Ung, 1909. július-december (47. évfolyam, 53-103. szám)

1909-09-05 / 71. szám

4. oldal TJNO­71. szám. elő. — Mert a családanya nem egyenrangú és egyen­jogú a családban férjével. — Mert törvényes anyának nincsen gyermekével szemben szülői hatalma ; az apá­tól függ, hogy mennyi beleszólást enged gyermeke sorsába az anyának. — Mert a gyermekei előtt is megalázza a nőt az, hogy a családban férjénél kisebb jogköre van. — Mert a nő, a ki állítólag gyengébb, egyedül bűnhődik mindazokért a cselekedetekért, a melyeket a férfival közösen követett el és megsértette velük a társadalmi szokásokat. — Mert a férfiak és nők közötti pörös ügyekben a férfiak vádlók és bírók egyidejűleg; hiszen az összes jogi pályákat kizárólag maguknak tartották fenn. — Mert mindazokban az államokban, a hol a nők választók és választhatók (Wyomingban 1869 óta, az európai Manszigeten 1880 óta, Coloradóban 1893 óta, Ausztrália összes államai­ban 1895—1909-ben kapták meg a választójogot, Utah- ban és Idahoban 1896 óta, Finnországban 1906 és Norvégiában 1907 óta) a politika tisztább, becsülete­sebb és jobban törődik a nép szükségleteivel. — Mert a magyar nők egy részének már ősidők óta követkül­dési joga volt s azt kitűnő politikai érzékkel gyakorol­ták. (Kossuth Lajos is mint asszonynak kövote jutott a parlamentbe.) — Mert törvényes beavatkozást, állami intézményeket és ellenőrzést igényelnek : az alkoholiz­mus, a szegénység, a fertőző betegségek elleni küz­delem, a gyermekvédelem és a békemozgalom. — Mert a nőnek, mint anyának, nevelőnek, munkásnak, adó­fizetőnek összes szolgálataival szemben az állam még az önrendelkezés jogát sem adja meg. — Mert sokkal nemesebb lesz a gondtalanul élő nő élete, ha komoly közügyekkel foglalkozik, mint ha léha időtöltésre pa­zarolja idejét. — Hogy melyik pontban mi az igazság, hámozza ki az olvasóközönség. * A Dayka Gábor szoborbizottság tegnap délután ülést tartott Románecz Mihály elnöklete alatt. Az elnök bejelentette, hogy gróf Sztáray Gábor fő­ispán és Firczák Gyula v b. t. t., megyés püspök a leleplező-ünnepség védőségét elfogadták. Az október 3 án tartandó leleplező-ünnepség előkészületei szépen folynak. * Tűz a vidéken. Nagy tűzvész pusztított aug. 27. és 28-án Ungmogyoróson, a mikor 9 lakóház, 41 melléképület lett a pusztitó elem martaléka. A nagy szárazság és a vízhiány miatt szó sem lehetett men­tésről. Hivatalos becslés szerint a kár 76150 korona, ebből biztosítva volt 21190 korona, biztosítatlan kár tehát 54960 korona. Minthogy a károsultaknak összes szalmája és takarmánya megégett, s azt a mostani takar­mányhiány miatt szerezni sem tudnak, marhájukat pedig annak olcsó ára miatt eladni nem képesek, a károsultak jelentékeny része teljesen tönkre jutott, és közsegélyezésre szorult. A károsultak száma 27. A tüzeset alkalmából megjelent a községben Lörinczy alispán és Kusnyiry Gyula főszolgabíró. A kerület képviselője, Bernáth Zoltán a mentési munkálatoknál tevékeny részt vett, a vajáni vizipuskával s a saját szekerein kihozott vajáni tűzoltókkal a tűz tovaterjedé­sét higgadt vezetésével megakadályozta. A csendőrség szintén kivette a részét a mentési munkálatokból. Özv. Haraszthy Gyulánét, a ki a felette égett házban elájult, megmentették. A tűz keletkezésének okát nem tudják. — A múlt napokban Magyarkelecsenyben is volt tűz. A kárt 8400 koronára teszik, a melyből biztosítás foly­tán 5200 kor. megtérül. * A hanajnai faipartelepen az üzemet szep­tember hó 6-án kezdik meg. Mint értesülünk, 120 nap­számos fog állandó munkát kapni a telepen, a mely körülmény a község felvirágoztatását elő fogja mozdí­tani. É helyütt megemlítjük, hogy a