Ung, 1910. január-június (48. évfolyam, 1-47. szám)

1910-04-17 / 31. szám

31. szám. 5. oldal. T7 1ST Ca­sern tudta, hogy hova lett. E hó 9-ikén jött meg az ertesitós egyik pestmegyei községből, hogy a határban egy ismeretlen, öngyilkosnak látszó férfi holttestére akadtak, a kinek zsebében a munkácsi gazdasági egye­sület címére kiállított ellennyugta volt. A rendőrségen megállapították, hogy az öngyilkos Gescháderrel azo­nos. — Építkezések. A munkácsi közös kaszárnya ügyében kiküldött vegyes bizottság a múlt héten tar­totta befejező tanácskozásait, melyek minden irányban megegyezésre vezettek. Az építkezésre e szerint hama­rosan rákerül a sor. Az osztrák-magyar bank munkácsi fiókintézete számára a jövő év folyamán fognak a már megvett telken díszes palotát emelni. — Eltűnés. Nagy feltűnést keltett e hó elsején Munkácson az a város­szerte elterjedt és valónak bizonyult hir, hogy Haus­mann Jakab, egy régi kereskedő cég tulajdonosa, kit érdekes technikai találmányairól szélesebb körben is ismertek, tetemes, mintegy 60—70000 korona adósság hátrahagyásával, a nélkül, hogy családjának, vagy bárkinek búcsút mondott volna, a városból eltávozott s mint azóta megerősítették, Jeruzsálembe költözött. Az üzletet a hitelezők bezárták. Az egyezkedés a hitelezők kielégítésére folyamatban van. (Szabolcsmegye.) Egyházmegyei közgyűlés. A felsőszabolcsi ref. egyházmegye most tartotta tavaszi közgyűlését, mely Kovács Gusztáv ököritói lelkésznek elismeréssel adó­zott azért a testi és lelki erőt meghaladó lelkipásztori munkálkodásért, melyet a szerencsétlenségnél kifejtett. — Munkássors. Csonka István napszámos a nyir- gyulai gazdaságban a szecskavágó gépnél dolgozott. A gép nagy kereke elkapta jobbkarját és azt összezúzta. Haldokolva vitték a nyíregyházi kórházba. — Csökkent a kivándorlás. 1909. jan. 1-től ápr. 1-ig 2056 egyén folya­modott útlevélért, addig 1910. év ugyazon időszakában csak 1113-an kértek útlevelet. — Községháza-átalaki- tás. Kisvárda község elöljárósága a községháza átalakítási és kiépítési munkálataira versenytárgyalást hirdet 50,000 K előirányzattal, mely munkálatokra az ajánlatok 1910 május 15-nek d. e. 10 órájáig nyújtandók be. — Hozzá­fognak a bankpaloták építéséhez. Az osztrák-magyar bank bécsi főintézete elfogadta nyíregyházi palotájának terveit, a melynek építéséhez már a napokban a vas- uti-ut és a Desewffy-tér sarkán hozzáfognak. A taka­rékpénztár és az agrár-bank is megkezdi rövidesen az építést. — A Sóstó-íürdő sorsa. Öt-hat esztendeje már, hogy vajúdik a Sóstó-fürdő rendezésének a kér­dése. Ez alatt az idő alatt a város megszavazott az építkezésekre 350,000 K-t elkészültek 5000 K-órt a a tervek, fölkerültek azok jóváhagyás végett a keres­kedelmi miniszterhez, úgy, hogy éledő remónynyel vol­tak eltelve a nyiregyházaiak az iránt, hogy az őszszel hozzáfognak az építkezéshez s a jövő nyárra meg- ujhódik a Sóstó. Mindezt a szép reménységet egy­szerre elpusztította a kereskedelmi miniszternek a na­pokban a vármegyéhez érkezett leirata, a melyben tudatja, hogy a terveket nem hagyja jóvá s felhívja a várost, hogy szakértő építész által uj terveket készít­tessen. 