Ung, 1909. július-december (47. évfolyam, 53-103. szám)
1909-10-03 / 79. szám
3. oldai. 79. szám. Sorvadni a kereszt alatt ; Mígnem az ember általhat Az életnek keskeny köréből S a föld gyomrába visszatér S a végezés rejtett tőréből Kifejtve, gyászos véget ér : Oh, már megértem a halálnak! . , .“ melyre — mint később mondja: — „senkinek több jussa nincs.“ E költeményekben, mint tartalmuk rövid vázolásából latható, sötét, komor hangulat uralkodik, erős érzések hullámai hozzák rezgésbe a költő feldúlt lelke húrjait. Valamennyiben a megszabadító halál utáni vágy hangja csendül fel. A tartalmi erőnek megfelel a nyelvi kifejezés tömörsége. Kivált a „Titkos bú“ és „Az esztendő_első napján“ Daykát, mint nyelvmüvészt is előkelő helyre emelik kortársai sorában. A költő komor bánatának a kétségbeeséssel határos kifejozője a Rettenetes éj c. költemény. Hatalmas természeti vihar képét állítja elénk a költő kellő fokozatossággal. A látóhatárt sötét fellegek borítják, majd ömlő zápor közt cikázó villámok fénye hasítja a levegőt A villám fényénél valóságos rettegő arcokat látunk. A hivő szentelt gyertyát gyújt, hogy elűzze a vészt- hozó vihart. A költő pedig, kinek lelkében hasonló vihar dúl, szinte örömét leli a tomboló természetben. „Tovább, tovább kérlelhetetlen ég ! Forgasd fel a rémült természetet“ S szegezd rám életoltó nyiladat,, kiáltja a viharba. De a vihar lassan megszűnik, az ég kiderül s a zaklatott költő e fájdalmas sóhajjal rekeszti be müvét: . . . Rémitő éjszaka ! Ah — hoinap ismét hajnalom hasad E hatalmas erővel megirt költemény Dayka legszenvedélyesebb kitörése. Már Csokonai figyelmét is megragadták szépségei. Kiváló esztétikai képzettségű költőtársa ezt írja róla: „ez ám a poétái Nachtstück, muzsikája olyan, mint az ég rettentő mennyköve, felleghangon dalol s rázkódtat ereje, pieturája felséges. „(Levele Dayka költészetéről. — Olcsó Könyvtár 59. sz.) Valóban a természeti vihar rajza minden egyes részletében mesteri. Fokozza e költemény hatását a természeti viharnak a költő feldúlt leikével való kapcsolatba hozatala s képekben, alakzatokban szinte bővelkedő nyelvezete. Találó jelzői, gyakori excamatiói, tömör leírásai Dayka költészetének egyik legkiválóbb termékévé teszik e költeményt. íme Dayka lírájának bánatosan busongó dalai. Csupa bánat, zokogó fájdalom szól hozzánk e költeményekből egy mélyen sebzett szív keserveit visszhangozzák. A szenvedélyesen szerelmes s szerelme miatt legjobb barátjával is összetűzött költő feldúlt lelkét tárják elénk. A halál gondolata uralkodik bennük, mely megszabadítja kínjaitól. Valósággal a világfájdalom vesz erőt sebzett lelkén. Dayka költészetében — kivált ismeretsége első idejében a fentiekkel ellentétben a szerelmi kötődés, a tréfás enyelgés hangja is megszólal, ami változatossá teszi szerelmi költészetét. Phyllis, Bosszús szerelem, Szerelmesemhez e fajta hangulat kifejezői, a Hű leányka, Vak szerelem pedig teljesen nyugodt hanguak. Az eddig ismertetett költemények Dayka költészetének legsajátabb egyéni érzését, szerelmét tolmácsolják. Helyet talál azonban költészetében a barátság érzelme is. A baráti tisztelet sugallja a Baróti Szabó Dávidhoz és Vitéz Imre barátjához intézett versein kívül egész költői munkásságának két legkiemelkedőbb alkotását: a Kazinczy hoz és Bárdossy J ánosné halálára irt költeményét. Kazinczy tudvalevőleg nem csupán a mester érdeklődésével, hanem az atyai jó barát teljes szeretetével kisérte Dayka költői fejlődését. Kazinczy avatta őt költővé, tanácsaival irányította működését s még korán bekövetkezett halála után is ő gondozta irodalmi hagyatékát, kiadta költeményeit s megírta első életrajzát. Dayka viszont a hálás tanítvány tiszteletével tekintett atyai barátjára. 