Ung, 1910. július-december (48. évfolyam, 48-73. szám)

1910-08-14 / 54. szám

2. oldal.

"CT 2>T C354. szám.

kellett ülnie és vigyáznia, hogy egyik sem dűljön el, mig tekintélyével a másikat erősiti. Ügyelnie kellett folytonosan, hogy ne tudja meg a bal, a mit a jobb nyújt és ne vegye el egyik kezével azt, a mit a másik kezével adott. A kiegyenlítés nehéz és hálátlan feladata hárult reá; számtalanszor próbára tette, de végeredményben elmondhatja, hogy egy fél századon át megóvta az egyensúlyt, és a változó hullámok között a vízválasztó szikla ő volt: az ausztriai császár és Magyarország apostoli királya.

Bármint vélekedik valaki a mai állapotokról, azt el kell ismernie, hogy a király keze erős kéz, melyre hazánknak szüksége van. A jövő ködös homályban lappang, a trónörökösről sok jót és sok rosszat beszélnek a be- és be nem avatottak. Az azonban kétségtelen, hogy a király bölcs kormányzására és további energiájára nagy szükségünk van. A magyarok Istene tartsa meg ősz uralkodónkat még sok éven keresztül, mert az ő egyénisége nekünk leghatalmasabb alkotmánybiztositékunk, az ő tapasztalatai és megértése legerősebb vára békénknek és a mig a kormány gyeplőjét ő fogja kezében, az a biztos megnyugvás vezeti az ország minden polgárát munkájában, hogy a mérleg nyelve billenhet, de az egyensúlyt megtalálja 80 éves királyunk.

Ezért fognak imádkozni az ország összes templomában augusztus 18-án a király életéért.

A ref. ifjúsági egyesület zászlóavató- ünnepe.

Folyó hó 7-ón délután folyt le az ungvári ref. ifjúsági egyesület szinielőadással és táncmulatsággal egybekötött zászlóavatói-ünnepólye, mely erkölcsi és anyagi siker tekintetében szinte páratlanul áll az Ung- váron a közelmúltban rendezett ilynemű ünnepélyek, illetőleg mulatságok között.

Első helyen özv. Fidy Bélánét illeti az elismerés, a ki már a múlt évben is fényes tanujelét adta egyháza iránti rajongó és áldozatrakész szeretőiének, midőn egy 6000 K értékű területet vásárolt az egyház számára temető céljára és most ismét egy 450 K értékű, művészies kivitelű selyomzászlóval ajándékozta meg az az ifjúsági egyesületet.

Legyen ez a zászló az ifjúsági egyesület tagjaira nézve, a nemeslelkü nő óhajtásához képest egyelőre a sikeres munkálkodást biztositó béke jelvénye, melyen az egyetértés szent jelszava ragyog, idővel pedig váljék az erkölcsi és anyagi előhaladás és megizmosodás diadalmi zászlajává!

A zászlóavató-ünnepóly a Széchenyi-ligetben a kioszk terraszán folyt le nagyszámú közönség jelenlétében.

Az ünnepélyt az ifj. egyesület énekkara nyitotta meg a Szózat eléneklésével; ezután Komjáthy Gábor ref. lelkész költői szárnyalásu szép imában kérte Isten áldását a zászlóra, a mely a nemzet jólétét biztositó

intézett a tragikus hőstől a burleszk-komikusig, a tenoristától a kedélyes apáig, a rendezőtől a kellékesig — minden volt a szükségletek és az igényekhez képest és lelkesen csinált mindent, attól az egy érzéstől és gondolattól vezetve, hogy a színpadnak dolgozott. A színpadnak, a mely az ogyetlon — nyugovás, poé- zis, ragyogás, a nyugtalan, ideges, sokszor keserű Gyöngyi Izsó életében, — mindent odaad, a mi az ő folyton ötleteket és beállításokat, helyzeteket és ki- fejezósformákat kereső agyában forr.

