Ung, 1910. január-június (48. évfolyam, 1-47. szám)
1910-01-12 / 4. szám
48. évfolyam. — 4. szám. Megjelenik minden vasárnap reggel és szerdán délben. Ungvár, 11110. január 12. [I Előfizetési feltételek: Csak az „Ung“ l*|irn Egész évre . . 12 K [ Negyedévre . 3 K Félévre .... ti K j Egyes szám . 12 f. Amerikába: Egész évre ...............17 K „ling tármegye Hitatalos Lat>já“-tal együtt egész évre Iti K — Félévre . . 8 K Ung vármegye Hivatalos Lapja az „U n g“ mellékleteként megjelenik minden csütörtökön. Hirdetések úgy az „Ung“, mint „Ung vármegye Hivatalos Lapja“ részére, — továbbá magánosok részéről az előfizetési pénzek a kiadóhivatalba. Székely és Illés könyvkereskedésébe küldendők. Nyilttér aoronkint 40 fillér A nyilttér és hirdetési dijak előre fizetendők. Riadóhivatali telefonszáin 11. AZ UNO,MEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Szerkesztőség: Kazinczy-utca l-sö szám A városi takarékpénztárról. Ungváron is beszéltek már arról, hogy a közköltségekhez szükséges pótadónak apasz- tása céljából jó lenne községi takarékpénztárt létesíteni. Beszéltek — mondjuk, — mert tenni még nem tettek semmit, még csak ezirányu Írásbeli indítvány sincs a város irattárában. Sokan ugyanis keresztülvihetetlennek, sokan célra nem vezetőnek, még többen felesleges konkurenciának, s vannak, a kik annak létesítését egyelőre korainak tartják. Hogy melyik véleményen levők közelitik meg legjobban az igazságot? erre a mi feleletünk az, hogy azok, a kik a mostani időt tényleg korainak tartják. Ezzel azonban nem mondjuk azt, hogy a községi takarékpénztár még korábban nem lehetett volna már létesíteni. Nem, nem ezt mondjuk. Korainak — jól mondva nem időszerűnek — találjuk mi most a községi takarékpénztár létesítését azon okból, mert a belügyminisztérium mindaddig függőben tartja a létesíteni szándékolt községi takarékpénztárak alapszabályainak megerősítését, a mig az a törvény- javaslat, mely a városi, illetve községi takarékpénztárak létesítésének módozatait hivatva lesz országszerte szabályozni: nem csak elkészül, de törvényerőre is emelkedik. Ma is több város és községnek takat ékpénztár létesítésére irányuló alapszabályzata pihen a belügyminisztériumban, — tényleg felesleges volna tehát Ungvár város képviselő- testületének ez ügygyei most oly komolyan foglalkozni, melynek eredménye a létesítést kimondó határozat lenne. Bevárandó tehát, mig a belügyminiszter készülő törvényjavaslata törvénynyé válik, ez azonban nem zárja ki, hogy időközönként e kérdéssel a nyilvánosság előtt is foglalkozzunk, különösen mikor a községi takarékpénztárak Felelős szerkesztő : Segédszerkesztő : BÁNÓCZYBÉLA. DEÁK GYULA. Kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése. üdvös voltát van alkalmunk — miként most is — igazolni. A székesfőváros kiadásában megjelenő Városi Szemle decemberi füzetében ismertetést közöl a temesvári Városi Közlönyben megje- jelent tanulmányról, a mely a magyarországi községi hitelintézetek kérdésével foglalkozik. A tanulmány egyebek közt közli a jelenleg fenálló 12 magyar községi takarékpénztárra vonatkozó adatokat. Az 1908. év végén városi takarékpénztárak voltak Nagybányán, Nagykőrösön, Hajdúböszörményben, Fiúméban, Kisújszálláson és Karcagon, községi takarékpénztárak Pinkafőn, Tiszaszentimrén, Bégaszentgyörgyön, Ferenc- halmán, Földesen és Katalinfalván. A 12 intézet alaptőkéje 1.674,100 K, tartaléktőkéje 2.519315 K. Betétállományuk 41.996,766 K. Üzleti nyereségük 548,647 K, a melyből 424,052 koronái fordítottak községi célokra. Legnagyobb a fiumei, a melynek külön alaptőkéje nincsen is. Ez kereken 100,000 koronát juttatott a vá^os pénztárának 1908-ban. A nagybányai 500,000 K alaptőke mellett, a mi