Ung, 1909. július-december (47. évfolyam, 53-103. szám)
1909-12-08 / 98. szám
47. évfolyam. — 98. szám Megjelenik minden vasárnap reggel és szerdán délben. Ungvár, 1909. december 8. Előfizetési feltételek: Csak az „Ung“ lapra Egész évre . . 12 K Negyedévre . 3 K Félévre .... 6 K Egyes szám . 12 f, Amerikába: Egész évre ...............17 K ,,l!ng rármegje Hivatalos T.apjá“-ra> egfHtt egész évre lß K — Félévre . . 8 K Ung vármegye Hivatalos Lapja az „U n gM mellékleteként megjelenik minden csütörtökön. Hirdetések ágy az „Ung“, mint „Ung vármegye Hivatalos Lapja“ részére, — továbbá magánosok részéről az előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, Székely és Illés könyvkereskedésébe küldendők. Nyllttér soronkint 40 fillér A nyilttér és hirdetési dijak előre fizetendők. Kiadóhivatal! telefonszám 11. AZ UNG MEG YEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Felelős szerkesztő : Szerkesztőség: Kazinczy-utca l-sö szám. BÁNÓCZY BÉLA. 8egédszerkesztő : DEÁK GYULA. Kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése. Védekezés az alkoholizmus ellen. Télen rendesen benépesülnek a korcsmák és pálinkamérések, a hol a szegény emberek deciszámra kapják a jó meleget a keservesen szerzett garasokért. Ezt a jó meleget pálinkának nevezik, melyet igy tél idején fokozottabb mértékben isznak. Statisztikai adatok bizonyítják, hogy télen aránytalanul nagyobb a pálinkafogyasztás s igy a részeg ember is. Télen a a legtöbb szegény emberből alkoholista lesz, a mi mind a hideggel járó nyomornak tulajdonítható. íMert a pálinka még mindig olcsóbb, mint a ía és szén s igy jobban lehet felmelegedni mellette a szegény embernek és családjának. Megdöbbenve tapasztaljuk ugyanis, hogy manapság már nemcsak a férfiak, de a nők és a gyermekek is pálinkával élnek tél idején. S ezt a rút szokást annyira megszokják, hogy sokan még nyáron se tudják abbahagyni. Ezek azután rövidesen züllésnek indulnak és kórházba kerülnek, vagy az utca;árkába, a hol bevégzik nyomorult életüket. Történnek ugyan óvóintézkedések e veszedelmes bajok meggátlására, de hát ez nagyon kevés eredménynyel jár. Hiába mondja egy belügyminiszteri rendelet, hogy a pálinka letörésére legtöbbet tehetnek a papok és tanítók. Ez csupán Írott malaszt, mert a papoknál s{á{- s{or többet tehet a pénzügy miniszter, ha korlátolná a pálinkatermelési és pálinkafogy assisi. Mindamellett nagyon sok rendszabályt alkalmaznak az alkoholizmus meggátlására. A papok és tanítók kétségkívül nemes buzgalma mellett a kormány is megtesz minden lehetőt, a mit a körülmények között megtehet. Legtöbbet tehetnének azonban a különböző iparegyesületek és gyárak a hetibérfizetés napjának a megváltoztatásával. Bebizonyított tény ugyanis, hogy az alkoholfogyasztás egyik előmozdítója az, hogy a nagyobb ipartelepeknél, gyáraknál a munkás egész heti keresményét egy összegben, szombaton este adják kézhez. Az egész héten át dolgozott munkás ilyenkor egy kis mulatságot rendez magának. Egyrészt, mert pénz van nála, másrészt, mert tudja, hogy másnap munkaszünet van s igy dorbézolását kipihenheti. Magától értetődik, hogy a legtöbb munkás keservesen szerzett bérének nagy részét elmulatja, a mi által megfosztja családját is a kenyértől. Emellett lassanként tönkreteszi egészségét is és munkaképtelenné válik, miáltal csak szaporítja a züllött emberek a nélkül is nagy sorát. S ez a szerencsétlenség még szolid munkásokkal is megesik, mert hiszen tudott dolog, hogy a pokolhoz vezető országút csupa jószándékkal van kikövezve. Ezért tehát rendkívül üdvös hatású lenne, ha a{ iparegyesületek mo{galmat indítanának a s{ombati hetibérfiietés