Ung, 1911. július-december (49. évfolyam, 27-53. szám)

1911-10-29 / 44. szám

■CT ÜST 344. szám.

SZÍNHÁZ.

UNGVÁR VÁROSI SZÍNHÁZ.

SZÍNIGAZGATÓ: KÖVESSY ALBERT.

MŰSOR.

Ma délután: Az ezred apja. Operett.

Ma este: Eszemadta. Táncos operett.

Hétfő ■ Hivatalnok urak. Szinmű.

Kedd. A testőr. Vígjáték.

Szerda: A kék róka. Operett és Apacsok. Dramolett. Csütörtök: Sasfiók. Szinmű.

Péntek: Karenin Anna. Dráma.

Szombat: A kék róka. Operett és Barátságból. Vigj. Vasárnap: Sasfiók. Szinmű.

A jövő hét. Ma délután Az ezred apja, este pedig a bájos zenéjü és mulattató operett-sláger, az Eszemadta megy. Hétfőn Földes szenzációs sikerű színműve, a Hivatalnok urak kerül színre. A darabnak különös érdekességet kölcsönöz, hogy Kövessy Albert direktor maga fogja Róth bácsit alakítani. Kövessy neve az ungvári publikum előtt oly kedves és emlékezetes, — a mi zsúfolt házat biztosit. Kedden Molnár Ferenc zseniális vigjátéka, A testőr kerül felelevenitésro. Színésznő Gömöry Vilma, színész pedig Kiss Miklós. A színésznő „mű mamáját“ Kövessyné Mariska fogja kreálni, a ki bizony igen hosszú távoliét után először lép fel. Csak óriási taps fogadhatja vissza körünkbe. Szerdán és szombaton Zerkovitz, a kiváló zeneszerző legújabb operett-újdonságának, A kék róka-nak van premierje. Hidy, Vákár és Ilike játszák a főbb szerepeket. Ugyanakkor mutatják be Faragó Rezső eszméje után Vidor Marcitól színre alkalmazott Apacsok cimü jelenetet. Gömöry Vilma és Forgács Sándor játszák. Színhely egy párisi temető. Csütörtök és vasárnap Rostand hatalmas színműve, a Sasfiók foglalkoztatja az egész személyzetet. Címszereplő Kiss Miklós. Pénteken Karenin Anna kerül újbóli előadásra, szombaton pedig A kék róka-n kívül Barátságból cimü meleg levegőjű vígjáték. Szóval újra a legelsőbbrendü és legváltozatosabb műsor.

Pataky Ferenc — milliomos. A múlt héten az összes fővárosi lapok megírták, hogy Amerikában elhalálozott egy Prockl Frigyes nevű magyar ember, a ki másfélmillió dollárt hagyott maga után. A rokonságot most keresik, kik között van Pataky Ferenc, az ungvári színház közkedvelt komikusa is. Minthogy a rokonság igen kevés tagból áll, Pataky uramnak a legszebb kilátásai vannak, hogy rövid időn belül nemcsak színpadi szerepekben, — hanem az életben is milliomos lesz.

A múlt heti előadások.

A szezon kezd mindinkább jobban kialakulni és elragadtatással leszögezhetjük, hogy a legjobb szezonok egyike, a mit az utóbbi évek alatt Ungváron megértünk. Telt házak, meleg hangulat és a közönség és művészek mindinkább közelebb jutnak egymáshoz. Közönségünk hamisítatlan tanujelét adta kulturszeretetének és fejlettségének. így már szeretjük kigyuladni látni Thália templomát...

A múlt hót is a teljes siker jegyében folyt le.

Szombaton: A nagysikerű Karenin Anna aratott másodszori előadásban teljes elismerést.

Vasárnap: Két operett repriz, délután a Cigányszerelem, este pedig A muzsikusleány vonult hóditóan a deszkákra. Hidy Irén, Budai Ilona, Fekete Etel, Kövessy Mariska, valamint Pataky, Inke, Kiss Miklós és Vákar teljes sikerre vitték mindkét darabot.

Hétfőn: Az eddigi szezon egyik legjobb darabja, a Sárga liliom került színre másodszor.

Kedden : A Keserű mézeshetek, Kövessy Albert direktor rendkívül ötletes és kacagtató vigjátéka aratott fényes sikert. Kövessy oly biztos alkotásaiban, a hatásokat úgy tudja fokozni, hogy szinte lüktetve visz előre bennünket. Már eddig körülbelül vagy 30 darabot irt, melyek a legjobb színpadokon kerültek bemutatásra. Legújabb darabja is igen meleg, közvetlen sikert aratott. Frenetikus hatást aratott Hidy Irén a színésznő szerepében. Kiss Miklós színes, eleven játéka, Füzess Anna bájos, meleg alakítása, Kövessy Mariska, Lilla stilszerü kreálója, valamint Fekete Etel, Inke és Vákár oly tökéletes összjátékot tártak elénk, a mi teljes sikerre vitte a darabot. Tombolt a közönség és a szerzőt több ízben a lámpák elé hívták.