nagyobbára a tartalékokból gyűlt össze, 74882 koronát; a nagykőrösi 200,000 K alaptőke mellett 67,331 koronát; a karcagi 200,000 K alaptőke mellett 24,932 koronát; a hajdúböszörményi 100,000 K alaptőke mellett 17,027 koronát; a kisújszállási 213,300 K alaptőke mellett 10,665 koronát juttatott a város házipénztárának. Megjegyzendő azonban, hogy egyes városi takarékpénztárak tiszta jövedelmük egy részét kü ön városi célokra: sze- génymenház, iskolák, járdaépítés stb. fordítják, tehát ezektől a kiadásoktól mentesitik a város pénztárát. A kisújszállási például nyereségének 65 százalékát fordítja közvetlenül közművelődési és jótékonysági célokra. A hajdúböszörményi a nyereségek egy részének tőkésítéséből az uj városházát építette meg s külön jótékony célokra 1908-ban 9127 koronát juttatott. Nagykőrösön a városi takarékpénztár lehetővé tette, hogy a községi pótadó 64 5 százalék helyett csak 32 százalék. Látható a városi takarékpénztárak, a nélkül, hogy a többi pénzintézetek boldogulását veszélyeztetnék, mindenütt igen nagy jelentőségű közérdekű intézménynek bizonyulnak Magyarországon is, és ezért e kérdéssel nálunk is foglalkozni kell. Eötvös Károly előadása. Ungváron alig lohet látni együtt annyi embert, mint a mennyi összesereglett folyó hó 9-én a Kaszinó nagytermében, hogy meghallgassa Eötvös Károlyt, a ki a Gyöngyösy Irodalmi Társaság és a Kereskedelmi Csarnok meghívására jött el közénk. A Kaszinó nagytermébe Hidasi Sándor közművelődési egyesületi alelnöknek kíséretében érkezett meg Eötvös Károly, a kit lelkes éljenzés fogadott. A műsor első száma szavalat volt Szabó Jolánkától. Két verset szavalt el. Az első, Jörgnó Draskóczy Ilma „Alom“ c. költeménye. A bájos költeménynek minden szépsége érvényesült a kiváló szavalat folytán. A tehetség mellett a szavaló kedves egyénisége is érték ahoz, hogy a siker olyan nagyarányú legyen, mint a milyent elért Szabó Jolánka. A második versével is kedves emlékeket hagyott a hallgatóság lelkében. Az éljenzés csak azért csillapult le, hogy újra kitörjön, a mikor Eötvös megjelent a felolvasó asztal mellett. De bizony nem lett felolvasás, hanem szabadelőadás. Öt negyed óráig beszólt Eötvös pálóci Horváth Adámról, a kinek nagy értékét megjelölte az irodalomban. Pálóci Horváth Adám noha komáromvármegyei születésű volt, de azért rokonságban állt az ungi pálóci Horváthokkal. A családi összeköttetést most keresi Eötvös. Pálóci Horváth Adám 218 kurucdalt hagyott hátra dallammal együtt. A kuruc énekek majd búsongó, majd pajzán hangja megvan a becses dalokban. A Káldy-féle gyűjteményben 18 megjelent, de a többi még várja a kiadást. Buzditólag szól Eötvös a Gyöngyösy Irodalmi Társasághoz, hogy adja ki Horvátü Adám dalait. A közönség szinte mozdulatlanul hallgatta végig A Vajda Ungváron. Irta dr. Nagy József. Ungvár valahogy kezd a nemzet szellemi életének körforgásába belekerülni. A Kárpátok hideg szellőjével már a nemzeti kultúra meleg áramlata ölelkezik és mosolygó napokat, verőfényt támaszt a hideg tájakon. Nagyjaink, kultúránk apostolai látogatnak hozzánk. S ha eljöttek, itt jól érezték magukat. Lolkök kincseit szétszórták s vidékünket szivükhöz kapcsolták. Eljött Eötvös Károly. Az irás és a gondolat fejedelme. A vajda. Igazán vajda. Ma a szépirodalom, nyelvünk legelső mestere. Csodálatos faj ez a mi magyar fajtánk. Nálunk a kincsek elszórva, érintetlenül hevernek. Sokszor azt sem tudjuk, mellettünk, köröttünk mily megmérhetetlen gazdagság lakozik. Mint az afrikai gyémánttelepeken, szabadon hevernek a drágakövek. íme Eötvös Károly! Itt élt hosszú évtizedekig, két emberöltőig. Irodalmunk mit tudott felőle ? Egyszer csak az emberi élet lejtős szakában, a mikor más nemzet munkása