Ung, 1910. július-december (48. évfolyam, 48-73. szám)
1910-07-10 / 49. szám
49. szám. TT 3ST 33. oldal ség) és ezeket a javaslat törvényerőre való emelkedése után, a kereskedelmi miniszternek a törvényhatóságokhoz intézendő részletes utasításával együtt szétküldi az egyes városokba és községekbe. Őszszel a statisztikai hivatal tisztviselői kiszállanak az egyes törvényhatóságok színhelyeire a népszámlálás körüli teendők megbeszélése és a helyi végrehajtásban résztvevő közegek beoktatása végett. A számláló biztosok január 10-éig tartoznak összeírni körzetük valamennyi lakóját, munkájokat felülvizsgálják a községi jegyzők, ezek január 31-ig beküldik az anyagot a főszolgabíróhoz, a ki legkésőbb február 15-éig köteles járása anyagát a központi statisztikai hivatalhoz juttatni. Az adatokat a statisztikai hivatal dolgozza fel és körülbelül másfél esztendőbe kerül, mig megjelenhet a népességi viszonyokat ismertető első általános jelentés. Az 1897. 35. törvény kötelez mindenkit, hogy igaz adatokat valljon be számlálólapján, másrészt az adatok feldolgozóit kemény büntetéssel sújtja e törvény, ha az adatokat bármely privát célra is kiszolgáltatják, mivel a népszámlálási adatok ugyancsak e törvény büntető határozatai értelmében még a megadóztatás alapjául sem használhatók fel. A népszámlálás központi vezetője és irányitója Vízaknai Antal dr. miniszteri tanácsos, a központi statisztikai hivatal aligazgatója lesz. Országjáró diákok. A ki itt, hazánk északi városaiban rója a nyári verőfénytől ragyogó utcákat, naponta láthat fiatal embereket egyenkint vagy csoportosan, hátukon utazótarisznyával. Kedves és örvendetes dolog. Van benne valami tanulság is. Azelőtt is megfordult a nagy szünidő alatt városunkban vándorló diák, de mintha ezek a mostaniak másfélék volnának. Először is a külsejük üt el a régiektől. Kifogástalan öltözetű, rendes, okos arcú fiuk. Az előbbiek rongyosak voltak és fáradtak. Meglátszott rajtuk a sok gyaloglás, meg hogy nem ettek mindennap meleg ételt. A tarisznyájuk is viharverte baltyu volt. Kezükben az esernyő kopott nyelű és fakószinü. Egy kis hivatalos beavatkozás is lehet a dologban. A volt közoktatásügyi miniszter már a múlt tanévben figyelmeztette az igazgatókat, hogy a szünidőben vándorló tanulókat tiltsák el a pénznélkül való kóborlástól. Ne állítsanak ki számukra olyan igazolványokat, melyeket esetleg kéregetésnél is fölhasználhatnak. Mert azok az idők elmúltak, a mikor a falusi magányban élő földesur elfogta a diákokat, ha nem akartak betérni hozzá és napokig tartotta minden jóval. Akkor még olyan olcsó volt az étel, ital, hogy többet ért a diák által hozott jókedv és változatosság, mint az, a mit elfogyasztott. Ma már a vidéki is pontosan vezeti bevételi és kiadási tételeit, hogy a nagy gazdasági küzdelemben tisztán láthassa helyzetét. A folytonos számadásra kötelező élet ridegebb viszonyokat teremtett és igen sziik körre szorította a jókedvű adakozást. Bizonyosan sok panasz érkezett a közoktatásügyi minisztériumba olyaüzletben helye nincsen. Nemcsak a szabott áraknál fogva, hanem az amerikai felfogáshoz is híven, kínálásról, rábeszélésről, tolakodó feldicséréséről az áruknak szó sincs. A minthogy az amerikai nem is tűrné a hízelgésnek, magasztalásnak, a hódolatnak azt a módját, a mit nálunk elárusítóknak, főnököknek produkálni kell, mert bizony közönségünknek egy nagy része az ostoba hízelgésnek, tituláknak, kézcsókoknak