jósza—hanajnai iparvasut folytatólagos közigazgatási bejárása szintén a jövő héten lesz. * Az ungvári kerületi munkásbiztositó pénztár igazgatósága m. hó 29-ikén ülést tartott, a mikor is tudomásul vétetett az elnöknek azon bejelen­tése, hogy aug. hó 13— 17-ik napjain az Országos Pénztár kiküldöttei pénztárvizsgálatot tartottak s egy­úttal érintkezésbe léptek a vármegye területén levő gyógyszerészekkel a gyógyszerszámlákból nagyobb °/o-u engedmény adása iránt, a mi legtöbb helyütt ered­ménynyel is járt; igy pl. az ungvári gyógyszerészek az eddigi 10 % helyett 25 °/o, a perecsenyi gyógysze­rész 15 % árengedményben fogják a pénztárt részesí­teni s hogy Dani János ig. tag eltávozása folytán Keleti Dezső póttag hivatott be. — A baleseti ügyek tárgyalásának folyamán Szóbél Izidor hátrahagyottai- nak addig is, mig az állandó járadékok ügyében az országos pénztár határozni fog, havi 120 K ideiglenes segélyt, Selyepec Ilykó szintén halálos balesetet szenvedett Bantlin-gyári alkalmazott hátrahagyottainak pedig havi 25 K segélyt állapított. Czubera Vaszily alsó-apsai lakos, a ki a korumlyai erdőben lábát törte s még mindig keresetképtelen, havi 42 K 60 f ideig­lenes járadékot nyert. — Egy tagnak a pöstyéni gyógy­fürdőbe küldése elhatároztatott. — A felszámolt kerü­leti betegsegélyző pénztár vagyonának kamatjövedel­méből egy tagnak, kinek 20 heti segélyezési igénye már lejárt, de még mindig keresetkóptelen beteg, 5 hétre heti 8 K segély szavaztatott meg. — Egy tag­tól, mert az orvosi utasításoknak szándékosan nem tett eleget, s ezzel bajának gyógyulását késleltette, a táppénzsegély megtagadtatott. * A beiratások az iparos- és kereskedő- tanonciskolában az 1909—10. tanévre a szervezeti szabályok és a felügyelő-bizottság intézkedése folytán szeptember hó 2., 8. és 12-én reggel 9—12-ig és d. u. 2—4-ig a r. kath. fiúiskolában (Teleki-utca) eszközöl­tetik, a rendes előadás ugyan e hó 15-én kezdődik. Az iparostanoncok tandíj címén 2, a kereskedőtanulók 10 koronát fizetnek. A tandíj a beiratásnál előlegesen fizetendő. Fölkérjük mindazon iparosmestereket és kereskedő főnököket, kik tanulókat tartanak, hogy azokat a kitűzött időben és helyon az iskolába föl­vétetni el ne mulasszák, mert a kik a kihirdetett beirási határidőn belül be nem iratkoznak, azokkal szemben ép úgy, mint a mulasztókkal az 1884. évi XVII. t c. 62, 82, és 157. §§-ai fognak alkalmaztatni. A fel. bizottság. * Drágább lesz a szivar. A dohánygyártmá­nyok, nevezetesen a szivarok és szivarkák árát rövid időn belül ismét emelni fogják. Ma a levegőben van mindennek az áremelése, tehát nem csoda, ha az állam is kiveszi részét a versenyből. * Lopás. Schwartz Simon szobrász kárára isme­retlen tettes folyó hó 2-án lopást követett el. A tolvaj ellen, a ki pénzt és. szobrokat vitt el magával, meg­indult a nyomozás. * Egy Óra alatt elveszi a láb kellemetlen sza­gát és megszünteti a lábizzadást a Mittelman-féle láb viz, ára egy üvegnek 1 *20 K. Kapható kizárólag az Aranyoroszlán gyógyszertárban Ungvárt. A szomszédból. (Zempléumegye). Egyházi hir. A kassai megyés püspök Definyák Béla parnói plébánost a nagyinihályi esperesi kerület alesperesévó nevezte ki. — Igazgató-választás Nagy- mihályon. Coliák Ilár polgári isk. igazgató lemondása folytán a nagymihályi polg. iskola felügyelő bizottsága a megüresedett igazgatói állásra meghívta Deák István verbói (nyitramegyei) polg. isk. igazgatót. — A bodrog­közi Jótékony Nöegyesület ünnepélye Perbenyi- ken. Megemlékeztünk már arról a minden tekintetben nagyszerűnek ígérkező ünnepélyéről, melyet a Bodrog­közi Jótékony Nőeg.ylet e hó 19-én Perbenyiken ren­dez. A fényes mulatság