Ung, 1909. július-december (47. évfolyam, 53-103. szám)

1909-10-27 / 86. szám

2. oldal. 86. szám. Az irattárban össze lehetne gyűjteni a vármegye múltjára, kulturális törekvésekre vonatkozó iratokat, a melyek egyes családok ládáiban hevernek. A könyvtár magában foglalná az ung- megyei irók szellemi termékeit s azokat a munkákat, a melyek vármegyénkkel vagy annak jeles fiaival foglalkoznak. Hol keressük a vármegyei irók munkáit, ha nem a vár­megyei múzeumban? A munkák összegyűjté­sével néhány év óta foglalkozom. A Társaskör könyvtárában elhelyezett munkák számát kis részben vétel, nagyobb részben ajándékozás által annyira kiegészítettem, hogy ott már 70 munka volt ungmegyei Íróktól a f. évi márc. közepén, a meddig a könyvtárosi tisztet visel­tem. Az állami polgári leányiskola könyvtára részére 81 helyi munkát sikerült megszerez­nem öt év alatt. Az említett két könyvtárban 106 munkát lehet feltalálni ungmegyei Íróktól. Egy kis utánajárással ez a szám megnagyob­bítható. A legelső teendő volna e tekintetben, hogy az ungmegyei irók névsorát és könyveik jegyzékét pontosan összeállítsuk. A könyvtár­ban foglalnának helyet az ungvári lapok és az iskolák értesítői is. A képtár értékes osztálya lenne a múze­umnak. Festőművészeink és rajzolóink bizo­nyára készséggel ajándékoznának műveikből. Be kellene szerezni a vármegye jeles fiainak arcképét. A megye szebb pontjairól felvett képek is gyarapithatnák a gyűjteményt. A néprajzi osztályról már tettem említést. A népies tárgyak, eszközök, ruházat volna az anyaga. A termés\etraj\i osztály a vármegye állat-, növény- és ásványvilágából szedné az anya­got. Rendkívül érdekessé lehetne tenni ezt az osztályt az által, hogy ha Ung megye állat-, növény- és ásványvilágának teljes képét tün­tetné fel. Az ipari osztály a házi- és gyáripar ter­mékeinek gyűjteménye. Ezen osztály hivatva volna arra, hogy a háziipar emelésének hatal­mas lökést adjon. A gyűjteményből látnok, hogy hol, kik és milyen kivitelben készítenek háziipari tárgyakat. A tanácsadásnál, útba­igazításnál, megrendeléseknél az ipari osztály szolgálna alapul. Az elmondottak természetesen csak nagy körvonalai a múzeumnak. A keretek kidolgo­zása akkorra maradhat, a mikor megvalósul a terv. Az bizonyos, hogy úgy Ungvárnak, mint általában az egész vármegyének méltó büsz­kesége lenne a jól szervezett s szakszerűen vezetett vármegyei muzeum. Fejlődjék kulturális életünkben törekvéssé a Közművelődési Ház és a vármegyei muzeum megvalósítása. Álljon össze a vármegye, város, valamennyi kulturális egyesület, hogy az ige testet öltsön ! A közönség köréből. Nyílt levél Ackersmann Adolf úrhoz. Annyira féltékeny vagyok a magándolgaimra, hogy viszonzásul a mások ügyeibe sóba sem szoktam, avatkozni. Ez utóbbi dolog annál is inkább helyénvaló, mert soha életemben nem láttam Uraságodat. És hogy mégis erre a szokatlan útra lépek, annak nagy, fű­képpen eszthetikai oka van, a melyet az alábbi sorok­ban adok elő: Ennek a lapnak legutóbbi számában olvastam, hogy Uraságod újonnan épített szállodájának eredetileg „Bercsényi száiió“-ra megállapított nevét „Royal“-ra akarja változtatni és pedig azzal az indokolással, hogy egyik-másik bécsi utazó, vagy más efféle „gutgesinnt“ halandónak kényelmetlen ne legyen ezt a ropogós ku- ruo nevet kiejteni. Válaszképen mondhatná Ön nekem, hogy ebbe az uj névcserébe senkinek semmi beleszólása nincs. A mint hogy úgy is van. Az már a legelemibb s egyszersmind legideálisabb emberi jogok közé tarto­zik, hogy a mások jogos érdekeinek teljes tiszteletben tartása mellett — minden polgár