Ung, 1910. január-június (48. évfolyam, 1-47. szám)
1910-01-01 / 1. szám
48. évfolyam. — 1. szám Megjelenik minden vasárnap reggel és szerdán délben. Ungvár, 1910. január 1. Előfizetési feltételek : Cxtk az „ling“ lapra Egész évre . . 12 K j Negyedévre . 3 K Félévre .... 6 K j Egyes szám . 12 f. Amerikába : Egész évre ...............17 K ,,|lng vármegye Hivatalos l.apjá‘*-val együtt egész évre 13 K — Félévre . . 8 K Ung vármegye Hivatalos Lapja nz „Ung“ mellékleteként megjelenik minden csütörtökön. Hirdetések ágy az „Ung“, mint „Ung vármegye Hivatalos Lapja“ részére, — továbbá magánosok részérdi az előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, Székely és Illés könyvkereskedésébe küldendők. Nyllttér soronkint 40 fillér A nyilttér és hirdetési dijak előre fizetendők. Kiadóhivatal! teiefonszáni ti. AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Szerkesztőség: Kazinczy-utca l-sö szám. Segédszerkesztő : DEÁK GYULA. Kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése. Az újév elején. Irta Aigner Ferenc. Minden rendes ember az év végén lezárja számadásait. Egyiknek jól ütött ki az elmúlt év, mig a másiknál nagy a visszaesés. Ilyenkor a jó és szerencsés körülmények közt lévő gazda megnyugvással, a másik ellenben nyugtalansággal tekint az újév elé. Vájjon mit fog az hozni? Nem lesz-e az újév rossz, végeredményében épen olyan, mintáz elmúlt év volt!? Az év kezdetén az emberek, ha a múlt csapásaiból, szerencsétlen körülmények összetalálkozásából, melyek a lezajlott évet kedvezőtlenné tették, kellőképpen okultak, — kell hogy komolyan gondoljanak az újév eshetőségeivel. És nem csoda, ha ebben a bizonytalanságban, majdnem félelemmel lépnek be az újévbe, a melynek hosszú folyamata számukra rejthet szerencsét és szerencsétlenséget! A jövő bizonytalan. Nem is volna az jó, hogy azt előre tudjuk, azonban tisztességes szorgalom, becsületesség vezessen bennünket azon az ösvényen, a melyre az újév első percében lépünk és az eredmény év végével megnyugtató lehet reánk, vagy legalább is nem tehetünk önmagunknak szemrehányást, hogy életfeladatunkat nem iparkodtunk becsülettel teljesíteni. Ez adja a megnyugvást nekünk még arra az esetre is, ha esetleg becsületes törekvésünket év végén siker nem is koronázná ! Nem szabad soha se reményünket elveszíteni. Éltessen a remény bennünket minden körülmények közt. Ha azt elveszítettük, akkor még nagyobb félelemmel tekinthetünk az újévre, mert jó eredményt, ha lelkűnkből hiányzik a hit, a remény, nem remélhetünk. A hit, remény és szeretet képezi mindennek alapját. Higyjünk az isteni gondviselésben, hogy nekünk csak a jót adja. Reméljük a kedvező eseményeket, melyek az év eredményét előidézik. És ha megvan lelkűnkben az embertársaink iránti szeretet, akkor nyugodtak lehetünk, hogy éiettörekvésünk, napi munkásságunk elé ellenség akadályt nem gördít. Szóval, ha velünk az Isten, a kihez a hit vezet, mienk a Mintha tavasz volna! Irta Kondor Emil. Játszi szellő csókolgatja Halovány két orcád’ S a ragyogó nap szeme Is Szerelmesen tűz rád, Mig merengve nézegetjük, Mily kék az ég boltja ! Ugy-e. édes, szép szerelmem. Mintha tavasz volna! Majd meg ezer bárányfelhő Úszik át az égen, Hejh, ilyet is mikor láttunk 1 Ugy-e lelkem, régen 1 S a menny kéklő tengerébe Elmerülnek sorba . . . Ugy-e, édes. szép szerelmem, Mintha tavasz volna 1 Majd meg enyhén permetező Eső mossa arcunk’, Mig boldogan enyelegve Hazafelé