Ung, 1910. július-december (48. évfolyam, 48-73. szám)
1910-11-06 / 66. szám
8. oldal TJ H>T <3r 66. ss&m Igazában azonban soha magyar iró nem viselkedett komolyabb tisztelettel a tehetség iránt, még pedig nemcsak a maga, hanem a mások tehetsége iránt is, mint ő. Sokkal többet olvasott, mint közönségesen hiszik és ha az országon végighömpölygő fekete betű- áradásban valami tehetség csillant meg, azt rögtön kihorgászta magának. Az irodalomban látta a mai nemzeti élet legértékesebb, talán egyetlen értékes megnyilatkozását. Az írókban látta a nemzeti hadsereget és a magyar diplomáciát, mely erőt ad az országnak és tisztességet szerez neki a külföldön. Az ő egyébként oly éles és józan szeme a régi diéták honfiainak ke- gyeletes büszkeségével szemlélte az irodalom fejlődését. A kritikája csak kétféle volt: dicséret és hallgatás. Gyakran fölpanaszolta ugyan, hogy az újságok, a melyek hasábokat szentelnek Krumply Nándor orsz. képviselő 8Ületlen megnyilatkozásainak, nem foglalkoznak eleget a magyar könyvekkel („most már Gyulai Pál is jó volna!“), egyébként azonban azt vallotta, hogy az irodalomnak ma nem gyomláló vasra, hanem öntöző kannákra van szüksége. Az igazi kritikus az ő szemében mindig az olvasó közönség méh- ösztöne marad, mely körüldöngi az élő rózsát és elkerüli a viaszból gyúrt virágot. Kritikai éle csak egy adomájának volt, az a magyar doktorokról szólt, a kik Ferenc császár korában lepecsételt palackokban hozatták Ischlből a levegőt, bogy kibocsássák a betegszobákban. Panaszait — irodalmi állapotokról beszólni nálunk annyi, mint panaszkodni, — legszívesebben a kiadói szájába adta. Singer és Wolfner olykor aggodalmasan csóválja a „két fejét“, hogy az irók szaporodnak, a könyvek pedig nem fogynak. Egyik előszavában valósággal kesereg azon, hogy a megifjult nemzet mennyire közömbös az irói iránt. Pedig a régi nemzeti korszak idejében de mást Ígért. Most azt mondja a legjobb katonáinak: „Győztem, hát nem kelletek többé 1“ Olykor töprenkedve áll a szakadás előtt, mely az uj Magyarország politikai életet elválasztja az irodalomtól. ő maga, a mint beelekeveredett a politikába, tüstént ki is ábrándult megint belőle, de éppen az az igyekezete, hogy hidat verjen a szakadás fölött, bizonyítja, mennyire vonzotta őt mindenkor a politika. Le-leszállt oda, mint a kőszáli sas a rétre. Úgy vélte, hogy a magyar Írónak öröklött jussa van a politikához. A fatális Krumply Nándor pedig mégis csak sokat foglalkoztatta. Ez a semmiházi elvitatja az írótól a politikus hivatottságát. Mikszáth bosszankodik ezen és talán észre sem veszi, hogy éppen az ő bosszúsága ad némi jelentőséget Krumplyéknak. Az iró ma a politikában dísznövény, mint Tren- csénben a szőlőtő, — sóhajtja. Mikor kerül össze megint az irodalom és a politika? „Majd ha magyar lélek lesz az irodalomban és idealizmus a politikában!