Ung, 1911. január-június (49. évfolyam, 1-26. szám)
1911-01-29 / 5. szám
19. évfolyam. — 5. szám. Megjelenik minden vasárnap. Ungvár, 1911. január 29. Előfizetési feltételek: Csak az „Ung“ lapra Egész évre . . 8 K | Negyedévre . 2 K Félévre .... 4K | Egyes szám . 20 f. Amerikába : Egész évre .... 10-60 K „Ung vármegye Hivatalos Lap“-jával együtt Egész évre 12 K — Félévre .... fi K Ung vármegye Hivatalos Lapja az „U n gu mellékleteként megjelenik minden csütörtökön. Hirdetések úgy az „Ung“ mint „Ung vármegye Hivatalos Lapja“ részére — továbbá magánosok részéről az előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, Székely és Illés könyvkereskedésébe küldendők. Nyilttér soronklnt 40 fillér. A nyilttér és a hirdetési dijak előre fizetendők. Kiadóhivatali telefonszám 11. AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Szerkesztőség: Kazinczy-utca l-ső szám. Felelős szerkesztő : Segédszerkesztő: I BÁNÓCZYBÉLA DEÁK GYULA Kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése. A kereskedelem érdekei. Irta dr. Juszkovlts Mór. Un^ vármegye közigazgatási bizottsága e hóban tartott ülésé a Kereskedelmi Csarnok kérvénye folytán elhatározta, hogy a kormánynál felső kereskedelmi iskolának íJngváron való felállítását fogja kérni és a kérvényt küldöttséggel viszi a megfelelő miniszterekhez. Ung vármegye törvényhatósági bizottsága a múlt év utolsó közgyűlésén pedig egy Osztrák- Magyar bankfiók Ungváron való felállítását kérő küldöttség menesztését határozta el. Mindkét határozatból látszik, hogy a vármegye vezetősége megértette a kor szavát, belátja, hogy a kereskedelem támogatása elsőrendű országos érdek és hogy ezen intézmények létesítésével nemcsak Ungvár város kereskedelmét erősiti, hanem ezáltal a város erkölcsi értéke emelkedik és ezzel egész Ung vármegye részére szolgálatot tesz. Ungvár város kereskedelme és ipara különböző körülmények összejátszása folytán hatarozottan gyengült a szomszéd városok kereskedelmének emelkedéséhez képest, úgy hogy ma Ungvár város kedvező fekvésének ellenére csak kis körre terjeszti kereskedelmi és ipari befolyását. Szobránc és vidéke kereskedelem tekintetében néhány év óta Nagymihály felé, Szerednye és vidéke Munkács felé gravitál. Kapos és vidéke az uj vasút felállítása előtt terményeit a nagymihályi piacon helyezte el, Nagyberezna és vidéke pedig az uj vasút felépítése óta kereskedelmi szempontból elesett Ungvár részére. Azon kapcsok, melyek ezen vidéket Ung- várhoz fűzték: a különböző adóhivatalok, telekkönyvek, pénzügyi és közigazgatási hatóságok elhelyezése által lazultak és újabb kapcsok nem létesittettek, melyek e vidéket Ungvárhoz fűzzék. Árnyak. Irta Illés Kata. . . . És megint jönnek a sötét árnyak, A lelkem újra sebektől véres, Jönnek vadul s tovább próbálnak Emléket lopni a szenvedéshez. Széttépték sok szép, szinpompás álmom, — A lila, mind az anyámnak szólott, A halványkéket húgomnak adtam, A rózsaszín, az szárnyakat bontott! Fölszállott, lángolt, csillogott, fénylett, Kedves, dalos volt a lelkem tőle, Elébed szórtam, teneked adtam, De te nem adtad lelked’ cserébe. Csak hideg, festett képeknek hittél, Rajzoltál folyton a merev lapon, S nem láttad meg a szivem vérét, Hogy minden cseppjét csak néked adom. Áhitod, képidből értsék meg lelked’ S beleviszed a reményt, vágyakat, És nem érzed meg a szerető szivet S Hideg közönynyel összetöröd azt. Ez a Hamlet titkos tragédiája, Hogy mig nagy eszmék zaklatják agyát, Nem látja meg a lángoló szerelmü, Rámosolygó, fehér Oféliát! A mértékhitelesitő-hivatal felállításában reméltünk némi tekintetben egy ilyen kapcsot, minek folytán az egész megye mértékkel foglalkozó lakossága mintegy kényszerítve lett volna Ungvárra jönni mértékeinek hitelesítése végett. Azonban a mértékhitelesitő-hivatalt teljesen indokolatlanul két megye részére Munkácson állították fel és igy a mi kereskedőink kénytelenek mértékeiket vagy Munkácsra szállítani hitelesítés végett, vagy a hitelesítőt magas napi és utiátalányért evégből Ungvárra hozatni. Ezzel a mértékhitelesités az ungvári kereskedőkre uj terhet ró és újból el von embereket az ungvári piac látogatásától. A mértékhitelesitő-hivatalnak Munkácson való felállítása miatt néhány iparos, ki a mértékek javításával foglalkozott, kenyerét veszti. Ugyancsak kenyerüket fogják veszteni a hordójelző-hivatal megszüntetése folytán a bodnáriparral foglalkozó iparosok is, mert a jelenlegi állapot csak ideiglenes és ismételt kérelemre sem engedélyeztetett egy hordójelző-hivatal felállítása, már pedig a kész hordók Munkácsra való szállítása és ottani hitelesítése a nagy- terjedelmü, tehát drága fuvar és kis értékű hordók árának oly mértékű emelkedését jelenti, mely mellett bodnáraink a mértékhitelesités helyén működő hordógyárakkal a versenyt fel nem vehetik. A felső kereskedelmi iskolával és a bankfiókkal