Ung, 1911. július-december (49. évfolyam, 27-53. szám)
1911-08-27 / 35. szám
2. oldal TD~ 3ST CSr 35. szám. nekem tulajdonított kijelentést Előtted tényleg megtettem, és így a közlemény tartalma a valóságnak teljesen megfelelő. Most ismételhetem, hogy a törvényszék felállítása iránt törvényjavaslatot szándékozom a képviselőház elé terjeszteni. — Ezt azonban mindaddig nem tehetem, mig a polgári perrendtartás életbeléptetése törvényerőre nem emelkedik. Reméltem, hogy ez még a katonai javaslatok letárgyalása előtt megtörténhetik, és igy mi sem állott volna útjába tervemnek. Fájdalom, rajtam kívül eső okok lehetetlenné tették az életbeléptetési törvény- javaslat letárgyalását, és igy eddigi tervemtől eltérően már csak a katonai javaslatok letárgyalása után lehetek abban a helyzetben, hogy az ungvári törvényszék felállítására vonatkozó javaslatot a Ház elé terjeszthessem. Szívélyesen üdvözöl Budapest, 1911 aug. 23. tisztelő hived dr. Székely s. k. Az igazságügyminiszternek ezen levele teljes világításba helyezi azon körülményt, hogy képviselőnk az ungvári törvényszék létesítésének ügyét szivén viseli, azt lelkiismeretesen előmozdítani törekszik, eljárásáról a közönséget csakis tárgyilagosan informálja és hogy a kormány az ügyet nem csak el nem ejtette, de az ungvári törvényszék felállítását legközelebb megoldandó feladatának tekinti. A felső kereskedelmi iskola. Irta dr. Juszkovits Mór. Sátoraljaújhely város polgármestere Zemplén és a szomszéd vármegyék sajtója utján közli, hogy elegendő számú tanítvány jelentkezése esetén Ujhely városa megnyitja a felső kereskedelmi iskola első évfolyamát. íme egy csapásra elvégezte egy szomszéd város azt, a mire mi évek, sőt évtizedek óta készülünk. S elhatározását siker is fogja koronázni. Meggyőződésünk szerint az iskola meg is fog nyílni s szépen is fog fejlődni s ha arra szükség lesz, az arra hivatott tényezők nem fogják restelleni az utánjárást s nem fognak visszariadni áldozatoktól sem, mert bölcsen tudják, hogy a hozandó áldozat több oldalról s többszörösen megtérül. A szükséges tanítvány-létszámot szállítja majd Ungvár s Ung vármegye, miként eddig is a homonnai felső kereskedelmi iskola tanítványainak legnagyobb kontingensét az ungvári iskolákból kerülő tanítványok alkották. Mi szépen szállítjuk a tanítványokat, a szülők épp most kikészítik gyermekeik ruházatát s keresnek giránst a gyermekek ellátásához szükséges összeg felvételéhez, mások jogászt nevelnek s orvost kereskedelmi hajlamú gyermekeikből, mert nem engedhetik gyermekeiket idegenbe s inkább a lateiner pályán hagyják gyermekeiket, semhogy idegenekre bízzák gyermekeik felügyeletét. Oly nagy a száma a felső kereskedelmi iskolát nélkülözőknek, hogy már e miatt is közérdekűnek kell egy ilyennek a felállítását tekintenünk. gr.s vízálláskor viz alá kerül. Ezt megakadályozandó, a tulajdonos s egyik-másik szomszédja elhatározta, hogy telkének a tó felé eső részét körülbelül egy méternyire felemeli s parkírozza. Evégre a tótól kb 20 méternyire egy nagyobb köralaku medencét ásatott, melynek oldalfalát kitégláztatta; ezt szintén kiépített csatorna által összekötötte a tóval. A kiemelt földdel máris tetemesen emelhette a környezet felszínét; ha a csatorna szája a tó felül nyitva van, az ár naponként vagy 5 szekér kotorékot szállít a medencébe és a csatornába, melyet ott lerak s egyúttal a csatorna száját is betömi, e kotorékot azután a tulajdonos naponkint kiemelteti s a telek nívója csekély költséggel rövid idő alatt emelkedik. A talajt a természeti erőkön kívül változtatja még az emberi és gépmunka. A