Szerdán: „Eszemadta“ (Vielliebchen), kevésbé értékes, de kedves zenéjü operett került színre, igen jó előadásban. Hidy Irén uralta a színházat s egy-egy jelenése után az őszinte taps alig akart elülni. Buday Hona rendkívül kedves hangja is teljesen érvényesült. Igazi elemében volt Pataky, kit a legmelegebben ünnepelték. Kívülük a közönség kedvenc művész-triásza, Kiss, Ínke és Vákár arattak teljes elismerést.

Csütörtökön : Molnár Ferenc kiváló irodalmi

alkotása, az elragadóan bájos és fantasztikus ^Liliom“ elsőrendű szereposztásban került bemutatóra. Hogy a közönség mégsem tudott talán teljesen felmelegedni, ez igen sajnálatos jelenség ... Az előadás maga is igen kevés kívánnivalót hagyott hátra. Ezen az estén mutatta be Hidy Irén mély drámai értékét is. Igazán művészi, elragadó alakítást produkált Füzess Anna. Kiss Miklós a címszerepet vitte diadalra. Gondos, tökéletes alakítás volt Inke csibésze. Fekete Etel, Pongrácz Matild, valamint Pataky és Vákár Vilmos teljesen beleilleszkedtek a millieube.

Pénteken: Az ártatlan Zsuzsi-t ismételték negyed Ízben, elég szép érdeklődés mellett. . .

CSARNOK. Halottak napján.

Irta Aigner Ferenc.

Ez a nap a halottaké. Ott vagyunk a sirok mellett. Ott állunk szomorúan és könnyezünk.

Azokról gondolkozunk, a kik már nem élnek és csöndesen pihennek oda lenn a sir ölében.

Ez a végzetünk. Mi is megtérünk majd pihenni az élet keserves küzdelmei után és akkor, éppen úgy, mint mi most, érettünk is könnyeket fognak hullatni — az élők.

Ez a kegyeletes érzés a halottak iránt mindig meglesz az élők szivében.

Még az emberi érzésből kivetkőzött gonosztevő is megrendül, ha hallja a harangok zúgását halottak estéjén. És ezek az emberek is szomorúan emlékeznek azokra, a kiket elveszítettek.

Nem hiába gyulnak ki a fáklyák a néma szivek fölött. Ilyenkor ismét elbeszélgetünk azokkal a csendes emberekkel, a kik az élet zajából pihenni tértek.

Ott, a hol ők pihennek, olyan nagy a némaság és közöttünk az életben zajos minden.

A halál birodalmával nagyon is ellentétben áll a mi pezsgő életünk . . .

Emlékezem. Régen, sok évvel ezelőtt is halottaknak estéjén, a sírokon égett a mécses és a harangok tompán zúgtak.

Súlyos, nehéz beteg mellett voltam, a kinek már nem volt reménye az élethez.

Zokogott keservesen. Eszébe jutott az élet és arra gondolt, hogy az már nem az övé többé. Nem fogja érezni többé a napsugarat, nem fogja látni a virágokat.

Oh pedig de szép mind a kettő . . .

És e helyett lent a föl ölében fog pihenni.

És ... és a beteg még keservesebben zokogott.

Szörnyűséges is kibékülni azzal a tudattal, hogy az életet itt kell hagynunk.

Legyen szenvedés és keserv bár az életünk, türjük azt, és nem akarjuk ezt a küzdelemteljes életet felcserélni azzal a másik hazával, a hol csendesen pihenünk és a hol nem fáj már semmi, nem bánt bennünket senki . . .

Szívesen ragaszkodik mindenki az élethez és azért aztán szenvedéseinktől nem szabadulást érzünk a közeledő halálban, de borzasztó véget, mely elragad bennünket az életből, hogy ne érezzük a napsugarat s ne lássuk a virágokat.

Szegény szép beteg asszony, mert végéhez közeledve is a beteg még mindig megőrizte külső báját, oda fektette gyönyörű fejét a vállamra és lázasan remegő hangon kérdező:

— Nincs, ugyebár nincs menekvés számomra? Az élet már nem az enyém többé, érzem. Oh pedig de szép a földön minden! És oda lenn, a hová mennem kell, a hová pedig nem akarok menni, örökös sötétség, végtelen némaság, dermesztő hideg lehet . . .

És éreztem, hogy kedves szép betegem összerázkódik. Elhallgatott és sirt.

Erővel küzdöttem le könnyeimet, nehogy jobban elkeserítsem, megszorítottam kis finom kezét és ajkam oda tapadt szép fehér homlokára.

Megértette a csókomat, nem ámíthattam és fuldokolva rebegé :

— Eddig reméltem, most már vége mindennek.

És sirtunk mind a ketten. Künt szóltak a harangok a halottaknak és itt ketten remegve hallgattuk a harangok tompa zúgását.

Gyenge, erőtlen karja nyakam köré fűződött, — hallgatott . . . nem sirt már . . . ebben a helyzetében szép betegem egy percre elfeledte azt a borzalmas utolsó utat, a melytől már csak pillanatok választják el.

Elgondolkoztam . . . Szép betegem még az enyém. Hiába szólnak oda künn a harangok, én nem engedem őt oda ki a többi csendes emberek közé — örök pihenésre.

