Ung, 1910. július-december (48. évfolyam, 48-73. szám)
1910-07-31 / 52. szám
48. évfolyam. — 52. szám. Megjelenik minden vasárnap. Tíngvár, 1910. julius 31. , | - _ - ■■■ i - ■■ — — ■ , ii——■ - ......................... ■ ■ ■ i —ni. i "-sásáét Előfizetési feltételek: Csak a* „Ung“ lapra Egész évre , . 8 K Negyedévre. 2 K Félévre .... 4 K Egyes szám . 20 f. Amerikába : Egész évre ..........1060 K „Ung vármegye Hivatalos Lappjával együtt Egész évre 12 K — Félévre .... fi K Ung vármegye Hivatalos Lapja az „U n g“ mellékleteként megjelenik minden csütörtökön. AZ UNGMEGYEI Hirdetések úgy az „Ung“ mint „Ung vármegye Hivatalos Lapja“ részére — továbbá magánosok részéről az előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, Székely és Illés könyvkereskedésébe küldendők. Nyilttér soronkint 40 fillér. A nyilttér és a hirdetési dijak előre fizetendők. Kiadóhivatal! telefonszáiu 11. GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Felelős szerkesztő : Szerkesztőség: Kazinczy-utca l-sö szám. BÁ NÓCZY BÉLA. Segédszerkesztő : DEÁK GYULA. Kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése. Uj világok. Irta Nagy Zoltán. Az élet, a maga szünet nélkül változó alakulataival és ezen alakulatokat megteremtő, jogi szabályozást igénylő viszonyaival uj világot, uj helyzeteket idéz elő. Az ipar, kereskedelem s különösen a technika haladása, vívmányai belemarkolnak a mindennapi élet viszonyai közé s helyzeteket alkotván meg: rendezést, szabályozást kívánnak. Olyan rendezést, a melyekre a törvényhozó nem gondolhatott, olyan szabályozást, a melynek tárgya eddig nem volt. A közelmúlt felfedezései közül a villamosáram lopása volt olyan, a mely mint ilyen tételes törvény által szabályozva nem volt s csupán joghasonszerüség utján lett megállapítva idegen ingó dologként maga a villamosáram s e megállapitás alapján ennek másnak birtokából vagy birlalatából, annak beleegyezése nélkül jogtalanul eltulajdonitási szándékból történt elvétele, mint lopás. S ime, a haladó kor, a technika uj tárgyat dob szabályozás alá s felveti a léghajózás jogi problémáját, mint olyat, melyet a tételes törvények keretébe kell beilleszteni addig is, mig nemzetközi egységes vagy partikuláris vagyis különleges törvény intézkedik róla. Uj világ a jogtudomány mezején ; uj jogviszony szabályozása az eddig ismert jogviszonyok mellett. Jogtörténelmileg akként áll a dolog, hogy az 1899-ik évben megtartott hágai konferencia, majd később az 1907. évben ugyanott összeült nemzetközi delegátusok megállapodtak bizonyos egységes elvekben, mely elvek mint iránytadók kötelezők voltak a kütön-küiön megalakítandó törvénytervezeteket illetőleg az egyezményben hozzájáruló államok számára. Ugydc ezek az elvek, már természetüknél fogva, csak irányt képviseltek és elsősorban közigazgatásért és nemzetközi szempontból tekintették a kérdést. Katonai és vámügyi tekintetek tolultak előtérbe. Ezenbelül a vagyonjogi és büntetőjogi szabályozás kiilön-külön az egyes államok benső intézkedésére — mondhatjuk tetszésére — lett bizva. És ebben a kérdésben ütköző pont keletkezett a minden modern nemzet elfogadott joga: a római jog- és a modern jog felfogása között. Kétségtelen, hogy a levegőül' szabályozása az első megoldásra váró kérdés. Mert a római jog szerint feltétlenül is mindenkit kizáró joga van a földbirtokosnak a levegő- űrre, mig a modern jog az abszolút joghoz azt a tiltó korlátozást teszi, hogy a tulajdonos azonban tűrni köteles azokat a