiókjából 300 korona készpénzt vittek el. A rendőrség a tetteseket csakhamar ki is nyo­mozta Hirljávecz János és Szabó Antal ungvári rovott- multu csavargók személyében, — de ezek közben székhelyüket áttették ismoretlen helyre s most nyomoz­nak javában hollétük iránt. Ugyancsak ezen az éjszakán — valószínűleg egy és ugyanazon tettesek tömeges körbetörest követtek el, mely Gasparik Pál erdőmőrnöknok a Fluderen levő lakásából indult ki. Tőle 4 tyúkot és egy kakast vittek el (csak nem lehet tyúkot magában vinni!); majd áttértek a Vadaskertbe és itt özv. Telegdy Sándorné vendéglő-bérlőtől 4 libát veitek magukhoz. Szárnyasokkal ekképen felszerelve, betértek Herz Sándor borospincéjébe, hol azonban a kár meg nem állapítható. — Gyerünk át a túl a hidra — elhatározással aztán befejezésül még Jeney János vasúti alkalmazott füzesi lakásából elvittek még 4 libát. A 8 liba, 3 tyuk és egy drb. kakas társaságában ezekután elmenekültek Daróa felé. lükkor; .,, mái vasútnál tolattak és a tolató munkások üldözőbe vet­ték a gyanús alakokat. A betörők erre eldobták a gágogó és kukorikoló jószágokat és most már meg- konnyebiilve, — a távolban kerestek menedéket. A vasutasok a lopott állatokat átadták Fiilöp, radvá/fei bírónak, a ki az ungvári csendőrségnek kiil- dötté'meg, honnét a tulajdonosok még aznap vissza­kapták. 2. A szaniosujvári fegyenc. Kunt a város végén, a vasút mellett elterülő Bólotinán van egy egész csinos külsejű vendéglő. Rosenstein Adolf mondja a magáénak. A múlt héten azután kitűnt, hogy nemcsak jámbor vándorok, hanem sokkal nagyobb sülit individiumok is meleg otthonra találnak. A rendőrségnek ugyanis tudomására jutott, hogy Pleskó Géza, országos betörő, a ki utoljára Szamos- ujváron pihent jő néhány évig, — ott ütötte fel tanyáját. Erre nyomban meg is jelentek a színhelyen és a vendéglőstől követelték a jómadár kiadásán. — Kérem, nálam ninc3 senki, —■ válaszolta Rosenstein. Megkezdődött a házkutatás, mely közben egy zárt ajtóra találtak. — Ki van bent? — Kérem ne báutsák, — az apósom alszik bent. — Tessék csak kinyitni, — biztatják a rendőrök, mire Rosenstein nagy vonakodásra kénytelen volt ajtót nyitni. S a mint behatoltak, csakugyan ott üdült a szamosujvári fogy ház volt jeles lakója. Csavargás miatt előállították és a további nyomo­zás megindult ellene. Az esetből pedig hisszük, hogy a rendőrség ezentúl igen nagy gondot fog fordítani különösen azokra a kisebb vendéglőkre, mint a melyek — mint a jelen esetben is — igen jó búvóhelyül szolgálnak a bizonytalan exiszlenciáknak. Sőt megakadályozzák a rendőrség munkáját. A legszigorúbb intézkedésieket kérjük ezekkel szemben! Elrejtve a város zajától, beékolve egy csendes, komor „fal“-utcába, .huszonöt év óta agyagot gyúr" egy kodves, őszhaju férfiú, —• a hogy. ő maga szokta elmondani az ő lebilincselő, meleghumoru modorával. Bizony szép időt töltött el a mi Jankó bátyánk a magyar ipar szolgálatában és többet használt ennek az ügynek, — mint sajnos — igen sokan, a kik szebb pozí­cióban lármáznak, ankéteznek és pezsgés banketteken éltetik a tisztes ipart, a magyar ipart, — de nem „gyúrnak“. Pap János direktor egy kezdetleges, lehet mon­dani, életképtelen és szervezetlen „próba iskolá“-bó\ modern, hézagpótló intézetet létesített, — a mely hi­vatva van a mi agrárpolitikánk közepette ennek az elhanyagolt magyar iparnak intelligens, szakképzett és a külfölddol versenyképes katonákat rendelkezésre bocsátani. Az intézet vezetése és a tanerők oly férfiakból vannak