Neki száz porondja is volt ebben a nagy Magyarországban, a hol művészi erejének, frisseségének és alakitó művészvoltának herkulesmunkáit bemutatta és ő boldog volt igy és nem akart, nem is volt képes egy sziojátszási stílushoz alkalmazni az egyéniségét.

Gyöngyi Izsó ismeri a színjátszás törvényeit, a miket Goethe, Laube foglaltak elméletbe, ismeri a régi szépen szavaló plasztikus komódiázást, ismeri az olasz iskolát, hátborzongató verizmusával és az uj németek Reinhard oktatta, stilizált finomságait, de nem szegődik egyik irányhoz sem, hanem stílust rögtönöz. Az ő lobogó, impresszionista lelke tulajdonkópen a színpadi estéken, szembeállva a villanyfényes nézőtérrel, a széksorokat és páholyokat megtöltő közönséggel, feltüzelve az est elektromosságától, az összehajló, simuló, morajló tömeg párájától — teremt, épit, alkot igazán. Csupa hévteljes inspiráció ez az ember, a kit nem rendezők, nem a tükör előtti stúdiumok, hanem a tehetsége, stilus-ösztöne és bámulatos művészi lélekjelenléte vezérel a sikerek felé.

A „Sabinnők elrablásáénak direktorában, vagy

ipar és kereskedelem terén működő ifjúságot lesz hivatva összetartani és lelkesíteni.

A felavató imádság után a zászlószegek beverése következett s a Himnusz eléneklésével az ünnepélynek ez a része véget ért.

Este 8 órakor zsúfolt ház előtt került színre a „Tündérlak Magyarhonban“ című népies vígjáték. — A gondos készültségre és az egyes szereplők részéről nem csekély rátermettségre valló előadás a közönségben kellemes és maradandó benyomást keltett. A szereplők mindnyájan dicséretet érdemelnek, de Ternyiifi Juliskát és Kafcsak Istvánt külön is ki kell emelnünk, a kik ügyes játékukkal, de különösen szívhez szóló magyar nótáikkal viharos tapsokat váltottak ki a közönség soraiból.

Az előadás után széles jókedvben és szintén telt ház mollott folyt a tánc késő reggelig. Az ünnepély szép sikere főleg Sülcösd István érdeme, a ki nagy körültekintéssel és fáradságot nem ismerő buzgósággal végezte az előkészítő munkálatokat.

Az anyagi siker ilnsztrálására elég legyen megemlíteni, hogy a bovétel 2068 korona volt.

Egy év — Ungvár közoktatásából.

II.

Az ungvári állami reáliskola.

Az idén nyomdászszfrájk következtében az iskolai értesítők is bizony jól elkésetten jelentek meg és igy nekünk is csak most áll módunkban az intézetek működéséről folytatólag beszámolni.

Az ungvári reáliskola az 1909—910. tanévben eredményes működést fejtett ki. Az intézetet összesen 172 tanuló látogatta, kik közül vizsgálatot tett 153. A tanulók közt volt anyanyelvre nézve 146 magyar, 6 német és 1 ruthón ; ezek közt volt 97 ungvári, 45 ungmegye- beli és 11 más megyebeli. Az ifjúság előmenetele és magaviseleté általában jó. Statisztika számol be a diákok vallásáról és szülőik polgári állásáról.

Nagyobb tanulmányi kirándulást tett az intézet Kassára, ezenkívül kisebbeket Munkácsra, Tokajra és Ungvár vidékére.

Összesen 7 okleveles tanár tanított, kik közül irodalmi működést fejtett ki Dortsák Gyula igazgató újságcikkekben, Geőcze Zoárd r. tanár, kinek tudori értekezését a párisi Sorbonne-egyetem elfogadta és szerzőjét a Sorbonne doktorává avatta, (hát bizony Geőczére büszkék is lehetünk), 03 Könye Nándor r. tanár, kinek magyar-német szótára 6-ik kiadásban jelent meg, gót betűk helyett latin betűkkel és az uj német helyesírás szabályai szerint szerkesztve.