ellen. Azok a küzdelmek, a melyek Angolországban az alkohol ellen megindultak, már régen felismerték a szombat esti bérfizetés veszedelmét, holott Angliában vasárnap a pálinkamérések zárva vannak. Ott a gyárak kedden és pénteken fizetik ki hetibéreket, miáltal a munkás nem mehet éjjeli mulatozásra, mert másnap is szigorú munkanap van. Ezt a jelentéktelennek látszó ujitást legutóbb egy nagy győri gyár is meghonosította s hogy hasznos eredményt ért el vele, bizonyítja a győri rendőrség jelentése, mely szerint azóta kevesebb a részeg ember, kevesebb az éjjeli csendzavarás és rablás, gyilkosság. Országos érdek tehát, hogy ezt az alkoholizmus meggátlására irányuló óvóintézkedést minden magyarországi gyárban és ipartelepen meghonosítsák, tekintve, hogy semmi akadálya sincs és költségbe sem kerül. A gonosz indu- latu részeges embereket a végzetüktől ugyan ez sem menti meg, de sok derék munkásembert adna vissza a családjának és térítene a jó útra. ^ A vármegyei muzeum. Az ungvármegyei muzeum megvalósulásának ügye komolyan érlelődik. A Közművelődési Egyesület az anyaggyűjtést megkezdte és már is sok érdekes tárgy került birtokába. Most kérelmeket küldöz szét az Egyesület, hogy az anyaggyűjtés nagy mértékben indulhasson meg. Első sorban az ungi irók munkáit, a helyi lapokat és az iskolák értesítőit szedi össze, de kiterjeszti figyelmét minden olyan tárgyra, a mely az ungvármegyei múzeumra nézve becses lehet. A vármegyei muzeum felállítása nem lehet tisztán a Közművelődési Egyesület feladata. Ő csak az irányítást vette a kezébe. Szükséges, hogy segítségére menjen a vármegye, a város, a társadalom összessége. Ha megérjük, hogy az ungvármegyei muzeum megnyílik, dicsőség árad mindenkire, a ki bármilyen kis mértékben is hozzájárul ennek a kulturális intézményünknek a megvalósulásához. Ezért reméli a Köz- művelődési Egyesület, hogy a vármegye legközelebbi közgyűlése is, a mely elé kérelmet terjeszt ezen ügyben a Közművelődési Egyesület, erkölcsi és anyagi támogatását nyújtja a szép terv megvalósítása érdekében. A múzeumok és könyvtárak országos főfelügyelőségét is megkeresi a Közművelődési Egyesület, hogy az is nyújtsa segítő kezét annál is inkább, mivel az északkeleti vidéken Kassa, Miskolc, Nyíregyháza és Máramarossziget által bezárt területen nincs egyetlen egy nyilvános muzeum sem. Az országos főfelügyelőség, a moly tekintélyes összeg fölött rendelkezik, bizonyára segítségükre is jön, hogy Ung vármegye múzeuma ne csak mint idea éljen, hanem minél előbb testet is öltsön. Számit a Közművelődési Egyesület a vidék s az egész vármegye buzgó támogatására is. Különösen a nép vezetőinek : lelkészeknek, tanítóknak és jegyzőknek feladata, hogy mindent, a mi csak értékes lehet a vármegyei múzeumra nézve, összegyűjtenek. De vármegyénkből kikerült és hírnevet szerzett szobrász- és festőművészek sem maradhatnak távol az ügytől. Az ő nagybecsű alkotásaikból is remélünk gyűjteményt. Mindenki tegye meg kötelességét vármegyéje iránt, Alkonypir. Irta Feleki Sándor. Oly hallgatag, borongó, Oly bús a rengeteg, Mint a reményefosztott Tépődó, nagy beteg. De azért tűri büszkén, S fájdalma szótalan, Egy árva vád se hangzik, Hogy fénye oda van. Csak néha hull az ágról Fehér, friss hótömeg, Ilyenkor tán az erdő Fagyott könnye pereg. lm alkonyul. Az égbolt Ölt tiszta rózsaszínt, Mint a mikor magasból Milljónyi rózsa int. A sok színes virágszál, Mit elrabolt a tél, Tán mind az égbe szállott, Tán onnan int, beszél. Mint hogyha a bús erdőt Biztatnák édesen : Leszállunk újra hozzád Tavaszi éjjelen. A biztatást megérti •>' A néma rengeteg. Szellő csókolja arcon, S hült szive megremeg. Visszaemlékezések. Az 1889. VI. t.