Ung, 1910. július-december (48. évfolyam, 48-73. szám)

1910-10-30 / 65. szám

2. oldal TT ÜST <3­65. szám. lopnak, csalnak s nem ritkán gyilkolnak is) dologtalan páriák nap-nap után követnek el itt-ott furfangosan kigondolt lopásokat, csalásokat. Ha mást nem tehetnek, különösen az asszonyok : babonáinak, kuruzsolnak és sokszor eléggé jövedelmezően sikerül nekik az ostoba csel. Szerény felfogásom szerint a következőleg lehetne őket ártalmatlanná tenni: Kötelezni kellene őket, hogy ha a községből hosszabb vagy rövidobb időre távoznak, a községi bírónál jelentkezzenek és bejelentsék távozásuk idejét, célját és helyét. A biró adna nekik egy kísérő levelet, melyet ismét azon község birájánál kellene bemutatni láttamozás végett, hova a cigány ment. Ha hazajönno, újra be kellene mutatnia s igy állandóan lehetne tudni a cigány tartózkodását. Vásárra egyáltalán nem kellene őket engedni, még azokat sem, a kik lókupeckedésből élnek; mert ez a lóadás-vevés a cigánynak csak belépőjogy a vá­sáron levők zsebéhez, portékájához. A rendes zenész-cigányt kivéve, minden cigányt és családját kényszeríteni kellene ipari, gazdasági vagy gyári foglalkozásra. A ki nem akarná magát ezen in­tézkedésnek alávetni, azt kényszer utján kellene állami ipari, gyári vagy gazdasági telepekre vinni. Idővel ezek hasznos tagjaivá is lehetnének a társadalomnak. A kik a községben mint vályogvetők továbbra is óhajtanának maradni — minthogy ezt a mesterséget állandóan úgy sem űzhetik —, a községi közmunkákra kö­telezendők. Sőt rendes munkadij ellenében napszámra is. Csak azok ismerhetik alaposan a cigányokat min- don furfangjaikkal együtt, a kik huzamosabb időn át figyelik őket, kik között tartózkodnak. Napirenden van a tyuk-, libalopás ; nyáron a vetemény-dézsmálás. Ha rajtakapják őket, még szembeállanak, ocsmány szavakkal illetik a károsultat s nem ritkán még a károsult huzza a rövidebbet. A helyzetet ismerők előtt minden sürgős törvény­alkotásnál égetőbb volna valahára a cigány-ügy ren­dezése, hogy valahára békében s nyugodtan élhetnénk a cigányoktól lakott községekben. VAROS! ÜGYEK. A pénzügyi és gazdasági bizottság e hó 28-án ülést tartott, a mikor is a november hó 8-án tar­tandó képviselőtestületi közgyűlés napirendjére tűzött tágyakat látta el javaslatokkal. Elfogadásra ajánlja a Hámos Lipót és társaival kötött s a Dayka-utcai Ung- partíal építésére vonatkozó vállalati szerződést. A szerződés szerint a 140 m. hosszú kőpartnak egy éven belül kell elkészülni. — A bor- és husfogyasztási adókezelők megbízatása ez év végén lejár, tehát a keze­lők újból választandók. A bizottság javasolja, hogy a választás az eddigi módon történjék. — A Kossutb- térnek azt a részét, melyen a Fekete-Sas állott, 3682 K költséggel kiburkoltatni javasolja. — A tört kő és folyamkavics szállításával Rosenblüth Adolfot java­solja megbízni, mint a ki legjobb kőmintát (felső- domonyai) adott. — A házi és utcai szemét szállí­tási vállalatot Braun Mórnak javasolja kiadni, a kinek ajánlata évi 1200 K-val kedvezőbb a Váradi testvérek — Noná! Kisül. Nem sül ki semmi. Ittam veletek, kártyáztam veletek, éjszaka éltem, mint ti, de semmi szerelem. Jártam én tisztességes lányok társaságában? Udvaroltam én úri lányoknak, jártam családi össze­jövetelekre. bálokra, koncertekre és más ostobaságokra? Nem, mint ti! De most házasodom. Éltem már eleget, megházasodom. — Hogyan Andor, csak úgy? Szerelem nélkül? Azt se tudod: kit? — Mindig az az