Ung, 1911. január-június (49. évfolyam, 1-26. szám)
1911-02-12 / 7. szám
7. szám. U N* G 5. oldal levezetés tervének és költségvetésének tárgyalását. A költségvetés végeredményében circa 800,000, kamatokkal együtt 850,000 koronára teszi a csatornázás és 135,000 koronára a szenynyvízlevezetők költségét. — Elfogott kivándorlási ügynök. Szedreskén elfogott a csendőrség Nagymihály környékére való 6 kivándorlót, a vezetőjük azonban elmenekült. A bajba keveredett emberek bevallották, hogy Kranyák Mihály morvái lakos, ki a hivatalos megállapítás szerint Üzletszerű zúgögynök. A rendőrség ezután rövidesen el is fogta. — Az újhelyi népszámlálás végleges adatai ezek : a népszámláláskor tényleg volt Ujhely területén 19688 ember, távol volt 559 tényleges újhelyi lakos és 480 idegen bejáró. (Ez utóbbiak a dohánygyári munkások.) így tehát újhely lakosainak száma véglegesen megállapítva: 20,717. A szaporulat 1900 óta 25 százalék. (Bereg megye.) Uj rendes tanárok. A vallás- és közoktatás- ügyi miniszter Éles Jenő, Gesszler István, Láng Sándor és Kozaosek Sándor munkácsi, Ivaskó Lajos és Orovecz Lajos beregszászi áll. főgimnáziumi tanárokat jolenlegi állomáshelyükön rendes tanárokká kinevezte. — Munkács népessége. A legújabb népszámlálás szerint Munkács város polgári népességének száma 16,618, a katonaságé 521 s a távollevőké 685, vagyis összesen 17,825, mig tiz évvel ezelőtt mindenestől csupán 14,502 volt; a gyarapodás tehát az utóbbi tiz év alatt 3,322, vagyis 22'5 százalék. A házszám, illetőleg a telkek száma 1338, mig a lakások száma 3490. — Főespei'esi eskütétel. Szalay Sándor beregszászi plébános, Beregvárraegye újonnan kinevezett főesperese, letette Szatmáron a püspök kezeibe a hivatalos esküt. — Az Osztrák-Magyar Bank munkácsi fiókja palotájának építésére az engedőimet a városi tanács már kiadta s igy az építésbe a tavasz kezdetén bele is fognak. — Küldöttség a grófnál vasutügyben. A munkácsi kereskedőknek 30 tagú küldöttsége járult gróf Schönborn elé. A küldöttséget Várady Gyula országgyűlési képviselő vezette, a ki meggyőző érvekkel fejtette ki azt a nagy közgazdasági jelentőséget, melyet a munkács—beregkövesdi vasút létesítésének mindnyájan tulajdonítanak A gróf igen melegen válaszolt és a legnagyobb készséggel ígérte meg, hogy minden lehetőt el fog követni az alispánnál, főispánnál és a minisztériumnál, hogy a vasút mielőbb kiépülhessen. (Szabolcs megye ) Családi értekezlet A tiszaujhelyi Újhelyi család férfi tagjai közül többen február2-ánTiszaujbely ben családi értekezletet tartottak. Az értekezlet legfontosabb pontja az volt, hogy 100,000 koronás családi alapítvány létesítését határozták el, mely összeg részben önkéntes megajánlásból, részben kivetett tagdijakból fog befolyni. A tiszaujhelyi Újhelyi család a Gejza vezér alatt hazánkba költözött s Szent István királyunk államalkotó törekvéseinél igen jelentékeny szerepet játszott Hunt-Pázmán nemzetségből származik s ilyenformán egyike hazánk legrégibb ősnemesi családainak. Hiteles leszármazási táblájuk az 1200-as évek legelejéig nyúlik vissza. — Halálozás. Kacsóh Lajos, ny. m. kir. állam- vasúti felügyelő, Kacsóh Pongrác, a „János Vitéz“ szerzőjének édes atyja, e hó 2-án Kótajban meghalt. — Uj vasút. Ä buj-balsai szárnyvonal kiépítése már csak rövid idő kérdése. E hó 2-án tartották meg az értekezletet ez ügyben Olchvári Pál főszolgabíró elnöklete mellett. Hogy e vonal kiépítésének különösebb előnye is van, bizonyítja az, hogy Tokaj község is képviseltette mint közelebbről érdekelt. A nyolc és fél kilométernyi ut építésére stb. költségeire 200 ezer koronát szántak, s hogy ezt biztosítsák: 1000 darab 200 koronás részvényt bocsátanak ki. C SARNOK. Rege. — Verses színmű. — Irta Somló Sándor. 