Ung, 1909. július-december (47. évfolyam, 53-103. szám)
1909-12-19 / 101. szám
2 oldal. “CT 3ST o101. szám. fokozott és a nagy forróság a táncolókat megizzasztja, a kihullasztott folyadékot italokkal kell pótolni, inni tehát szabad, sőt kell táncközben, de ne legyen az a frissítő jéghideg és ne igyunk azonnal a tánc után, hanem várjuk be, mig az erősen fölizgatott tüdő kissé lecsillapodik. Mint minden testmozgásnál, tánc közben is követni kell a bölcs mérsékletet. A ki gyöngének érzi magát, táncoljon kevesebbet, de a legerősebb szervezetnek is könnyen megárthat, ha órák hosszán át tartott szilaj táncélvezet után külsőleg és belsőleg felhevülve, hirtelen hűvösebb légáramlatba megy át, a mi meghűlését elkerülhetlenné teszi. Hány ember szerzett már a bálteremben komoly bajt. Ne beszéljünk azokról a szívbajokról, melyeknek a bálterem valóságos melegágya. De gyöngébb, vérszegény és könnyen ájuldozó leányokra a valcer, galop és gyorspolka kész veszedelem. A contre-dance, négyes és meuuet nemcsak ártalmatlan kimért mozgásaival, de sokkal kecsesebb is. A fődolog azonban az, hogy azok, kik estétől reggelig tánclépésben mértföldeket tettek volna meg, ne rohanjanak ki izzadtan és fölhevülten azonnal a szabadba, és gondoskodjanak róla, hogy otthon, a mikor hazaérnek, a hálószoba fütve legyen. A szilaj, lármás és hejehujás zártáncot pedig sohase várják be, mert ez a legveszedelmesebb. Haza- menet közben pedig, még ha nincs is nagyon hideg, jó meleg cipőt huzzauak lábaikra és felsőruhákba bur- kolódva induljanak haza. A közönség köréből. Arcunk összesimul. Lelkünk ujjongva ölelkezik. Mindenki alszik a hajó mélyében, osak mi ketten fiatalok, ismeretlenek találtuk meg a szivek egy dobbanásában az élet örök talányát: két világ egybeolvadását. Szerelem volt, a mi egybekötött ? A szivek ölelkezése szerelem ? Pedig leikeink most gyönyörrel ölelkeztek. Tisztán, testi vágyakat száműzve és ártatlanul, mert ő nem félt az ismeretlentől, én csak álmaim tündérét láttam ő benne. Szavunk nem volt. A szó talán elűzte volna a játszi tündéreket, kik köröttünk tánora kerekedtek. Nem a hajó fedélzeten voltunk mi ketten, mi csillagokban jártunk. — Ki vagy? kérdi az én tekintetem. — Ki vagy te ismeretlen ? ragyog lidórcfénynyel félénken ingadozón a lány szeme. — Kiváncsi vagy rá? Csökkenni fog a Hangulat gyönyöre, ha megtudod, a világ melyik zugában őrli begubózottan burkát az én életem. — Én nem kutatom a te világodat. — Te tisztaság, fehérség, szin és fény vagy most nekem. — Te a csillagos éjszaka gyermeke vagy. Téged nem az élet kínált elém, de megteremtett a lélek álma, a Hangulat. — Neked is oly mindegy, legyen : kalandor, hős, költő, vagy vándorlegény az, ki szemed kékjébo el- tnerülve lelked fehérségére leheli rá hódoló szive rajongását... adja-e, nem mi fizetjük azt adóban ? mi, a kik kisiparosok 2—3 segéddel dolgozunk és adót fizetünk. Ha nem tudunk fizetni, jön a végrehajtó és foglal, hogy legyen miből egy gyárat támogatni, a mivel bennünket teljesen elnyom. Ezért lesznek belőlünk hivatalszolgák. És igen érdekes jelenség ezen kérdésnél az, hogy a legtöbb hivatalszolga a ruházatot készítő iparosból kerül ki. Ennek oka, hogy pl. Ungvárnak van ugyan sok intelligens úri embere, a ki készpénzért dolgoztat, de legalább is háromnegyed része, ki hitelt igényel. Most az ne is legyen önálló kisiparos, a kinek legalább is nincs 1000 koronája, mert miből vásárol anyagot, a mivel megnyitja az üzletét ? Azonnal meglepik az urak, bemennek cilinderben, lakcipőben (természetesen azzal, a melynek árával a másik cipésznek tartoznak), rendelnek egy öltöny ruhát, egy téli kabátot. Ez kitesz 200 koronát. A kisiparos a megrendelt munkát haza szállítja, akkor az az édes meglepetés vár rá, hogy majd elsején kap pénzt. Még az első hó elsején valahogy csak kap pénzt, hanem a többi hónapokon át feléje se néz az adósa. Megtörténik az is, hogy még az első hónapban sem kap pénzt. Ha aztán még jön néhány ilyen jó rendelő, mi lesz az iparosból ? Tönkre megy. A családot nem tudja eltartani, s nem tud újabb munkát csinálni. Jó protekcióval aztán hivatalszolga lesz, mert ott természetesen a munkaidő nem olyan hosszú, a pénze biztos és a pihenő időt is felhasználhatja iparának csekély foglalkozására és igy tisztességesen eltarthatja családját is. Kénytelen tehát a kisiparos ott hagyni a mesterségét. Az tény, hogy ha biztosabb kenyere volna az iparnál, mint a szolgai állásnál, akkor az iparnál maradna. Tisztelettel Redler Ferenc. VÁRMEGYEI ÜGYEK. Ez az éjszaka úgyis a felmagasztosult érzéseké és mi ez érzésekben találkoztunk. Kerestük egymást? Keresi egymást a Nap és az éjszaka, a mikor az Ég mosolyában találkoznak és születik : a hajnal? . .. Sokáig tartott? Melyik álomból nincs felébredés? Pedig oly szépeket álmodtunk. Elragadtam lelkem magasságába, ő mint fehér tündér vállamra hajtá fejét. Elvittem mesék világába oda, a hova egy angyali leánysziv követni vágyik a a férfit, a kit nem keresett, a kit feltalált a tenger és az ég között. Átéltük a képzelem szárnyain az életet szerelemmel a fiatal kor játszi gyermetegsógétől az öreg kor nyugodalmas lemondásáig, átéreztük magát a hosszú életet. És a mikor az érzések lángja lobogóan égett szivünkben, a mikor azt hittük, ez álomból nem lehet felébredés, — megérkeztünk Triesztbe. A városi zajba, az emberek közé. Még ott égett ajkunkon a csók tüze. ó kibontakozott karjaimból, lerázni látszott az igézet rózsás bilincseit, eltűnt. Én álltam a hajón és néztem üresen — az életet. Már partra ért. Körötte emberek: apja, anyja. Visszanéz. Keresi a hajó ismeretlenét. És én bámulom bambán, szárnyaszegetten. Még néz, néz és a nagy város elnyelte őt, mint eltűnik a napfény a felhők mögé, marad a szürkeség, a semmi. Eltűnt az álom, maradt a Hangulat. Kiszálltam én is. akar elkövetni; de azért mindegyik beszédből kiérzett a vád : a jegyzőkönyvben feltüntetett határozat nem helyes, mivel nincs megemlítve az egyik bizottsági tagnak ellenző felszólalása. És bizony a kegyeletsértés is megtörtént. A vármegye főjegyzője adta meg a vezérszónoknak a választ. Á vezérszónoknak tagadhatatlanul ügyesen kidolgozott és előadott beszédét leszállította a maga értékére, kimutatta érveinek tarthatatlanságát, megadta a választ a kifogásolt határozatra nézve, mert az ügyviteli szabályzat úgy írja elő a jegyzőkönyvi határozat megszerkesztését, a hogyan ő felvette, a felszólalás befoglalását csak akkor kívánja meg a szabályzat, hogy ha szavazás történt. Általános tetszés közt kérdezi, hogy nem kegyeletsértés-e az, hogy annak az emlékét akarják elhomályosítani, a ki már nem védheti magát. Az egész dologban az a legsajnálatosabb, hogy a minden magyar ember szivébe beirt magasztos eszméket hirdető függetlenségi párt a mostani alkalmat választotta erőpróbának. Pedig hát a vállakózás gyengének bizonyult, mert ha szavazásra került volna az ügy, akkor lehetett volna látni a kisebbséget