1794.-ben Kazinczynak második lőcsei látogatása alkalmával búcsúzóul irta s utána küldte a szép költeményt. Boldog volt, hogy mestere őt otthonában másodízben fölkereste s mintha érezné, 'hogy többé nem találkoznak, nagyon fájlalja Kazinczy gyors távozását: „Én elmerülve bánatomban Nyögök nem érdemelt honomban S utánad esdeklem S lépésid könybe ázott szemmel Eltelve néma gyötrelemmel Távolról követem.“ A zord szelet is távol akarja tartani tőle, vele szeretne menni, de csak a lágy Zephyrrel üzenheti búcsúzóul, hogy mindig szereti. Többé nem is látták egymást, mert Kazinczyt már 1794. decemberében elfogták s csak Dayka halála után szabadult ki fogságából. Hasonlóképen a baráti tisztelet igaz megnyilatkozása Bárdossy Jánosáé halálára irt gyönyörű elégiája. Bárdossy a lőcsei gimnázium akkori igazgatója, igazi jóakarója volt Daykának. E jóakaratot halálra meg a költő, midőn Bárdossy női erényekben gazdag hitvesének elhunyta alkalmából baráti vigaszul intézi hozzá költeményét. „Oh nincs többé ! Dőlj gyászos sirhalmára Oh Musa s hints vedrére könnyeket Tekints alávert férjének jajára S zengd együtt részt vevő keservedet." Majd magasztalva emeli ki az elhunyt női kiválóságait, kiről: „A bus hír tépett hajjal jajgatá Az égi virtus kedvesét ki ah ! Neme díszét magával eltemette.“ XT 1ST C3Végül vigasztalja a mélyen sújtott férjet, hogy neje szenvedéseitől megszabadulva partot ért, mig: „Mi evezünk a tenger mély öblében S pályát futunk a siralom völgyében Kit a Mindenható élőnkbe mért.“ Mintha csak Vörösmarty A kis gyermek halálára c. elégiájának befejező sorait olvasuók. Dayka alkalmi költeményei nem emelkednek ki költőiségükkel, e kettő azonban felette áll azon kor egész alkalmi költészetének. Különösen ez utóbbi kerekded formája s nyelve kifejező erejénél fogva Dayka legkiválóbb költeménye. Csokonai Daykáról irt s már említett levelében igy nyilatkozik róluk : „ha ezt a két dalt Írhattam volna, Scaligerrel kicsinynek tartottam volna az arragoniai király szerencséjét.“ Vitéz Imre barátjához intézett költeménye azért érdekes, mert panaszkodva Lőcse zord vidéke miatt, egyúttal elárulja neki, hogy az ottani német környezet hatása alatt német verseket irt ő is, de hozzáteszi: „Vétkes megtévedés ! áruló gondolat Mely szédelgésemben intézte lantomat." Minek is írna németül, hisz mint ugyanott oly találóan mondja : „Nyelvünk majd olyan lágy mint a Zephyr Vagy a búsfülemile szivsebbetö zengése, Majd olyan mint az ég rengő dördülete Felleghangon dalol s rázkódtat ereje.“ Inti nemzetét, hogy féltékenyen őrizze o drága kincsét. Látszik nyelvünk e költői jellemzéséből, hogy Dayka tudatos ismerője nyelvünk sajátságainak, találóan emeli ki két főlulajdonságát: a lágyságot és az erőt. S ez annál jelentősebb, mert ő több idegen nyelvet beszélt s igy Ítélete annál biztosabb. E költeménye természetszerűleg rávezet hazafias költészetének rövid érintésére. Uyfajta költeményeiben általában erős lelkes magyarsága nyilatkozik meg, bízik a nemzet jövőjében, dicsőíti a magyar vitézséget, a királyhüséget és a nemzet hibáit ostorozza. E csoportba tartoznak a Győzedelem-jövendőlés II Leopold és 1. Ferenc királyunk koronázására irt költeményei s kivált A nemzeti viselet c. szatírája. Ez utóbbiban erős gúnnyal ostorozza úgy a férfiakat, mint a nőket a magyar nemzeti viselet elhanyagolá sáért. Elkeseredett bangón szólítja fel a negyedik részben kortársait, hogy a kucsmát kalpagot temessék őseik sirhalmába, mert vitéz öltözetünk azokat illeti, nem az újabb idegen divatot majmoló nemzedéket. A befejező