És a harangok még tompábban zugnak.

Hasztalan a remény, a kórlelhetlen végzetet, a melyet halálnak neveznek, ón se tudom feltartóztatni.

Nem tudja azt senki sem . . .

És a mint aggódó szeretettel egy pillantást vetek a hozzám tapadt szenvedőre, megremegek, sóhaj hagyja el az ajkaimat, tudom már, hogy jövő évben én is ott gyújtom fel kedves halottam sírján a kegyelet lángját és ott fogok könnyezni.

Oh minő keserves még gondolatnak is ez I

És mintha a kedves beteg tudná, mi bántja a lelkemet, feleszmél hirtelen és a szeretet melegségének, a remény csodás erejével suttogja.

— Ne légy szomorú, én élni fogok . ..

És hogy leikébe oltsam a hitet, szép ajkaira leheltem gyöngéd csókomat:

— Igen, te megmaradsz nekem, édes jó anyám 1

*

Nem maradt mellettem, ott nyugszik a jó, a kedves anya abban a hideg földben, a melytől úgy borzadott.

És én hallgatom végtelen keservemmel a harangokat, elborítják szemeimet a könnyek és lelkem majd megszakad az emlékek hatása alatt. ,

Úgy szerette ő a napsugarat, a virágokat . . . szeretett forrón engemet is és ón is imádtam őt, a legjobb anyát ... És ma, halottak estéjén, ha eszembe jut mindez, olyan elhagyatottnak érzem magamat.

Elsötétülnek a sirok, nem szólnak már búsan a harangok, de sajog a lelkem, nagyon fáj a kedves halottamért.

... A kegyeletes érzés örök időkre emlékünneppé tette halottak napját az egész emberiség részére.

Van mindenkinek, kit sirasson 1 . . .

7. oldai.

Sírkoszorut ffS Boross.

NYILTTÉR.

Megboldogult férjem, néhai Takács József perecsenyi g, kath. esperes-lelkész halálesete alkalmából számtalan oldalról érkezett részvétnyilvánulást ez utón köszönöm meg boldogult férjem jóbarátainak, ismerőseinek. t

, Perecseny, 1911. október 22.

özv. Takács Józsefnó

és gyermekei. ;{

Minden vasárnap este a Korona WST éttermében katonazene.

Kiadó és laptulajdonos : SZÉKELY SIMON

Ügyes levelező

vagy levelezőnő fél napokra azonnal felvétetik.

607 Cím a kiadóhivatalban.

306. szám. 1911. vh.

árverési hirdetmény.

Alulírott bírósági végrehajtó az 1881. évi LX. t.-c. 102. §-a értelmében ezennel közhírré teszi, hogy a nagymihályi kir. járásbiróság 1911. évi Sp. 474/3' sz. végzése következtében dr. Fuchs Ignác ügyvéd által képviselt A Nagymihályi Kereskedelmi és Hitelbank javára 9045 K s jár. erejéig 1911. évi szept. hó

9-én foganatosított kielégítési végrehajtás utján lefoglalt és 660 K-ra becsült következő ingóságok, u.m.: csépe- letlen búza és egyéb ingóságok nyilvános árverésen eladatnak: /

§ Mely árverésnek a szobránci kir. járásbiróság 1911. évi V. 215/2. számú végzése folytán 9045 K tőke- követelés, ennek 1911. évi május hó 1. napjától járó 7°/o kamatai, Vä°/o váltódij és eddig összesen 350 K-ban biróilag már megállapított költségek erejéig Gézsényben a Csergő tanyán leendő megtartására 1911. évi november hó 9. napjának délelőtti 10 órája határidőül kitüzetik és ahhoz a venni szándékozók ezennel oly megjegyzéssel hivatnak meg, hogy az érintett ingóságok az 1881. évi LX. t.-c. 107. és 108. §-ai értelmében készpénzfizetés mellett, a legtöbbet Ígérőnek, szükség esetén becsáron alul is el fognak adatni.

Amennyiben az elárverezendő ingóságokat mások is le- és felülfoglaltatták és azokra kielégítési jogot nyertek volna, ezen árverés az 1881. évi LX. t.-c. 120. §. értelmében ezek javára is elrendeltetik.

Kelt Szobránc, 1911. évi október hó 20. napján.

Hartman Lipót,

609 kir. fair. végrehajtó.

I Fontos! I

H Megszűnt a tejhiány, a drágaság, M

‘ . Mert az ellen is van egy orvosság: IS?

§ Igyuk a hires „Csillag“-teát, §1

§| Élvezzük jó ízét s zamatját. (5

|| Kávénál egészségesebb tejjel, jlfjj

§g Cukor is sokkal kevesebb fogy el, jjg

g Tehát, ki „Csillag“-teát iszik, jg

||? Bizonyára nem csalatkozik. ||jj

B Kapható minden üzletben, úgy- g

IS szintén Singer Laura és Perlmann jgj

§ Eta dohánytőzsűéjében. ®j

6É 606 1-12 !SÍ

1 M

aissisiiaiEií isisiiBra (SüSiera oasaiaiíraíiSKiSi