behatásokat, melyek adott esetben oly magasságban történnek, hogy az ő érdekét nem sérti. Ez az elfogadott jogi álláspont szabályozója azután mindazon viszonylatoknak, melyek a léghajózás vagy repülés folytán a léghajókra, a léghajókról és léghajósok ellen bármi módon mint kötelem jelentkezik s jogviszonyokat létesit a földtulajdonossal szemben. Nagyon természetes, hogy vagyonjogi vonatkozásában ez a kártérítésre vonatkozik elsősorban. Mert teljes vagy részbeli kártérítés fejében köteles tűrni a tulajdonos saját dolgának elpusztítását vagy megsemmisítését. Sőt a másokat fenyegető veszély elhárítása esetén csak aránylagos kártérítésről lehet szó. Ezt és igy alkalmazta joghasonszerüség folytán — más tételes intézkedés hián — adott esetben a magyar bíróság is. Alkalma, módja, esete volt rá. De nem alkalmazhatta az illetékesség kérdését a nemzetközi jogviszony megoldását, a léghajó utasai magánjogi vagy büntetőjogi vonatkozású viszonyait egyszerűen azért, mert nálunk léghajózas és repülés mindeddig csak tudományos mutatványszámba ment, s még nem lett tényezője fuvarozási, szállítási avagy más üzleteknek. De eljön, bizonyára eljön ennek az ideje is, belekerülünk ily módon magunk is a világ áramlatába, mely nem ismer természeti és földrajzi hatásokat, csak a végtelen levegőürt, a melyet uralni akar. És nem kis kérdés, igazán komoly kérdés, hogy az elkövetkező uj világban a tulajdon, vagyon, a testi épség nemzetközi egyezmény alapján ugyan, de a nemzeti jog szellemében szabályozva legyen. Ezért kellene előkészíteni a léghajózás jogi problémájának megoldására vonatkozó tárgyi, jogi adatokat, hogy úgy ne járjunk, mint a villamos árammal, a mely mint dolog büntetőjogilag törvényben szabályozva mai napig sincs. De hiába! Magyar ember volt Pató Pál is. Ügyvédi reform. (gj) Székely Ferenc igazságügyminiszter nagy követ hajított a jogélet csendes vizeibe és a bedobott kő egyro szélesebb gyűrűket támaszt, egyre nagyobb hullámokat vet. A javaslat közismert. A túlzsúfolt ügyvédi pálya helyzetének javítása céljából a jövő ügyvédjei hét hosszú esztendő helyett kilencet töltsenek el kínos vergődés között, míg ügyvédi irodát nyithatnak. Tehát a diploma elnyerése után is két évig ügyvéd- segédoskodjenok, a mi nem egyéb, mint az ügyvédjelölti praxis öt évre való kitolása és az ügyvédjelölt bizonyos bíróságok előtt ne képviselhesse főnökét. A javaslat intenciója, hogy egy kiváló társadalmi osztályon, az ügyvédek karán segítsen. Teszi pedig azt oly módon, hogy főbe vágja a jövő ügyvédjeit és még jobban megnyomorítja. Természetes, hogy az ügyvédjelöltek nem nézhették csöndesen, mit határoznak róluk és nélkülük. Országos agitációt indítottak, mozgósították a sajtót és az ügyvédi kamarákat. Ma már két osztály áll egymással szemben : a birtokon belül magát kényelmesen érző ügyvédi kar, melynek nehezebben nő majd nyakára a fiatal nomzodék és a sérelmei miatt sorompóba lépő ügyvédjelöltek. Kenyérharc, közönséges osztályharc ez, mely nélkülöz minden nemesebb motívumot. Akármiképen bírálják el a kérdést pro vagy contra, bármivel érvelAz ezüst gyűrű. Irta Peterdi Andor. Harmincöt esztendeig bújta az erdőket. Az ország vadonjait úgy ismorle, mint a szülőfaluját. A rózsaszínű hajnalt, a déli napot és a piros alkonyatot az évszázados lombokon koreszlül sziirődvo látta csak. Éles és fürkésző szeme már úgy hozzászokott az erdei homályhoz, hogy mikor kijutott néha a szabadba, sötét szemüveggel tudta csak tűrni a napot.' És