Ung, 1910. január-június (48. évfolyam, 1-47. szám)
1910-01-16 / 5. szám
48. évfolyam. — 5. szám Ungvár, 1910. január 16. Megjelenik minden vasárnap reggel és szerdán délben. Előfizetési feltételek: Csak az „Ung“ lapra Egész évre . . 12 K j Negyedévre . 3 K Félévre K '■ Egyes szám . 12 f. Amerikába : Egész évre ...............17 K „Cng Tármegye Hivatalos I.apjá“-ral együtt egész évre H> K — Félévre . . 8 K Ung vármegye Hivatalos Lapja az „U n g“ mellékleteként megjelenik minden csütörtökön. Hirdetések úgy az „Ung“, mint „Ung vármegye Hivatalos Lapja“ részére, — továbbá magánosok részéről az előfizetési pénzek a kiadóhivatalba. Székely és Ilié- könyvkereskedésébe küldendők. Nyllttér soronklnt 40 fillér A nyilttér és hirdetési dijak előre fizetendők. Kiadóhivatal! telefonszám 11. AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Szerkesztőség: Kazinczy-utca l-ső szám. Felelős szerkesztő : BÁNÓCZY BÉLA. Segédszerkesztő : DEÁK GYULA. Kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése. Társadalmi műveltség. Irta dr. Nagy József. A nemzet műveltsége elmélet szerint — nagyobbára a szellemi erők halmozottságának méretéitől függ. Felismerhetésük: külső megnyilatkozások. E mellett él a társadalom műveltsége. Sok belső erő : érzések, ösztönök, fajkiválóság, szokások összejátszása- A szellemi erők jelenléte nem meriti itt ki a műveltség fogalmát. A tudás sudarát át kell hogy fonják gyenge növényindái. Mikor művelt a társadalom s minő a társadalomban a művelt ember ? Természetesen magyar társadalomról gondolkodom és magyar társadalmi műveltségről irok. Sajátos nálunk Magyarországon a művelt társadalom elhelyezkedése., Kettős műveltségi áramlat él és jelentkezik. És mindig a kor és idők változásán múlik, melyik veszi át a közélet terén a vezető szerepet s mint ilyen gyakorol irányitó befolyást. Avagy ez szorosan véve nem is kettős műveltségű irány. Mert egy nemzetnek — az egész magasságból nézve —• csak egy iránya lehet. Ez egy műveltségi irány : fajunkat, szokásainkat, jellemünket és magyar egyéniségünket kifejező és éi vényre emelő nemzeti irányzat. E mellett, sokszor ennek rovására él itt nálunk egy másik, a melyet követői, vezető elemei után arisztrokratikusnak, végcsúcsban udvarinak mondhatunk. Most már mindig a történelem és események változandóságától függ: ez udvari műveltség, avagy a magyar nemzeti műveltség sajátosságai kerülnek mint hazai műveltség túlsúlyra. Mi a kettő közötti külömbség ? Óriási. Az udvari műveltség a matematika és a geometria alapjain mozog. Levegője telítve nyájas hazugságokkal, hazug simasággal, puha hajlongással és puhány egyéniség nélküliséggel. Főkelléke: a formák szigorú betartása, a látszat megmentése bármi áron: még az élet és a közpolgári büntető törvény- könyv árán is. A másik a nemzet sajátságaiból, egyszerűségéből, faji tulajdonaiból kiépített műveltség. Levegője: a magyar lovagiasság, őszinte nyíltság, önérzet, jó szivüség, közvetlenség, bizalmas szeretet és minden, a mi a magyart magyarrá teszi és kiválasztja más nemzetek fölé. Ha történelmünket nem ismernők, csodálatosnak tartanók, hogy hazánkban az udvari műveltségi irányzatnak éppen a nemzeti javak kiváló birtokosai, a társadalom legelső fokán állók: az arisztokraták a hordozói, és az elmaradhatatlan uszály: a kapaszkodók és vakon érvényesülni akarók. Pedig mily messze áll az udvari műveltség levegője a magyar jellemtől! És mennyire kezd szétválni a pálcás műveltség