tartunk; De szivünket vágya újra A szabadba vonja,j Hiszen olyan aranyidő, Mintha tavasz volna 1 Hátha még nagy szerelmünknek Kicsapna most lángja, Hogy mi lenne akkor aztán, jövő, a melynek a remény az alapja és ha szeretjük embertársainkat, nincsen akkor ellenségünk. Első tekintetre nehéznek látszik a bajok közt a hitnek, a reménynek és szeretetnek élni. A kishitüek úgy gondolják, hogy a bajok közt nincs idő a vallással törődni. És ha csapás-csapás után jön, lehetetlen jót remélni. Végül nem szeretjük embertársainkat, a kiket a sors mindennel ellátott, mert azoknak iri- gyei leszünk. Ennek az okoskodásnak téves az alapja. Nem szabad, hogy a mindennapi küzdelem az embert vallástalanná tegye, mert a szerencsétlenségek, bajok közt csak a hit adhat megnyugvást; a remény pedig nem hagy bennünket kétségbeesni és embertársaink iránti szeretet teszi az életünket elviselhetővé. Tagadhatatlan, hogy az elmúlt év köz- gazdasági szempontból nem tartozott a legjobbak közé. Nehéz viszonyok közt élünk. Ha valamikor, akkor most leginkább szükségünk van arra, hogy az emberek egymás iránt szeretettel viseltessenek és hibáik iránt elnézők legyenek. Ne torzsalkodjanak egymással, hanem összetartással működjenek közre az élet terheinek legyőzésére. A társadalmi érintkezés finomítja lelkünket és elősegíti törekvéseink sikerét Az ember embertársaitól sokat tanulhat, éppen azért őrizzük társadalmi életünk tisztaságát, és azt pedig csak úgy tehetjük, ha társadalmilag kifogástalanul viseljük magunkat. Az újév nehéz politikai viszonyokat helyez kilátásba, a mi igen könnyen megnehezítheti közgazdasági életünket. S ha már e tekintetben az örökös bizonytalanságban élünk, ez újévben arra törekedjünk, hogy közgazdaságunkat, iparunkat, kereskedelmünket megszilárdítsuk becsületes munkánk által. Ezeket tartottuk időszerűnek az újév alkalmából elmondani. Meg tudja mindenki ítélni, hogy mi előnyös rá, de szerintünk az újév küzdelmét mindenki csak úgy folytathatja, ha hisz, remél és szerel, és a ki igazán jószivvel kívánja embertársainak a „Boldog újévet!“, mert annak szivében nincs gyűlölet! — Maga azt mondja, azért jött, hogy bevallja, mennyire szeret engem. Ez, lássa, egyáltalában felesleges volt. Miért akar mindenáron „nyilatkozni“ ? Azt elvárom magától, mert jó barátom, hogy szeressen. Mért kell ezt ünnepies arccal és annyi pózzal kijelenteni ? . . . — Ugyan Elza, hagyjon föl e hanggal és hidegséggel. Áz más, a mit maga gondol ............Az barátság . . . De én . . . imádom magát. Elza kai'ikára nyitja szemeit. — Imád ? Lássa, ez igen érdekes. Ez már regény- szerű. Maga sok regényt összeolvashatott. Én is olvastam. És higyje el, jóllaktam velők. Imád. Nagyszerű I És hol olvasta ezt? Maupassant, Dumas, Dickens, avagy a romantikusoknál, Verner . . . ? Magából is ki keli ábrándulnom. Magában is csalódtam. Azt hittem, férfi, komoly, gondolkodó, a ki fölötte áll a gyarlóságokon. Éa* most mint egy gimnazista rám mereszti a szemeit, talán sóhajt is nagyokat és pirulás nélkül a szemembe vágja, hogy imád Ez nagyon Mi is azt kívánjuk olvasóinknak, hogy az újév örömben, megelégedésben gazdag legyen reájuk nézve! Visszapillantás. Az 1909. évet immár befejeztük. Temetése vig volt, holott élete nem hozott sok örömöt. Gabonatermése feltűnően silány, bortermése alig valami, a rétek, kaszálók eredménye éppen csak annyi, hogy a legszükségesebb házi állatállomány ugy-ahogy ki te