minden módját, a valóságos csuszó-mászó modort, megalázkodást szinte megköveteli a kereskedőtől. A korlátlan szabadság az erők kifejtésében, az akadékoskodó hatósági beavatkozásnak teljes mellőzése — ez adta meg a módot ez áruházaknak nálunk szinte el- képzelhetlen módon való fejlesztésére. A szükségleteknek, a forgalomnak szédületes emelkedése, az amerikainak számítása az idővel és legkivált a helyi körülmények és az életrend különleges amerikai beosztása a mi alkalmul szolgált ez áruházak fenntartására, fejlesztésére, valósággal amerikaias arányú versenyére. Az üzleti verseny rohamos fejlődése szükségessé tette az elárusitási árak minimumra való leszállítását, a mit csak a forgalomnak logmagasabbra fokozható arányával lehetett elérni. Csak rövid vázlatban ismertettem az áruházóriások között a legóriásabbat, mert ha behatóbban akarnék foglalkozni ennek a szervezésénél, berendezésénél és csodás nagyszerűségénél fogva egyaránt szenzációs áruháznak az ismertetésével, köteteket lehetne teleirni. Azért bátran sorolhatjuk eme csodás áruházakat a kulturális intézmények közé. nők részéről, a kik terhesnek találták a jóindulatokra hivatkozó diákot. Innen a rendelet és meg is látszik hatása. Még maga az iskola is más, mint a régi jó időkben. Azt a bibliai mondást, mely azt hirdeti: „ingyen vettétek, ingyen adjátok!“, ma már nem lehet megvalósítani. Főleg a középiskolában nem. A komoly élet itt is beleavatkozott. Azt mondja kvalifikációt akarsz szerezni? Ebből akarsz megélni? Jövedelmet akarsz? Tessék tőkét befektetni. Anyagi befektetés nélkül nem szerezhetsz anyagi jövedelmet. Az iskolázáshoz pénz kell. Nemcsak iskolapénz, hanem drága könyvek, méregdrága füzetek, tornaruhák és még hozzá uri- öltözetek. Ez az uj világ nem tűrheti meg a kóborló diákot és a miuiszteri rendelet a kor szellemében szólt, mikor a végső megsemmisítő tilalmat reája kimondta. A városok műemlékeit nyugodtan tanulmányozó, jól öltözött kipihent fiuk foglalják el a kóborló diákok helyét. Nem ismerik azokat a nélkülözéseket, a melyekkel elődjeiknek kellett megküzdeni: a szelet, esőt, rossz szállást, rossz fogadtatást, — gyakran a koplalást. Ők nyugodtan úsznak az élet felszínén és a sötét mélységeket talán sohasem ismerik meg. De azért mégsem járnak jobban, legalább nem minden tekintetben jobban, mint’ elődeik. Mert az a nélkülözéssel teli néhány hét, melyben az izomrendszer néha kemény munkát végzett, az idegzet vig és keserves hangulatok között rohamosan váltakozott, kemény kézzel nevelte a barangoló diákot. És ha fáradságában kevésbbé is tudta élvezni a műemlékeket, vitt magával haza emlékeket a szivében vidékekről, emberekről. És ezek az emlékek még öreg korában is úgy szállonga- nak felé, mint élte legszebb napjai. HÍREK. Tájékoztató. Julius io. A tűzoltó-testület mulatsága a Széchenyi-ligetben. Julius 13. A közigatási bizottság ülése d. e. 9 órakor. Julius 13. Ung vármegyei Gazdasági Egyesület igazg. választmányának ülése a megyeház tanácstermében d. u. 2 órakor. A Társaskör (Kaszinó) könyvtára nyitva van kedden d. u. 5— 6 óráig. A Kereskedelmi Csarnok könyvtára nyitva van szerdán d. u6— 7. és szombaton d. u. 2—3 óráig. A Népkönyvtár a Drugeth-téri áll. iskola épületében nyitva van minden vasárnap d. e l/2l0—‘/al2 óráig. «1* magyarországi munkások rokkant- és nyugdíj-egyletébe minden hónap 1-ső és 3-ik vasárnapján délelőtt 10—12-ig van