Ung, 1909. július-december (47. évfolyam, 53-103. szám)
1909-11-14 / 91. szám
91. szám. UNO5. oldal A szomszédból. (Zemplénmegye.) Kitüntetés. Mária-Valéria kir. hercegasszony, a Magyar Vöröskereszt-Egyesület legfőbb vódőasszonya Bernath Aladár vármegyei tb. főjegyző, a sátoraljaújhelyi Vöröskereszt-fiókegylet titkárát sajátkezű aláírásával ellátott elismerő-diszokirattal tüntette ki. — Kórházvizsgálatok. A közigazgatási bizottság legutóbbi ülésén a homonnai közkórház 1908. évi zárószámadásainak helybenhagyása után tudomásul vette a bizottság a szóban levő közkórház megvizsgálásáról felvett jegyzőkönyvet. Dókus Gyula alispán tudatja, hogy egy építészeti s egy közegészségügyi szakértő közbejöttével megvizsgálta a homonnai kórházat s azt olyan állapotban találták, mely már a renoválást nem érdemli meg. Uj kórház építése iránt tárgyalt a belügyminiszterrel s kilátásba helyeztetett, hogy a belügyi kormány az uj kórház felépítéséhez tetemes összegű államsegélyt fog nyújtani. Lehóczky Endre biz. tag. a nagymihályi kózkórház megvizsgálásáról tett jelentést, hol minden tekintetben példás rendet talált a vizsgáló bizottság. — Vadász mulatság Velejtén. A vadászok védőszentje: Hubertus napjának évfordulóját aligha ünnepelték meg fényesebben valahol, mint gróf Andrássy Sándor kastélyában. A nap vadászat közben telt' el, mely a kedvező, pompás időben remekül sikerült. A vadászat befejezése után az illusztris vendégsereget szívesen látó házigazda termeiben táncestély volt, melyen meghívott vendégekként Zemplén vármegye arisztokrata családainak tagjai szerepeltek.— Börtön, mely az éhségtől vált meg. Kisgézsényben Sárga Pál kárára Vidrani Mihály legutóbb betöréses lopást követett el. Az ellopott tárgyakat értékesítés céljából Homonníra vitte be. A tolvajnak azonban nem sikerült az értékesítés, mert közben elfogták. Kihallgatása alkalmával azzal mentette magát, hogy neki Sárga Pált nem volt célja megkárosítani, de a tél közeleg s ő annyira fél az éhségtől, hogy ilyen utón akart a börtönbe jutni. — Főúri bőkezűség. Pálháza községben gróf Károlyi László nagybirtokos modern berendezésű, nagyobb arányú közkórházat emeltetett, mely valóságos áldás a vidék munkás népére. — Meggyuladt az utcán. Kedden délben borzalmasan érdekes látványnak lehettek szemtanúi az újhelyi főutcán sétálók. Egy dohánygyári munkásnő ruhája a nyílt utcán tüzet fogott és majdnem áldozatul ejtette az ifjú korban levő leányt. Mazár Juliska dohánygyári munkásnő a munkából jövet betért a Gojdics-nővérek trafikjába, hogy ott valamit vásároljon. Az üzletben volt egy iparostanonc formájú gyerek, a ki valószínűleg gyerekes csínyből égő cigarettát dugott a leány kötényébe. A leány mit sem sejtve kijött az utcára, a hol az égő cigeretta lángra gyújtotta a ruháját ős pár pillanat alatt az egész leány egy égő fáklyához hasonlított. Az utcán járókelők siettek segitségére és szerencsére mielőtt komolyabb baj történhetett volna letépték róla a ruháját. A leány igy is összeégette a kezét. — Véres korcsmái harc. Sátoraljaújhelyen a hót elején Radvánszky Pál napszámos többedmagával a korcsmában mulatott. Egyszer kedvük támadt, hogy a korcsma előtt álló katonák közé lőjjenek. Radvánszky a korcsma elé állt és négyszer az ott álldogáló katonákra lőtt. A katonák erre a korcsmába hatoltak, hol az ittas legények és katonák között verekedés támadt, miközben három katona és két parasztlegény súlyosan, egy polgárember pedig könnyebben megsérült. A sebesülteket a kórházban ápolják. (Beregmegye Kinevezés. A kultuszminiszter Bócsi Sándor tanárjelöltet a beregszászi kir. tanfelügyelőséghez tollnokká kinevezte. — Áthelyezés. A király megengedte Szigeti Géza alsóvereckei és dr. Glatz Árpád rahói (Máramaros vm.) járásbirósági albirák- nak kölcsönös áthelyezését. (Szabolcsmegye.) Kitüntetés. Somogyi Gyula kir. tan., közjegyző, a vöröskereszt-egyesület nyíregyházai fiókja választmányának ügyvivő alelnöke, Mária Valéria kir. herceg- ssszony, a Magyar Vöröskereszt-Egyesület védőasszonyától elismerő okiratot kapott. — Megerősítés. A kultuszminiszter Werner Gyula kisvárdai áll. polg. fiúiskolái igazgatót állásában megerősítette. Tarka krónika. Az