lelhető. Az erdei termékeknek ára pedig nagyon aláhanyatlott. Legnagyobb nevezetessége az elmúlt évnek, hogy a búza ára eddig nem ismert magasságra szökött, s volt idő, midőn a mótermázsánkinti ár a 30 K-t is elérte. Ilyen szomorú évet fejeztünk be a tegnapi nappal. Nem csoda tehát, hogy a jobb jövő reményében mindenfelé nagy volt a vigalom, mert hiszen meg vagyon Írva hogy: sírva vigad a magyar! Mindamellett azonban, hogy általában a rossz esztendők közé számítható az 1909. év, Ungvár városára és a vármegyére nézve nem volt az teljesen meddő. Az 1909. évben engedélyezte a belügyminiszter a működését mai nappal megkezdő szered- nyei szolgabiróság szervezését, ez évi október hó 1-én távolittatott el a sorompó az ungvári nagy Unghidró], szabaddá téve a közlekedést, határozott előnyére a vármegye és a város gazdasági és kereskedelmi életének. A csontos—-viharosi ut továbbépítése s ezáltal a Felvidék legnagyobb községének a civilizációhoz való közelebbhozása is nagy lépéssel haladt előre. A bereznai járás szolgabirósága ez évben nyert hosszú vajúdás után uj és megfelelő hajlékot. Csapon nemcsak nagyobb szabású vasúti építkezések voltak, de épült egy uj gyártelep is, a Franck-fóle, mely mintegy 50—60 munkáskéznek fog állandó kenyeret adni, s hivatva van egyúttal a cikória-gyökér-termelést a vármegyében meghonosítani. A nagykaposi vasút építése is megkezdődött. A szomszéd Szabolcsvármegyével állandó közlekedést létesítő záhonyi vashid tervezése is az 1909. évben vette kezdetét. De nemcsak a szorosan vett vármegyében, hanem Ungvár városában is számottevő az 1909. évhez fűződő haladás. Nem épült fel ugyan az oly várva-várt törvényszék épülete, de még csak a kir. járásbiró- ság jobb elhelyezésére felette kívánatos uj épület sem, vízvezetékünk sincs még, sőt még megfelelő próbakutunk sincs, mindamellett nem kicsinyelnevetséges. Ma már barátom nem élünk a romantikusok elavult, ódon világában. Ma már nem vagyunk a virágos kert színes bimbai, a nap sugarai, mesék íündórkisasszonyai, ragyogó hajnalbasadás és sok os- tTjfbaság, a mit megrontott idegrendszerü poéták firkálták és firkálnak össze rólunk. Ma vérből és hasból való teremtmények vagyunk, a kik épp úgy gondolkodunk, épp annyit tudunk, értse meg, épp annyit tudunk mint maguk, férfiak. Egyformák vagyuuk. Ma nem hiszünk lovagokban, kik elrabolják szivük bálványát, nem hiszünk epedő hősökben, kik csatákat megnyerni, hősöket leverni tudtak, de a nő magassága előtt térdre hullanak. Ezek már mesék, és higyje el, mi lányok nevetünk rajtok legjobban . . . Béla ragyogó mesékkel nézte az ajkak mozgását. Tekintete majd elnyelte a lányt, ki előtte kipirult arccal védte a modern nő igéit. Vonzóbb, szebb volt Béla szemében a mesék minden tündérénél. Elza folytatta. — Azért haragszom magára is Béla, ha ebből a hazugvilágból kezd nekem beszólni. Szerelemről?! Nem érti a valóság, az igaz élet gunymosolyát ? Szerelem az nincs. Tudja?! A filozófusok nem szerelmesek. Ezek pedig az okos emberek, nem a versfaragók és a regényírók. Ezek csak hazugvilágba tévesztik a fogékony lelkeket. Hazug színekkel festenek éppen azért, mert csak színekkel dolgoznak, csak azt rögzítik meg az életből, a mi szin és verőfény. Nem hazug Lapunk mai száma 8 oldal. Felelős szerkesztő : BÁNÓCZY BÉLA. Gondolod-e lányka : Szerteszéjjel rózsa nyilnék, Zöldülne fa lombja, Oh, már akkor igazában Nyíló tavasz volna! Erős lelkek Irta Nagy Józse:
