Ung, 1911. január-június (49. évfolyam, 1-26. szám)

1911-01-29 / 5. szám

19. évfolyam. — 5. szám. Megjelenik minden vasárnap. Ungvár, 1911. január 29. Előfizetési feltételek: Csak az „Ung“ lapra Egész évre . . 8 K | Negyedévre . 2 K Félévre .... 4K | Egyes szám . 20 f. Amerikába : Egész évre .... 10-60 K „Ung vármegye Hivatalos Lap“-jával együtt Egész évre 12 K — Félévre .... fi K Ung vármegye Hivatalos Lapja az „U n gu mellékleteként meg­jelenik minden csütörtökön. Hirdetések úgy az „Ung“ mint „Ung vármegye Hivatalos Lapja“ részére — továbbá magánosok részéről az előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, Székely és Illés könyvkereskedésébe küldendők. Nyilttér soronklnt 40 fillér. A nyilttér és a hirdetési dijak előre fizetendők. Kiadóhivatali telefonszám 11. AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Szerkesztőség: Kazinczy-utca l-ső szám. Felelős szerkesztő : Segédszerkesztő: I BÁNÓCZYBÉLA DEÁK GYULA Kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése. A kereskedelem érdekei. Irta dr. Juszkovlts Mór. Un^ vármegye közigazgatási bizottsága e hóban tartott ülésé a Kereskedelmi Csarnok kérvénye folytán elhatározta, hogy a kormány­nál felső kereskedelmi iskolának íJngváron való felállítását fogja kérni és a kérvényt küldött­séggel viszi a megfelelő miniszterekhez. Ung vármegye törvényhatósági bizottsága a múlt év utolsó közgyűlésén pedig egy Osztrák- Magyar bankfiók Ungváron való felállítását kérő küldöttség menesztését határozta el. Mindkét határozatból látszik, hogy a vár­megye vezetősége megértette a kor szavát, be­látja, hogy a kereskedelem támogatása első­rendű országos érdek és hogy ezen intézmények létesítésével nemcsak Ungvár város kereskedel­mét erősiti, hanem ezáltal a város erkölcsi értéke emelkedik és ezzel egész Ung vármegye részére szolgálatot tesz. Ungvár város kereskedelme és ipara kü­lönböző körülmények összejátszása folytán hatarozottan gyengült a szomszéd városok kereskedelmének emelkedéséhez képest, úgy hogy ma Ungvár város kedvező fekvésének ellenére csak kis körre terjeszti kereskedelmi és ipari befolyását. Szobránc és vidéke kereskedelem tekinte­tében néhány év óta Nagymihály felé, Szerednye és vidéke Munkács felé gravitál. Kapos és vidéke az uj vasút felállítása előtt terményeit a nagymihályi piacon helyezte el, Nagyberezna és vidéke pedig az uj vasút felépítése óta keres­kedelmi szempontból elesett Ungvár részére. Azon kapcsok, melyek ezen vidéket Ung- várhoz fűzték: a különböző adóhivatalok, telek­könyvek, pénzügyi és közigazgatási hatóságok elhelyezése által lazultak és újabb kapcsok nem létesittettek, melyek e vidéket Ungvárhoz fűzzék. Árnyak. Irta Illés Kata. . . . És megint jönnek a sötét árnyak, A lelkem újra sebektől véres, Jönnek vadul s tovább próbálnak Emléket lopni a szenvedéshez. Széttépték sok szép, szinpompás álmom, — A lila, mind az anyámnak szólott, A halványkéket húgomnak adtam, A rózsaszín, az szárnyakat bontott! Fölszállott, lángolt, csillogott, fénylett, Kedves, dalos volt a lelkem tőle, Elébed szórtam, teneked adtam, De te nem adtad lelked’ cserébe. Csak hideg, festett képeknek hittél, Rajzoltál folyton a merev lapon, S nem láttad meg a szivem vérét, Hogy minden cseppjét csak néked