Ung, 1909. július-december (47. évfolyam, 53-103. szám)
1909-10-13 / 82. szám
Megjelenik minden vasárnap reggel és szerdán délben. 47. évfolyam. — 82. szám. Ungvár, 1909. október 13. Előfizetési feltételek: Cssk „ting“ lapra Egész évre . . 12 K Negyedévre . 3 K Félévre .... 6 K Egyes szám . 12 f. merikába: Egész évre .................17 K ,,Cng vármegye Hivatal». I,apjá“-ral együtt egész évre 16 K — Félévre .... 8 K Ung vármegye Hivatalos Lapja az „U n g“ mellékleteként megjelenik minden csütörtökön. Hirdetések úgy az „Ung“, mint „Ung vármegye Hivatalos Lapja“ részére, — továbbá magánosok részéről az előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, Székely és Illés könyvkereskedésébe küldendők. Nyllttér soronklnt 40 fillér A nyílttéri és hirdetési dijak előre fizetendők. Kiadóhivatal! telefonszám 11. AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Szerkesztőség: Vármegyeház-tór l-ső szám. Felelős szerkesztő : Segédszerkesztő : BÁNÓCZY BÉLA. DEÁK GYULA. Kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése. Maderspachné. Irta dr. Gáti József. Okt. 10-én szobrot állítottak Maderspachné- nak Ruszkabányán. Szobrot állítottak egy uriasszonynak, kit az osztrák katonai vezetőség a szabadságharc idején nyilvánosan megvesszőztetett, megostoroztatott. Az ember keze ökölbe szorul. Férfiak, katonák, kiknek ágyú és fegyver az eszközük, kiknek a halál tűzkeresztségében halálmegvető bátorsággal kell helyüket megállniok, egy gyönge, védtelen nőre vetik tehetetlen dühükben magukat, és mert a vörössipkás honvédnek soha nem látták hátát, mert a rendületlenül „előre“ törő magyar fiuk szuronya a leggyakrabban őket kényszeritette meghátrálásra, ez egyszer mégis egy magyarnak, egy ellenállásra képtelen magyar nőnek patyolat-hátán töltötték ki boszujukat. Ehhez az aktushoz is több század katonaságot vezényeltek ki és undorítóan dicsőségükre válik, hogy szuronyos katonaság között sikerült egy nővel elbánni. Fojtsuk el az undort és gondoljunk hidegvérrel a rabszolgaszivek hitvány merényletére. Kétségtelen, hogy magyar hadsereg, magyar ember, kinek Európaszerte „lovagias“ a jelzője, ilyet sohasem tett és nem is fog tenni. Volt valaha, régi dicsőségünk idején első nagyhatalmasság magyarország, melynek határat három tenger mosta, nyögte Mátyás bús hadát Bécsnek büszke vára, de nőt és gyermeket a magyar sohasem bántott. Magyar tempó az volt, hogy a farkasszemet néző csatasorok elé kiállt egy hős és párviadalra szólította ki az ellenfél legerősebb, legvitézebb katonáját, de nem mészárolt le titokban, hajnalban, tizenhárom fogságba jutott tábornokot és még kevésbbé bántott meg egy nőt, még szóval sem, nemhogy vesszővel. Szabadság levegőjében felnőtt nép feltétlenül nemes gondolkodásúvá, nagylelkűvé és lovagiassá érlelődik. Ilyen volt mindig a francia, az angol és a magyar nemzet. A zsarnokság pedig és a rabszolgahajlamok mindig sötétségben dolgoztak, kémkedtek és a rend főeszköze mindenkor a vessző, kancsuka volt. Az orosz deszpotizmus halálra korbácsolt hercegnőket is, és ha embert barátja jellemez legjobban, méltán fordult az osztrák . az orosz hatalomhoz egy szabadságharc leverésére és tőle megtanulta, milyen fegyverei vannak