már nyugovóra tér, az öreg tollat ragad. Az ország ámul, Írásai szakadatlanul folynak és rövidosen előttünk kimagaslik fönségesen nagy írónkként ő, a ki mellett évtizedek nemzedéke zsongott a nélkül, hogy tudta volna, hogy benne nagy Íróink lelke él, hogy ő irodalmunknak tündöklő nagysága. Nem hiszem, hogy volna erre példa a világirodalomban. És ki tudja, hány fajtánkbeli élt szerte magyar hazánkban, kikben épp úgy elraktározva voltak az Isten ihletei, a tudás szárnyaló szellemei, de a kik tollat nem ragadtak és kiknek agyában és lelkében száradt minden tudás és minden gondolat. Eötvös nagy leikéből kiáradt az első sugár. Talán ő maga sem tudta, hogy ez ér aranyt és kincseket jelent. Mikor a nemzet ujjongva tapsolt, az öreg vajda mosolyogva lajbija zsebébe nyúlt: van itt ám ebből még igen sok. És mint bűvész szórja napról- napra termékeit: irodalmunk gyöngyeit. Közénk felolvasni jött ide Ungvárra, a hol még férfi szakában soha nem járt. Avagy dehogy is nem járt. Úgy ismeri e vármegye egész történetét, nagyjait, mintha bölcsője itt ringott volna. Természetesen csak az elmúlt időkből. A mikor a vármegyét nagyjai ismertté tették. Az ő szelleme sokszor szállhatott ki az ungvári állomáson és tette látogatását a Bercsényi-várban, Drugethek, pálóci Horváthok kastélyaiban, a kuruc lakokban, már a hova az ő ugyancsak kuruc lelke ellátogathatott. Mert mokány és nyakas magyar a vajda, lelke állandóan diszmagyarban jár és persze csak oda szárnyal, a hol kardosán, kacagányosan megjelenni lehet. Az újjászületés kora magyarja. Akárcsak Horváth István volt, a ki még a biblia paradicsomát is magyarral telepítette be. Mindent imád, a mi magyar — alku- vást nem ismerő és törhetetlen magyar, gyűlöli az idegennek még a falra vetett árnyékát is. Ilyen ő szóban és Írásban. Zemplén vármegye Szirmay főügyészt küldte a vajda kíséretéül. Csapon ősi magyar szokás szerint — ma inkább a humor jegyében nekem engedte át Szirmay a kiséret dicsőségét és ón vállaltam a kitüntetést, hogy mint e vármegye tisztviselője — bár nem ily minőségben — átveszem e hivatalt. Voltunk különben többen a fogadók. A kereskedelmi csarnok kiküldötteivel vármegyénk határán üdvözöltük őt és igazában akkor hittük el végérvényesen, hogy a vajda tényleg és igazában eljön felolvasni. Nagy sor ám Eötvöst- itt tudni és rendkívüli szerencse, hogy az öreg ur tényleg el is jöhetett. Tudtuk ezt mi nagyon jól, tudta a nagyszámú fogadó közönség, a mely itt az állomáson Hidasi Sándorral az élén várta és üdvözölte. Végre kilépett a vasúti kocsiból. Merre van itt Ungvár? kérdezi humorral Hidasitól, a közönség pedig éljenezve lesi, figyeli, a mint közöttük elhalad. Igazi mokány magyar-fajta. Beszédjében csillog a szeretet, a jókedv. Csakhamar elemében van. A Gyulai- kávéház asztalánál egész udvar alakul körülötte. Lessük a szavát, mert a vajda beszél. Ez azt jelenti, hogy a vajda végigjáratja az ő kutató szatírájával és sebző, avagy gúnyoló humorával a hallgatókat a közélet ellenségein, politikán, irodalmon, sőt történelmen. Hej, mikor a vajda szeme csillogni kezd, akkor már valakit kivégezett, — már rajta a pokróc, szava igazsága, gúnyja élessége már ölt s kegyelemdöfésül még a humor derűjét is felvonultatja s a hallgatóság kacagni kőnylolen. Jó pálóci Horváth Adám rakoncátlansága és kuruosága lakozik benne, hogy ölelné magához az ember ezt a kopasz koponyát, ősz öreget, ki oly szi- nültig avagy féktelen magyar tud lenni és kinek szivében a fiatal kor érzései, lángjai égnek. A mikor szidja a németet, az idegent és félistenné emeli fajtánkat. Ó bár ily lelket adna sok magyarnak. Nem az igazság az ő dicsősége, de az érzések nagy jelentkeLa punk mai száma 4 oldal. TAESüDALMI