összeválogatva, — hogy ebben a tekintetben semmi gáncs nem érheti az iskolát. És mégis-mégis, — ily szerencsés pozició között vájjon képes azt a feladatot teljesíteni, a melyre hivatva van ? Meglátjuk a továbbiakban. Közgazdasági fejlődés. A szociális, demokratikus gondolkodás, — a mely teljesen szakit a múlt tradícióval és a mélyé a jövő, magával hozta elsősorban a közgazdasági tényezőknek egyformán való fejlesztését. A huszadik század a munka jegyében született. Csak a munka az, a moly megélhetést, jövőt, pozíciót biztosíthat. A pozitív, közgazdaságilag értékes munka. Ezeket az eszméket hozták a nyugati szelek és próbál­tak gyökeret verni a mi talajunkban is. És valami történt. Lassan felocsúdunk a tábla- birás, hétszilvafás, patópálas álmunkból. Ma már ott tartunk, hogy álmodunk gazdasági nagyságról, önálló­ságról. Álmodunk . . . De a gépezet valahogy nehezen jön működésbe ... A gondolat még mindig nehezen hódit . . . Valahogy még mindig „ráérünk arra még“. A hogy a hadsereg kiválóságát csak az biztosítja, hogy önnek legkisebb szerve, a „század“ hogy van kiképezve, — úgy gondolkoztam az ipar százféle válfajáról is, •— a mikor ezzel a témával foglalkozom, csakis úgy szerezhetünk némi fogalmat, ha ennek akár " gyakorlat1 akár az elméleti részéből kiragadunk egv kicsi kis ágat és ennek megismeréséből következtetünk a nagy általánosságra. Ungváron ván- egy n<-n> éppen impozánsan nagy­ságú ház, — eldugva a vármegyeház háta mögé, — a Sorház-utcába — a melyen ez a felirat olvasható : M. K1R. AGYAGIPARI SZAKISKOLA. Ide vezetett először az utam, a mikor immár második ciklusban ismertetem azokat az intézményeket, a melyek körülöttünk vannak, — de alapjában véve mégsem ismerjük őket. A magyar iparnak temploma ez, a melylyel érdemes is, kell is alaposabban foglalkoznunk. Belépünk a főbejáratnál és azonnal tudjuk, hol vagyunk. A falakról klasszikus irányú fejek, — ma­gyaros ízlésű diszkesek, állatfejek és a legkülönbözőbb dekorációk tekintenek le reánk. Egytől-egyig művészi dolgok. A bejárattól jobbra a következő emléksorok ol­vashatók : EZEN ÉPÜLETBEN ELHELYEZETT M. KIR. ÁLLAMI AGYAGIPARI SZAKISKOLÁT BELLUSSI BAROSS GÁBOR KERESKEDELEMÜGYI M. KIR. MINISTER LÉTESÍTETTE 1890-BEN. Az ellenkező oldalon pedig az intézet 1909. évi 20 éves fennállása van megörökítve. A direktornál. Fent az első emeleten van az igazgatói iroda. Kellemes, tágas helyiség, melynek csak a szemben lévő magas kőfal ad némi komor hangulatot. Pap Jánost ott találom asztala fölé hajolva. Ez az ember pedagógiai és társadalmi működése mel­lett rengeteg adminisztracionális munkát is végez. Sok­kal többet, mint a mennyit már igy kívülről nézve gon­dolnánk. Az úttörők nehéz kenyoróvel kezdte ő is. És mégis ma is tele van ambícióval, gondolattal, tett- vágygyal. Első megjegyzésem, hogy a Sürház-utcán húzódó magas és minden külső csínt nélkülöző kőfal valami nyomasztó, visszataszító hatást gyakorol min­den halandóra, a ki csak bevetődik ide. S erre ő nyomban előhúz több igen Ízléses tervrajzot, melylyol ezt a falat dekorálni szándékszik — az intézet erői­vel — teljesen díjtalanul. Csak éppen a csekólyszámu kőművesmunkák háramlanak a vármegyére. Mint érte­sülünk, ez a terv már legközelebb kivitelre is kerül és akkor a Sorház-utcából a város egyik látványos­sága lesz. Majd panaszkodik, hogy az intézetnek nincs rendes hozzájáró útja. Tudvalevő dolog, hogy esős időben a Sörház- utca valósággal megközelíthetetlen Ezen a bajon pedig

Next

/
Oldalképek
Tartalom