somogyi oldalon végigvonuló s déli vasúttársaság által fentartott vasút mesterségesen emelt töltése; a zalai oldalról fejtett s a hegyről a tópartra villamos erővel hajtott függő kocsikban csodálatos leleményességgel szállított, innen gőzös által vontatott uszályhajókon a somogyi oldalra vitt, az úttest takarására szolgáló bazalt-törmelék, melyek együttesen a tó árja által emelt partot még inkább emelik s a homoktalajt a szél játéka ellen megvédik; továbbá a somogyi part jó nagyrészének a Zicby-uradalom által igen okosan fenyővel való beültetése; a berekláp és a vasúti töltés közti területnek 10 km.-nél nagyobb hosszúságban szőllőkultúrával való megkötése; a tengeri fürdőzés- és villaépitésre kiválóan alkalmas partterületnek parcellázása: mind oly műveletek, a melyek nemcsak a talajváltoztatásra kedvezők, de nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy a magyar tengert a közönség által megközelíthetővé, hygienikus nézőpontból kihasználhatóvá, a különben kopár partot termékenyebbé s a lakosságra nézve gyümölcsözővé tegyék. Egyébiránt a tó partja elég népes és látogatott. A somogyi part Siófoktól kezdve egészen Keszthelyig tele van fürdőbódókkal, melyeket a szárazfölddel pallók kötnek össze, sőt vasárnapokon a környékbeli lakosság De a korszellem, Magyarország társadalmi és gazdasági viszonyai is a kereskedelmi iskolák szaporítását követeli. A lateiner pályák túl vannak zsúfolva, diplomás emberek tengődnek ideiglenes díjtalan segédgyakornoki állásokban. De egy-egy ilyen, megélhetést csak évek múlva reméltető állásra is százával akad pályázó s ilyenbe is csak sok megalázkodással járó protekcióhajhászás után lehet jutni. De azért ragaszkodunk a régi tradíciókhoz. Egy csöppetnyi kis állás a vágyak vágya, még, ha nyomor s éhezés jár is a nyomában. A kereskedelmi és ipari pálya pedig ijjesztőnek jó a gyermek megfenyitésére. Pedig nagyot fordult a világ kereke; a kereskedelem és ipar tért hódítottak s vezető helyre kerültek s mig más pályákon ezrivel akad munkanélküli, a kereskedelmi pályán, — mely országhatárokhoz kötve nincs — minden erő érvényesülést talál s hiány van szakképzett, alkalmas emberekben. Dr. Sehack Béla, a felső kereskedelmi iskolák főigazgatója a kereskedelmi iskolák végzett növendékeinek további sorsát kikutatta, statisztikába szedte s kimutatja, hogy a kikutatott 25.000 végzett tanuló mind tisztes megélhetést szerzett, aránytalanul nagy százalék tekintélyes s nagy jövedelmű állást tölt be s nagyon sokan bankok s keroskedelmi vállalatok élén csupán munkájuk és képzettségükkel országos tekintélyekké váltak. Vájjon lehet-e ezt más pályákra is mondani? Vagy érdeklődik-e valaki a más pályákra kerülők sorsa iránt? Nem! És pedig azért nem, mert perspektíva nem oly szép s a sok nyomort nehezebb statisztikába foglalni. Mindezek szemlélete meg kell hogy győzzön minden józanul gondolkodó embert arról, hogy a kereskedelmi pálya nem lehet más pályákon letört egyének asilluma, hanem a jövő fejlődés útja. Ennek az útnak a bevezető állomása a kereskedelmi iskola. Mert a mai világversenyben csak az izig- vérig kereskedő állja meg a helyét, ehhez pedig szükséges, hogy már az ifjúnak válljék vérévé a kereskedelmi gondolkozás s a kereskedelem nagy feladatainak tisztelete és ismerete. Rendezik a várost? Ä szépitészeti bizottság. — Hol legyen az ungvári korzó? Az utcajelző-táblák. * Hát rendezik? Nem kell előre örülni, — nem rendezik. Dehogy rendezik. Pedig volna mit rendezni. Valami csodálatos konzervatizmus nyilvánul meg e tekintetben ebben a különben oly szépen fejlődő városban. Az ember