a gyávaságnak. A magyar nő végtelen példasorozattal gazdagította a világtörténelmet. Mindenki ismeri Rozgonyi Cecíliát, Zrínyi Ilonát, Dobó Katicát, de nem ismerjük a névtelen hősnőket, kik vérző szivvel, kiapadt szemmel élték át sorsuk tragikumát. A nő sorsa nőiességénél fogva passziv természetű és nekem az ismert példáknál sokkal kedvesebb az ismeretlen nők golgotája. Hány, meg hány menyasszony sirt egy életen keresztül elesett vőlegénye után, hány anya küldötte csatatéren elhalt gyermeke után az otthonmaradottat, hány sebesült fájdalmát enyhítették gyöngéd női kezek, hány női szív szakadt meg hangtalanul! Az ismeretlen tragikumok a legszentebbek, mert a kegyelet sem állít nekik oltárt. A nő nagyobb a tűrésben, szenvedésben a férfinél. A nagy érzelmek, de különösen a nagy tettek a férfit predesztinálják; kevés nő tud erejét felülmúló cselekvésig eljutni, de ha egyszer megfeszült idegei nagy tettre kényszerítik, idegfeszültsége intenzivebb, mint a férfié és meghaladja a férfi képességét. Maderspach szégyenében öngyilkos lesz és Maderspachné erős lelke túléli a megkorbácsolást. A nő lelkiereje tehát ez esetben is nagyobb, mint a férfié. Mit érezhetett, mi fájt a legjobban a megvesszőzött nőnek ? Az irtózat nagyobb volt-e, mint a szemérem méltatlankodása, a fájdalom elnyomta-e Istenbe és a szabadságba vetett hitét? Fájtak-e egyáltalán a pribékek csapásai, vagy pedig gyönyört érzett, hogy nagy eszmékért vértanuságot szenvedhet? A pszichológia rendkívüli eseteknél cserbenhagyja a lélekbúvárt, a szenvedélyek idején gyakran siró gyermek lett a hősből és rettenthetetlen hős lett a gyönge nőből. Ma egy ország áll levett kalappal a szánalmasan undorító gyávaság áldozatának emléke előtt. Az évezredes balsors számtalanszor próbálta megtörni a magyart, sok férfileiket űzött a kétségbeesésbe és elkeseredettségbe, sok férfi tört meg a szívós küzdelemben, de a női lelkeken nem sikerült soha uralkodnia. A jövő reményei nagyrészben a leányok és asz- szonyok bársonyos kezeiben vannak letéve, kiknek a megróbáltatások idejében ragyogjon fel elemi erővel Maderspachné dicső példája. Az osztrák szégyenfolt pedig égjen örökké és száradjon az abszolutizmus lelkén. A Gizella-ház jubileuma. Kedves, meleg ünnepe volt a Gizella-háznak f. hó 10-én abból az alkalomból, hogy fennállásának 50-ik évfordulóját megérte. Az ünnep bensősógét emelte az intézet uj, fehér selyemzászlójának felszentelése. Az ünnep reggel 7 órakor az intézet kápolnájában tartott misével kezdődött. 9 órakor a templomban volt nagy mise, a melyen a hivek nagy számban jelentek meg annak bizonyságául, hogy együtt örülnek az ünneplő intézet tanitó-nővéreivel. A nagy misét Benkő József apát-főesperes szolgáltatta, mig a szent beszédet Antal Miklós főgimn. tanár mondta. A magas szárnyalásu beszédben a keresztény leónynevelés kérdésével foglalkozott a szónok, a ki követendő példának állította a hallgatóság elé azt a buzgalmat, a melySzüreti dal. Irta Szabó Albert. A záhonyi szőlek alatt Barna legény vígan halad. Fehér-babos keszkenőbe Szőke kis lány a szőlőbe. Garád roppan, lány szív dobban, Barna legény oda toppan. Ajka, szeme oly beszédes . . .