programmját a szakadatlanul mnnkálkodó rendezőség már csaknem összeállította, azonban még nem közölheti, mivel nap-nap mellett újabb megragadóbb pontokkal gazdagítja a már igy is igen gazdag műsort. — Gyermekek a vasai ellen. Szerencstől Mádon, Tállyán, Szántón át Hidasnémetiig, hol az újonnan épült hegyaljai vasút immár készen van, a vasúttal még ismeretlen gyermekek abban talál­ták fel a legújabb játékrendszert, hogy köveket rak­tak a sínekre. A próba- és anyagszállitó vonatokra már-már veszélyessé kezdett válni a csintalanság, míg­nem a legszigorúbb ellenőrző intézkedéseket tették meg, hogy az ifjú nemzedék más játékrendszert ke­ressen, mint egy esetleges vasúti katasztrófa okozását. — Az utas és egy óra. Különös eset történt a na­pokban este az újhelyi vasúti nagyállomáson. Kellner Jakab kassai lakos Ujhelyből Kassára utazott. Mielőtt a vonatra szállott volna, felöltőjét magára vette és akkor nagy meglepetésére észrevette, hogy egy idegen óra csüng a felöltőjén. Hogy ki akasztotta oda az órát, arról sejtelme sincs. — Egy erdőkerülő életveszélyben. Götz Márton erdőkerülő, ki a gróf Lónyay Elemér bodrogolaszii uradalmának szolgálatában áll, majdnem életével fizetett mog szigorúságáért, hogy a környék­beli parasztokat eltiltotta az uradalom földjén a legel­tetéstől s e tilalom betartását szigorúan ellenőrizte. Legutóbb is kiment a sárospataki alsó határba, hogy a legeltetést ellenőrizze. A mint az esti időben úgy hét óra tájban az u. n Kenyeres-dombhoz ért, három legény támadta meg s karóikkal agyba-főbe verték, mielőtt védekezhetett volna. A kötelességtudó erdő­kerülő a fájdalomtól elalélva eszméletlenül terült el s csak másnap akadtak rá az eszméletlen emberre. Sé­rülései oly súlyosak, hogy az „Erzsébet“ közkórházba vitték orvosi ápolás céljából A közkórházban hallgatta ki a megtámadott kerülőt a rendőrség. A súlyosan sérült egyén azonban nem látta a sötétségben a táma­dók arcait, azokat nem ismerte fel s különben is a támadás oly váratlanul, orvul történt, hogy módja sem volt arcaikat megjegyezni. (Szabolcsmegye.) Andrássy Gyula gróf emlékszobra. Ma déli 1 órakor lesz Tiszadobon néhai Andrássy Gyula gróf­nak a földmivelésügyi minisztérium által állított szob­rának leleplezése. Az ünnepre az alsószabolcsi Tisza- ármentesitő-társulat elnöke meghívókat bocsátott ki. Az ünnep programmja a következő: Déli egy órakor összejövetel, a megnyitó beszédet a szobornál gróf Dessewffy Aurél, az alsószabolcsi Tisza-ármentesitő társulat elnöke mondja; ünnepi ódát szaval Dömötör György tiszalöki plébános, végül ünnepi beszéd követ­kezik, melyet Fekete Márton királyi tanácsos, a tisza- völgyi társulat titkára mond. Az ünnepet társasebéd követi. (Beregmegye.) A munkácsi segélyzó nőegyesület, mely a szegények, árvák és elhagyottak istápolása által az emberszeretet céljainak szolgálatában áll, ezen hivatása mellett még kötelességének ismerte meg, hogy Mun­kács és vidékének házi- és különösen nőiiparát fej­lessze, hogy a munkának megszerezze azon tiszteletet, a mely azt, mint a létfentartás legfontosabb eszközét megilleti Ezen emberszerető és hazafias szándékának megnyilatkoztatására gróf Schönboru Buchheim Károly Frigyes védnöksége és baji Patay András főispáa diszelnöksége alatt, október hó első napjaiban néhány napra terjedő, jótékonycélu, vásárral egybekapcsolt ki­állítás rendezését határozta el, melynek keretében mind­azon ipari termelvények lennének kiállítva, melyek Munkács és vidékének sajátosságát tüntetnék föl, ha nem is ezen vidéknek, vagy a tárgy tulajdonosának termelvényei, de történeti vagy hagyomány beli érdeküek és régiségüknél, ritkaságuknál, illetve