20 év óta bizonyul a íKathreiner-féle ZKneipp-maláta-kávé kitűnő pótléknak a babkávéhoz és helyette is, ahol az izgató hatásai miatt tiltva van. Qyermekek részére nem létezik egészségesebb kávé-ital, mint a tiszta íKathreiner. 3Kogy’ virulnak annak élvezése mellett! une- rf Tarka krónika, A szem és a rang. Egv ungvári iparos ki akarta menteni fiát a katonai kötelezettség alól azon a cimen, hogy a fiú a családfentartó, ö pedig már munkaképtelen. A kérvény alapján be is rendelték az iparost a katonai felülvizs­gáló bizottság elé. Az orvosok nézik jobbról, nézik balról a „munkaképtelen apát,“ de nem találtak semmi hibát benne. Végre megszólal az egyik ezredorvos : —Hát kérem, kedves barátom, tulajdonképen mi baja van önnek ? Nem látok munkaképtelenséget fenforogni. Az emberünk pózba vágja magát és megadja a felvilágosítást: — Jelentő vagyok ezreddoktor ur, hogy állásom rangjához képest gyenge a látöérzékem. — Hát aztán mi a foglalkozása ? — Mán én kérem, csizmadia volnék ! * Az észbeli szegénység. Egy ungvári kereskedő mindenáron úgynevezett jó partit szeretett volna csinálni és sokat forgolódott egy vagyonos urileány körül. Az okos leány ki nem állhatta az émelygősen bókoló fiatalembert, a ki azon­ban egy napon döntő lépésre szánta el magát és meg­kérte a leány kezét. — Pénzem nincs, édes kisasszony, az eszem az egyedüli vagyonom, mondotta ‘öntelten. De a szellemes leány rögtön kész volt a kosárral: — Vigasztalódjék, kérem, a szegénység nem szégyen. Irodalom. A „Bereg“ a Gyöngyösy Társaság Évkönyvéről. Három osztendő előtt alakult meg a Gyöngyösy Irodalmi Társulat Ungváron, ebben a kies fekvésű, élénk társadalmi életet élő felvidéki városban. Vidor Marci írónk vetette fel az eszmét egy helyi lapban, az „Ung“-ban. Kovássy Elemér költő, főszolgabíró, Deák Gyula remek tollforgató és polgári iskolai igazgató hívták össze az előkészítő értekezletet 1906. január 28-ára, ugyanez év november 10-én a Társulat végle­gesen megalakult 36 taggal, a kik között van egy beregszászi iró is, dr. Gyöngyösy László. Elnökül Románecz Mihályt, a főgimnázium tevékeny, irodalmi- lag is munkás igazgatóját választották meg. Ez időtől kezdve működik e Társaság. Most meg­jelent tanulságos „Évkönyve“ e három év eredményei­ről számol be, díszes kiállítású és füzésü jókora kötet­ben. A megalakulás történetét dr. Nagy József a társu­lat jegyzője mondja el benne. A Társulat első sikere az a nagy ünnepség volt, a melyet még ez év december 15-én tartottak Gyön­gyösy István a magyar költői stilus megteremtője és atyamestere emlékére. Az ünneplő gyűlést a vármegye­ház nagytermében tartották, hol óriási közönség gyü­lekezett fel, még a mellékhelyiségek is tömve voltak. A nagyhatású emlékbeszédet dr. Gyöngyösy László, beregszászi főgimnázium tanára tartotta, Osengey Gusz­táv gyönyörű ódáját Usz Irén szavalta el felejthetetlen bájjal és kedvességgel. Még fontosabb országra szóló ünnepe volt a Társaságnak 1908. év szeptember 20-án, mikor a költő emléktábláját a kies fekvésű Radváncon leleplezték az összes tudományos és irodalmi intéze­tek képviselői jelenlétében. Ez alkalommal nagy beszé­det mondott Románecz Mihály. Dr. Gyöngyösy Lászlót táviratilag üdvözölték ez alkalommal, „mint a kinek végeredményében ez ünnep köszönhető." Az ünnepély lefolyását szintén dr. Nagy József részletesen leírja. Hű és érdekes krónika ez, csak egy­két megjegyzésre van szavunk. Gyöngyösy Istvánról igy ir: „Ő a múlt költője; müveit ma nem olvassuk.