Ung, 1909. július-december (47. évfolyam, 53-103. szám)
1909-07-07 / 54. szám
47. évfolyam. — 54. szám. Megjelenik minden vasárnap reggel és szerdán délben. Ungvár, 1909. julius 7. Előfizetési feltételek: Csalt „Ung“ lapra Egész évre . . 12 K Negyedévre . 3 K Félévre . . . . G K Egyes szám . 12 f. Amerikába : Egész évre ...............17 K „Ung rármegye Hiratalos Capjá“-.al együtt egész évre IG K -- Félévre .... 8 K Ung vármegye Hivatalos Lapja az „U n g“ mellékleteként megjelenik minden csütörtökön. Hirdetések ágy az „Ung“, mint „Ung vármegye Hivatalos Lapja“ részére, — továbbá magánosok részéről az előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, Székely és Illés könyvkereskedésébe küldendők. Nyilttór soronklnt 40 fillér A nyílttéri és hirdetési dijak előre fizetendők. Kiadóhivatali telefon szám 11. AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Szerkesztőség: Vármegyeház-tér l-ső szám. Az uj csekktörvény. Irta Tárnái Aladár. E hó 1-én lépett életbe a magyar csekktörvény, az 1908. évi 58. t.-c. Rég éreztük már szükségét e törvénynek, mert mig Ausztria, Német- és Franciaország külön törvényben, Anglia váltótörvényben, Olaszország, Románia, Spanyolország és Portugália pedig kereskedelmi törvénykönyvükben siettek szabályozni az immár nélkülözhetetlenné vált csekket, addig nálunk mindezideig a kereskedelmi utalványokra általában vonatkozó rendelkezések mellett csak az Osztrák-Magyar Bank és a postatakarékpénztár szabályai, valamint a kereskedelmi szokások voltak az irányadók. Csekktörvényünk lehetőleg igyekezett figyelembe venni az 1907. év november havában a középeurópai közgazda- sági egyesületek által Budapesten rendezett csekktanácskozmány határozatait. Minthogy pedig e hatál ozatok az 1906-iki osztrák csekktörvénynek is megfelelnek és időközben az 1908. német csekktörvénybe is átmentek: kétségtelen, hogy e határozatok alapul vételével törvényhozásunk nagyban hozzájárult a csekk egyöntetű szabályozásának, egy egységes nemzetközi csekkjog kialakulásának lehetőségéhez. Az uj törvény mindenekelőtt a csekk kellékeit állapítja meg. Megkívánja elsősorban, hogy valaki utalványozzon. Szükséges egyúttal annak a megjelölése, a kihez a kibocsátó a fizetési felszólítást intézi. Magában a csekk szövegében benne kell lenni a „csekk" szónak, épp úgy, mint a váltónál a „váltó“ szónak. Lényeges a kelet, vagyis a csekk kiállításának ideje. Meg kell nevezni azt, a kinek javára a csekket kiállították s egyúttal utalni kell a csekk szövé- gében a számlakövetelésre. Az által, hogy a törvény ez utalást lényeges és elmaradhatatlan kellékké tette, megváltoztatta magát az eddig szokásos csekkürlapot, a melybe ezentúl feltétlenül felveendő az a megjegyzés is, hogy a Felelős szerkesztő : Segédszerkesztő : BÁNÓCZY BÉLA. DEÁK GYULA. bank a kibocsátó számlaköveteléséből teljesítse a fizetést. Ez utalással akarja a törvény elérni azt, hogy a kibocsátó már a csekk szövegében figyel- meztettessék, hogy fedezetlen csekket kibocsá- tania nem szabad. De ha az utalás meg van, a csekk érvényes, habár valósággal nincs is fedezet. Az ily utalás csupán büntetést és kártérítést von maga után. Számlaköveteléshez a legegyszerűbben úgy juthat a magános vagy kereskedő, ha bizonyos összeget letétbe helyez valamely banknál, a mely azután a csekkszerződés alapján kötelezi magát, hogy mindaddig, a mig a fedezet — a számlakövetelés — tart, a letevő felszólítására, csekk utján eszközölt utalványozására, fizetéseket fog teljesíteni. A törvény nem zárja ki, hogy e fedezet alapja a bank által bizonyos korlátig nyújtott hitel is lehet. A kinek ilyen számlakövetelése van, fölötte előnyös helyzetbe jut. Ugyanis helyette a bank végzi