a sárguló mezőket, pipacsos rétekot is sötét homályos színben látta csak pompázni szemüvegén keresztül. Hlinka bácsi — igy hívták az öreget az erdők melletti falvakban — ritkán mutatkozott. Csak igen nagy ünnepek csalták ki az erdőből az emberek közé. Akkor se járt népes helyekre; kerülte a Korcsmát és templomba sem járt soha. Azt tartotta : erdésznek erdő a temploma, mert ott óvja meg őt az Isten a veszedelmektől. A nagymarosi erdő mellett egy kis falucska húzódik meg R a távolból úgy fest, mintha néhány törpe házacska volna beékelvo két egymás mellett emelkedő hely közé, csak a magasan kiemelkedő torony és néha messziro hangzó harang zúgása hirdeti, hogy : népes falucska. Hlinka nagyon megszerette azt a helyet s mikor csak tehette, mindig mutatkozott a faluban. Egy ilyen alkalomkor nagy szomjúságában betért egy házba, mely a falu egyik félreeső helyén volt, közel az erdőhöz. A mikor belépett a rácsoskapun, egy öreg asz- szonyka jött eléje szives szóval: — Mi jó hozza felénk, erdész uram ? — Megszomjaztam, egy korty vizet akarnék. — Akár kettővel is. Kerüljön beljobb — s hamar szaladt pohárért s friss vizet merített a kutból. Hlinka bácsi addig leüli a konyhában, föltette sötét szemüvegét s pihent mig a vizet kapta S aztán mintha jól ismerték volna egymást, szóba elegyedtek. — Egyedül van? — Egyedül, hisz én úgy vagyok már húsz esztendeje, mióta anyám meghalt. Egy lányom van velem, de az is kint jár, kapálja a kukoricát. — Hát a férje ura ? Itt kissé zavarba jött az öreg asszonyka s nem tudott rögtön válaszolni. Csak úgy himezett-hámozott s aztán olyan határozatlan hangon mondotta: — Nincs már nekem férjem. — Hát bizony igy nagyon egyedül van — mondotta Hlinka bácsi s részvéttel csóválta a fejét, majd folytatta. — Én is csak úgy vagyok. Nincs énnekem senkim, so szülém, se családom, se rokonom. Egy ideig a puska volt a feleségem, de hogy megöregedtem, az is terhemro volt s letettem. Most egészen magam vagyok. — Szomorú sor azt tudom magamról — jegyzi meg az öreg néniké. — Mig fiatal az ember, még megvan valahogy, de mikor már korosabb lesz, nagyon is rossz az, ha egyedül marad. Ha, Isten ments, Lapunk mai száma 8 oldal. megbetegszik, nincs a ki ápolja, gondozza, rossz az nagyon. — Mióta élek — mondja büszkén az erdész — még nem voltam beteg. Erdész-ember nem beteg soha s ha megbetegszik, biztos meg is hal, mert azt már akkor semmi meg nem gyógyítja. Jobb levegő az erdei levegőnél nincs a világon sehol, mindenütt osak rosszabb van s az ordész hova monjen az erdőből, ha egyszer beteg? Nincs azon már segítség. Az elődeim is igy jártak. — Ez igaz, nagyon igaz, erre nem is gondoltam volna. — De most már megyek, körül nézek egy kicsit s visszamegyek az erdőbe. Köszönöm a vizet. — Nincs mit köszönni, — szól utána az asszony. Ha megint erre jár, el ne kerülje a Lidi nónót, mert úgy hinak engem. A maga nevét tudom. — Tudja? Nó majd betérek itt-ott egy szóra. Hozok egy kis jó gombát, ha újra jövök. — Köszönöm, az Isten áldja meg! — Isten áldja I — S ezzel becsapta maga után a rácsos kaput s elment. Az utón, mintha mögötte messze elmaradt ifjúsága szembe jött volna vele. Mélyen elmerült gondolataiba s eszébe jutott egy emlék, egy kaland, emlékezetében már kissé szinevesztetten, megfakulva, s Hlinka bácsi szive hevesebben dobogott. És hiába akart szabadulni ezektől a haszontalan hangulatoktól, nőm birt, nem tudott. A Lidi néni idézte fel talán őket? Hiszen nem beszélek semmi olyant, csupán