sorokban szatirikus feliratot ajánl nemzeti viseletűnk sirhalmára, mely hazafias haragjának legerősebb kifejezése. A természet jelenségei, az élet egyes mozzanatai sem hagyják érintetlenül fogékony lelkét, néha valóságos életbölcseleti gondolatokat váltanak ki belőle. Az én örömeim c. költeményében horatiusi felfogással az egyszerű megelégedést magasztalja A virtus becse annak a gondolatnak hirdetője, hogy csak az erény utján juthatunk igazi boldogságra, minden egyéb málandó hiúság. Téli dal c. költeményében a múlandóság gondolata érvényesül. E költeményeiből klasszikusokon kiművelt egyszerű, erkölcsös életfelfogása ismerhető fel. Daykát széleskörű nyelvismerete rávezette az idegen irodalmak költőinek olvasására. Ebben különö- nösen Kazinczy buzdításai voltak rá hatással. Azonban ő nem csak olvasta az idegen költőket, hanem már pályája kezdetétől fogva fordított is. Terünk nem engedi, hogy műfordítói munkásságával részletesen foglalkozzunk. Csupán azt emeljük ki, hogy latin, német, olasz és francia nyelvből való műfordításai vannak. Ha egyik-másik gyengébb is, mind arról tanúskodik, hogy az idegen nyelvekben kiválólag jártas volt s egyúttal nyelvünk kifejezésformáit is tudatosan használta. Nyelvezete révén is tisztes helyet foglal el kora irodalmában. Stílusában — a kor divata szerint — elég gyakoriak az antik mythologiából vett képek, hasonlatok : Chloris, Phryné, Corinna, Chloe stb. Előfordulnak nála latinos, némotes kifejezések, egészben véve azonban magyaros, sőt népies színe is van nyelvének. Csin, választékosság és erő jellemző vonásai stílusának s különösen a kifejező jelzők használatával válik ki kortársai sorából. Uj szót keveset használ, a mi nála mint Kazinczy tanítványánál igen jellemző. Versformái elég változatosak. Eleinte nemzeti és klasz- szikai formákban ir, később Kazinczy hatása alatt a rimes-mértékes verselés hive. A verselés kérdésével különben elméletileg is foglalkozott. Dayka korának kedvelt költője volt, kivált iró- társai (Kazinczy, Csokonai, Kiss János) becsülik s nagy reményeket fűznek jövőjéhez. Az újabb irodalom- történet (Bajza, Toldy, Abafi, Koltai, Erdélyi Pál) szintén elismeréssel méltatja a korán elhunyt érdemeit. Bajza, a ki tudvalevőleg nem volt elnéző kritikus, néhány költeményét olyannak tartja „melyek őt feledhetetlenné fogják tenni, meddig magyar hang leszen.“*) Toldy hasonló véleménnyel van róla. S habár költői működése nem is jelez korszakot irodalmunk fejlődésében bár eszmeköre is szükebb keretű s költői képzelete sem merészröptü, mégis — rövid földi pályafutását is számba- véve — tiszteletreméltó alakja irodalmunknak. Költészete egyéni szenvedéseiből folyó bánatos hangulatának igazsága és őszintesége igazi lírikus költővé teszik őt. Hozzávéve mindezekhez azt, hogy lelke igaz érzéseit a lírai költészet természetének megfelelő nyelvi formákban tudta kifejezésre juttatni s nemzeti nyelvünk művelésének és terjesztésének egész életén keresztül lelkes apostola volt, emléke teljes kegyeletünkre méltó *) Id. h. Ma leleplezett emlékszobra azonban necsak kegyeletünk kőbevésett hirdetője, hanem hazafias kötelességeink buzgó teljesítésének állandó és maradandó intő-oszlopa legyen mindnyájunkra nézve. Erősítse az utánunk jövő nemzedékeket is a magyar nemzeti ideálok szolgálatában. Dayka Gábor születési ideje. Költőnk születési idejének pontos meghatarozása mindezideig függő kérdése volt irodalmunk történetének, Dayka eddigi életirói különböző időre tették születését. Kazinczy azt irja, hogy Dayka születéséről és keresztelésóről sem a miskolci, sem az emődi matri- culában bejegyzést nem talált. Bodnár Antal, miskolci születésű barátja, 1768. márc. 22-re teszi költőnk születését. Toldy szintén 1768-ra teszi Dayka születését a nap megjelölése nélkül. Abafi 1768. márc 22(?)