-c. 14. és 25. §-ai. — Tisza menekül. — Gróf Károlyi Tibor és Tisza Lajos. — Dr. Takács Zoltán. — Tömegsuggestió. Irta Kovássy Elemér. A régi országházban heves jelenetek voltak az 1889. évi VI. t.-c. 14. és 25. §-ai miatt. Előbbi szakasz az ujonclétszám és az újoncok tiz évre való megállapításáról szólott, az utóbbi pedig az önkéntesek esetleges két évi szolgálatára vonatkozva igy hangzott: „Azon egy évi önkéntesek, a kik ezen vizsgánál (tiszti) meg nem felelnek, kötelesek még egy évet csapat- testeik alosztályánál tényleg szolgálni.“ E két szakasz tartalma volt annak a hires véd- I erő-vitának az okozója. Tisza Kálmán volt azon időben Magyarországnak legnépszerütlenebb embere. Hatalmas szónoklatok hangzottak el a hozandó törvény ellen. Gyönyörű beszédet mondott gróf Apponyi Albert, akkor a balközép vezére; Ugrón Gábor, a tüzes székely rabonbán-ivadék ; az öreg szittya Horváth Boldizsár, Eötvös Károly, a nagy mesélő, Szilágyi Dezső, a nemzet pörölye. Gróf Károlyi Gábor, a hires közbeszóló, ekkor sivitotta oda a szintén beszédet mondó még fiatal Tisza Istvánnak : „Tojás tanítja a tyúkot 1“ Egy körülbelül 150,000 főből álló tüntető körmenetet Polónyi Géza vezetett zseniális ügyességgel és oszlatott fel egy fél óra alatt, a nélkül, hogy rendzavarás történt volna. Tisza Kálmán kormányelnököt bérkocsisának lélekjelenléte és ügyessége mentette meg attól, hogy a lánchídon Lamberg sorsára nem jutott. Rendőrfedezet alatt menekült az országházból, az utcai tömeg „gazember“, „hazaáruló“, „üssük agyon“ gyalázó s fenyegető kiáltozásai közepette. Budára akart hajlatai, de a lánchídon útját állották, erre kocsisa őrült vágtatásban fordította lovait a Margit híd felé. A miniszter megmenekült. Gróf Károlyi Tibort Tisza Lajosnak nézte el egy tömeg. Utóbbi hirtelonében szintén gyűlölt egyéniséggé vált. Hasztalan hivatkozott hatalmas sebhelyére, mely homlokát ékesítette s tanúbizonysága volt annak, hogy a szabadságharcban vitézül kivette részét a küzdelemből. A félreismert főurra szidalmak özöne szakadt, köpdösték és egy lisztes péklegényt verdestek hozzá. Leírhatatlan nyugalommal tűrte el a megaláztatást. Főúri gőggel nézte le a tömeget és kevéssel később, piszkos gyűrött ruhájában azon melegében találkozván Tisza Lajossal, reá mutatva öltözetére, ezeket mondá: „Ez neked szólott!“ Miután a Hódy volt kollegám levele vételekor még szabad volt kimenni a Ludovikából, elindultam Sándor-utcai szállása felé. Oda érve nagy riadalommal fogadtak a régi cimborák és pár újabb ismerős, a kik szintén leszigorlatozván, a levélben jelzett lakomára voltak menendők. Már éppen az utcára akartunk kilépni, hogy egy közeli vendéglőt keressünk fel, a mikor fanatikus tömeg árja hömpölygőit felénk a Muzeum-körutról. Elől valóságos hetaera, egy extázisbán lévő, rongyos ruháju mosónő-féle alak jött, kezében mintha zászlórúd lett volna, szónvonó lapátot tartott. Utána az ifjúságnak akkor bálványozott vezére, a kiváló szellemi képességű, de később bankóhamisi- tásórt fegyházat ült dr. Takács Zoltán vezette a tömeget, mely tele torokkal énekelte: Abcug Tisza, abcug Csáky, Abcug báró Fejérváry, Abcug Török főkapitány, Éljen doktor Takács Zoltán ! A francia rémuralomról olvasottak jutottak eszembe. A tömeg ólén levők meglátva a szigorlatozoltakat, megállották és össze-vissza kiabálták: „Halljuk az ifjúságot!“ Dr. Nyékhegyi Lotliár (gondolom, most kassai táblai ügyész) szintén akkor vizsgázott fiatal ember, elől lévén, hatalmas dörgő basszus hangján pár szót szólott. Megéljenezték s az embertömeg tovább haladt, Lapunk mai száma 4 oldal.