teljes valóságában. De mert ha a vége jó, minden jó — feledjünk el mindent! Az egész huzavonából igazán kegyeletes dolog sarjadzott ki: elhatározta a vármegye, hogy megfeateti Bercsényi, Rákóczi, Széchenyi és Kossuth Lajos arcképét is. * A gyűlés lefolyásáról a következő tudósítást adjuk : A közgyűlés gróf Sztiray Gábor főispán elnöklete alatt folyt le, a kit régi szokás szerint egy bizottság hivott meg. A közgyűlés első pontja az alispán óvnegyedes jelentése volt, melynek során az alispán az elmúlt évnegyed jelentősebb mozzanatairól tett jelentést. A kivándorlás csökkenést mutat, de tartós javulás nem tapasztalható. A vármegye szőlő- és gyümölcsiermelése a közepesen is alul maradt. A szőlőnél a termés kedvezőtlen mennyiségbeli eredményét némileg pótolja a bor jó minősége. A közegészségügy állapota kielégítő. A születések 891 esettel múlták felül a halálozások számát A vallás- és közoktatásügyi miniszter az állami iskoláknál a teljes tandíjmentességet léptette életbe, a mi igen kedvezően segíti elő a népnevelés általánosítására irányuló törekvéseket. A záhonyi Tiszahid építése a tavaszszal a legnagyobb valószínűség szerint kezdetét veheti. Az állategészségügyi viszonyok az elmúlt évnegyedben rendkívül kedvezők voltak, a ser- tésforgalom nagyban fellendült. Az adózási viszonyok eléggé kedvezők, és különösen az egyenes adóra vonatkozó adatok a múlt év ugyanezen évnegyedével szemben nagyobb adóbevételeket tüntetnek fel. A közgyűlés az alispán óvnegyedes jelentését tudomásul vette, egyúttal azonban kapcsolatosan Ber- zeviczy István bizottsági tag indítványára elhatározta, hogy a Bercsényi-3zobor felállítására irányuló mozgalom erősítésére egy bizottságot küld ki. Ezen bizottságba Benkő József, Berzeviczy István, Deák Gyula, Lám Sándor és Románecz Mihály választattak be. Rosenberg Jenő palóci körorvos kérvényére, melyben a palóci kör után járó illetményeinek, illetőleg a pálóci körorvos részére rendszeresített fizetés kiutalását kéri, a törvényhatósági bizottság akként határozott, hogy kérelmezőnek a pálóci körben állandó helyettesi minőségben teljesített körorvosi szolgálata fejében 1908. évi szeptember 1-től évi 1600 K fizetést utalványoz. Egyidejűleg azonban kimondta a közgyűlés, hogy az 1894. évi határozatával egyesített kapós—pá- lóoi, szobránc—ubrezsi, turjaremete—bercsényifalvai egészségügyi köröket külön-külön körökre osztja szét és utasítja a vármegye alispánját, hogy ezen körökben a körorvosi állások betöltésére a pályázati hirdetményt tegye közé. Tudomásul vette a közgyűlés a kereskedelemügyi miniszter leiratát, mely szerint a nagymihály—bánóc— ungvári helyi érdekű vasútnak ungvár—vajáni részére a földmunkálatok végzésére az engedélyt megadta. A m. kir pénzügyminiszternek leirata és a földadó kataszter kiigazítása, valamint a földadó százalék megállapításáról szóló 1909. évi V. t.-o. értelmében alakítandó vármegyei földadó bizottságba a törvény - hatóság Bartóffy Lajos, Csuha István, Egry Ferenc, Földes János, Pálfy Géza, Qrünwald Adolf, Móré Gábor, Soltész Imre, Stadler Mihály, Suttka Kálmán, Tamaskö Bálint és Wolí György bizottsági tagokat rendes tagokká, Borsay Miklós, Fenczik Endre, Ha- raszthy Gyula, Kende Mihály, Kötán László, Kesz- ler József, Reich Jakab, Spiegel Jakab, Sirulszky Gyula, Tóth Lajos, Szűcs András és dr. Virányi Sándor bizottsági tagokat, póttagokul választotta. Elérkezett a közgyűlés a kritikus ponthoz. Az állandó választmány javasolja, hogy