úgy intézi a dolgait, a hogy a saját érdekében legjobbnak tartja. Egyre azonban legyen szabad szives türelmét ki­kérnem : Ha Ön mindjárt eredetileg a „Royal“ nevet adta volna szállójának, senkinek sem jutott volna eszébe, bogy e miatt önnel perbe szálljon. De Ön a „Ber­csényi“ nevet választotta. Bizonyosan arra gondolt, hogy Ungvár falai közé jött idegennek az Ön szál­lodájának címéről is legalább egy percre eszébe jus­son, hogy az egykori hires, büszke kuruc generális ebben a városban tépelődött, reménykedett szerencsét­len hazája jobb jövője felett. Ebben a városban, a melynek minden köve emlékeztető jel II. Rákóczi Fe­renc fő-főbrigadórosára. És most egyszerre eszébe jut valami, a nagy nyilvánosság szemeláltára igyekszik tanujelét adni olyan hipperloyalitásnak, a melyet Öntől igazán nem kíván senki. Mert a város falai közé jöti idegen nemzetbeli a szálloda megválasztásánál azt latolgatja csak, hogy hol szolgálják ki jobban, más egyéb neki Hekuba. Hogy ő aztán a ropogós „Bercsényi“ helyett „Bérceni“, vagy más ilyesfélét mond, azzal igazán kár törődni. Hiszen ezzel az indokolással a „Vörösmarty“ nevet sem lehetne alkalmazni és lássa, kérem, mégis használják, nemcsak irodalmi könyvekben, hanem vendéglők címfeliratainál is. Hát azt hiszi, kérem, hogy az „Ercheroog Albrecht Hotel“ szót oly könnyű kiejteni a németül nem tudó magyar utasnak ? És még sem fog eszébe jutni semmi­féle magyar embernek, hogy ez ellen még csak gon­dolatban is tiltakozzék. Aztán meg, kérem, eleget arcul csapnak minket a magyarságunk miatt, nemcsak az ország határain túl, hanem idebenn a nemzetiségi vidé­keken is. Mire jó hát akkor, hogy ilyen magyar város­ban, — a mely kultuszt akar űzni nagy, történeti hősök emlékezetével — akaratlanul bár, egy magyar ember is arcunkba kergesse a vért s eszünkbe juttassa, hogy milyen kicsinyek, milyen nyomorultak, milyen a szol­gaságig megalázkodók és szerencsétlen sorsra ju­tottak vagyunk mi? Ugy-e, kérem, Önnek ez nem volt szándékában ? És' még egyet! A mi történeti életünkben a magyarságunk esz­méjét lábbal tiprók között már voltak mindenfélék : magyar mágnások, vérbeli magyar urak, oláhok, tótok, rácok, németek, szerbek. Egyedül zsidók nem voltak. Ön maga is nem egyszer láthatja, hogy vuklis zsidó fiuk egymásközt magyarul — és csakis magyarul — beszélnek és a magyar nyelvnek nemzetiségi vidéke­ken egyik legerősebb oszlopa a nemzetiségi tekintet­ben a hazafiasság eszméjétől teljesen áthatott zsidóság. Csodálatosan szép, tisztelni való jelenség ez Uram s ezt tessék figyelembe venni! Különben szives jóindulatába ajánlva levelemet, maradtam tisztelettel Ungvári, 1909. okt. 26. Simonyi Sándor, Levél a szerkesztőhöz. Tekintetes Szerkesztő Ur! Azt olvastam az „Ung“ utóbbi számában, hogy azt a fényes uj vendégfogadót a Kis-Ung partján, Royal szállodának fogják hívni ezentúl. Én nem cso­dálkozom, hogy a nagy Bercsényi név nem találja magát egy „szálloda“ homlokzatán és lekivánkozili onnan. A magyartalan szálloda szóhoz inkább talál az idegen ítoyaljfelnevezés! Ha azonban a tulajdonos csakugyan változtatni akar e szép vendégfogadó cim- tábláján, azt hiszem, midnyájunk hazafias érzületét az esetben elégítené leginkább, hogy ha íölirását „Ber­csényi szállóra“ javítaná ki. Tisztelettel Egy esti tan folyamot végzett iparos segéd. HÍREK. Tájékoztató. Okt. 88. Vármegyei közgyűlés d. e. 10 órakor. Okt. 30. A korcsolyázó-egyesület közgyűlése d. e. 10 órakor a vármegyeháza nagytermében. Nov. 6. A Gyöngyösy Irodalmi Társaság ünnepies ülése d. u. 5 órakor a vármegyeháza nagytermében. Nov. 