Ung, 1911. január-június (49. évfolyam, 1-26. szám)

1911-01-22 / 4. szám

2. oldal

4. szám.

dóan s nagy mértékben — évente 80—100 ezer lelket ragadva el; pusztít az alkohol, úgy hogy a reszkető kezek nem bírnak dolgozni; a nagy Oroszországot kivéve egy országban sem oly nagy a gyermekhalandóság, mint nálunk s a mi a bajt tetézi, gyengül és sat- nyul a szülők teste, de avval hatványozottan a kisdedek teste; több mint 80.000 tóbolyodott ember jár mint élőhalott az épek között s nincs sem elegendő kór- házuuk, sem tüdővésztgyógyitó sanatoriumunk s végül az 1900-ik évi népszámlálás adatai szerint hazánkban 20.000 siketnéma volt, most tiz év múltán bizonyára van 24.000 ilyen szánandó teremtés.

Ezeket a szeroncsótleneket felkarolni, iskolába fogni, kioktatni, munkaképesekké tenni és embertársai javára kinevelni nemcsak nemzetvédő, de valóban istenes cselekedet. Hazánkban azonban eddig csak 16 ilyen siketnéma intézet van s ezek között az ungvári, mely kitűnő igazgatás alatt állva, mint iskola, városunk egyik nevezetessége. Ez az intézet áldásos tevékenységét most Ung, Bereg, Zemplén, Máramaros, Ugocsa vármegyék siketnómáival érezteti. Hót osztályban a növendékek száma 69, jövő iskolai évben megnyílik a VIII. osztály is, habár most a VI. és VII. osztály összevont. Tanerőit a vallás- és közoktatásügyi minisztérium nevezi ki s fizetésöket is az állami költségvetés terhére utalványozza. Az épületet a nehéz anyagi viszonyok között élő Ungvár városa adta, a mely cselekedet örök időkre becsületére válik ennek a szegény városnak, mert e téren előnyben van más dúsgazdag városokkal szemben mint pl. Debrecen. Igaz érdem és elismerés illeti mindazokat, akik ennek az intézetnek megteremtésén és Ungvárra való helyezésén fáradoztak s itt kegyelettel emlékezzünk meg az elhunyt Halász Ferenc miniszteri tanácsosról.

Áz épület elegendő és teljesen megfelelő, de ha a VIII. osztály megnyílik, a növendékek eltartása, rész ben ruházása, a felszerelések bővítése és kiegészítése, szóval a dologi kiadások több mint 35.000 koronát követelnek. Megjegyzendő, hogy — miként a szomorú valóság bizonyítja, — népünk túlnyomó részében az a nézet uralkodik, hogy a borjú, malac, aprómarha stb. az vagyon, az pénz, de a gyermek értékét sem megérteni, sem felbecsülni nem tudja. A mi népünk legtöbbször sok huza-vona után csak úgy adja gyermekét a siketnéma intézetbe, ha siketnéma gyermekét mindennel ellátják. Igen sajnos dolog, hogy a jegyzők közül többen ezeknek az intézeteknek nem tulajdonítanak oly fontosságot, mint a minőt ez a szent cél és munka tényleg megérdemel. Minden járási főszolgabírónak, szolgabirónak, városi és körjegyzőnek elengedhetetlen és szigorú kötelességök, hogy az ilyen intézet javára, tehát az ungvári intézet javára is minden tőlük telhetőt és fáradságot nem ismerve azonnal tegyenek meg: ezt kívánja tőlük magyar hazánk érdeke, ezt igaz hazafiságuk.

Tisztelettel kérjük Ungmegye főszolgabiráit és jegyzőit, legyenek rajta, hogy Ungmegye 210 községe közül a túlnyomó rész évi költségvetésébe legalább 10 koronát vegyen föl állandóan az ungvári siketnéma-intézet javára s a szegényebb]e legalább 6 koronát.

Tisztelettel kérjük Zemplén vármegye főispánját, alispánját és törvényhatósági bizottságát, nagy és gazdag urait arra, hogy népetvédő munkájában siessenek az ungvári siketnéma-intézet anyagi gyámolitására. Nem tudjuk elképzelni, mi lehet az oka annak, hogy ezen intézetről a gazdag Zemplén vármegye és annak közönsége teljesen megfeledkezett, holott Zemplén megye siketnéma gyermekei szeretetteljes gondozásban részesülnek Ungváron.

és művészi ábrázolásban. Qorkij legszánalmasabb alakjai elevenülnek föl előttem s keresem bennök, mint ő, valami parányi szikráját annak, a mi isteni az emberben, még ha oly elaljasult is.