Az értesitő elé Dortsák Gyula igazgató irt 77 oldalas értekezést az „Olvasmánytárgyalás, tárgyimagyarázatok, rokonvonatkozások, a tantárgyak kölcsönös kapcsolata és egymáshoz illesztéséiről. Ezenkívül ismerteti az egyes iskolák tantervi különbözetét.

III.

Az ungvári kir. g. kalh. káutortanltóképző-iiitőzet.

Ez az intézet az idén újból 51 tanítót adott az országnak, kiknek feladatuk lesz a jövő nemzedék műveltségének alapját megvetni és jó hazafiakat nevelni.

a „Hivatalnok urak" Róth bácsijában az egyéni, mondhatjuk még a szereptől is független ötletek olyan gyönyörű sorozatát tárja elénk, a melyet csak a pillanat ihlete és a hivatástól mámoros ember röpke kedélye és csapongó hangulata teremthet meg.

Az ilyen színjátszás, a pogány függetlenségnek ilyen dacos megőrzése, nem valami rentábilis dolog. Gyöngyi Izsónál harmincöt esztendős kulturküzdései dacára sem kopogtat be a kultuszminisztérium szolgája, hogy állami elismerést, örökös tagságot, vagy más kellemes értékes ajándékot kézbesítsen. Az ilyen donációkban csak a régi Nemzeti Színház hagyományaihoz simuló és ott megfakult sziuészveteránok részesülnek. Szegény Gyöngyi Izsó, a ki sehogj^sem bir raegsziirkülni, elvénhedni, máshol nyer örökös tagságot. A magyar vidék kultúráért égő polgárainak lelkében. A „vidék“, a hol a magyar szinészet úttörői, Déryné, Egressy Gáborj ifjúságuk és lelkes frissesé- gük legszebb virágait hintették el, teljes meleg magá- hozölelóssel jutalmazza Gyöngyi Izs't, a ki rövid megszakításokkal, harmincöt esztendőn keresztül, állandóan neki adta minden tudását, hitét és erejét.

Hogy ebből a meleg ölelkezésből mennyi reális haszon csurran Gyöngyi Izsó iszákjába, azt ne keressük. Ne kalkuláljunk mi az ő bőrére, inkább legyünk büszkék reá, hogy az a ritka, könnyelmű ember, a ki az érzésének és hangulatának mindig feláldozta a józan numerusokat, utililárius érdekeket és e mellett boldognak, fiatalnak érzi magát.

Az elmúlt tanévben összesen 169 tanuló iratkozott be, kik közül 10 kimaradt, 1-et kizártak és igy év végén maradt 158. Ezek közt volt 39 ungmegyei és 119 más megyebeli. Az idegen megyék közt képviselve van Bereg, Ugocsa, Szabolcs, Máramaros, Zemplén, Szatmár, Hajdú és Szilágy. Anyanyelvre nézve volt 95 magyar, 72 ruthón és 2 német. Az előmenetel teljesen kielégítő ; összesen 25 tanuló bukott, de ezek közül ismétlésre csak 1-et utasítottak. Tanítói oklevelet 51-en nyertek.

Az intézet az elmúlt évben ünnepelte Önképzőkörének 30 éves jubileumát, melyet az elmúlt évben Melles Gyula vezetett. Az évfordulót igen szép ünnepély keretében ülték meg.

A szellemi oktatást összesen 10 tanerő látta el.

Az 1884. óv óta fenálló internátusbán 81 növendék nyert teljes ellátást ; ezek közt 25 ingyenes, 81 pedig évi 140 koronáért. Kívülről kosztra járó növendék 70 volt, kik évi 120 koronát fizettek.

A felső népiskola két osztályát 102 tanuló látogatta ; feltűnő, hogy ezek közt volt 20 pestmegyei, 2 amerikai és 1 galíciai. Ä tanítóképzővel kapcsolatos gyakorlóiskola 6 osztályának összesen 50 növendéke volt.

