Ung, 1909. július-december (47. évfolyam, 53-103. szám)
1909-09-26 / 77. szám
47. évfolyam. — 77. szám. Megjelenik minden vasárnap reggel és szerdán délben, Ungvár, 1909. szeptember 26. Előfizetési feltételek: ('Nak „Iliig“ lapra Egész évre . . 12 K Negyedévre • 3 K Félévre .... 6 K Egyes szám . 12 f. Amerikába : Egész évre ...............17 K „ITng vármegye Hivatalon l.apjá“-val együtt egész évre Ifi K — Félévre .... 8 K Ung vármegye Hivatalos Lapja az *U n g“ mellékleteként megjelenik minden csütörtökön. Hirdetések ágy az „Ung‘% mint „Ung vármegye Hivatalos Lapja“ részére, — továbbá magánosok részéröl az előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, Székely és Illés könyvkereskedésébe küldendők. Nyilttér soronklnt 40 fillér A nyílttéri és hirdetési dijak előre fizetendők. TAKSADA.LMI ZLi-A-DP Kiadóhivatal! telefonszám 11. AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGIEGYESCLET H1VATALOSKÖZLÖNYE. Szerkesztőség: Vármegyeház-tér l-ső szám. Felelős szerkesztő : Segédszerkesztő : BÁNÓCZY BÉLA. DEÁK GYULA. Kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése. Városunk gyáripara. ni. (le) Alkalmas-e városunk a gyáripari élet létesítésére és mi volna a teendő ? Keresve kell keresnünk széles ez országban alkalmasabb és megfelelőbb helyet, mint Ungvár, hol a gyáripar megteremtésére annyi kedvező feltétel együttesen meg volna. Geográfiái tekintetben Ungvár egy hatalmas fogyasztó területnek a középpontja. Az északkeleti Felvidék legtekintélyesebb, legvirágzóbb emporiuma. Ide futnak össze a felvidéki nép ezerféle érdekszálai. Nemcsak Ung- vármegye a maga egészében van Ungvárra, mint középpontra utalva, hanem a szomszéd Bereg, Zemplén és Szabolcs vármegyék egy tekintélyes területi része is. Azonkívül Galíciának szomszédos nagy területén lakók jórésze közvetlenebb összeköttetésbe kerültek velünk az uj vasúti forgalom megnyitása óta. Déli Galicia lakóinak legközelebb eső nagy városa Sambor, távolabb fekvő hely, mint Ungvár. Kereskedelmi és ipari összeköttetés egy kis körültekintés mellett a mi javunkra nagyon könnyen létesíthető. Tehát egy tekintélyes kiterjedésű érdekkörnek központja lévén Ungvár, helyes gazdasági politika mellett nagyarányú fejlődésre képes. Az ipari és kereskedelmi élet fejlődésének elsőrangú kelléke a közlekedési, a forgalmi viszonyok jósága, kedvező volta. Forgalmi tekintetben Ungvár szintén kiválóan kedvező helyzetben van. Vasúti összeköttetése a teher- és személyszállítást illetőleg mindenképen alkalmassá teszi jó üzletek gyors és olcsó lebonyolítására. De egy speciális előnye is van az ungvári vonatösszeköttetésnek. A vasúti vágány oly területeken vonul végig, mely területek egyenesen predestinálva vannak gyári telepek létesítésére. A zugótelep nagy kiterjedésével egy gyári negyed jövőbeni körvonalait sejteti. Az ipar technikai megvalósításának kiváló eszköze: a viz, mint a mely technikai szempontból sok mindenre felhasználható, szintén jóformán kéznél van. A forgalmi és technikai előfeltételek páratlanul összefonódva valóban kínálva kinálják az ipar megteremtésével járó gazdasági előnyöket, a vagyonosodást, a gazdagodás lehetőségét. Nem lehet