elemi csapások. Fülöp Áron sok jó anekdotát hozott közénk azon kívül, hogy gyönyörű müvének egyik részletével megismertetett bennünket. Szól pedig az egyik anekdota '‘képpen: Mikszáth Kálmánt nagy ünnepélyességgel fogadták egyszer Kecskeméten. Volt minden, a mi a szívességet, barátságot kifejezte, még bankettet is adott a város. A sok jó láttára Mikszáth megkérdezi Kada Elek polgármestert: — Mondd csak Elek, aztán miből fedezitek az efféle kiadást ? — Hát tudod, Kálmán, van egy rovatunk a városi költségvetésben. . . — ? ? — T. i. az elemi csapások rovata. * A tót és a viz. Mulatságos jelenet volt a múlt napokban az egyik kávéházban. A vásárra egy fiatal gyolcsos tót is eljött, a ki üzletfelével bement a kávéházba tárgyalni. A szegény tót atyafi nagyon furcsán érezte magát az elegáns kávóházban, mert ő még soha ilyen előkelő helyen nem volt. Miután egy csésze fekete kávét elfogyasztott, a pincér szokása szerint négy pohár friss vizet tett az asztalra. A tót ember nem ismerte a kávéházi szokásokat és azt hitte, hogy az eléje tett italokat okvetlen el kell fogyasztani. Egymásután felhajtotta a négy pohár vizet és tovább tárgyalt. Az előzékeny pincér azonnal ott termett, hogy az üres poharak helyébe friss vizet vigyen. A mikor az újabb négy pohár vizet letette az asztalra, a gyolcsos tót valósággal gyilkos szemeket meresztett a pincérre, a ki nem tudta, mire vélni ezt. Gyorsan eltávozott hát a barátságtalan idegen asztalától. A mint néhány perc múlva arra ment, csodálkozva látta, hogy a poharak ismét üresek : a tót férfiú már azokat is kiitta. Előzékenyen odalépett, hogy megint friss vizet vigyen. A fiatal tót megfogta a karját és dühösen rákiáltott: — Mit akarja ? — Vizet akarok hozni, — Nahát, ha maga még négy pohár vizet akarja velem megitatni, akkor kapja tőlem négy nagy pofont. A bizonyitványok. A járásbíróságnál, a hol a kisebb büntető ügyeket tárgyalják, sok olyan önkéntelen tréfa esik meg, a mely megkacagtatja a legszigorúbb bírót is. Különösen a szegényebb néposztály járatlansága következtében történnek humoros jelenetek. Ä minapi tárgyalások egyikón valami becsületsértósi ügyben hallgattak ki egy paraszt asszonyt. — Áz asszonyt ne tessék kihallgatni — mondta a panaszos — mert felesége a vádlottnak. — Maga a felesége a vádlottnak ? — kérdezte a biró. — Igen. Itt megszólalt egy tanú : — Nem igaz. Csak bagóhiten élnek. — Hallgasson — szólt az asszony — ő az én férjem. — Mennyi ideje élnek együtt ? — tudakolta a biró. — Nyolc óv óta. — És van-e valami bizonyítványa, hogy maga a felesége a vádlottnak ? — Van bizony három. Két íiu meg egy lány... Irodalom. — Almanach 1910-re. A könyvpiac elmaradhatatlan vendége Mikszáth Kálmán Almanachja. Ez a piros fedelű érdekes és változatos könyv szinte már elválaszthatatlan velejárója a télies világnak és hozzátartozik, mint a karácsonyfa aranydiója és színes gyertyája. 0 nélküle csonka maradna egy irodalmi esztendő és hiányát sok-sok könyvbarát éreznó meg, a ki a duruzsoló kályha mellett a könyveihez, legjobb barátaihoz szeret fordulni. Az Almanach szinte az egész újabb magyar irodalom irányát felöleli magába és forrongó, de erőteljes literaturánknak legteljesebb áttekintését nyújtja. Magas irodalmi színvonalú az Almanachnak ez az újabb kötete is, mint a hogy mindenkor az irodalmi produktumok legjelesebbjeinek gyűjteménye volt. Novellái a különböző belletrisztikai irányok és áramlatok dokumentumai. Szórakoztató elbeszélések, vidám ötletek, mély problémák, emberi drámák sorokban sűrítve: ez az Almanach, a melynek megjelenése minden esztendőben valóságos irodalmi esemény és a könyvbarátok táborában örömteljesen üdvözölt vendég. És Mikszáth Almanachja a kellemes olvasmányok fölött érzett örömön kívül még jogos büszkeséggel is tölthet el mindnyájunkat, mert ha a magyar szellem ellenségei is olvassák el e novellákat, még ők is kénytelenek elösmerni, hogy ezek a magyar elbeszélések, nivó dolgában nemcsak utolérik, de túl is szárnyalják a külföldi novellák java termésének színvonalát is. Az idei Almanachban olvassuk legfrissebb írásait a következő magyar íróknak : Gárdonyi Géza, Biró Lajos. Bársony István, Lőrinczy György, Ambrus Zoltán, Színi Gyula, Scossa Dezső, Lövik Károly, Krúdy Gyula, Móricz Zsigmond, Pékár Gyula, Farkas Pál, Herczeg Ferenc, Szomaházy István, Sas Éde, Mikszáth Kálmán, Bródy Sándor. Az Almanach Singer és Wolfner (Budapest, Andrássy-ut 10. ) kiadásában jelent meg. Ára 2 korona. Csarnok rovatunkban Mikszáth Kálmán pompás előszavát közöljük.