befizetés az ipartestület helyiségében. A nagy csata. Illenék, hogy az emberiség kézcsókra járjon a Majna melletti Frankfurtba. Egy apró, öreg ember — csupa kedves szelídség és merő szeretet — hadat üzent a leggarázdább emberi nyavalyának és mintha a bibliai legendák ismétlődnének meg, az az apró öreg ember csudákat mivel. Könnyen ellobogó lángolások csak a napóleoni tüzek és a mikor csőstül öntjük a tömjént meg az áradozó szót minden jelentéktelen igyekezet elébe: szegény ahhoz az emberiség szótára, hogy illően köszönthessük doktor Erlich Pált. Szívesen illetődünk meg, mikor a közéleti jelesek kiállanak a pódiumra és cifra mondatokkal utaznak minden tapsra és minden babérra. Egy ügyesen és bravúros hozzáértéssel kicirkalmazott szónoklat elég ahhoz, hogy egyébként szürke ikszek meg ipszilonok országos nagyságokká legyenek. — És szenzációsan hat és szenzációnak tudja a közvélemény, ha a szenvelgő szőke asszony megcsalja az urát és a férj csak revolvergolyóval tudja megreperálni a dolgot. És ha csak ezeken a kontúrokon át kapjuk a társadalmak igaz képét: nem is csodáljuk, ha nem száll minden hozsanna Frankfurt felé és majd csak jóval a halála után kap — ha ugyan kap — szobrot az az öreg, hófehér német doktor. Kell, hogy minden érdeklődést lekössön a maga számára a dr. Erlich arzén-preparatuma. Feketébb minden veszedelemnél a vérbaj és Erlich doktor ugyancsak belemelegedett a herkulesi munkába, hogy khörje minden méregfogát ennek a fekete irtózatnak. A nagy csata javában áll már és ezer megbízható újsághír van róla, hogy a frankfurti doktor lesz a győztes. * Személyi hírek. Benkő József apát-plebános és dr. Fibiger Sándor főgimn. hittanár e hó 7-én hosszabb külföldi útra indultak. * Megbízás. Az ungvári államépitészeti hivatal további vezetésével Faár Kornél, műszaki tanácsos, a nagybecskereki államépitészeti hivatal eddigi főnöke bízatott meg. * Andorkó kassai pénzügyigazgató. Andorkó Tamás pénzügyigazgatót, a ki az ungvári pénzügyigazgatóságot ideiglenesen vezette, igazgatói minőségben áthelyezték Kassára. Ez alkalomból egyúttal királyi kegy is érte, a mennyiben díjmentesen megkapta a királyi tanácsosi címet és jelleget. Kitüntetéséhez az ungvári pénzügyigazgatóság, a pénzügyi számvevőség és a kir. adóhivatal tisztikara folyó hó 6-án testületileg gratulált, kiknek nevében Aigner Ferenc, pénzügyi tanácsos, igazgató-helyettes mondott üdvözlő beszédet. Távozása alkalmából a pénzügyi tisztviselők folyó hó 16-án a Koronában bucsubankettet rendeznek, melyre vendégeket is szívesen látnak. Az aláírási iveket már kibocsátották; egy teríték ára 4*40 K. Az áthelyezés kapcsán a Kassán megjelenő „F. U.“-ban a következőket olvassuk: „Andorkó Tamás nem idegen ember megyénkben s városunkban. Zsujtán (Abaujtorna megyében) földbirtokos, vármegyénk és városunk előkelői közül sokaknak személyes jó barátja. Ilyen körülmények között reméljük, hogy szívesen jön körünkbe. Mi pedig szívesen látjuk, mert tudjuk róla, hogy kiváló szaktudása, vasszorgalma, hajlithatatlan egyénisége, igaz- ságszeretete s tiszta jelleme vívta ki neki ezt az állást. Mint értesülünk az uj igazgató rövid időn belül el is foglalja állását.