elsiklani azon megvalósulás felé közeledő újabb gazdasági vállalkozás fölött sem, mely rövid időn belül a Felső-Tisza medrének hajózhatóvá tételét tűzte ki feladatául. Ennek a megvalósítása pár évnek a kérdése. A vállalat már megalakult, működését megkezdte. Nem csekély jelentőségű kérdés ez! A Tisza vármegyénkben Csap alatt folyik. Ungvár és Csap közötti csekély távolság és a vonatösszeköttetés kedvező volta Ungvárt hivatottá teszi arra, hogy ezen vizi közlekedést is lehető legnagyobb mértékben előnyére aknázhatja ki. A vizen való szállítás olcsósága mindjárt versenyképesebbé teszi a különféle gyártmányokat, szállítmányokat. Mondjuk például a faipari, vagy kőipari cikkek, melyek az eddigi vonatszállitást drágaságánál fogva kevésbé bírták el, az uj és olcsó vizi közlekedés folytán nagyobb keresletnek fognak örvendhetni. A vizi közlekedés minden valószi- nüség szerint kő- és faiparunk fejlődésének kell, hogy hatalmasabb lendületet adjon. A gyárak létesítésére szolgáló előfeltételek közé sorozható az a tény is, hogy Ungvár hatalmas kincstári erdőségek közelében feküdvén, nagy famennyiséggel rendelkezik. Ez sem megvetendő körülmény arra, hogy gyáripar könnyebben létesülhessen. A munkásviszonyok sem alakulhatnak nálunk kedvezőtlenül. Mert vármegyénk éppen azon területek közé tartozik, melyekből az Amerikába való kivándorlás a legnagyobb. Sok minden okát hallottuk felsorolni a kivándorlásnak és jajgatunk a kivándorlás okozta nagy vérveszteség fölött. Nem gondolható-e, hogy a kivándorlás csökken, ha munkásainknak több és kedvezőbb munkaalkalmat adnánk? nem gondolható-e, hogy egy-pár gyár teremtése a munkások nagy tömegét tartaná lekötve a hazai földhöz? Vagyis azt hiszszük és erősen reméljük, hogy a gyárak létesítése, ha nem is a földművelő osztály, de a munkásosztálybeliek kivándorlását föltétlenül nagy mértékben csökkentené. Mert e kérdés tárgyalásánál különbséget kell tenni a földművelő és a munkás nép kivándorlása között. Az előbbit közvetlenül és azonnal nem lehet lekötni gyárakkal, — az utóbbit azonban igen, — mivel a kivándorlók nagy számát a földnélküli munkás osztály szolgáltatja, nagyon is remélhető, hogy gyárak teremtése esetében a munkások visszaszivárognak, illetve nem távoznak el s igy munkáshiány nem igen akaszthatná meg nálunk a gyárak működését. A gyáripar megteremtésének főalapfölté- tele a tőke. Előző cikkeinkben kifejtettük, hogy vármegyénk, illetve városunk--par excellence, - nem tekinthető tőkeszegények, mert hiszen pénzintézeteink 10—12 millió korona fölött rendelkeznek. Már jeleztük álláspontunkat, hogy városunk gyáriparának fejlesztése és megvalósítása tisztán és kizárólag pénzintézeteink vezetőségének praktikus helyes gazdasági politikájától függ. Pénzintézeteink vezetői nagyrészt képzett, rátermett egyének, a kiknek eléggé heÖrök kötelék. Irta Feleki Sándor. Nem fény és vagyon a bűverö, Mely szivet szívvel összeköt. A lánc lazul, ha ott borong A gond a kis fészek fölött. Nem a szerelem lángja az, Mi összekapcsol szíveket. Gyorsan hül a tűz, rózsa hull S elszáll a tarka kikelet. Csak az, a mi a lelkeket Egymáshoz fűzi, mindörök. Akkor se szűnik, hogy ha már