- Egy kis szőlőt kérek, Édes. Szőlő is van, jó szó is van, Legény szeme egyet villan. — Nem kívántam, csak cserébe. Egy pár csókot adok érte . . . Foly a szüret, vig a határ, De még vigabb egy ifju-pár. Az édes must mire kiforr. Két szerető szív egybeforr. A Balatonról. Irta Úsz Irén. Pár hétig a szép balatoni környék lakója voltam. Felejthetetlen szép napok ! Istenem I be gyönyörű is a mi „magyar tengeriünk! Büszke vagyok reá s áldom a Mindenhatót, hogy ily értékes kincsesei ajándékozta meg nemzetünket. Elültem néha órákig a Balaton partján s gyönyörködtem hullámaiban, ezüstös csillogásában, színváltozásában. S álmodoztam — elábrándoztam. Mi is az álmodozás ? Az eltikkadt lélek délibábja .. . szeszélyes, változó, csapongó ! Az ábrándozás lelki föl- emelkedés, szárnyalás, szebb, tisztább ideálok felé —- küzdés magas eszményekért. — Ugy-e bár : ábrándok tartják örök ifjúságban az érző sziveket ? Ilyen ábrándozás álmodozásnál mintha egy igézet ölelne át s tartana ringató ölében és suttogna a messziről, csábitó fényről, égi gyönyörrel, boldogságról. Képzelt ideáljainkat ilyenkor szinte testet öltve látják lelki szemeink ... elbeszélgetünk velük és szinte hallani véljük hangjukat, látjuk mosolyukat, szemük tekintetét. Ilyen álmodozásnál elkalandozik lelkünk a mese- és tündórországba, a szomjas lélek itt frissül föl, a szív nemesedik s a magasba szárnyalva lelkesen hirdeti szent, tiszta, földi salaktól ment igéit, érzelmeit, s ott e bűbájos világban hálás közönség hallgatja, megértik szózatát, sót követőkre is talál! A naplemente a Balatonon csodás, elragadó, bámulatra méltó képi Mikor az erős tűzszinü nap lebukik a tóba, folyó aranynyá válik, benne csillag ragyog, izzik ott I A tompa, ködös, kékes-zöld és bágyadt rózsaszínű háttér, a remegő-ezüsttel bevont acólkók Balaton közepén az aranygomb: milyen panoráma ! Elragadó, fönséges ! El szerettem volna ragadni tolvaj módra e képet, a lelkembe zárni (hogy másé ne legyen!) és gyakran el-el nézegetni, rajongással élvezni I Később mintha gyászt öltött volna a Balaton, vize sötét lilaszinüre, szinte kékesfeketére változott — siratta szép kedvesét, a napot, mely elárasztotta fóny- nyel, meleggel; siratva az enyhe szellőt, mely hűsitgette. . . . Várja a büszke érzéktelen holdat. . . hideg csókjától dideregve megremeg, hullámzik, olykor háborog, szinte inti a közeledőket: Vigyázzatok, óvjátok élteteket ! Kegyetlen kedvemben vagyok! Nézem, nézem, ezüstben fürdik minden kis csepp, mindenik kicsi bullám, remeg, csillog, zizegve altató dalt suttog. Szemeim lecsukódnak — 6 a csodás-édes Balaton álomba ringat, nyugodni térek — s vele álmodom; és ilyenkor hallom tőle a legbűbájosabb meséket . . . Lapunk mai száma 4 oldal. Tüdőbetegségek, árutok, C * köhögés, skrofulozls. Influenza 7PrsnhrS* ■ 0 ^ J W W’W1MW W W ellen számtalan tanár és orvos által * naponta ajánlva. M a, f] * ... _ .. . _. .. ...... „ Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „ .___.. . I H «* ítvágyit is a testsúlyt, -megszüli. ** «»„„»„Mm Kapható orvos« rendeletre a gyöeyazeitifa*. tett a köhögést, váladékot, éjjeli Izzadást „Hocne ertdeti csomagolást. ba0 _ A„ QvegeHWnt korona. P. Hoffmann-La Rache & Co. Basel (Svájc) Lapunk mai száma 4 oldal.