hiába keres bizonyos rendszert, bizonyos jóakaratot és akaraterőt, a mi a mi piszkos, rendszertelenül épített és girbe-görbe utcáinkon csak egy makulányit lendítene szépitészeti szempontból. A város képviselőtestülete külön bizottságot választ, melynek feladata volna az ilyen dolgokkal törődni. Most is újból választottak ilyent. Ä szépitészeti szekerestül hajt be a tóba, a zalai oldalon pedig, habár ennek fekvése a fürdőzésre nem oly kedvező, minden helység egy fürdőtelep. A forgalmat a hajózáson kívül fokozza immár a zalai oldalon is végigfutó magyar állami vasút, mig a somogyi oldalon a déli vasut-társa- ság húsz, vasárnapokon még több vonatja robog végig naponkint. Különben a közlekedés a homokos talajon meglehetősen nehézkes, és a por, különösen a nagy szárazságban, eléggé elüt a tó vizes partjaitól. A növényzet, mely az idei aszály folytán sokat szenved, elég buja. Az akácon, tölgyen kívül dúsan tenyészik a bálvány fa, rezgőnyárfa, nyírfa, fűz-, jegenyefa, a fenyő-félék közül leginkább az erdei- és a feketefenyő (Pinus austriaca), de van nagyobb lúcültetvény is. Gyümölestenyésztósre kevésbé alkalmatos, habár a tó délnyugati szögletében Berény, Szt.-György táján igen szép gyümölcstermést lehetett látni. Somogyi oldalon a parti fák sokat szenvednek a hófúvás, szél és jégzajlástól s vannak vonalak, melyek mentén az összes fák a nyomástól meggörbültek s így nőttek fel. Igen jó benyomást tesznek az utazóra a befásitolt állomások és megállóhelyek, holott vannak villák, melyek körül egyetlen fa sincs. Megkisérlették a faültetést, de a száraz karók azt mutatják, bogy a talajban nincsenek meg minden fanem megélhetésének feltételei. Állatot nem sokat látni, leginkább szarvasmarhát, tehenet, ökröt és bivalyt, a mely a kákás és a tő felül egészen sík parton úgy fest, mint a bölény az amerikai prairikeu. Nyúl, fácán és fogoly gyakori s a fenyves sűrűjében jó búvóhelyet talál. Szárnyast a tavon nem sokat látni, hihetőleg a nappalt a nádasokban tölti s csak a Nagyberek felül esténként hallatszó sűrű puffogtatás sejteti az emberrel, hogy a „húzás“ megkezdődött. Leggyakoribb a barázdabillegető, szélkiáltó, bíbic, halászka, sirály, bölömbika, gém, kacsa és liba. Esténként néha hallani a póli póli furulyahangját. Nagyon érdekes látvány a megszeliditett vadliba, melyeket vagy fiatalon fognak, vagy tojásaikat kiköltetik. Vagy 30 bizottság ez, mely tiszteletreméltó testület azonban roppant kevés hirt hallat magáról. Igen keveset. Miért? Tudomásunk szerint a polgármester az utolsó években igen gyéren hívta össze ezt a fontos testületet, hogy véleményét kikérje. Pedig erre szükség volna minden nagyobb építkezésnél, minden fontosabb tervnél és propoziciónál. Nem gondolja a polgármester ur, hogy kár mindent tisztán a városi mérnökre bízni ? A mai haladás közepette, a mikor minden város külső csinre és Ízlésre törekszik, mi sem állhatunk, meg, mint Józsue napja. A város érdeke, mindnyájunk érdeke ez. * A korzó. Hát bizony szánalmasan állunk ezzel is. Szűk kőtömeg, néha pislogó ivlámpákkal, melyen élet- veszélyes a közlokedés, — ez az ungvári korzó. Levegő ? Hát holott a levegő ? Pedig a korzó nem éppen csak arra való, hogy a hölgyek toilettjeiket mutogassák, vagy pedig a katonák kardjaikat csörgessék. Nem. Hanem a fárasztó napi munka után egy kis tiszta levegőhöz szeretnénk jutni, hogy elzsibbadt tagjaink újra felfrissüljenek. Elég könnyű volna ennek a megoldása. A Dayka Gábor-utcai ungparti korzónak terve majdnem egyidős Ungvárral. De mindég csak terv marad, pedig nagyobb akadály nem áll útjában. Sőt ezt az