“ Kockáztatott állítás arról a költőről, a ki a lírai és epikai igazán magyar költői stilus megteremtője volt, a kihez a nagy Arany se átallott iskolába járni, s a ki több, mint másfélszáz esztendeig egyedüli fejedelme volt a magyar irodalomnak. Ungmegye másik kiváló­sága, Dayka Gábor, teszem föl, rászolgált volna e ki­jelentésre, mert egy múló divatu iskolának, a német érzelgős költészetnek volt egyik képviselője, a mely el is mult, mint a divat, mert nem a nemzet véréből való vér volt. Gyöngyösy főművét éppen most adfa ki az Akadémia, mint olyat, a melyből dermedt magyarságu íróink manapság is sokat meríthetnek. A szépirodalmi részből külön megemlitjük dr. Gyöngyösy László tanulmányát, a melynek végén a „Jegyzettben egy irodalomtörténeti fontos adat húzódik meg. Kétségtele­nül meg van állapítva benne, hogy a költő 1624-ben született. Bárd Miklós, Zivuska Jenő gyönyörű versei ékességei e kötetnek. Deák Gyula igen szép tanul­mányt irt Darmay Viktor ungmegyei költőről. A Tár­sulat tagjainak névsora fejezi be a kötetet. Mint eddigi munkálkodásából kitetszik, a Társulat már eddig is derekas munkát végzett, kívánjuk, hogy hazánk e regényes végvidékén mennél nagyobb dicső­séggel folytassa üdvös tevékenységét. — Egy leány mesél. Az a leány, a ki szive sugallta kis mesékkel lép az olvasó közönség elé, — városunk társadalmának művészi hajlamairól, tehetsé­géről és lelkületéről ismert tagja: Usz Irén. Egy fehér leányszoba édes magányában vágyak ébredeznek, ábrándok zsonganak a nem mindennapi lelkületű leány szivében. Vágyakozása és ábrándjai közepette keresi az élet boldogságát. Miben találhatja egy fiatal leány a boldogságról alkotott álmának valóra válását? A mindent átfogó, izzó, odaadó, hűséges szerelemben. Szeretni és szeretve lenni! Ez a mottója azon bájos meséknek, a melyeket kedves következetlenséggel és őszinte melegséggel cseveg el egy mesélő leány. Nem keres nagy problémákat. Nem mutatja be a szerelem nagy harcait. A szerelmi csatározások apró kis ese­ményeiből állítja össze történetkéit. Meglátja a finom szálakat, a melyek összeszövik két fiatal egyénnek lel­két. Rámutat a csekély félreértésekre, a melyek a sze­relmesek lelkét bánattal, fájdalommal föltik el és a melyek össze is törhetik „az üvegből“ való szerelmet. A szerelemnek nem a mindent legyőző hatalmát és erejét vázolja, hanem a gyöugeségét, a mely az első „leesésnél is izzé-porrá zúzódik." — A szerelmet ilyen­nek látja a fiatal leánylélek. Hát az bizony nem az igazi, a nagy szerelem, mert azt nem az apró félre­értések, de még a hatalmas nagy akadályok, szikla- görgetegek sem képesek eltéríteni a megvalósulástól. A gyöngéd szerelem nem azonos a gyönge szerelemmel. Nem is a történetek igazsága az, a mi megkapó az Úsz Irén könyvében, mint inkább az a lebilincselő közvetlenség, őszinteség, a melylyel feltárja a ra­gyogó leány lelki mélységének rejtelmét, a fel­fogásnak az az ideális zománca, a melyben vissza­tükröződik, hogy miként sejti meg egy hófehér leány­lélek a szerelem misztériumát, ébredését, fejlődését