ostoba szerelem ! Hát szeretni fogom. Ha kell neki kalap, veszek neki kalapot. Ha kell két kalap, veszek neki két kalapot. Uj ruha, boá 200 koronáért, azt mind veszek neki. Nem fog szeretni engem a feleségem ? Fog szeretni! Miért ne szeressen ? — Szép, szép, de mégis kit akarsz elvenni fele­ségül, láttad, ismered, hogy néz ki? — Semmi kíváncsiság, elég legyen, hogy én már félig vőlegény vagyok. Szervusz fiuk-, a viszontlátásig! MÁSODIK FEJEZET. Hely : Miskolc. A szobaleány beront az ebédlőbe Hidvégiéknél. — Nagysága, itt az uj ur! Hidvéginé nagyságos asszony a lányon az utolsó ecsetvonásokat elrendezi. — Lányom, eredj be a szalonba és fogadd vendé­günket. Jól viseld magad, ez ő! A kiről beszéltem neked. Igen jó parti. Van vagy tízezer forint jövedelme. Fényes parti. Élhetsz, mint egy méltóságos asszony. Vigyázz kis lányom. Ügyes légy ! Ügyes . . . Az ajtón kopogtatnak. Hidvéginé még egyszer végig nézi leányát, komoly parancsoló pillantást cserél vele. — Szabad 1 Holló Andor belép. Lakk cipő. Ferenc József- kabát. Haja kisütve, arca borotvált, arcán vadalma ajánlatánál. — A helypénzszedés ügyében megtartott alkutárgyalás eredménye, hogy Rothman Lipót 22,400 K-ás, Weisz Kálmán 22,900 K-ás és Láng Mór 24,010 K-ás bérajánlatot tett. A bizottság Láng ajánlatát java­solja elfogadásra, mert az a házi kezeléssel szemben még mindig előnyös a városra. — A városi könyvelői állásnak adóhivatali főnöki állásra való átszervezését s Mérő Vilmos könyvelővel való betöltését javasolja. — A tisztviselők azon kérelmének, hogy az 1910. évi 14.000 K-ás államsegélyre valamely alapból előleg adassák : szintén javasolja, úgy azonban, hogy az elő­legek nagyságára vonatkozó javaslat még a bizottság­nak tárgyalás végett bemutatandó. A kórházi bizottság e hó 25-én tartott ülésén hozzá­járult Jendrassik Alfréd építész azon javaslatához, hogy a tüdőbetegek részére szükséges helyiségeket is magában foglaló sebészeti pavilion tervei és költség- vetései úgy készíttessenek, hogy az két emeletesre építtessék, s a második emeleten a belgyógyászati osztály helyeztessék el. Az összes munkálatok költsé­gét Jendrassik 482,000 K-ban irányozza elő. fi 1 R E K. Tájékoztató. Okt. 30. Az ipartestetületi Otthon felavatása. Nov. 1. Lányi Géza síremlékének leleplezése a Kaposi-utcai temetS- ben délelőtt 11 órakor. Nov. 5. A Gyöngyösy Irodalmi Társaság ünnepies ülése délután 5 órakor a vármegyeháza nagytermében. Nov. 8. Városi közgyűlés d. u. 3 órakor. Nov. 13. Az Athletikai Klub kabaréja este 8 órakor a városi színházban. Nov. 19. A Közművelődési Egyesület közgyűlése d. u. 3 órakor a vármegyeháza nagytermében. A Társaskör (Kaszinó) könyvtára nyitva van kedden d. u. 5— 6 óráig. A Kereskedelmi Csarnok könyvtára nyitva van szerdán d. u. 6— 7. és szombaton d. u. 2—3 óráig. A Népkönyvtár a Drugeth-téri áll. iskola épületében nyitva van minden vasárnap d. e '/210—1/212 óráig. A magyarországi munkások rokkant- és nyugdíj-egyle­tébe minden hónap 1-ső és 3-ik vasárnapján délelőtt 10—12-ig van befizetés és beiratás az ipartestület helyi­ségében. Halottak estéjén Irta Krüzselyi Erzsiké. Fenn, a tiszta égen csillagok ragyognak S rám tekintenek a ritkult fákon át. Lenn a síri mécsek szerteszét lobognak, Mind virágözönre hinti sugarát Mennyi nép e helyen, mily nagy sokaság van, Szerte mennyi gyertya, mennyi koszorú .. . A ragyogó fényben, gyertyalobogásban A holtak bús kertje nem oly szomorú. A temető nékem máskor jó barátom, Most