utcát igen olcsón meg lehetne hosszabbítani, ha a csatorna mostani torkolatát csupán egy botonfallal elzárnák és a csatorna folyna a régi mederben. Nem valami nagy befektetésről van szó. Jelentősége ellenben igen nagy. Szép terv, gyönyörű terv. De aztán napirendre térünk fölötte és megint csak terv marad. Vannak, a kik a Drugeth-teret proponálják erre a célra. Más hangokat is hallani. Szóval terv van bőven, csak — kivitel nincs. Akárhogy is, de a korzó mostani helye tarthatatlan. Ezen segíteni kell, csak nem tervezgetéssel, hanem — cselekedettel. * Mégis történt valami a város rendezése érdekében. Kiszegezték az uj ulcajelző-táblákat. Ott díszlenok, akárhány helyen párosával is. A táblák megjöttök, de az utcanevekre senki sem gondolt. Nem ártott volna pedig egy kicsit ezzel is foglalkozni, mert a mostani elnevezések közt még igen sok értelemnélküli, oktalan, szürke, mucsai. Minek Nagy- és Kisdabjbócz-ulca, Nagy- és Kishid-utca, Csendes-utca (hát Lármás-utca?) Uj-tér stb., stb. A Dajbóc-utcát pláne elkereszteltékDajlóc-utcának. Micsoda, kicsoda ez a Dajlóc? Nem is szólva, hogy helyesírási hiba is van. Talán mégse pálinkabutik a mi utcáink, hogy oda csak akárhogy ki lehessen pingálni a neveket. Hát ezeket a táblákat senki sem vette át ? Aztán ennek az országnak, vármegyének, városnak van hála Isten elég sok nagyembere, ha már annyira szegények vagyunk, hogy szobrot vagy más monumentális emléket nem állíthatunk, nem volna-e kötelességünk már hálából is inkább ezekre gondolni, mint Kis, Nagy, Közép, Oldal és nem tudom én, micsoda Dajbócra? Minek ez a sok lehetetlen név. drb. kint tallózott, de a gazdasszony hívására libasorban szépen beállítottak a majorba. Egészen barnák, csőrük és lábuk is az, de szárnyuk — természetesen — nyesett. A fenyvesekben sok a sárgarigó, gerle, cinege, még a bábos is, no meg az elmaradhatatlan szarka meg varjú. A sirály, bár dísze a tengernek, nem oly ártatlan, a milyen szép. Erősen dézsmálja az amúgy is — valószínűleg az ivó helyek lecsapolása folytán fogyó halállományt. Percekig egy helyben lebeg, midőn egyszerre önsúlyként levág s a kiszemelt hal egyik szemét kivágja, azután ott hagyja ; a megsebzett hal egyideig vergődik, mig elpusztul s a víz azután felvagy kiveti s csak midőn rothadásnak indul és szívós húsa megpuhul, lakmározik rajta a sirály. Az evezős, vitorlás és gőzhajókon kívül látni ott még az ősi léghajóst is, mint Blériot mintaképét. A természeti ösztön és kitartás e példája a fehérlepke, mely a maga zig- zeges — a bicegésre emlékeztető — röpködésével képes a zalai partról a somogyira (kb. 7 km'.) átvándorolni, a somogyi partokon dúsabb és virágosabb növényzetet, tehát jobb megélketést remélve. Sajátságos jelenség a sok szárazföldi csiga, mely a növényzetet egészen ellepi s a növénynyel együtt pusztul el. Fehéren farkáló, egészen száraz növónykórókat látni lomb és virág helyett, csupa fehér csigaházzal fedve, melyek messziről virágnak látszanak. Különben az élet az egész tó körül meglehetősen élénk és forgalmas; a sűrűn váltakozó vasúti állomások és megállóhelyek, a part mentén egyre szaporodó fürdőtelepek részint a helyben lakókkal, részben a sok fürdőző vendéggel, különösen ezidén, midőn a kolera rémhíre elijesztette a fürdőzőket Adriától, az elég számos utazó, különösen vasárnapokon, azután az a körülmény, hogy a Balatont nem annyira betogek, mint inkább az üdülni és szórakozni vágyók keresik fel, végül a sok aprógyerek és fiatalság, kik részben a fürdő- és evező-sport, részint a homok- és napkúra kedvéért rándulnak ide, megélénkítik a környéket s a