7. Az Ungmegyei Tulipán-Szövetség közgyűlése d. e. 11 órakor a vármegyeháza nagytermében. Nov. 11. A megyei tanitó-egyesület jubileuma d. e. 10 órakor a vár- megyeháza nagytermében. Nov. 13. Réthly Antal meteor, intézeti asszisztens előadása a föld­rengésről, a városi színházban este 8 órakor Nov. 80. A Közművelődési Egyesület közgyűlése d. u. 3 órakor a vármegyeháza nagytermében. A Társaskör (Kaszinó) könyvtára nyitva van kedden d. u 5— 6 óráig. A. Kereskedelmi Csarnok könyvtára nyitva van szerdán d. u. 6— 7. és szombaton d. u. 2—3 óráig. A Népkönyvtár a Drugeth-téri áll. iskola épületében nyitva van minden vasárnap d. e J/a10—1/212 óráig. Csak egy virágszálat, A mi ősi megyeházunkban, a hova leérkezik kilenc minisztérium, nyolcvannyolc társtörvényhatóság sok féle kis és nagy ügye, a hol az akta gyári meny- nyiségben készül, ebben a napokban egy poetikus és minket megindító rendelet született. Az alispán adta ki ezt a rendeletet a megye valamennyi főszolgabirájához s jeligéje: Csak egy virágszálat! Azt mondja az alispáni rendelet, hogy nemsokára virágokkal lesz ékes a temető, s ha a ke­gyelet csak egy virágszállal köt kevesebbet a szeretet, a kegyelet koszorújába és ha csak egy mécsessel ke­vesebb fog égni a sírokon, ha ezt a mécsesnek, ha ennek a virágszálnak árát fölajánlják a tüdőbetegek­nek: akkor száz meg száz emberi élet halódó mécse pislog fel újra irgalmuk nyomán. Ezt mondja a mi vármegyénk alispánja a főszolga- birákhoz intézett rendeletében. Mondja ezt alispánunk a belügyminiszter hivó szózatára. Mondja ezt a szegény sorsú tüdőbetegek érdekében. A kérelem végig fog hangzani egész megyénkén ! Már halljuk is itt-ott, bogy az alispáni rendelet nagy visszhangot keltett. A szegénysorsu tüdőbetegekért buzgó József Szanatórium Egyesület száz gyüjtőtáská- nál többet küldött vármegyénkbe. Ezeket a táskákat a főszolgabírók kérelmére irgalmas szivü úri hölgyek veszik kezükbe, sok megyebeli községünkben a köz­ségi elöljáróság fog gyűjteni és e hó 30-án megindul vármegyénkben, valamint a többi vármegyében is ország­szerte a gyűjtés, hogy összegyüjtsük több száz tüdő­betegnek gyógyittatásátra a szükséges összeget. Mert tudnunk kell, hogy az országos gyűjtés eredményét, — melyből a mi vármegyénk oly lelkesen kiveszi részét, — arra fordítják, hogy több gyermekes apák és anyák esdeklő kérését hallgatják meg és föl­veszik őket a József Szanatóriumba, ezenkívül az or­szágos gyűjtés egy része az uj Auguszta Szanatórium építésére fog szolgálni. Ezeket tudván, kinek szivében ne keltene visszhangot az egyesület esdeklő kérése: Csak egy virágszálat! Esdve kérünk minden embert, váltsa mog ezt a szent vámot nemzete dicsőségére, özvegyek, árvák, ügyefogyottak könnyeinek felszáritására. Csak egy virágszálat! Arról értesülünk, hogy városunkban özvegy Nehrebeczky Györgynó vállalkozott több urinővel együtt az irgalmasság, az emberszeretet munkájára. Keltsük fel a szivekben a szánást, az irgalmat. Csak egy virágszálat a szegénysorsu tüdőbetegek megmentésére. * A honvédség köréből. A király Szilassy Ödön m. kir. honvédezredesnek a munkácsi 11. hon- védgyalogezrednól kitűnő szolgálatai elismeréséül ax3. o. vaskoronarendet adományoáta. * Eljegyzések. Plotényi Eugéniát, Plotényi Nándor földbirtokos leányát eljegyezte Nagylázon Tas- sonyi Ernő latatóbányai bányahatósági esküdt. Rakóvszky Nesztor tanulmányvégzett papnöven­dék jegyet váltott Bacsinszky Olgával, Bacsinszky Tivadar havasközi g. kath. esperes-lelkész leányával. Nehrebeczky Irén oki. tanítónőt, Nehrebeczky István kisbereznai g. kath. lelkész