Az értesítőt Kaminszky Géza igazgató közli. Volosin Ágoston ismerteti olvastató és számoltató gépét. Ezenkívül felöleli az Önképzőkör jubileumi ünnepélyének irodalmi termékeit.

Uj magyar szót tanultunk ez értesítőből : „egyházi éneklész“.

IV.

Az ungvári siketnéma-intézet.

Scholtz Lajos igazgató közli ennek a humánus intézetnek az értesítőjét, a mely szerint az intézet a múlt év alatt minden tekintetben fejlődött, belső berendezése pedig 5500 K-val gyarapodott. A növendékek emelkedő száma dacára a pénzügyi egyensúly megzavarása nélkül léphették át a múlt évet, holott az intézet fenntartása — fűtésen kívül — 18000 K-ba került. Ez a szép eredmény gróf Sztáray Gábor főispán, Hidasi Sándor kir. tanfelügyelő és Benkő József apát-főesperes buzgó támogatásának köszönhető, a kik az intézet körzetébe tartozó vármegyék illetékes köreinél a siketnómák lelkes szószólói.

Az intézetben 6 tanár, egy kézimunka-tanítónő és 3 hitoktató működött. A növendékek száma 63 volt.

Nyisztor János.

1844—1910.

Talán nagy mondásnak látszik, ha leirjuk, hogy Nyisztor Jánosban, az egyszerű darócruhás falusi bíróban, a vármegye legkiválóbb emberét hántoltuk el e hó 8-án a bajánházai akáclombos temetőben. Azaz csak volt ez a kis temető akáclombos, mig a falu atyjának halálával egyidejűleg reá nem szakadt a másik nagy csapás is az egyszerű kis községre, — a mindent eltipró, mindent elsodró, kegyetlen jégverés.

Gyászt öltött az egész természet e körül a szűk sir körül. Tépett, törött ágú, levél nélküli fák hajlottak a sir fölé s a falu lakossága lesújtva lelkében, mély gyászszal hallgatta a föld göröngyét tompán zuhanni az egyszerű deszka koporsóra.

A lelki, jellembeli és értelmi kiválóság oly magas mértékével rendelkezett ez az egyszerű paraszt ember,

— annyi veleszületett nobilitás, tapintat, szerénység járult a magas kvalitásokhoz, a minőket csak a kiválasztottak, a gondviselés által különösen megáldottak mutathatnak fel. S hogy ha magas műveltség, értelmi és érzelmi pallérozottság a kis falu egyszerű fiát nem is ékesithették és kis körben kellett is leélni hasznos előtét: — minden képességeinek vezórmotivumaként,

— mint oly tényezővel, moly a meglevő erkölcsi és szellemi képességeket alkotó erővé varázsolja, — megajándékozta őt a gondviselés oly eréllyel, oly tetterővel, mely csak a legnagyobbra hivatottak osztályrésze. Ez az eróly azonban mindig a nemes emberszeretet emlőin táplálkozva, vált az életben nála tetterővé, alkotóerővé.

Azt a kis kört, melyet a Mindenható neki működési térül kiszabott, — megvilágította teljesen. Napja volt községe kis társadalmának és nem csak erkölcsi tőkéjét gyarapította az általa 31 éven vezetett községnek, de okos, mondhatjuk: bölcs előrelátásával, népének egyszerüséjgre és munkára szoktatásával megháromszorozta a község lakosainak vagyonát is. Ez a kis község ma egyike a vármegye legszerényebb, legkevésbé cifrálkodó, egyszerű, de egyben legjobb módú községeinek is.

Megható, nemes és odaadó szeretettel viseltetett a megboldogult népes családja iránt s azok javait igazán szép eredmény nyel munkálta. De nagy szive éppen ott nyilatkozott meg legjobban, hogy minden takarékossága és vagyonszeretete mellett, — egy haj-