a pénz fizetését vagy átvételét, szóval kezelését. Nagy előnye továbbá az időmegtakarítás és azon veszély elkerülése, hogy az illetőnél a pénz elveszhet vagy esetleg hamis pénzt vehet'át. Ezenkívül a bankárnál lévő pénz még gyümölcsözik is, a mennyiben általános tapasztalat szerint a számlakövetelésnek csak egy része felett szokás rendelkezni. Arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy e felesleges pénzt a bankár odajuttatja, a hol ajra éppen szükség van s ily módon az általános pénzszükséglet tekintetében is jelentékeny szolgálatokat tehet a csekkforgalom. Ugyanez áll fokozottabb mértékben az u. n. zsíróforgalomra nézve, a mely előáll akkor, ha ugyanazon bankárnál többeknek van folyószámlái követelésük. Csakis azon csekk felel meg a törvény intencióinak, a mely bankügyletekkel és^ csekkek kiadásával foglalkozókra van kiállítva. Épp ezért utalványozott gyanánt csakis oly cég nevezhető meg, a mely külön törvénynyel elismert alapszabályai — Osztrák-Magyar Bank — vagy a Kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése. kereskedelmi cégjegyzék tartalma szerint ily ügyletekkel foglalkozik. Más személyre kiállított csekk nem érvénytelen ugyan, de büntetést von maga után, melynek nagysága a csekkösszeg 2%-áig, de legalább 100 koronáig terjedő pénzbírságban állapítandó meg. A törvény azon rendelkezése, hogy a csekk bankárra állítandó ki, mesterséges terelőeszköz arra, hogy a számla- követelések és a csekkforgalom a bankárnál központosuknak, miáltal lehetővé válik a kölcsönös kiegyenlítés egyszerű átírás utján. Ez vezet a nagy elszámolási helyekhez, az u. n. clearing- house-okhoz, a melyeknek célja az egymással összeköttetésben levő bankok nap-nap utáni találkozása elszámolás végett. A bankok ezen egyesülésének közös bankjuk van — nálunk az Osztrák-Magyar Bank — a mely minden, az egyesülésben szereplő bankról számlát vezet. E banknál az egyesülésben részt vevő bankok nem fizetik ki az egymással szemben fennálló követeléseket, hanem kölcsönös átirás utján történik a kiegyenlítés. így igyekeznek tehát kiküszöbölni a készpénz használatát. A csekk ugyanis nem hitelpapír, mint a váltó ; hanem par excellence fizetési eszköz és mint ilyen, apénzteljesités kiküszöbölésére szolgál. E célt igyekszik szolgálni az uj törvény akkor, a midőn nem elégszik meg azzal, hogy a csekk feltétlenül látra szól és még az esetben is Iáikor fizetendő, ha azon bizonyos fizetési határidő van megállapítva ; hanem azt a kérdést is szabályozza, hogy mennyi idő alatt kell a csekket fizetés végett bemutatni. A belföldön kiállított és ugyancsak itt fizetendő csekkre nézve kimondja, hogy azt tiz nap alatt valamely hétköznapon az utalványozott bank üzlethelyiségében kell bemutatni. Ha a csekkbirtokos e határidőt elmulasztja, elveszti a kibocsátó és a forgatók elleni visszkereseti jogát. Az egyenes keresetre, vagyis az utalványozott ellen indítható keresetre nézve a törvény intézkedést nem tartalmaz. Éppen ezért e tekintetben az általános magánjog szabályai az irányadók, úgy, hogy csakis a ren Az első kő. Irta ifj. R. K. Jézus ott állt a szentélyben, a nőkhöz vezető előcsarnokban és tanította Jeruzsálem ifjúságát. Éppen harmadikat kukorékolt a kakas, éppen megfúlták a harsonákat. De itt üres és csöndes volt még minden. A kora reggeli nap beragyogott a bejárati oszlopokon keresztül és meleg aranycsikokban játszott végig a sok szőke és barna fürtös főn, meg a sok karcsú nyakon, mély mind a Mester felé fordult. Fönn, a napfényben állott Jézus. Magas és fiatalosan karcsú volt redős, fehér khitonjában. Vöröses haja aranyosan tündökölt az erős fényben és a khiton átvetője nagy, fehér szárnyakként fogta körül a vállát. Magyarázó