Ung, 1911. január-június (49. évfolyam, 1-26. szám)
1911-03-25 / 13. szám
13. szám. TT 2sT C35. oldal. vannak szervezve, hogy Ungvár igényeit teljesen kielégíthetik. Ki, még a legkényesebb ízléseket is. Az uj tagok közül első helyen kell megemlékeznünk Nagy Sándorné Kondrát Ilonkáról, a ki igen szép nevet vívott ki már az országban. Mindig elsőrendű társulatoknál működött. (Szabadka, Temesvár.) Mint szende és vígjátéki szubrett különösen ezelőtt nem a legjobban betöltött szerepkört fogja ellátni. Intelligens, elsőrendű művésznő. Az uj primadonnát, — Révész Ilonkát nem ismerjük, de legjobb hírek előzik meg. Biztosan meg fogja nyerni az ungvári publikumot is. A férfbzemélyzet Solymosi Sándor, a kitűnő buffő-komikussal gazdagodott. A társulat teljes személyzete különben a következő : Nők: Révész Ilonka szubrett primadonna, Aranyossy Anna szubrett énekesnő, Aranyossy Bella anyaszinósznő, Kerényi Adél koloratur énekesnő, Füzess Lenke szubrett énekesnő, Csáder Irén hősnő, Hajnal Ilonka szende, N. Kondrát Ilonka szende- vigjátéki szubrett, Wirth Sári naiva, Vámos Margit komika, Szentgyörgyi Rózsi, Fehérvári Józsefné, Molnár Mariska, N. Aranyossy Irma, Pongrác Mariska, Marosi Juliska kar- és segédszinésznők. Féríiak: Trebka Tamás zenekarvezető, B. Baróthy József apa- és jellemszinész, Faragó Rezső epizód komikus, Nagy Imre buffó komikus, táncos, Solymosi Sándor buffó komikus, Nagy Sándor hősszerelmes, Révész Jenő lyrai szerelmes, Csáki Antal tenor-énekes, bonvivant, Marosi Sándor baritonénekes, Fakorai Lóránt komikus, Forgács Jenő, Nagy Miklós, Bodnár Ferenc, Ürményi Endre, Polgár Antal, Bévárdy József kar- és segédszinészek. Szelvénybérlet 15 előadásra : Alsó páholy 97 K 92 f, felső páholy 73 K 44 f, páholyülés 24 K 48 f, I-ső rendű támlásszék I—II. sor 30 K 60 f, III—VI. sor 24 K 48 f. A bérleteket Morvay Antal eszközli, ki a bérletpénzek felvételére is jogosult. A színházat április elsején nyitják meg Molnár Ferenc nagysikerű újdonságával, a Testőr-rel, mely a Vígszínháznak most is kitűnő kasszadarabja. A szezon egy hónapra fog terjedni. A bérletek iránt, — mint értesülünk -—• az érdeklődés igen nagy. De meg is érdemli Nagy Sándor a legmesszebb menő pártolást, mert ő is úgy a kitűnő gárda szervezésével, mind az összes újdonságok beszerzésével mindent elkövetett, hogy művészi igényünket teljesen kielégítse. Minden jel arra mutat, hogy a szezon egyike lesz a legjobbaknak. € SARNOK. Rege. Hozta szárnyán pára — felhő ? Fénysugáros éj hazája? Tóvizében palotája? Szó se mondja ? — — hir se hordja — Mást regél a fűzfa lombja 1 Amulásom hab nevette, Gerle kacagott felette! Szégyenérzet marta képem, Lángözön futotta vérem, Szökve érem ... nem kímélem — Megrohantam — megragadtam — —- Üdvösség e pillanatban — Nem felejtem életemben, Erről álmodom síromban — — — Édes ajkát megraboltam ! Opor: Megraboltad ? Hunor: Mért csodálod ? , Messze tűnt lángifjuságod — Ám ha látod — megkívánod ! Ménrót: Lassan ! És te ? Hunor: Egymagámban Bokrok árnyán nem maradtam. Megragadtam egyet ón is, Átöleltem — bárha félt is. Perzselt lángtekintete 1 Mért nem égtem ott vele ? — Hej, ha gyönge, szűzi keble — Mint űzött madár pihegve Újra keblemen pihenne — Hasztalan vergődne szárnya — Két karomból el nem szállna. Ménrót'. Mondod: ellszállt? Hunor: Mint az árny. Rebbent könnyű lenge szárny, S hogy ocsúdva föltekintünk, Páraként szálltak felettünk ! ... Ménrót: Ébren vagytok ? Alszom ón ? Ily csodát e nagy világon Mésr nem láta senkisem ! Ugia : Alom — álom ! .. . Opor: Nem hiszem! Téveteg szem, lázas agy