a nyugot- európai kulturfelíogástól. Idegen szót kell használnom : etikett. Ez az uralkodó bálványa a mi udvari műveltségi irányzatunknak. Ennek belevitele az élet és társadalmi érintkezés legparányibb jelentkezéseibe. És tudják, mi e csudaszörny ? A mikor nem elég a szív nemessége, a tudás, a világlátó tapasztalata, az emberek életismerete: kell még a vigyorgó pojáca előtti hódolat. Az a kis szörny előáll és a művelt férfit, a nőt kezelése alá veszi. Most beszélj, most mosolyogj, most hallgass, hajolj, jöjj, menj, ne jöjj, hazudj, bókolj és tedd azt, a mit én rendelek. Érted: rendelek. Mert hiába vagy az Isten kiválasztottja, az emberek elseje, a nők angyala — uralkodód mégis én vagyok : az etikett. És mit csinálnak abból nálunk! A spanyol udvar légköre hatása alatt. Pedig a társadalmi műveltség e formája már talán csak itt van meg egész Európából. Hiszen van műveltségi szabály a Nyugat műveltjeinél is. Csakhogy az inkább az egymás iránti tisztelet és megbecsülés kifejezésére szolgál. A Nyugat műveltje, ha társaságba megy, akép öltözködik: legyen e társaság ebéd, összejövetel, vagy bármi forma. Megbecsüléséért a társaságnak. Az érintkezés közvetlenségének sérelme nélkül. A német udvar tart etikettet ünnepies alkalmakra. De a mikor érintkezik az emberekkel, ő akkor művelt világfi, ki művelt emberek társaságában van. Az etikett a nálunk élő alakjában hanyatlik, sőt kivész a Nyugat művelt társadalmaiból, tért enged a művelt lélek puha otthonosságának, melynek egy célja van : minél kellemesebbé tenni társaságunkat a társaságnak. És ha erre igyekszik minden művelt, akkor alakul ki az igazán művelt társadalom képe. A mi vezető társadalmunkat uralja a spanyol etikett levegője. No nem az egesz vezető társadalmat, de azt a részt, melyet keletkezése, gazdagsága és mindene az udvarhoz köt. E légkörben hol találhat otthont a magyar faji öntudat, gondolkodás, hol talál itt talajt életre az igazi magyar? Sajnos, e légkör nagy bűvölő ereje mellett, mely hatásaiban megrontó középosztályunkra is, csak másodrendűén, szerényesen és félénken jelentkezik a magyarság tulajdon- képeni nemzeti műveltségének kifejezője. Régen mennyire másképen volt. Nemzeti királyok alatt! Mikor legfelülről áradt szét a magyar műveltség levegője! Hollós Mátyás tudott nemzeti műveltséget teremteni és akkor a magyar tulajdonok nem voltak akadályai az udvarképességnek. Kevésbé régen a magyar nemzeti műveltségnek képviselői és kifejezői voltak a nemzeti kúriák és a magyar nemesség találkozó helyeiben, közéletében méltó és egyenrangú, avagy felülkerekedő műveltségi irányzatot képviselt az udvar és légköre műveltsége mellett. Ma a magyar műveltségét újra csak a középosztály képviseli, az újabb értelemben vett középosztály, élén azokkal a történelmi nevekkel és családokkal, kik a nemzettő, Lapunk mai száma 8 oldal. Csillagok. Irta Krüzselyi Erzsiké. Nézem a fényes csillagok ezrét Ott fenn, az égen, Mintha megannyi érző szív volna Mindegyikében ! Egyik tündöklőbb, másik halványabb, Egyik tán boldog ott, másiknak sorsa tán Lemondás, bánat. Szép fényes csillagok, be irigyellek én Titeket ott, fenn, Mig hordom céltalan bubánattal teli Szomorú szívem : Be jó vén boldogan ragyogni köztetek A fényes égbe’, Vagy boldogtalanul, kihunyva hullani A semmiségbe. . . . Hock Jánosról. Irta Deák Gyula. Csodálatos vidék az a Dunántúl! Képe egész Magyarországnak. Van acélos búzát termő síkja, sze- lidhajlásu dombja, kincseket