mozdulattal emelte föl a jobb kezét. Körülötte — körben — ültek a márványlépcsőkön az ifjak, 12 és 15 év között váltakozott a koruk. Feszült figyelemmel hallgattak. Hátul, a lépcsőzet hűs árnyában állottak tanítványai. Hosszú botjokra vagy az oszlopokhoz támaszkodva s fejőket figyelve hajtották le. Beljebb az oszlopok sora elveszett a templom titokzatos sötétjében, a honnan még a hűvös éjszaka lengett feléjük. A gyermekek mögött a lépcsők alacsonyan nyúltak le a pogányok tarkakövü udvaraiba. A legkülső portikuson túl pedig zúgott a nagy város lármája. Az oszlopokon keresztül jobbról az olajhegy zöld lejtői ragyogtak napfényes kertfalaikkal. Ott künn már égett a nap, de itt benn hűvös és üdítő volt a levegő. Egy pár fehér galamb szállt csattogó szárnynyal a cédrusok alatt aranyos mezőkön. Mélyen benn, a templomoszlop erdejében hallani lehetett a templom kútjának tiszta, szüntelen csobogását. Amott tói a leviták kamaráiból néhány öreg papnak csevegő hangját lehetett hallani. Jézus a szemeivel követte a keringő galambokat. Tisztán és csengőn hallatszott a hangja a reggeli csöndön keresztül. A tavaszról beszélt, mely most zsündül neki, most bontogatja szárnyait. Az olajhegy erdőiről, a hol a madarak ujjongó danája reggeltől estig hallatszik. A virágok bíbor tömegéről a Josaphát völgyében. A buzavetések zöld szőnyegéről Jericho fekete, felszántott földjén, mint a sok ébredő életről a tavasz igéret- teljes szakában. És beszélt a figyelmes ifjú seregnek. Azt mondta nekik, hogy mint a tavasz, ők is tele vannak a jövendő nyár Ígéretével. És boldognak mondta őket, mert tiszták, mint a Kidron-patak partján nyíló virágok. — „Boldogok, boldogok vagytok! A föld javának nevezlek benneteket, mert ti vagytok a föld éltető ereje! A föld igazi urai vagytok ártatlanságtok fehér köntösében, mert tiszták vagytok a Jebovában ! Őrizkedjetek a bűn szennyétől!“ És Jézus elhallgatott. És mélyen föllélekzett. Egy pillanatig a szeme a magas tavaszi égboltra tapadt, mely káprázatos kékségben csüggött a márványfalakon. Majd újra a fiatal seregre nézett. Az arcok csillogtak az örömtelt buzgalomtól, a büszkeségtől és boldog mosoly deritelte fel őket. A mint így állott és e szeplőtelen homlokokat nézte, e tiszta szemeket s gyermekes szájakat, szinte érezni vélte az elvetett mag csírázását, — mintha más és boldogabb nemzedéket rejtene Izrael földjén, — egy nemzedéket, a melyhez hasonlóról legbüszkébb óráiban álmodott, a mely nemzedék igazságos és jó és Ádám régi bűnét levezekelte. A gyermekek meg sem mozdultak, csak rá mosolyogtak és az öreg leviták haugja mind messzebbről hangzott. A templom kútja pedig csak csobogott. Hirtelen hangos lárma zavarta meg a reggeli csendet. Heves kiáltások hallatszottak. A zaj alulról került és mint a hullám áradt szét és úgy emelkedett a pogányok udvarába vezető lépcsőkön fölfelé. Az ifjú sereg kíváncsian és félénken fordult arra, és Jézus előbbre jött, mig tanítványai sietve köréje seregiettek. Most már fejek is föltűntek a lépcsőn és az emberáradat az udvarra hömpölygött. Legeiül két farizeus botorkált: egy nőt hurcoltak magukkal. Az egyik farizeus karcsú volt és sovány. Dós redőjü köpeny lengett körülte. Sárgás homloka köré turbán volt csavarva. Alatta vad nézésű, fekete szempár csillogott. Csupasz szája nyitva volt és látni lehetett fehér fogsorát. Csontos kezével erősen fogta a nő egyik karját, a másikat a másik farizeus tartotta. Gyors futásban vonszolták a nőt a lépcső elé, a hol az eszméletlenül bukott a kőre. Nem látszott belőle csak hosszú, fekete haja és fehér mezítelen karja. Mögötte tolongott a kiváncsi tömeg. — Mester, — szólt a sovány farizeus harsány Lapunk mai száma 4 oldal.