nem ismerek rá, most oly idegen ... Tegnap még könnyeztem őszi lombhulláson, — Ma nem tudok sírni, járok hidegen A mély elhagyottság, a mi idevonzott, E csöndes világba : most mind oda van . .. * ... Majd ha erre ismét egyedül bolyongok, Hej, tudora, hogy akkor kisírom magam . .. mosoly. Künn a szobalány alakja villan meg az ajtó­csukáskor. A oimborák az unalmas, életunt Andorra rá sem ismernének. A nők előtt kecsesen meghajlik. — Nagyságos hölgyek. Én Holló Andor földbirtokos vagyok. Erre utazván, hallottam az én jó ismerősöm, Hídvégi Árpád vendégszerető házát emlegetni, nem tudtam ellenállni . . . — Igen örülünk, tessék helyet foglalni, kedves Holló úr. Lányocskám kínáld meg Holló úrat, a mi kedves vendégünket, egy illatos cigarettával. Igen, be­mutatom a lányocskámat. Az én gyönyörű gyermekemet. Pesten a szakre-körbe járt 4 évig. Mindjárt értesítem az uramat. Lányom, addig mulattasd Holló úrat. Hídvégi Mariska nézi és vizsgálja ezalatt Hollót. Ez ő? Ez az idegen? A kit most lát először? Miket is nem beszólt össze neki mamája. Biztosan tréfáit. — Margit nagysám — kezdi Holló Andor a beszélgetést. — Mariska vagyok. — Bocsánat 1 Mindegy 1 Igen Margit, pardon Mariska nagysám, ön bizonyára ismer engem. — Én ? Most látom először. — Már úgy értem, hogy informálva van felőlem. — Igen, tudtam, hogy jönni fog. — Tudtál Lássa, maga nagyon rokonszenves nekem kedves Mariska nagysám! Igen, maga tetszik nekem. Tehát tudta. Igen, mondhatom, komoly szándé­kaim vannak. Magának is jó dolga lesz mellettem, tudja, annyi jövedelmem van, a mennyit akarok. Kell magának ruha, veszek magának ruhát; bérlet a színház­ban, magának van bérlete a színházban, sőt két szürkét is befogatok és maga kucsirozhatik minden délben az Andrássy-korzón. — Jó, jó Holló úr, de miért mondja maga mind­ezt el nekem ? Holló Andor meglepett pillantást vet a lányra. * A főerdőhivatal vezetője. A föld­mi velésügyi miniszter Belcény Aladár kir. erdő­tanácsost Zsarnócáról Ungvárra áthelyezte és megbízta a főerdőhivatal vezetésével. * Lányi Géza síremlékének felavatása. A Gyöngyösy Irodalmi Társaság Lányi Géza dalköitő és cimbalomművész síremlékét kedden, nov. 1-én d. e. 11 órakor avatja fel. A felavatóünnep műsora : 1. Lányi Géza nótái. Előadják az ungvári zenekarok Lányi Gyula vezetésével. 2. Emlékbeszéd. Mondja dr. Zombory Dezső. 3. „Lányi Géza.“ Irta és sza­valja Vidor Marci. 4. Lányi Géza nótái. Előadják az ungvári zenekarok Lányi Gyula vezetésével. — A kegyeletes ünnepre ezúton hivja meg az Irodalmi Tár­saság a tagokat és a közönséget. A gyülekezés fél 11 órakor a színház előtt lesz s onnan történik a ki­vonulás a kaposi-utcai temetőbe. * Eljegyzés. Levy Karolával jegyet váltott Teutsch Vilmos, a 66. cs. és kir. gyalogezred al­ezredese. * Előléptetések a honvédségnél. A honvéd­ség „Rendeleti Közlöny“-ének f. hó 26-iki száma közölte a honvédségnél eszközölt kinevezéseket. A munkácsi honvédgyalogezrednél a következő előlépte­tések történtek : Fülöp Zoltán százados őrnagygyá, Winkler Béla főhadnagy századossá, Lukács István, Fazekas Endre hadnagyok főhadnagyokká, Sulyok János tart. hadnagy főhadnagygyá léptek elő. * Unghvári segélydal. Az 1863. évben a Nagyalföldöu nagy szárazság perzselte le a növény­zetet, minek következtében leírhatatlan volt a nyomor. A segítő kezek megmozdultak mindenfelé, igy Ung- váron is, a hol ugyanazon óv augusztus 30-án az ungraegyei gazdasági egyesület hangversenyt rende­zett az Alföld népének felsegitésóre. Erre az alka­lomra a költeményt Thaly Kálmán irta. Az „Ungvári segóiydal“-t a „Felvidék“ 1863. évi 19. száma (szept. 