rejtő hegye, gyönyörűséges tava, folyóvize. Népének zöme a józan magyar faj, kis számban nyugodt nemzetiség. És micsoda termés van ott nagy emberekben 1 Csak úgy találomra sorolom fel azokat. Előbb a halottakat: Vörösmarty, Kisfaludy Sándor és Károly, Berzsenyi, Kis János, Somssich Pál, Pálóci Horváth Ádám, Virág Benedek, Kerkápoly Károly, Deák Antal és Ferenc, Beksics Gusztáv, Garay János, Felsőbüki Nagy Pál. Az élők közt Széli Kálmán, Wlassics Gyula, Eötvös Károly, Hock János. Ezek a nagyok ki ebben, ki abban az irányban csak úgy szórták szellemi kincseiket az egész országnak. A mi kis ungvári közéletünknek is hány számottevő tagja a Dunántúlról került idei Feladatom szerint Hook Jánosról kellene írnom, arról, a kit mindenki ismer, a kiről mindenki tudja, hogy az újabb kor egyik legnagyobb szónoka. Ilyen nagyságot bemutatni hálátlan feladat. De mert mégis vállalkozom rá, annak oka van. Hock Jánost ugyanis közelről ismerem, igaz, hogy csak abból az időből, a mikor ón még tanuló voltam, a mikor Hock János a kaposvári állami főgimnáziumnak hittanára volt, mielőtt neve a közéletben ismertté lett. A nagy szónoki tehetségnek jelei azonban már akkor is mutatkoztak. Élénken emlékezem rá, hogy divatossá lett a ref. és az izr. tanulók közt a r. kath. vallásórákon részt venni. Kiért, miért ? Hock Jánosért és előadásáért. A ielkeknek a felemelése, a sziveknek a megindítása volt nálunk a vallástani óra. Gyönyörűséget találtak benne a más vallása tanulók is. A misére, egyházi énekórára is ellátogattak. Együtt énekeltük az összhangzatos szép templomi énekeket. És ez is Hock Jánosért, és az ő megindító prédikációjáért történt. A diákmisén zsúfolásig megtelt a templom. Á hívek sokasága csak a diákmisét kereste fel, hogy Hock szent beszédében füröszsze meg lelkét. Egyszer aztán változás állott be. Hock a gimnáziumban tartotta meg a szent beszédet s csak azután mentünk misére, ügy beszélték, hogy a főesperes intézkedése folytáu történt ez eddigi szokás megváltoztatása, hogy a többi papoknak is jusson hallgató. A diadalmas ut első állomása az volt, a mikor 1884. november 3-án a vármegyeháza nagytermében Somssich Pálnak, a főgimnázium alapítójának arcképét leleplezték. „A tanári testület az ifjúsággal együtt kívánta leróni a hála áldozatát Somogymegye nagy fia irányában azon oltáron, melyen a megye t. közönsége az elismerés, az érdemek méltánylásának tüzét apolja“ — irta a főgimnázium fiatal, még csak 30 éves igazgatója, Lennor Emil, az intézet értesítőjében. Mi tanulók énekeltünk az ünnepen, szónok szónokot váltott fel, végül a még nem is egészen 25 éves Hock János beszélt vagy szavalt. (Bizony erre már pontosan nem emlékezem.) Ha szavalt, akkor a saját szerzeményű versének kellett lennie. A hatást láttam. Soha sem felejtem el. Még most is látom a székeikről fe'ugráló urakat, a kendőiket lobogtató hölgyeket. Hallom az éljenzésnek erősségét és hosszúságát. Mint az énekkarnak a tagja, a fal mellé tett emelvényről néztem ezt a fenséges jelenetet és megszólalt bennem egy hang: meglásd fiú, nagy ember lesz a te hittanárod. Gyakori látogatója voltam a lakásán. Kezdetben a plébánián lakott, később annak a közelében. Szabadság kérés irányában jártunk hozzá Négyen egy közeli faluból — a várostól csak 3 —4 kmnyire — valók voltunk. Persze, hogy a szép őszi és tavaszi hónapokban legalább is két hetenként vasárnapra hazarándultunk. Az osztályfőnők engedélye után még meg kellett sze-