“ Utolsó előszavában, melyet a tavalyi Almanach elé irt, bemutat egy öreg urat, a ki megcsömörlötte az örökös politikát és ki akar vándorolni az országból. — És melyik országra gondol ? — (kérdi a kivándorlótól az író.) — Nem tudom még. Éppen ebben nem vagyok elhatározva. Olyan országot szeretnék . .. — A hol enyhébb az éghajlat, — szóltam közbe. Szomorúan mosolygott. — Egy olyan országot, — szólt, — a hol még mesélnek az emberek. Nem Mikszáth nagy és végső honvágya ez az irodalom után ? Talán megérezte, hogy a politika fogja megölni (a halálos fáradtságot választási körútjáról hozta haza) és az irodalom fogja halhatatlanná tenni. Az emlékműnek, mely őrizni fogja az ő nevét, egyik köve lesz ez a könyv. A magyar közönség régóta megszokta már, hogy Mikszáth-Almanachnak nevezze, ezentúl cimében is viselni fogja első szerkesztőjének nevét, mint a Maréchal-Niel-rózsa egy hires katonáét viseli. Egyébként pedig az marad a Mikszáth- Almanach, a mi a régi Almanach volt és a minek első szerkesztője szánta: a fóthi szőlő, a hol minden őszszel egyszer összetalálhozik egy csapat iró, egy kis ország, a hol még mesélnek az emberek. Herczeg Ferenc. — Ungmegyei Századok. Dr. Mocsári Miklós szerkesztésében megjelent az „Ungmegyei Századok“ első száma bő és változatos tartalommal, a melyről némi tájékozódást nyújtanak a cikkek címei: Irónyel- vek. Szirmay István emlékei. Mende-mondák az ungvári várról. Pecsétjegyzék a fekésházi Tabódy-család levéltárából. Mutató a kisjókai Takács-család levéltárához. Az ungvári vár (bírálat). Ungmegyei családok (gálocsi Gálocsy, kisjókai Takács, veskóci Budaházy.) Jóka és a Jókaiak. A Budaházyak okmányai. Mindenesetre kívánatos, hogy a folyóirat megszilárduljon és ezzel a vármegye monográfiájához segítségül járuljon. Előfizetési ára egész évre (10 szám) 10 K. A lap munkatársaiul a következők vannak jelezve: Budai István, Deák Gyula, Dudinszky István, Gálocsy Zoltán, Gulovics Tivadar, dr. Kárííy Ödön orsz. allevóltárnok, Kovássy Elemér, Scholtz Lajos és dr. Zombory Dezső. Közgazdaság. Gyümölcsvásárlás. Az Ungvármegyei Gazdasági Egyesület értesíti a gyümölcstulajdonosokat, hogy az Oesterreichische Landw. Verkaufsvermittlung Gesellschaft (Wien, III. Grossmarkthalle V.) bármilyen gyümölcsöt vagy zöldségfélét vásárol nagyobb vagy esetleg kisebb mennyiségben is. A piaci árjegyzéket 100 kgr.-kint számítva minden héten közli, mely a vármegye- házán a kapubejárattól jobbra levő hirdető táblán bármikor megtekinthető. Szilvalekvár piaci ára 28—30 K, Almafélék 12—50 K, Körtefélók 20—80 K, Csemege szőlő 56—60 K, Hagyma 9—10 K, Burgonya 4—10 K. Szerkesztői üzenetek. Kéniratokat nem adunk viasza. Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el. Névtelen leveleket nem veazünk Ogyelembe. M. A három vers is, meg a tárca is gyenge dolog. Csak nem nevezi költészetnek ezt a sort ? És . . . Istenem, de boldog vagyok ! Kedveseim, köztetek vagyok. Nem közölhetők: A rózsámnak, vers; Szerelem a sírig, novella. Ny ilttér.* 1029. szám Ungvár városi közkórház. 1910. ikt. Pályázati hirdetmény. Az Ungvár városi közkórház 1911. évi hús, tej, kenyér, fűszer, tűzifa és bor szükségleteire pályázat hirdettetik. Az ajánlatok legkésőbb folyó év nov. hó 25-én délután 5 óráig a gondnoki irodába, az ott 1 koronáért kapható ajánlati űrlapokon — melyek a szerződési feltételeket is tartalmazzák — nyújthatók be. Egy borítékban csak egy ajánlat lehet. Az ajánlatokra nézve bővebb felvilágosítással a gondnoki iroda szolgál minden nap délelőtt 10 órától 12 óráig, a mikor a fűszer- minták is megtekinthetők. Elkésett ajánlatok figyelembe nem vétetnek. Ungvár, 1910. évi október hó 27-én. PAZAR, Dr. NOVAK, gondnok. 