-£ Polgári iskolai földrajzok. A folyó iskolai év elejéd megjelentek a Deák Gyula és Clementis Zsigmond-féle polgári iskolai földrajzok II. kötetei. Az egyik kötet a leányiskolái, a másik pedig a fiúiskolái 11. osztály számára készült. A hivatalos bírálat alapján a vallás- és közoktatásügyi miniszter mind a két tankönyv használatát engedélyezte. A leányiskolái kötetre vonatkozó bírálatot már előbb, a fiúiskoláira vonatkozót pedig most tette közzé a minisztérium a hivatalos lapjában. A leányiskolái kötet bírálata mondja: „A szerzők az anyagot jól megválogatták, csak a legszükségesebbet adják és még sem hiányzik belőle semmi. A felhasznált adatok megbízhatók, nagy körültekintésre vallanak. A könyv irálya könnyed“. A fiúiskolái kötetre vonatkozólag igy szól a hivatalos bírálat: „A könyv belső szerkezete s az egésznek megszerkesztése szakértő kezekre vall. Dicséretre méltó törekvés, hogy a városok, folyók, hegyek stb. tulajdonneveit azon ország helyesírása és kiejtése szerint igyekeznek visszaadni, a melyben azok előfordulnak. A könyv külső alakja tetszetős, áttekinthető, stílusa könnyed.“ CSARNOK. A fantázia és a mesék. Irta Mikszáth Kálmán. Hol volt, hol nem volt, egy előkelő lapban volt, a melyben magam is húsz évig dolgoztam, polémia folyt az idén két tekintélyes tanférfiu közt, melyet nagy érdeklődéssel figyeltem. Az egyik azt vitatta, hogy nem való meséket fölvenni az iskolai olvasókönyvbe, mert ezek a gyerekek fantáziáját hizlalják, holott annak a zsugorítása volna kívánatos. A szavakat nem bírom visszaadni, de az értelem ide ment ki. Úgyszólván lihegve vártam, melyik győzi le a másikat. A moseellenes ur állott jobban, a másik erősen hátrált, hátrált és már éppen a segitségére akartam rohanni, mikor egy betegség levert a lábamról s a felém ki- nyujtózkodott Halálnak a szótterpesztett palástja vég- kép eltakarta előlem a két vitázót. Felgyógyulván, eszembe jutott utána nézni a két szakember küzdelmének. Hát az volt az eredmény, hogy a fantáziaellenes ur győzött, — a fantázia barátja ellenben ott hever a fekete betiik erdejében összetört lándzsával, agyonütve. Sehogyse tudok azóta belenyugogni. Hiszen ennek a győzedelmes urnák nem volt igaza, sőt ez a leg- belytelenebb állítás, mióta a könyvnyomtatást föltalálták. Valaki gondolkozhatik igy, ha egyetlen beteges szellemű, hippokonder gyerekről van szó (ennek csakugyan nem kell nevelni a tulcsapongó fantáziáját), de nem egy egész ép lelkű, ép testű generációról. Hiszen az arany se volna jó például kaszapengónek, a fogsorban sem kívánatos (ez az a hely, a hol a csont többet ér az aranynál), de bolond volna, a ki azt hirdetné, hogy a háztartásnál nem szükséges. És mégis csodálkoznám, ha ennek a nézetnek nem támadnának hívei, mert a népek pszichológiája, hogy az igazságok nehezen, lassan jutnak el hozzájuk, mig a tévtanokat nem kell automobilra ültetni. Megtörténhetik már legközelebb, hogy a mesék száműzetnek az olvasókönyvekből és a gyermekszobákból. A mi egy helyütt lehetséges volt, másutt se lehetetlen. Japánban évezredek óta kicsinyítik a lábat, hát itt meg a fantáziát fogják kisebbíteni. Ott is bizonyosan valami nevelésügyi tekintély gondolta ki először a lábak nyomoritását. A szép kis mandolaszemü japán lányok csak tipegnek, nem tudnak járni. Itt a lelkeknél áll be majd az az eredmény, nem fognak tudni röpülni. Mily piramidális pazarlás I Minden adományok közül a legnemesebbet pusztítani, mint a hogy az állatokból is a legnagyobbakat irtotta ki legelőször az ember, a mammuthokat, bölényeket; a poloskák, patkányok megmaradtak. Isten, mikor a tehetségeket kiosztotta az emberek közt. úgy képzelem, az ő számukra félretett edényekből merített, csak egyetlen egyszer nyúlt a saját bögréjébe, mikor a fantáziából loccsantott nekik valamennyit, legyen egy kis teremtő erejük. 4 s