egybe kellene kapcsolni a mértékhitelesilő- hivatal felállításának kérdését is. Mind a három kérdés közül ugyanis ennek a megvalósítása kerül a legkevesebb akadályba, mert maga a törvény vagy legalább az életbeléptetési rendelet revízióra szorul. A mértékhitelesítő-hivatalok szétosztása országszerte helytelenül történt és újabb mértékhitelesitő-hivatal felállítása válik szükségéssé. Fenti kérelmek teljesítése Ungvár város kereskedelmére és ipari forgalmára nagy előnynyel járna, ezért a város lakossága bizonyára Szerelem és való. Irta Pós Alajos. János úgy fütyörészett, — a hogy ekéje vetette a jó porhanyós alföldi barázdákat, — hogy a pacsirták majd megsárgultak az irigységtől oda főn a magas égben. Olyan kedve volt, hogy madarat lehetett volna vele fogatni. De hát ennek is nagy sora van. János nem volt már éppen ifjuember, mert már élénken gázolt a harmincasban. Jómódú gazda és famíliáját ismerik az egész Maros-Tisza szögletben takarékosságáról, jómódjáról, de ő azért megmaradt dolgos, egyszerű munkásembernek. — Ha az embör rá nem ül a födje sarkára, hát elcipelik alóla, — szokta volt mondani. Csak asszonyt nem tudott találni magának, pedig hát elférne a háza táján. — Kényös ízlésű ember, — mondogatják a szomszédok. És igazuk van. János olyan asszonyt keresett, a ki tűzről való legyen, szeresse is, — de a tyúkokra is ügyeljen, meg a képe se legyen olyan, hogy mák közé kelljen állítani. A sok keresésben aztán kezdett már kopaszodni. Megakadt végre aztán az ő szeme is egy pár pici piros papucs tulajdonosán. Már egy éve ott settenkedik Siposék háza körül. Még a füstössel is buzatott már az ablak alatt, pedig az ő torkát máskor nem igen járja a bor. Belül pedig hallgatta a szép Sipos Teri, kinek beszédes kék szemei alig látlak tizenhat tavaszt még. A füstös meg csak húzta: Lapunk mai száma 8 oldal. nagy hálával veszi a vármegye vezetőségének kezdeményezését és lelkesedéssel csatlakozik a vármegye törekvéseihez. A Kereskedelmi Csarnok és Ipartestület tagjainak létérdekét képező e célok megvalósításáért szívesen veszi ki részét a munkából. Minthogy pedig együttes eljárás biztosabban vezet sikerre, célszerű volna a különböző tényezők együttes működése Ungvár város vezetőségével együtt, mint a melynek szintén nagy érdeke a kérelem teljesítése és a melynek képviselete fenti kérelmek intézését szinten elhatározta. Ungmegye vezetőinek nemes kezdeményezése a közérdeklődést e kérdések felé terelte s minthogy különösen a bankfiókok létesítése iránt most folyik a versengés az ország különböző városai között, közóhaj, hogy Ung vármegye főispánja és alispánja, mint e kérdések leglelkesebb s hivatott kezdeményezői és a mozgalom vezetői a közérdekből érdekelteket a továbbiak megbeszélése és egyöntetű eljárás megállapítása végett értekezletre hivjak és az ott megbeszélendők alapján a további lépéseket megtegyék. I Kwsnyiry Gyula. 1846-1911. Vármegyénk közönségének és tisztikarának gyásza van. A vármegyeház ormára felvont fekete lobogó egy régi, érdemes főtisztviselő elhunytat hirdeti. Kusnyiry Gyű a, a kaposi járásnak köztisztelet és közszeretetben állott főszolgabirája, munkás életének 65-ik és buzgóan teljesített közszolgálatának 44-ik évében folyó hó 24-én Nagykaposon elhunyt. Hosszú és igen kínos szenvedésektől váltotta meg a halál. S bár halála nem jött váratlanul — őszinte és mély részvétet keltett az egész vármegyében. Egyike volt a vármegye legrégibb tisztviselőinek, ösmerte mindenki, s a ki ösmerte, az becsülte és szerette is egyszersmind, — Ott a hol a Maros vize . . . Szóval János szerelmes volt, mint egy borbély legény. És ezt mondta magában : — Ez az, a kit kerestem ! Siposék valahonnót a Torontálból szakadtak ide és a faluban még nem igen ismerték őket. Csak azt tudták, hogy Teri nagyon sokat jár Nacsa Petivel a kertek alatt; és Peti valószinüleg nem a bibliát magyarázza neki. Mert Peti volt ám a legény ! Olyan, hogy egyik kezével három másat kidobott a korcsmából. Hiába mondogatták ezeket Jánosnak, — ő szerelmes volt és szerelmes embernek megszólalhatnak az ég harsonái is. Pedig a jegyzó ur is figyelmeztette : — Hej János, János — nem jó, ha az öreg kak&3 kikezd a jércével! Hát hiszen Teri se hajlott ám mindjárt a szóra. Hanem az a nagy birtok meg a takarékkönyvek úgy olvasztották a szivét, mintha csak szerelmi cseppek lettek volna. Tegnap aztán kimondta a nagy szentenciát : — A magáé leszek János I És ezért fütyörészett ma a János s nem vette észre, hogy már a szomszéd mesgyéjót szántja. Volt aztán szóbeszéd a faluban a vónasszonyok- nak. Az öreg Diósszilágyiné meg is hozza a döntő ítéletet : — Nagy baj lösz még ebből, meglássátok. Ösme- rem a Petit, — nagytermészetü embför . . . És Peti csakugyan ivott és muzsikáltatta magát hajnalokig, — de egyebet nem csinált. — Kivették a méregfogát, — mondják a lányok.