141 1—3 igazgató-főorvos. Kiadó és laptulajdonos: SZÉKELY SIMON fi nagyérdemű hölgyközönség becses tudomására hozom, hogy Honvéd-U. 28.-ik szám %i9t*t*i%^4iMli9ti bárminemű alatt nyitott VdirUUttlIUlüU feisőruhaés fehérneművarrást, valamint hímzéseket elvállalok. — Magamat szives pártfogásukba ajánlva, vagyok tisztelettel MACHOTKA ILONA. 410/1910. sz. árverési hirdetmény. Ungmegyébe kebelezett, Dengláz községében, a nagyméltóságu m. kir. földmivelési minisztériumnak 1908. évi junius hó 29-én kelt 66318. számú magas rendelete folytán, — a denglázi volt úrbéreseknek, eltérőleg a jóváhagyott üzemterv rendelkezéseitől, — a tulajdonukat képező, ugyanazon tervben tárgyalt erdőnek 12 25 kát. holdnyi, kihasználható, álló tölgyerdőrésze, a melyen 3837 db fa, kék irón és krétával meg van számozva és az ungvári m. kir. járási erdőgondnokság bélyegzőjével ellátva: 700.127 m3 becsült fakészlete tövön az erdőben, ágastól és galyastól együtt, a fent tisztelt minisztérium 1910. évi április hó 28-án kelt 16780. sz. módosító rend. folytán, Dengláz községházában 1910. ÓYÍ november lió 29-ik napjának délelőtti 11 órájakor megtartandó szó- és Írásbeli zárt ajánlatokkal egybekötött nyilvános árverésen újból el fog adatni. Leszállított kikiáltási ár 6000 K. Leszállított bánatpénz 600 K. Szabálytalanul felszerelt, Írásbeli ajánlatok egyáltalában tekintetbe nem vétetnek, azonban a szabályszerű Írásbeli ajánlatok is csak a szóbeli árverés megkezdése előtt adhatók be. A részletes árverési és szerződési feltételek, valamint a becsjegyzék az ungvári m. kir. járási erdőgondnokság irodájában a hivatalos órák alatt megtekinthetők. Kelt Ungvárt, 1910. évi október hó 31-én. 1461-2 Úrbéres elnök. 879. sz. 1910. vhtc. árverési hirdetmény. Alulírott bírósági végrehajtó az 1881. évi LX. t.-c. 102 §-a értelmében ezennel közhírré teszi, hogy a nagybereznai kir. járásbíróságnak 1910. évi V. 562/1. számú végzése következtében dr. Groszman Dezső és Heuman Imre ügyvéd által képviselt Schechter és Erdős cég javára Fekete Ferenc nagybereznai lakos ellen 297 K 30 f s jár erejéig 1910. évi október hó 3-án foganatosított kielégítési végrehajtás utján le- és felülfoglalt és 781 K 80 f-re becsült következő ingóságok, u. m.: szobai bútorok és bolti áruk nyilvános árverésen eladatnak. Mely árverésnek a nagybereznai kir. járásbíróság 1910-ik évi V. 562/1. számú végzése folytán 297 K 30 f tőkekövetelés, ennek 1909. évi december hó 16-ik napjától járó 5 °/o kamatai, Vs % váltódij és eddig összesen 13 K 90 fillérben biróilag már megállapított költségek erejéig Nagybereznán végrehajtást szenvedett lakásán 1910-ik évi november hó 16-ik napjának délelőtt 9 órája határidőül kitüzetik és ahhoz a venni szándékozók ezennel oly megjegyzéssel hivatnak meg, hogy az érintett ingóságok az 1881. évi LX. t.-c. 107. és 108. §-ai értelmében készpénzfizetés mellett, a legtöbbet ígérőnek, szükség esetén becsáron alul is el fognak adatni. Amennyiben az elárverezendő ingóságokat mások is le- és felülfoglaltatták és azokra kielégítési jogot nyertek volna, ezen árverés az 1881. évi LX. t.-c. 120. §-a értelmében ezek javára is elrendeltetik. Kelt Nagybereznán, 1910. évi október hó 29-én. Lesnyánszky Endre 142 kir. jbir. végrehajtó.