6. jelenet. (5.) Varangy, Cselicsal, Gizgaz, Limlom, Csalavór. Gizgaz: Itt a zsákmány. Limlom: Mond csak eztán, Hogy nem érünk semmi máshoz, Mint leülni lakomához! Gizgaz: Nézd csak ezt a gyermeket, Rőzsaláneon nagy, fehér Szarvasgimet kergetett. Megrohantuk — elszaladt. Órizőjo itt ragadt. Jól vigyázz, fut mint a gyik, Fogd erősen, majd bevallja, Hol tanyája? hol lakik? — Köntös, arc — mint azt mutatja Tündérekhez tartozik. Varangy: Jó fogás ... Ki vagy legényke? Cselicsal: (félre) Csalavér! ... oh jaj szegényke ! Varangy: Mondod-é? Csalavér: Bojtár vagyok, Kérlek, elbocsássatok! Még tilosba hág a nyájam, S nyűgbe verve bég utánam! Varangy: És ki nyája az a — nyáj? Csalavér: Hát ki nyája mind a — nyáj? Vén juhászé — akinek Sok a nyája. Varangy: Mi neve ? Csalavér: Nincsen annak semmise! Varangy: Hívják tán valakinek? Csalavér: Nem hivják azt senkinek. Varangy: Bojtár, van kevés eszed, Másként szólok hát veled, (vesszőjét mutatja) Látod-é ezt? ismered? Tudod-e mire való? Kell belőle kóstoló? Csalavér: Nemrég ettem, volt elég, Félek — megcsömörlenék. Varangy: Csűrsz, csavarsz, berzonkedel ? Most az egyszer Nem menekszel. Szót fogadj, parancsra készen Állj elébem. Csalavér: (Varangy elé áll.) Itt vagyok, hallgatok. Varangy: Valid be nékem fürge bojtár, Tündértábor merre? hol jár? Csalavér: Tündértábor? .. . Tündérálom. Varangy: (vesszőjét ütésre emelve) Egykettőre jő a — három! Vallasz-é ? Csalavér: (nevetve) Hazudjak néked? Varangy: Vakmerői hulljon ki véred. (vesszőjével sújtani készül) Cselicsal: (sikoltva Varangy és Csalavér közé ugrik) Oh, kegyelmet asszonyom! Engedd, én kivallatom ! Varangy : Rajta hát! ' Csalavér: (Cselicsalhoz) „Felhő!“ Te? Cselicsal: (halkan) „Szellő!“ Szót se’ ! árnyak serge ez, A boszorkány itt emez, Mondd : nem ismersz, ón se’ téged! Meghalnék — ha hullna véred. Valid amit tudsz ! majd akad Egy szerencsés pillanat, Oldva lábunk, két kezünk Földön — égen át — szökünk ! Varangy: Meddig várjak? Cselicsal: Félve fél, Megvigasztalám — beszól 1 Varangy: Hol tanyájok? — hallgatom. Csalavér: Elmondom nagyasszonyom! — Ritkul az erdő, tóvize csillan, Fülmile csattog a sürü csalitban. Súgva, busongva hajolva az árba Sátrat emelve fonódik a nyárfa . .. — Szellő szárnya illatos, Fű hajszála harmatos, Pázsitos ágy puha vánkosa, tarka Százszinü gyöngygyei himezve, varrva, Szem sose’ látta tüzvórü virágok ... — Ott a tanyájok !.. . Cselicsal: Ismerem útját. Varangy: Köd, sugáron, légen át Mitse’ késve —- arra hát! (Gizgaz és Limlomhoz) Ti, e ficzkóval — haza! (Cselicsalhoz) Szarvasháton Paripámon — Jöszte lányom Én velem. (a fekete szarvas hátára ugrik; Cselicsal mögéje kuporodik) Talpra! indulj lusta pára! Fel, fel a tündéríanyára! (a fekete szarvas megindul, Gizgaz és Limlom Csalavért elhurcolják.) (Függöny le.) (Éjfél . . . Varangynak útjában semmi gát, a föld megtelik alaktalan, láthatlan lényekkel ... És közelget elsőnek a) Köd: Égoromról — bércoromra Szállók, mint lengő lehellet, Vadcsapásra, embernyomra Ráborítva könnyű leplet. Nyúl, galambnak vetve lest Surran róka, macska, nyest, Éberül kell állnom őrt, Orvvadász jár fenve tőrt. — Vadnak tárom ösvényét, Megzavarva ellenét: Fátyolomba burkolom Bokron, árkon hurcolom, Hogy midőn az éj letelt — Ott virrad holt útra kelt. Két szemem a fészket ója, Köntösöm lesz takarója, Árnyak pelyhemet szedik Azzal szál, kel — mindenik Tarka gyikok illanását Fénybogárka villanását, Páros kígyó sziszszenését, Rut manócska csinytevését — Védem, őrzöm — hajnaltájig, Mig ruhám foszlányra válik, Lenge szárnyam elkopik — Életemtől — holtomig! Utána feltűnik a Holdsugár: Felhőbe, borúba Lövelve nyilam, Fojtó, sürü párán Ködök esti homályán Szaladok — repülök Megmászva hegyormot Kutatva ki tengert, Meglesve, meglopva Vadállatot, embert. És nyitva magasság, Számomra misem mély, Nincs zárva hamisság — Feltárul a rejióly. Lomb, levélen — ringatózva, Harmatcseppen áthajózva Földbe ásott kincseken Szállók porló sergeken Egy világból — másvilágba Szép virágról — szebb virágra Álmodó szűz kis