az alispánnak a jelentését gróf Török József arcképének elkészítéséről vegye a közgyűlés tudomásul. — Mindenki várta, hogy a függetlenségi párt részéről ki fog hozzászólni a kérdéshez. Az első felszólaló: Dr. Zombory Dezső: Azzal kezdi, hogy a véletlen folytán a meghalt gróf Török Józefről neki kellett az ungvári újságírók közt az első kritikát elmondani. Megdöbbentette ez; de megírta lelke becsületes meggyőződésével. Rámutat arra, hogy a jegyző- könyvi határozat hiányos, mivel Tóth Lajosnak a kép megfestését ellenző felszólalása nincs benne. Felolvassa az „Ungvári Közlönyében megjelent tudósítást, a mely megemlékezik a felszólalásról. Ebbe az ügybe Közgyűlés, — December 16. — Nagy vihar készült. Legalább erre engedett következtetni az észrevehető titkolózás, egy-egy olejtett szó és egyik helyi lap közleménye. Csakhamar tisztában volt mindenki, hogy a készülődésnek az a célja : Nem engedjük Török József arcképét kifüggeszteni a vármegyeháza nagytermében ! Nem és nem 1 Nézzünk szembe az állásfoglalással és állapítsuk meg a tiszta valóságot. Az 1905. évi dec. 18-án tartott közgyűlés elhatározta, hogy a volt főispán arcképét megfesteti. Egyetlen egy felszólalás történt ugyan az indítvány ellen, de az a határozat érvényességén nem változtat. Az arcképet az alispán elkészíttette és erről a mostani közgyűlésnek jelentést tenni készült. A közgyűlésnek a képén látszott, hogy az nem múlik el simán. Tömött sorokban foglaltak helyet a bizottsági tagok, noha nem is volt választás. Az első sablonos pontokat hamarosan letárgyalták és elérkeztek az arckép megfestéséről szóló jelentéshez. Az ellenzék — bár számra nézve kicsiny volt — de szervezetten jelent meg. Vezérszónoknak a legfiatalabb tagját, dr. Zombory Dezsőt állította ki. Úgy ő, valamint a többi ellenzéki szónok erősen hangoztatta, hogy a vármegye főjegyzője által felvett határozat hitelességét nem vonja kétségbe és kegyeletsértést nem Ipari eletunk. Tekintetes Szerkesztőség 1 Móltóztassék megengedni, hogy az „Ung“ 97. számában közzétett „Ipari életünk“ o. cikkére válaszolhassak. Sajnos, de való tény, hogy az iparosságból kerülnek ki a hivatalszolgák, de ez a tünet nem csak nálunk nyilvánul, hanem Magyarországnak az összes állami és magán hivatalszolgáinak 80—90 százaléka iparos. Ennek nem csak oka az, hogy osztrák árut vásárolnak kereskedőink és a közönség, mert azt talán olcsóbban veszszük, mint a magyar termékeket, de egyenesen az az oka, hogy a mi igen nagyrabe- csült kereskedelmi miniszterünk, Kossuth Ferenc intézkedése is elősogiti a kisiparosság elnyomatását. Példa rá a legutóbbi rendelkezése, a mennyiben egy cipőgyár-szövetkezetnek 200.000 korona készpénz évi állami segélyt utalványozott ki. Most tessék egy ilyen szövetkezettel egy kisiparosnak a vorsenyt felvenni 1 A szövetkezet elárasztja az egész országot gyári cipővol, a kereskedők kapnak megfelelő hitelt, hisz a gyárnak nem kell haszon, mert már a miniszter biztosította 200 000 korona évi haszonnal. Nem elég szép évi jövedelem? De hol vagyunk mi kisiparosok ? Nyo- morgunk s egymást rágjuk, ha talán az egyiknek nem egy segéde yan, hanem kettő. Ebbe a nagy küzdelembe beleuH a kisiparos és megy hivatalszolgának, de nem azért, hogy talán nem értelmes vagy ügyetlen iparos volna. Hisz akkor szolgának sem kellene! Kérem az igen tisztelt olvasó közönség becses elbírálását: ha egyszer egy oipőgyár 200.000 koronát kap a minisztertől, vajion nem a mi pénzünkből