adom. Áhitod, képidből értsék meg lelked’ S beleviszed a reményt, vágyakat, És nem érzed meg a szerető szivet S Hideg közönynyel összetöröd azt. Ez a Hamlet titkos tragédiája, Hogy mig nagy eszmék zaklatják agyát, Nem látja meg a lángoló szerelmü, Rámosolygó, fehér Oféliát! A mértékhitelesitő-hivatal felállításában re­méltünk némi tekintetben egy ilyen kapcsot, minek folytán az egész megye mértékkel fog­lalkozó lakossága mintegy kényszerítve lett volna Ungvárra jönni mértékeinek hitelesítése végett. Azonban a mértékhitelesitő-hivatalt tel­jesen indokolatlanul két megye részére Mun­kácson állították fel és igy a mi kereskedőink kénytelenek mértékeiket vagy Munkácsra szál­lítani hitelesítés végett, vagy a hitelesítőt ma­gas napi és utiátalányért evégből Ungvárra hozatni. Ezzel a mértékhitelesités az ungvári kereskedőkre uj terhet ró és újból el von em­bereket az ungvári piac látogatásától. A mértékhitelesitő-hivatalnak Munkácson való felállítása miatt néhány iparos, ki a mér­tékek javításával foglalkozott, kenyerét veszti. Ugyancsak kenyerüket fogják veszteni a hordó­jelző-hivatal megszüntetése folytán a bodnár­iparral foglalkozó iparosok is, mert a jelenlegi állapot csak ideiglenes és ismételt kérelemre sem engedélyeztetett egy hordójelző-hivatal fel­állítása, már pedig a kész hordók Munkácsra való szállítása és ottani hitelesítése a nagy- terjedelmü, tehát drága fuvar és kis értékű hordók árának oly mértékű emelkedését jelenti, mely mellett bodnáraink a mértékhitelesités helyén működő hordógyárakkal a versenyt fel nem vehetik. A felső kereskedelmi iskolával és a bank­fiókkal egybe kellene kapcsolni a mértékhitelesilő- hivatal felállításának kérdését is. Mind a három kérdés közül ugyanis ennek a megvalósítása kerül a legkevesebb akadályba, mert maga a törvény vagy legalább az életbeléptetési ren­delet revízióra szorul. A mértékhitelesítő-hiva­talok szétosztása országszerte helytelenül tör­tént és újabb mértékhitelesitő-hivatal felállítása válik szükségéssé. Fenti kérelmek teljesítése Ungvár város kereskedelmére és ipari forgalmára nagy előny­nyel járna, ezért a város lakossága bizonyára Szerelem és való. Irta Pós Alajos. János úgy fütyörészett, — a hogy ekéje vetette a jó porhanyós alföldi barázdákat, — hogy a pacsirták majd megsárgultak az irigységtől oda főn a magas égben. Olyan kedve volt, hogy madarat lehetett volna vele fogatni. De hát ennek is nagy sora van. János nem volt már éppen ifjuember, mert már élénken gázolt a harmincasban. Jómódú gazda és famíliáját ismerik az egész Maros-Tisza szögletben takarékosságáról, jómód­járól, de ő azért megmaradt dolgos, egyszerű munkás­embernek. — Ha az embör rá nem ül a födje sarkára, hát elcipelik alóla, — szokta volt mondani. Csak asszonyt nem tudott találni magának, pedig hát elférne a háza táján. — Kényös ízlésű ember, — mondogatják a szomszédok. És igazuk van. János olyan asszonyt keresett, a ki tűzről való legyen, szeresse is, — de a tyúkokra is ügyeljen, meg a képe se legyen olyan, hogy mák közé kelljen állítani. A sok keresésben aztán kezdett már kopaszodni. Megakadt végre aztán az ő szeme is egy pár pici piros papucs tulajdonosán. Már egy éve ott setten­kedik Siposék háza körül. Még a füstössel is buzatott már