va- lőraválását. Hősei szeretnek, szenvednek és egymáséi lesznek vagy elválnak a szerint, a mint azt egy naiv leánylélek a napsugarasabb vagy borusabb hangulat szeszélye szerint álmai paradicsomában: zsalugáleres ablak mögé rejtőző leányszobájában maga elé képzeli. Élvezettel olvashatjuk a sikerült apró meséket, a mely okból kisebb problémák fejtegetésére és meglátására irányuló hajlandóság sugárzik ki, azután az elbeszélé­seket, a melyek közül többet olvasóink is ismernek lapunk hasábjairól. Stílusbeli készsége föltétlenül ma­gas színvonalú. Szépen, bájosan, közvetlenül ir. Mi csak gratulálhatunk Úsz Irénnek első szárnypróbálga­tásához, a melyekkel kétségtelenül beigazolta irodalmi tevékenységre hivatott tehetségét. Hisszük, hogy a közönség is ép oly szívesen fogadja a bájos mesélő leány könyvét, mint a milyen szives örömmel ajánljuk azt a közönség jóakaratába. Ara 2 korona. — Szépirodalmi lap Ungváron. A következő leve­let vettük: Igen tisztelt Szerkesztő Ur! Ne vegye rossz néven, hogy én, a ki nem tagja a Gyöngyösy Irodalmi Társaságnak, azon eszmét pendítem meg, hogy nagyon szükséges volna Ung­váron szépirodalmi lap, habár egy darabig anyagi siker nehezen volna elérhető, de a lap feltétlenül előmozdí­taná megyénk és városunk kiváló tehetségeinek szor­galmát. Sok jó tárca stb. jelenik meg hetilapjainkban, de tudjuk hetilapjaink sorsát: nem őrzik meg azokat, fölületesen átfutják, ellenben a szépirodalmi lap év- folyamonkint bekötve mindig átolvasható szünóráink- ban és maradandó emlék. Oly Írógárdánk van, hogy élvezetes soraik figyelmes átolvasása és megőrzése ér­demes az utókornak. Aigner, Berzeviczy, Blanár, Deák, Fincicky, Fülöp, Kovássy, Kondor, Mazuch, Mihal- kovich, dr. Mocsári, dr. Nagy, Románecz, Szabó Albert, Simonyi, dr. Tüchler, Vidor, dr. Zombory és még sokan; kedves hölgyeink közül: Margócsyné, Levy Karola, Virányiné, Úsz Irén és többen épp úgy meg­állják a helyüket, mint a fővárosi gárda, de különösen nekünk ungváriaknak, ismerve személyesen az illető­ket, még érdekfoszitőbbek a soraik. A lap egyszersmind a Gyöngyösy Irodalmi Társaság hivatalos közlönye lehet. Okkal-móddal kivihető. Tessék illetékes helyen az eszmét megbeszélni. Tisztelettel Egy irodalombarát. „Betiisoros tárgymutató az áll. el. isk. gondnok­sági Utasításhoz" cim alatt Nagy Károly, szilágymegyei kir. tanfelügyelő valóban hézagpótló munkát adott ki, mely hivatva van arra, hogy az Utasítás paragrafusai között könnyű és biztos eligazodást nyújtson. A művet különösen a gondnokságok és állami tanítók figyelmébe ajánljuk. Megrendelhető a szerzőnél Zilahon. Ára 2 K 20 f, ajánlott küldéssel 2 K 45 f. Műipar-, sport- és női divatárú rak­tára a Fehér hajóban. Boross „Bitumina tiszta bitumenből készített, valódi aszfalt-tetőlemez; tartós, tűzbiztos, szagtalan, kátrányozást vagy egyéb mázolást nem igénylő - ■-----■ - .... = TETŐFEDŐANYAG. „Bituminá“-val fedett tető bemeszelve szép fehér marad és kitűnő védelmet is nyújt a nap melege ellen. Zsindelytetők átfedésére is kiválóan Gyári főraktár LJngvár és vidéke részére alkalmas. Csakis védjegygyei ellá­tott tekercseket fogadjunk el. :: :: ,Bitumina“ régi 3999 3—15 Glück Miksa fakereskedésében, Ungvári.

Next

/
Oldalképek
Tartalom