Képzelődve lángra kap, Ébren igy lesz álmodó — Álma szép, de nem való! Hunor (fellángolva) Még szivem ver, még szemem lát, Még agyamban gondolat kél, Még beszélek, hallok — érzek, Vérerem kiáltja : élek ! Hogyha szív, szem — igy megtéved, Úgy hazug a nagy természet, Képzelet a tél, a nyár — Hajnal — éjjel — napsugár! Magyar: Álom? álom? vessetek hát Föld ölébe nékem ágyat, Szírt mohát fejvánkosul — És szivemre tóvizéből Tépjetek le tulipánt 1 Gyöngyvirág hulljon szemembe, Hófehér halott lepelként Födjön árvaláDyhaja. Sírva virraszszon fölöttem — Csattogányok bús dala------— Hogyha álom volt — aludjunk — S föl ne ébredjünk soha! Hunor: Asszonyok siránkozása! Férfilólek — férfi szívnek Nyögni, búgni nem szokása! Félti élte tűzdelem, Vagy halál, vagy győzelem ! Talpra ! búcsúzz ! jösz velem ! Ménrót: Nem segitlek, meg sem áldlak, Oldalamtól nem bocsátlak. Hunor: Úgy bucsutlan elmegyünk, Nem bocsátasz?..', hát szökünk. Ménrót: Káprázat tűnő nyomán — Ábránd, semmiség után ? Hunor : Lánynézőbe ? Lány után ? Ménrót: Lánynézőbe ? Lány után ? Hunor: Sátorod Bús, örömtelen, rideg, Daltalan, sötét, hideg. Benn nyugalmad sem találod — Majd meghozza két leányod. Ménrót: Két leányom ? Hunor : Egyik szépem ! Magyar:'jMásik az én feleségem! Megcsókoltam, megszerettem, Hunor: Átöleltem — eljegyeztem ! Ő enyém s övé vagyok ! Magyar: Vagy enyém, vagy meghalok : Hunor: Mitse mondasz ? Magyar : Visszatartasz ? Hunor: Nézd... szemének könye foly. Magyar: Nem — nem! ajkain mosoly! Ugra—Opor: Jó uram — megengeded? Ménrót: Csöndesen! hadd menjenek. Hunor—Magyar: Elbocsátasz ? Opor— Ugra : Elbocsátod ? Ménrót: Boldogságot — ifjúságot — Haj! eltűntek hirtelen — Vélök álmodik szivem! — Én is egykor — egy leányért, Mosolyáért — egy daláért — Méznél édesebb csókjáért — Ősi földem’, ősz apám’ — Jő anyámat elhagyám ! Visszatértem, vissza mégis Páromat meghoztam én is — Édes volt szemünk sírása — Örömünknek nem volt mása. i Ugra: Véled keltem — véled jártam! — Verses színmű. — Irta Somló Sándor. (10.) Ménrót: S ott fenn gondoltál-e reárn ? Magyar: Szégyen — átok 1 elfeledtem Ősi földem, őszatyám ! Ménrót: Úgy bizonnyal volt mit látnod. Magyar: Láttam mit szem sose látott, Földöntúli, szebb világot. .. Ménrót: Képzelőd csak I... Magyar: Nem — nem! láttam! Földbe vert gyökért a lábam, Ámulattól, kőre váltan Néztem, néztem és csodáltam ! Ménrót: Álmodál. .. Magyar: Kárhozzam inkább. Ménrót: Gyermek ! Magyar: Boldogságot ittam, Üdv lehelletét beszivtam, Ajkam reszket tőle most is! . .. Ének zendül itt is — ott is — Bódit édes illatár — Vonz a gyöngyöző vizár — Karjaim ölelve tártam S reszkető szivemre zártam ! Ménrót: Kit ? mit ? Magyar: Bűvölő — csodás Lenge, könnyű ködruhás Lánysereg rebbent vidáman Rózsaláncban, röpke táncban Mint madárhad lombon — ágon Part fövényen, tó-hullámon I... — Egy — miként a szárnyra kelt Lélekből fakadt sóhajtás Száll lebegve — fű, virág Megse hajlik lábnyomán, Mintha pillangó repülne, Kis madárszárny tolla érné, Lágy lehellet hajtaná — Föltekint s én látom arcát, Látom két szelíd szemét, Büszke, fényes homlokán Bércoromnak szűzhavát, Hajnalpirban feslő-bomló Rózsabimbó ajkait!. . . . .. Szédelegve — tántorogva — Mint ki napba néz merészen —. Könvboritta szemmel — arccal Földrehulltam, durva porban Henteregve észrevetten ... — Dal riásztá — visszahozva Életem — eszméletem ... .. . Ő dalolt!.. . s a bűvös ének Lombot érlelt száraz ágon, Nyilt a bimbó tört virágon — Mint az üdv harmatja folyt, Létrekelt, ki haldokolt! ... •— Szülte ég ? ... föld ? . . . mindakettő ? Karjain ringatta