5.) közölte azzal a megjegyzéssel, a mely a tárca-ro­vatunkban közreadott költemény alatt olvasható. (A „Felvidék“ 1863-ban indult meg Bánóczy Ferenc szerkesztésében, 1867-ben az „Ung" nevet vette fel.) A „Felvidék“ a hangverseny lefolyásáról tudósítást adva, ezt irta a többek közt: — „Unghvári segély­dal“ ez alkalomra szerzett költemény Thaly Kálmán­tól ; egy fiatal, nemes lélek egész hevével, buzditólag, s a kiválóbb helyeken találó hangnyomatékkal, több ízben tapsok által félbeszakítva — szavalá Vezerle Zsigmond. Szerzővel együtt hosszasan éljeneztetett.“ — A „Fel­vidékinek régi számát Lám Sándor őrizte meg. Az „Unghvári segély dal“-t az eredeti helyesírással és külső képében is hasonlóan az eredetihez közöljük. * Esküvő. Medreczky István főgimn. tanár tegnap vezette oltárhoz a r. kath. templomban Haraszthy Irén ungvári áll. isk. tanítónőt, * A Gyöngyösy Irodalmi Társaság nov. ö-óu, szombaton d. u. 5 órakor a vármegyeháza nagy­termében tartja ünnepies ülését a következő tárgysoro­zattal: 1. Elnöki megnyitó. Mondja Románecz Mihály elnök. 2. Jelentés a Társaság működéséről. Irta és felolvassa Deák Gyula ideigl. jegyző. 3. I. Ferdinánd pénzügyi viszonyai, tekintettel a régi magyar állami jövedelmekre. (Székfoglaló.) Irta és felolvassa Gálocsy Zoltán r. tag. 4. Vidor Maréi r. tag felolvasása. — Az ün­nepies ülésre a belépés ingyenes. Az ünnepies ülést a tagok zárt ülése követi. Felkérem a tagokat, hogy az ülésen megjelenni szives kedjenek, mivel akkor törté­nik meg az elnök-, jegyző- és tagválasztás. — Deák Gyula ideigl. jegyző. * Kinevezés. A pénzügyminiszter Janotti Géza nagykaposi m. kir. adóhivatali gyakornokot adóhiva­tali tisztté nevezte ki Nagybereznára. — Hát nincs maga mindenről informálva ? Hídvégi Mariska banyagui kissé megdől a ke­roveten. — Nézze C:-ak Holló úr. Maga igen kiváló em­ber lehet, úgy hallottam, hogy kitűnő parti, nagyon hálás vagyok, hogy értem annyi áldozatra kész. Ne vegye rossz néven, ugy-e nem haragszik meg rám, én csak ahhoz megyek férjhez, a kit megszeretok. Én szeretni akarok, és hogy engem is szeressenek. Nem mondom, hogy maga nem lehet az, hiszen nem isme­rem magát, de igy, most ugyan beszéljen inkább a fővárosi korzóról. Hulló Andor csodálkozva hallgatja a leányt. Ki­aludt cigarettája hamuja végig porzik fekete kabátján. — Nem értem magát Mariska Nagysád, bocsás­son meg, engem másképp informáltak. Én azt hittem, hogy maga rólam mindent tud és engem már úgy fo­gadnak, sőt már el is akartam jegyezni magát. Hisz maga oly szép, igazán mondom, igy a hogy van maga, tetszik nekem, nagyon tetszik, sőt szerelmes vagyok magába, talán sok regényt olvas, nem baj, nálam is olvashat annyi regényt, a mennyit akar, akár reggeltől estig és estétől reggelig. Lássa, szeretem magát Mariska Nagysád . . Hídvégi Mariska halvány szánalmat érez. Hátha ez a fiú tényleg belészeretett. Nem lehet vele szem­ben kegyetlen. — Elismerem. Holló úr, tudora, hogy talán fáj magának az ón ősziniesógem. Ne tekintse kijelentése­met véglegesnek. Ha szeret igazán, igyekezzék magát megismertetni, megszerettetni, ki tudja, gy-kót év múlva ... — Egy-két év! Ugyan ne vicceljen Mariska Nagysád 1 Hát van nekem időm egy-kót évig várni. Én most akarom tudni: hozzám jön-e maga feleségül, igen vagy nem ?

Next

/
Oldalképek
Tartalom