“ Andorko rövid ungvári tartózkodása alatt is kivívta mindenki tiszteletét és szeretetót, a kik csak érintkeztek vele. Sajnálattal fogadjuk tehát mi is távozását. * Az uj pénzügyigazgatő. Hosszas vájudás után végre végleges betöltést nyert az ungvári pénzügyigazgatóság vezetői állása. Mint annak idején megírtuk, erre az állásra Kiss Dezső, beregszászi pénzügyigazgató volt áthelyezve, közben azonban ezt az áthelyezést felfüggesztették. Most azonban végleg megerősítették és őfelsége egyúttal a királyi tanácsosi cimmel is kitüntette Kiss Dezsőt, kit a beregszásziak sehogysem akartak elengedni. Az előjelek után ítélve, úgy a hivatal, mint a társadalom egy rendkívül tehetséges és értékes embert nyer az uj igazgatóban. Kitüntetése alkalmából az ungvári tisztviselők táviratilag üdvözölték. Állását folyó hó 18-án foglalja el. * Csapatszemle. Güntzl Antal tábornok, hon- védkerületi parancsnok folyó hó 5-én szemlét tartott az ungvári honvédzászlóalj felett. Este tiszteletére a Koronában társasvacsora volt, melyen a helyőrség összes tisztjei vettek részt. * Áthelyezések. Barna Pál ungvári és Oszwald Károly bártfai kir. járásbirósági albirák saját kérelmükre kölcsönösen áthelyeztettek. * Helyettesítés. Az ungvári vasúti osztálymérnökség vezetője, Görgényi Adolf főmérnök jobb lábán inrándulást szenvedett és ágyban fekvő beteg. Betegsége alatt Müller Lajos mérnök helyettesíti. * Eljegyzés. Völgyi Bertát, Völgyi József helybeli könyvkereskedő leányát eljegyezte Molnár József, a debreceni Molnár Testvérek cég beltagja. * Lányi Géza síremléke. Pár nap óta díszes emlék jelöli a helyet, a hol városunk szülötte, a jeles zeneköltő földi maradványai pihennek. A Gyöngyösy Irodalmi Társaság kezdeményezése és gyűjtése alapján, az agyagipar iskola rendelte meg az egyszerű, de szép síremléket a zalatnai áll. köíaragó ipari szakiskolában. A 23 méter magas, szürke magyar márványból készült emléket Edelstein Jenő helybeli kőfaragó állította föl. Kiképzése egész modern, semmi sablon rajta. Felső része hat oldalú hasáb, melynek koronája bástyaszerüen van kiképezve. Alatta fülke van a kereszttel, ez alatt a fölirás és gyászfályotos babérleveles lant, kifogástalanul faragva s gyönyörűen csiszolva. Magyar kőből, magyar ifjak munkáskeze örökité meg a magyar zeneművész emlékét, mely ma dísze a temetőnek. A leleplezés idejét még nem állapították meg. * Kinevezés. A pénzügyminiszter Soós Gergely pénzügyőri szemlészt, az ungvári szakasz vezetőjét pénzügyőri biztos-helyettessé nevezte ki Privigyóre. * Alakuló ülés. Az ungvári munkásbiztositási választott bíróság alakuló ülése e hó 3-án történt meg a vármegyeháza nagytermében Kozma Gyula kir. járásbiró elnöklete alatt. Az ülésről többen igazolatlanul távol maradtak, a kik persze birsággal sujtatnak. Érdekes eseménye volt az ülésnek, hogy két ülnök nem akart esküt, hanem csak fogadalmat lenni, a mit azzal indokoltak, hogy ők „esküt tenni egyáltalán nem szeretnek.“ Végre azonban mégis csak az esküt tették le. * A közkórházi bizottság e hó 5-én tartott ülésén tárgyalta a közkórház 1911. évi költségelőirányzatát, mely szerint a fedezet 5079 K, a szükséglet pedig, 72000 ápolási napot véve alapul 136.931 K, s igy a napi ápolási költségből fedezendő hiány pótlására 131.852 K szükséges, azaz az ápolási napidij 1 K 84 f.-ben állapítandó meg. Tudomásul vette továbbá a m. kir. belügyminiszter leiratát, melylyel a bizottság javaslatára, a kórház gépészét is felvette a nyugdíjjogosultsággal biró alkalmazottak közzé. * Akadályok a polgári leányiskola építésénél. Az áll. polgári leányiskola uj épületének építését még ez év folyamán meg akarták kezdeni. Ez elé