-ét irja. Kölln Gyula ismét másadatot közöl, (1762) szóval költőnk születésének ideje nem volt teljes biztossággal megállapítva. Most Varan- nai István, gimnáziumunk egykori növendékének, jelenleg a szakolcai gimnázium tanárának kutatásai alapján módunkban áll Dayka születésének hiteles dátumát közölni. Az ungvári gimnázium akkori igazgatója Fekete Imre Dayka halára irt elégiájában (Bécsi Magy. Mercurius 1796. 98. sz.) ezt mondja: „Primus ab adventu nondum defluxerat annus, Cum Gabriel nobis spesquo perampla perit. Triginta, trés deme prius, numeravit aristas: Editus in Miskoltz, ossa séd Unghvar habet.“ Eszerint 27 éves korában halt meg (30—3=27) s igy 1769-ben kellett születnie, mert ha 1768. márciusában születik akkor halálozása idején (1796. okt. 20.) már 28 éves lett volna. Varannai István tanár ez évi augusztus hó folyamán személyesen átnézvén a miskolci alsóvárosi római katholikus plébánia ezidőbeli anyakönyveit, ott a kövelkoző bejegyzést találta: 1769 Monse Martio, 16-ta __________________ _________ 21-a ____________________________ Eadem Infans Joachim, Benedek, Gabriel ~ P. P. (parentes) Stephanus Dajka Maria Andrási. L. L. P. Dnus Ü2 levantes parentes illustris (?) Do- ^ minus Georgius Spek et Catharina Liptai. 23-tia ____________________________ Ezen anyakönyvi bejegyzés szerint a 21 (vicesima prima t. i. die) után levő eadem névmás erre a napra vonatkozik, vagyis kétségtelen bizonysággal megállapítható, hogy Dayka 1769. márc. 21-én (valószínűleg éjszakáján) született. Benedek, Joakim nevei is a mellett szólnak, Gábor nevét podig való- szinüleg koresztelóse napjától (márc. 24.) kapta. Az anyakönyv tehát Fekete Imre igazgató adatát beigazolta. A szoborleleplezés legjobb alkalom volt a költő születésének pontos meghatározására. Ez is egyik maradandó emléke lesz az ungvári ünnepségnek. A Dayka-szobor története. 1786. október 21-én temették el Dayka Gábort városunk kálváriái temetőjében. Fekete Imre, az ungvári gimnázium igazgatója 1805-ben Kazinczyhoz intézett latin nyelvű levelében azt irja, hogy sírja már akkor teljesen elhagyatott volt. E szomorú tény magyarázata az lehet, hogy Dayka csak rövid ideig (nem egészen egy évig) volt Ungváron s e rövid ittléte alatt már betegeskedése miatt sem szerezhetett magának sok ismerőst, felesége — pedig röviddel — halála után elköltözött városunkból. így tehát jóformán senkije sem maradt a szegény költőnek, ki sírját gondozta velna. Ma már nyugvóhelye teljesen ismeretlen. Valószínű, hogy a mostani parochiális kert fölötti temetőrészben nyugosznak Dayka hamvai, mert a tizennyolcadik század végén s a tizenkilencediknek elején — mint a fennmaradt legrégibb síremlékek (Grynous-fóle) is mulatják — ott temetkeztek. Az a körülmény, hogy Dayka jeltelen, sőt ismeretlen sírban pihen Ungváron, az irodalmi körök figyelmét már jó régen magára vonta. Bajza már a harmincas évek elején erre vonatkozólag ezt irja a róla szóló kitűnő jellemzésben: „Az Ungvárott megforduló, ki talán Daykának tisztelője, hiába fogja kérdeni, hol nyugszik a Gratiák e kedvelte. A domb, mely egykor fölötte emelkedett, lesülyede, s nincs, ki a szent helyet kimutassa többé.“*) Ungváron Zoltsák János főgimnáziumunk 1857—1887-ig magyar nyelv és irodalom tanára volt az első, ki e körülményre a közönség figyelmét felhivta. E lelkes férfiú már 1864-ben/ Figyelmet és részvétet kérek ciraon az akkor féaSSuf''''’1*"'' megjelenő Felvidék cimü hírlapban fordult a nagy*) Összegyűjtött munkái IV. k.