az ablak alatt, pedig az ő torkát máskor nem igen járja a bor. Belül pedig hallgatta a szép Sipos Teri, kinek beszédes kék szemei alig látlak tizenhat tavaszt még. A füstös meg csak húzta: Lapunk mai száma 8 oldal. nagy hálával veszi a vármegye vezetőségének kezdeményezését és lelkesedéssel csatlakozik a vármegye törekvéseihez. A Kereskedelmi Csarnok és Ipartestület tagjainak létérdekét képező e célok megvalósí­tásáért szívesen veszi ki részét a munkából. Minthogy pedig együttes eljárás biztosab­ban vezet sikerre, célszerű volna a különböző tényezők együttes működése Ungvár város vezetőségével együtt, mint a melynek szintén nagy érdeke a kérelem teljesítése és a mely­nek képviselete fenti kérelmek intézését szinten elhatározta. Ungmegye vezetőinek nemes kezdeménye­zése a közérdeklődést e kérdések felé terelte s minthogy különösen a bankfiókok létesítése iránt most folyik a versengés az ország külön­böző városai között, közóhaj, hogy Ung vár­megye főispánja és alispánja, mint e kérdések leglelkesebb s hivatott kezdeményezői és a mozgalom vezetői a közérdekből érdekelteket a továbbiak megbeszélése és egyöntetű eljárás megállapítása végett értekezletre hivjak és az ott megbeszélendők alapján a további lépéseket megtegyék. I Kwsnyiry Gyula. 1846-1911. Vármegyénk közönségének és tisztikarának gyásza van. A vármegyeház ormára felvont fekete lobogó egy régi, érdemes főtisztviselő elhunytat hirdeti. Kusnyiry Gyű a, a kaposi járásnak köztisztelet és közszeretetben állott főszolgabirája, munkás életének 65-ik és buzgóan teljesített közszolgálatának 44-ik évé­ben folyó hó 24-én Nagykaposon elhunyt. Hosszú és igen kínos szenvedésektől váltotta meg a halál. S bár halála nem jött váratlanul — őszinte és mély részvétet keltett az egész vármegyében. Egyike volt a vármegye legrégibb tisztviselőinek, ösmerte mindenki, s a ki ösmerte, az becsülte és szerette is egyszersmind, — Ott a hol a Maros vize . . . Szóval János szerelmes volt, mint egy borbély legény. És ezt mondta magában : — Ez az, a kit kerestem ! Siposék valahonnót a Torontálból szakadtak ide és a faluban még nem igen ismerték őket. Csak azt tudták, hogy Teri nagyon sokat jár Nacsa Petivel a kertek alatt; és Peti valószinüleg nem a bibliát magyarázza neki. Mert Peti volt ám a legény ! Olyan, hogy egyik kezével három másat kidobott a korcsmából. Hiába mondogatták ezeket Jánosnak, — ő szerel­mes volt és szerelmes embernek megszólalhatnak az ég harsonái is. Pedig a jegyzó ur is figyelmeztette : — Hej János, János — nem jó, ha az öreg kak&3 kikezd a jércével! Hát hiszen Teri se hajlott ám mindjárt a szóra. Hanem az a nagy birtok meg a takarékkönyvek úgy olvasztották a szivét, mintha csak szerelmi cseppek lettek volna. Tegnap aztán kimondta a nagy szen­tenciát : — A magáé leszek János I És ezért fütyörészett ma a János s nem vette észre, hogy már a szomszéd mesgyéjót szántja. Volt aztán szóbeszéd a faluban a vónasszonyok- nak. Az öreg Diósszilágyiné meg is hozza a döntő ítéletet : — Nagy baj lösz még ebből, meglássátok. Ösme- rem a Petit, — nagytermészetü embför . . . És Peti csakugyan ivott és muzsikáltatta magát hajnalokig, — de egyebet nem csinált. — Kivették a méregfogát, — mondják a lányok.

Next

/
Oldalképek
Tartalom