lakába! . . . — Ablakfüggönyén keresztül Átszivárgva, lopva-lesbiil Hókeblére röppenek — Mily szemérmes — mily meleg! Mily gyönyör rajt megpihenni, Forró vágyban szenderegni — Félig alva — félig ébren, S édes csókban, ölelésben Üdvözölten, boldogan Halni, tűnni . . . nyomtalan . . . (A holdaugár is eltűnik, nagyobb erő közelget, a mindent leverő és betöltő éj. — Nem a Varangy rejtelmes sötétsége, de a jóltevő, a kibékítő, a bölcs, az álmot hozó — Éj.) Éj: Forgatom, kergetem lét kerekét, Árny vagyok, szárny vagyok, lomha, setét. Légürbe merülve — föld-vizre — terülve, Fénytől menekülve — meg visszakerülve: Bérez sziklakövének a lábam’ vetem Meny büszke tetőjét söpri fejem! — Pazarul nyitom ón kincs rejteke zárát, Építem az álmok fellegi várát, Játszom az életet, néha kijátszom — Az vagyok s nem vagyok aminek látszom I — Kedvem ma csapong, tűnt múltba barangol, Majd a jövendő leplibe markol. Századok átka, pillanat üdve Egy mosolyomtól ujraszületve S mint vizek árja — karolva hajót — Úgy ringatom, altatom én a valót! . . . •— Szolgáim a rémek, játszi koboldok — . . . Reszketnek előttük a gyáva bolondok . . . Manók, a lidércek, — cselt fonni mi készek !. . Kéjt-bajt, örömet-jajt — összecserélnek. S kél vihar — zűrzavar — szörnyű viszály, Úrrá a cseléd, rab lesz a király, Hűtlen a hű lány, hű csalfa legény, Koldus a gazdag, dús a szeg ny, Lánytól ki futott — most iauyra vadász, Uj párra — sir mélyiben virrad a nász, S bűntől kinek lelke szűztiszta fehér — Fut, kergeti vétke . . . beszenynyezi vér . . . . . . így váltom a lényem, igy töltve be létem’ Gúny, tréfa, kicsinylés, köznapi bérem, Hűség, szeretet — haj — ritka madár, Jót ha vet — bút arat hálára ki vár! . . . lm ölelésre tárva ki szárnyam Világomat védve teríti be fáklyám, Kél szemeimből bűvös igézet, Ajkról-ajakra lehelve a mézet — Ömlik a mámor, hull a varázs . . . Vesd puha ágyadat bék, nyugovás! Hallgass denevér, némulj huhogás! Fűszáll ne zizegjen — lomb ne remegjen, Árnysereg nesztelen szállj a berekben, Fellegek hulljatok, boruljatok, Föld fáradt gyermeki — aludjatok, Aludjatok 1 . . . (Ezalatt az agg Ménrót — népek ura Skythiában — két fiával Hunor és Magyarral vadat űz a szűzi rengetegben. A fehér szarvas, mivel bojtárját Csalavért a boszorkány elfogta — megtévedt a rengetegben — a tündérországba visszatérni siető tündérek nem lelvén a fehér szarvasra, mely őket a tejuton Gönczöl szekeréhez vezesse — Varangy foglyai lesznek s hogy Varangy győzelme még teljesebb legyen — a fehér szarvas — a skythiák szent állata ellen uszítja a fekete szarvast. — Rengetegben — a vadroyó tanyáján vagyunk. Az agg Ménrót hatalmas tigrist ejt zsákmányul, mit a kísérők egyike következőleg beszél el:) (Folyt, köv.) I r o d a 1 o m. * Fülöp Árpád költeménye!. Kedves irodalmi hir gyanánt közöljük, hogy Fülöp Árpád főgimuáziumi tanár, lapunknak kiváló munkatársa, a húsvéti könyvpiacra könyvben kiadja költeményeit. Reméljük, hogy a közönség, a mely már sokszor gyönyörködött Fülöp Árpád költeményeiben, a kellő fogadtatásban részesíti az uj könyvet. A szerző a következő előfizetési felhívást bocsátja ki: Költemények cimen egy 10 ivre terjedő füzetet szándékozom kiadni. Verseimet a hagyományos nemzeti szellem jellemzi s az ifjúság is lelki épüléssel olvashatja. Némi tájékoztatás, egyúttal ajánlás céljából itt közlöm Rákosi Jenőnek következő méltatását: „Benyomásom az, hogy a kötet szerzője egy költői lélek, a melynek tükrében a természet tisztán, gyönyörködte- tően, őszintén ölt uj alakot. Gondolatai nemojek, kifejezése találó és egyszerű, érzése szép és megható. Nagy élvezettel olvastam leiró és szemlélő költeményeit, különösen gyermekévei benyomásairól.“ — A mű ára 2 K. Az előfizetések f. évi március 15-ig alulírott szerzőhöz küldendők. Gyűjtőknek tiszteletpéldányt adok. Ungvár, 1911. fehruár 9. Hazafias tisztelettel Fülöp Árpád főgimnáziumi tanár.