Aztán festő és szobrász jön egy félvilági hölgygyei. Három alak a „fensőbb“ osztályból. A csend és pihenés napszakát átdorbézolják s éjjeli kóborlásaik közben a kocsma odúját is útba ejtik.

A festőművész a fojtó éjszakában ! Holott fent, a naptól színezett világban kellene leikébe szednie teremtő munkája éltető elemeit.

Bebotorkál egy lerongyosodott „földbirtokos“ is. Kiegészíti e szánalmas társaságot az orgazda kocsmá- ros, ki a legaljasabb eszköztől sem irtózik, hogy pénzt halomra gyűjtsön s a zsákmányt rejtegető két tolvaj.

Minő drámai jelenetek fejlődhetnek ebben a sötét világban ? Fejlődik is; a tolvajok összevesznek orgazdájukkal, a kocsmárossal, mert ez a hozott zsákmány átvételénél igyekszik becsapni őket. Leteperik az öreget s ütni kezdik. Ennyi ? Van még több is. A festő, az izmoskaru, kiszabadítja a gazdát s kiűzi a tolvajokat a kocsmából. De ez mind kicsiség. Hol a költészet, hol az eszme, melynek kidomborodását várjuk, hol a drámai fejlemény, mely lelkünket magasabb világra irányítja ? Ezt kérdezte magában mindenki, ezt várta csendben, mely néha oly némává változott, hogy a lehelletet is meg lehett volna hallani.

S a költészet is, az eszme is, a belső drámai fejlemény is lassan kibontakozott, az éj költészete megjelent.

A szerző diadalmaskodott a nézők lelkén. Érezte mindenki, hogy oly iró művének szemléletébe merült, a kinek sok a mondani valója és a mit mond, sajátságos, eredeti. Függöny után kitört az elismerés vihara s ünneplés helye lett a színház.

Szeretettel kérjük Máramaros, Bereg, Ugocsa megyék főispánjait, alispánjait, főszolgabiráit, jegyzői karát s a nemes lelkeket összességben, gondoljanak az ungvári siketnéma intézetre és járuljanak hozzá gyámolitó kézzel annak fenmaradásához.

Az Ungmegyei Takarékpénztár állandóan évi 100 koronát ad a helybeli siketnéma-intézetnek — amiért fogadja a nyilvánosság terén sokak köszönetét. Úgy gondoljuk, e szent célra ugyanannyit adhatna az alapítványi pénztár, Ungvári Népbank ; legalább évi 50 koronát adhatna Ungvár városa, az Ipar és Kereskedelmi, Fillér- s a Gazdasági Bank.

Ezt azért írjuk nyíltan, mert az intézet fönmara- dása széleskörű jótékonyságtól függ.

A több mint 35,0C<$ korona föntartási összeggel szemben vajmi csekély a biztos segítség. Itt állandóan úgyszólván semmire sem lehet számítani, kivéve az áldozatkész Ung vármegye évi 1000 koronájára, a mely áldozatkészség maradandó emléket biztosit Ung vármegyének. Máramaros vármegye 250 korona segélyt ígért, de csak három évre; a perecsenyi vegyi gyár, élén Rohn Szeverin igazgatóval évi 100 korona segélyt ad, de nem tudjuk meddig ? Az ungvári és beregszászi Szent Antal persely pénztára évi 120—120 koronával járul a szegény siketnémák gyámolitásához, de ez sem állandó, mert ez az adomány is a mostani plébánosok nemeslelküsógét dicsérve jött létre. Nagy jóakaratot tapasztaltunk Bereg és Ugocsa vármegyék intéző férfiainál és Beregszász város közönségénél, várjuk is onnan az állandó és hathatós támogatást. A beregszászi közönségről szólva, a legnagyobb köszönet és mély hála érzelmei között említjük föl Benda Kálmánná nevét, aki mindnyájunk becsülését, tiszteletét sokszorosan megérdemelve — oly megható módon buzgólkodik az ungvári siketnéma intézet javára.

Fogadja úgy ő, miként hasonló mozgalmu társnője Lám Sándorné, akit szintén nagy tisztelettel veszünk körül, fáradozásáért legnagyobb köszöne- tünket. Isten áldja és éltesse őket!

Igen nagy szomorúsággal töltötte el az intézet igazgató-tanácsát azon leverő hir, hogy az intézet súlyos és nehéz körülményei között úgy a vallás- és közoktatásügyi miniszter, miként a pénzügyi- és belügyi miniszterek a segélyezésért benyújtott kérvényeket szárazon el utasították.

Istenem 1 Egy szegény város, mely a honfoglalás óta itt a magyarság határszélén ápolva, fejlesztve és erősitve a magyarságot, őrt áll és állott századok óta, a mely a többi gazdag város mellett erején felül áldozott ezen intézet javára s a többi intézetet is gyá- molitja, a mely város hazánk legerősebb kincsét gyarapítja, mert falain belül a görög, a szerb, a rác, az orosz, a lengyel, a tót, a sváb, a német, sőt még a cigány is magyarrá lett és lesz — az a város tisztelt Miniszter Urak mást érdemel.

Hiszszük és reméljük, ha a miniszterek ismét benyújtott kérvényeinket személyesen fogják elolvasni s ha a vármegye igen tisztelt főispánjától, négy országgyűlési képviselőjétől személyesen informálva megtudják, mit miveit és mivel állandóan a nemzeti kultúra érdekében, a magyarság javára és magyar hazánk üdvére Ungvár városa, úgy kész örömest segíteni fogják Ungvárt minden törekvésében s igy az ungvári siketnéma-intézet fenmaradását is örök időkre lehetővé teszik és biztosítják, mert ez az intézet most súlyos helyzetbe került, lót- és nem lét között lebeg. A változott nehéz viszonyok pedig a segélyezés, az adományok forrásait igen erősen megapasztották, de nem is csoda, hisz sokféle kell, különben

A tántorgó alakok züllött hüvelyén átsugárzott az eszme fénye s a két fényforrás, a festő és Róza, a kocsmáros leánya, helyreigazította a torz alakok vonásait ; annak érdekes bohém bölcseleté s életfelfogása, annak romlatlan költőisége, mely úgy hatott, mint a nyitott ablakon betóduló üde tavaszi levegő.

A darab sarkpontja a tolvajok és a kocsmáros orgazda összetűzése. Ez a leleplező jelenet. Ez eszmél- teti a tisztalelkü lányt, e jelenet után lesz tátongóvá az ür közte és apja közt s domborodik ki rokonszenves egyénisége a festőnek, szobrász pajtásával szemben, a bohém könnyelmű, de szenytelen erkölcs az aljas, józan kapzsiság fölött. S a mi eszmeiség még megmaradt a többiek lelkében, rendre kibontakozik, láthatóvá lesz; még a rongyos „földbirtokos“ haldokló lelkiismerete is úgy vergődik, mint az izzó homokra kidobott hal.

A második egy felvonásos darab, a „Mária", szintén fokozott érdeklődést keltett s újabb alkalmul szolgált a szerző iránti elismerés kifejezésére.

Itt már teljesen szokatlan utakon vezeti a szerző a szemlélőket. A női lélek egy oly rejtelmét tárja föl, a mely eleinte megdöbbent, de végül minden ellentét kiegyenlítődik egy mindennél magasabb, természetesebb földi eszmében, az anyaság eszméjében.

Vidor Marci megelégedhetik a sikerrel, mely darabja első színpadi szereplését kisérte. Ennek biztosítékát, a művek Költői értékén kívül, a művészi színpadi alakításban is kell keresnünk. Valóság, hogy a Palágyi színtársulatának jeles művészei szokatlan nagy kedvvel tanulták s dolgozták ki szerepeiket s a darabok rejtett szépségeit nagy művészettel tették szemlél- hetővé. Oly alakítás mellett Az éjszaka és a Mária hosszas ideig nem fog letűnni a színpadról.

más tiz gazdag városban nincs annyi jótékonysági egyesület, mint a szegény Ungváron.

Hallgassák meg a miniszterek kérő szavunkat, teljesítve azt — hazánknak s a nemzetnek tesznek vele szolgálatot, nemcsak nekünk, mert mi is hazánkért s nemzetünkért hevülünk és buzgólkodunk, mikor a siketnéma-intézet mellé állunk.

Nem panaszoljuk, de tudjuk, hogy Debrecen város siketnéma intézete óvenkint ópitkozési célra

10,000 koronát kap, azontúl is nagyobb segélyt.

Nagyon kérjük, tisztelettel eltelve fordulunk az ország nagy gazdájához, Lukács pénzügyminiszterhez, hogy akár az állami sorsjátékból, akár más alapból adjon nekünk 15—20,000 korona segélyt; tisztelettel kérjük a vallás- és közoktatásügyi, meg a belügyminisztert is, gondoljanak reánk évi 10—10 ezer korona jó és szent célra fordítható segélylyel. Jótevői — hála Istennek — vannak ezen intézetnek s lesznek, de a buzgóság nálunk sokfelé kell.

Elismeréssel és hálásan emelem ki az ungvári siketnéma-intézet jótévői közül az említetteken kívül, még gróf Sztáray Gábor, Lőrinczy Jenő, Bánóczy Béla, Benkő József, Hidasi Sándor neveit, Izr.-nép- konyha, Erzsébet kör, valamint a helyi lapok tisztelt szerkesztőit és kiadóit; hálásan említem Bereg, Máramaros és Ugocsa vármegyék vezető férfiait is. Elismeréssel adózzunk az intézet lelkiismeretesen és buzgóu fáradozó igazgatójának Scholtz Lajosnak s a tantestület tagjainak, kik igen nehéz munkájokat becsülettel és pontosan végzik.

Nemzetünk érdekében, országunk javára tesz és ad mindenki, a ki az ungvári siketnóma-intózetről meg nem feledkezik !

VÁROSI ÜGYEK.

Közgyűlés. A képviselő-testület e hó 25-ón, d. u. 3 órakor rendkívüli közgyűlést tart.

A pénzügyi és gazdasági bizottság e hó 18-án tartott ülésén foglalkozott a legközelebbi közgyűlés napirendjére tűzött ügyekkel, a mikor a bizottságnak ismét arról kellett meggyőződnie, hogy a városi szállításoknál még a legkisebb vállalkozók is paczkáznak a várossal, így a rendőrség lábbelijének szállítására kiirt harmadik árlejtés eredménye ismét az, hogy a legolcsóbb ajánlattevő Csolinszky, a kit az első árlejtés után a város kibocsátott az obligóból, mert „nagyon olcsó“ ajánlatot tett. Rendes viszonyok között ily kibocsátott vállalkozónak nem volna szabad többé ajánlatot benyújtani, nálunk pedig az ily vállalkozó annyira biztos a maga dolgában, hogy a képviselőtestület még a munka kiadása iránt nem is határozott, ő meg már majdnem az egész szállitmányt elkészítette; igy hát, más elfogadható vállalkozó nem jelentkezvén, a bizottság is kénytelen javasolni, hogy a lábbelik ’szállítása Csolinszkyra bizassék fejenkint 53 K-ért. — A vármegye alispánja leirt a városhoz, hogy a közigazgatási fogházat alakíttassa át, illetve bővítse ki. A tanács a rendőrségnek a Nehrebeczky-házba való kitelepítését javasolta, a bizottság azonban a bérlet utján való helyiségbővité- seket nem tartja célravezetőnek, s azért azon javaslatot teszi, hogy a város igyekezzék a jelenlegi áll. polgári leányiskolául szolgáló, illetve más alkalmas épületet a városházának kibővítésére megszerezni. — Fiala Ferenc és Pehotsch János honosításához szükséges községi kötelékbe való felvételt a bizottság kilátásba helyezni javasolja. — Ruják Józsefnek megengedni javasolja, hogy a Kossuth-téren hentes bódét állíthasson. — A helypénzszedési jog gyakorlásánál előforduló visszaélések megtorlására vonatkozó szabályrendeletet, minthogy az még az 1906. évben felterjesztetett a belügyminiszterhez, s mert a belügyminiszter még nem nyilatkozott, s igy az hallgatólag megerősítettnek tekintendő, a bizottság életbeléptetni javasolja. Ellenben a helypénz s a vásárvámszedésről alkotott szabályrendeletet nem, mert ahoz szükségesnek tartja, hogy az uj építkezések folytán felállítandó ideiglenes áruházak helypénzdija pontosan szabályoztassék. — A pesti kereskedelmi bank bejelenti, hogy a kórházépítéshez szükséges kölcsönt hajlandó megadni. Mint tulkorai dolog, egyelőre tudomásul szolgál. — Az utca- és házszámjelző- táblák árlejtési eredményét feltüntető mérnöki jelentés szerint Percei Béla (Bonyhád) ajánlatát tartja elfoga- dandónak a bizottság, a ki zománcozott vas utcai táblákat fehér alapon fekete betűkkel falra helyezve 2 K 75 f-ért, házszámjelző táblákat 98 f-t hajlandó szállítani. — A minaji-utcai háztulajdonosok az utoa szabályozása és aszfaltjárdával való ellátása tárgyában kérvényt adtak be. A bizottság a tervezet és költségvetés elkészítését javasolja. — A Kereskedelmi Csarnok beadványa folytán Ungvárt felállítandó kereskedelmi iskola ügyében a kereskedelemügyi m. kir. miniszterhez intézendő kérelem megtevését javasolja a bizottság. — A Széchenyi-liget jelenlegi bérlőjének a bérletből való kibocsátását, s a vendéglőnek újabb árlejtés utján való bérbeadását javasolja. — Elfogadan- dónak javasolja a bizottság, hogy a nagy Unghid mellett levő volt vámház további két évre postai gyűjtőhely oéljára adassák bérbe.