Porunkra szűrke hant görög. Ha ketten együtt vesztik azt, Ki nékik szent és drága volt; Érzik, elválaszthatatlanul Köt egybe két szívet a holt. A míg zokognak, kézbe-kéz S két szív, mint rithmikus zene,- Együtt dobog ; a vérük is Mintha egymásba ömlene. A fájdalom szent láncfüzér, Ez tart össze lelkeket. Ragyoghat fény, dúlhat vihar, Széthullnia sohsem lehet. Feledni, csak feledni! Irta Prém József. I. Gyönyörű holdas, csillagos éjen száguldott a gyorsvonat. Dübörgése még jobban kiemelte a váltakozó tájak megható csöndjét. A természet ünneplő évszakának örvendett. Mindenfelől friss erdei illat, akácvirágok édes lehellete. Utitársaim rettentő közönséges eszmecserét folytattak. Elfordultam tőlük, és hajadonfővel kihajolva az ablakon, mohón élveztem a salzburgvölgyi táj éji titkait. Gondolataim visszafelé, a távoli otthonba húzódtak ; egyszerre csak előttem áll a kacér Vera, úgy a hogy utolszor láttam a vógbucsunál. Piros, telt ajkán hivalgó mosoly, melylyel csak a fájdalmát akarja palástolni, sötét szemeiben kiolthatatlan láng, de hala- vány vonásaiban a lemondás küzdelme és egy nagy elhatározás, mely kincs, de melytől már el nem áll. És mintha hallottam volna utolsó szavait, melyeket hozzám intézett: — Szeretni? Meglehet, hogy szeretem, Jenő. Sőt majdnem bizonyos, hogy igazán szeretem. Legalább mást senkit sem kedvelek úgy, mint magát. De a felesége ? Nem, az nem lehetek. Ismerem a természetemet. Nem a családi idill, hanem a nagyvilág vonz engem. Szerepelni akarok, ünnepeltetni, hódítani. Hires énekesnő akarok lenni és ön mellett, a féltékeny poéta mellett, a ki mindenben akadályoz, teljesen elpusztulnék. De maga is szegény Jenő, mennyit szenvedne. Dolgozni sem tudna, nem kereshetne semmit, pedig én élni akarok! Démonja lennék, pazarolnék és tönkre jutnánk mindaketten. Nem, barátom 1 Sokkal jobban becsülöm, semhogy férjemül óhajtsam, hadd legyen Wolf- rátb ur az áldozat. Mi másra való egy öreg, de gazdag őrnagy! Hahaha! És a kacaja most is a szivembe nyilait. Nem birtam el a csapást, és útra keltem, hogy feledjek. Vájjon lehetséges-e? Hisz, ime, titkon elkísér Vera, mint utitárs, mindenkinek láthatatlan, csak nekem nőm. — Hol lehet most ? Hol éli világát, hol tűri Wolf- ráth ur csókjait, hol pazarolja a gazdag őrnagy kincseit. Egymásután intéztem a kérdéseket ki az ablakon az éjbe, a zsongó természetbe. Tudtam, hogy Vera is utrakelt. Nászutra. A mézeshetek még tartanak . . . Még tart a kábultság, a dúsgazdagság győzelme a poéta szegénysége fölött . . . De vájjon rám gondol-e ő is ? mint ón Ő reá, minden pillanatban, éjjel álomtól elkerülve, nappal álmodozva ő róla . . . II. Nem birtam magammal. Szűnni nem akaró nyugtalanság rohant meg ... Mi lesz ebből ? Az élet megtanított rá, hogy a mikor oly vágy támad rám, mely örömmel hitegetne, ne habozzam, hanem kövessem ezt a vágyat. Éreztem, hogy megnyugvást találok, ha megszakítom az utazásomat. Utitársaim most már hortyogva folytatták eszmecseréjüket. Ott künn merő költészet, itt benn józanitó próza. Ez döntött. A közeledő város felett szelíden tündökölt a’hold, fónytengert árasztva a vidékre . . . Eszembe jutottak Lapunk mai száma 6 oldal.