szellő ? Opor: Mátkapárt veled találtam! Oh hogy mindent sir födöz be Ugra: Mért nem tarthatott örökre! Ménrót: Fü-fa elhul — élet elmúl — Az marad miénk csupán, Mit szivünk híven megőriz Vesztett ifjúság után. Mely mint rég elhangozott dal Lelkünk húrján átrezeg, S elfelejtett dallamára Két szemünkből köny pereg! (Hunor és Magyarhoz) Úgy válaszszatok ti is! Kössetek aként frigyet, Sir előtt is boldogítson — Nyugton halni megtanítson Múltra szállt emlékezet! Menjetek! Kisérjen áldás! Istenünk sugara hordjon, Nappal védve béfödöttön Éjszakán utat mutasson. Bajból egy a mást kimentse! Bátraké a jó szerencse! Ifjúnak hajt lomb, virág — Néki tárul a világ! (Ugra és Oporhoz) Véritek — vérim kísérik, Egy-egy szolgával beérik. Négy vitéz megy még velők, Négyen hordják fegyerök — Négy pihen — más négy meg ébren — Összevissza négyszer-négyen ! Ugra: Szód parancs — mig perc letellett! Mégis — lelkem aggodalma Szólni készt: népünk vezére Vagy, veszély — baj eshetik — Távol veszhet mindenik ! Hármatoknak sírba száltán Népünk szerteszéled — árván — Mint a porszem, mint lehellet — — — — Egy maradjon apja mellett! Ménrót: Mely’k maradjon? mely’k haladjon? Egynek a szive szakadjon? Én legyek csak itt veszendő! Rájok int ma szebb jövendő, Menjen — — menjen mindakeítő! — (Oporhoz) Áldozó! Szállj magadba — nézz jövőbe Végzet fátyla — mit takar? (Vége köv.) Tarka krónika. A tanító ur bőre. Jellemző kis történetke ez, mely egy perecsenyi járásban levő községben játszódott le. Jellemző a szegény falusi tanító nyomorára, mostoha viszonyaira, melyek nem egy helyen megvannak most is még. És érdekes világot vet, hogy élnek, mennyire falusiasodnak el az intelligens emberek, — ott künn a perifériákon . . . De hát e rovatban végre is nem akarunk filozofálni, ezért gyerünk hát az esettel. Mondjuk, Sovány Jánosnak hívják. Tehát Sovány fenthivatkozott helyen tanító. És Soványnak szédületes szerencséje volt: egy valóságos állati bőrhöz jutott. Olyan bőrhöz, melyből még cipőt is lehet csinálni. Sovány urunk neki is állott és ezt a kincset oly állapotba juttatta, hogy csak a mesteri eszközöket várta. Már mint a cipészmesteri eszközöket. — Éppen itt a bökkenő! — ütött a homlokára a pedagógia szegény harcosa. — Már most hogy csináljam, hogy az a suszter valahogy meg ne lépjen evvel a bőrrel, vagy valahogy máskép be ne csapjon? Ankétet végre is erre nem lehet összehívni, hát csak úgy magában tűnődött a kényes tárgyról. Negyedik napon aztán végre felordit: — Heuréka! Megvan! — És csakugyan kisütötte a haditervet. Nyilatkozatot fog venni a májszter uramtól, igy aztán nincs mód, hogy valahogy kibújjon a csirizes ember. Úgy is lön. Ravaszul fütyörészve a falujában nagy újdonságot képező A rózsabimbó és a méh . . . cimü"kuplót, vasárnap délután beállít a májszterhez. Rövidesen megegyeznek és a fontos akta szószerinti szövegezése a következő: Nyilatkozat. Alulírott hivatalosan kijelentem, hogy Sovány János tanító úr báréból, melyet mai napon átvettem, kötelezem magam, hogy csinálok egy pár erős cipőt, zsinorosat. Talpat és egyéb hozzávalót én adok. Határidőt nem kötök ki. Más szóbeli megállapodás érvénytelen. 1911. március hó. -fSámfa Mihály, cipész néviró Sovány Janos. Ez a bőr valóságosan megtörtént szomorú története. Tanulság: Mily lassan készül a tanító úr cipője, s mily gyorsan épül egy dreagnouth. A jó klblc. A. és B. ur kaláberezik, A. szörnyen vészit, B. mellett ül egy kibic. — Te, — mondja ellenfelének A. ur, — én nem játszom tovább, ha csak a kibicedet át nem engeded nekem. B. erről tudni sem akar.