leányát eljegyezte Kustén Ágoston tanulmányvégzett papnövendék. Nagy Károly r. kath. iskolai tanító eljegyezte Jenkószky Mariskát Pálócon. * Kinevezések. A vallás- és közoktatásügyi miniszter Russay Gábor orvosnövendéket a budapesti orvosi tanári kar előterjesztésére az I. számú orvos­tani intézethez fizetéses gyakornokká kinevezte. — Firczák Gyula megyés püspök ifj. Szabó József oki. kántortanitót Alsóhalasra, Sztároszta István kántor- tanittót Oroszmocsárra, Aitimovdcs János ungsasfalvi kántortanitót Felsőapsára (Máramaros vm.) kántor- tanítókká kinevezte. * Jótékonyság. Soltész Imre c. kanonok, kálmáudi r. kath. plébános, Ungvár szülötte, a ki rö­viddel ezelőtt bemutatott aranymiséje alkalmából az ungvári r. kath. plebánia-templomnak egy darab 1100 K értékű üvegfestményü ablakot adományozott s a Gizella- és Mária-házba járó gyermekek karácsonyi segítségére 1000 K alapítványt tett, a napokban ismét újabb alapítványokat tett. Ugyanis a plebánia-templom belső felszerelésének fenntartási alapjához 1000 K-val járult, mig a szegény gyermekek karácsonyi! megjutal- mazására létesített 1000 K-ás alapot 7000 K-ra emelte. * Az Uránia-szinházból. Az ungvári Uránia színház vezetősége elismerésre méltó változatos és érde­kes programmal szolgál hétről-hétre, és őszintén be kell ismernünk, hogy a közönség érdeklődése egy­általán nem áll arányban az igazgatóság anyagi és erkölcsi fáradozásaival. Szombaton, f. hó 23-án De Sgardelli Cézár: A jövő' háborúja c. darabjának volt bemutatója. A szöveg megírása kissé rapszódikus, de a képek és különösen a mozgóképek a közönség min­den rétegére nézve egyaránt igen érdekesek voltak és ennek dacára a nézőtér sem telt meg, sőt a tisztikar is, melyet elsősorban érdekelhetett a darab, csak cse­kély számban képviseltette magát. Vasárnap és hétfőn mozgófénykép előadás volt, melyek keretében uj és tiszta felvételek peregtek le a vászonra. Kedden volt Salamon Ödön Montecarló és a Riviéra c. darab­jának premierje A budapesti Uránia-szinháznak ked­velt műsordarabja ez, tűndéri vidékeket, a karnevál csapongó vidámságát, a játéktermek levegőjét és tragi­kumát vetítik a vászonra művészi képekben és mozgó­fényképekben, de a közönség érthetetlen közönye alig eredményezett telt házat. Ma és holnap mozgófénykóp- előadás lesz, melynek keretében bemutatásra kerül a Zeppelin 111. berlini útja s leszállása a német császár s óriási közönség előtt. A műsor egyébként is igen változatos, melyből kiemelhető még a fővárosi orfeum szenzációs mutatványa: Ádám, a majomember. Pénte­ken Ráth Istvánnak kitűnő uj darabja: Az élet ko­médiája kerül színre, mely nagy szenzációval tárgyalja azt a zavaros, felszeg kavarodást, melyet az élet mutat. A darab három része arról szól, milyenek a férfiak, a nők, végül a szerelmet és a házasságot mutatja be de­rült oldaláról. * Esküvők. Ádám Rezső ungvári posta- és távirdatiszt f. hő 24-én esküdött örök hűséget Kúrák Annának. Kustán József alsókányai körjegyző tegnap vezette oltárhoz Bórdács Hildát a gálszócsi r. kath. templomban. Blanár Lajos vasárnap kötött házasságot Dolgos Mariskával. Az egyházi szertartás a r. kath. templom­ban ment végbe. * Áthelyezés. A belügyminiszter Speczian Gyula ungvári m. kir. határrendőrsógi segédfogalmazót Királyhidára áthelyezte s az ottani kirendeltség veze­tésével megbízta. * Kézügyességi tanfolyam. Harmath Ödön áll. agyagipariskolai szaktanár az ungvári siketnóma- intézet kézügyességi tantermeiben tanfolyamot tart, a melyen felnőtteket a mintázásban, famunkákban, festés­,►***«*

Next

/
Oldalképek
Tartalom