szépészeti kiváló­ságuknál fogva a kiállítás látogatóinak érdeklődését felkölteni alkalmasak. — A hol bővítik a járásbíró­ság épületét. Alig pár éve, hogy a munkácsi kir. járásbíróság díszes, uj épületet nyert s máris szűknek bizonyult úgy, hogy az alkalmas módon való bővítés iránti intézkedések is megtörténtek. Irodalom. — Kereskedők évkönyve. Az Országos Magyar Kereskedelmi Egyesülés 1910-re is kiadja a már két ízben megjelent Kereskedők Évkönyvét, a melynek harmadik évfolyama karácsonykor jelenik meg. Az Évkönyv harmadik kötetét is ismert szakférfiak Írják. Nagy részét az uj adótörvények és a már megjelent végrehajtási utasítások ismertetése és magyarázata fog­lalja le. Az újabban hatályba lépett törvények és ren­deletek közül még a mértékhitelesitési szabályokat, az uj csekktörvóny fontosabb rendelkezéseit, a kereske­delmi üzletek átruházásáról szóló törvényt ismerteti az Évkönyv. Behatóan foglalkozik a legközelebb életbe lépő uj vasúti üzletszabályzat fontosabb újításaival. Az uj fővárosi lakbórszabályzatnak a kereskedőket érintő rendelkezéseit szintén részletezi. Alapos tájékoztatást nyújt az uj magyar-román vámszerződós megállapodá­sai felől, valamint külön cikkben behatóan foglalkozik az annektált tartományokkal, részletesen kiterjeszkedve mindarra, a mit a Boszniával összeköttetést tartó ma­gyar kereskedőnek tudnia szükséges. Lesz az Év­könyvben azonkívül számos kisebb cikk, különféle táblázat kereskedelmi címtár, hasznos útbaigazítás és tudnivaló. A Kereskedők Évkönyvét, a melyet az O. M. K. E. tagjai költségmentesen, tagsági járulékuk fejében kapnak meg, az Egyesülés megbízásából az idén is Beck Géza helyettes főtitkár szerkeszti. CSARNOK. CJng vármegye az 1809. évi utolsó nemesi felkeléshez. Irta Gálocsy Zoltán. Még ez év folyamán jelenik meg a már sajtő alatt álló nagy mű, „Az utolsó nemesi felkelés története“, melyben az 1809. évi hadjárat egész terjedelmében lesz az elvasó elé tárva. Legfőképon a győri, illetve kis- megyeri csatát tárgyalja e mű az egykori hiteles fel­jegyzések. naplók, emlékiratok és hadi jelentések alap­ján, mert ezen győri csatához fűződik a magyar nemes­ség rossz emléke, midőn a szerencsétlen vereségért az osztrák hadvezetőség bűne és János főherceg, had­vezér, tudatlanságának leplezése végett a felkelő ne­mességet állították bűnbakul a pelengórre. Tulajdon­képpeni feladata loend még az ekkor „gyáváknak“ bélyegzett ins rgenseket az utókor előtt tisztázni, s a reájuk nyomott szégyen bélyeget a 100-ik évforduló alkalmával homlokaikról lemosni, s őket a jól kiérde­melt dicsőség talapzatára állítani. Ekkor a magyar nemesek nem voltak már a régi kor valóságos született katonái, mert az utolsó száza­dokban a tulajdonképpeni hadviselés az állandó vagy zsoldos hadak feladatává válván, a nemesség csak a védszükségben lett ősi szokás szerint fegyverbe szólítva. Hadi felszereléseik sem voltak már, mert a minden magyar nemes állandó kísérője az ősi kard, csak a vagyonosabb nemeseknél volt található, a fokos, csá­kány, buzogány pedig fegyvernek már nem volt tekint­hető, s igy az 1809. évben fegyverbe szólított nemes­ség harci felszereléséről és ruházatáról is a vármegyének kellett gondoskodni, ez pedig lassan ment, s igy tör­tént aztan, hogy legnagyobbrészt úgy, a hogy hazulról bevonultak bocskorban, gatyában, szűrben kellett táborba szállaniok, s várni, mig ruházatot kaphatnak, s fel- fegy vereztethetnek, mert a hadköteles nemesség ®/io-ed része már teljesen vagyontalanul úgyszólván paraszti sorban élt s a létfentartásra szükséges eszközökkel is alig rendelkezett. Szóval nem volt már ekkor a régi idők hadserege, hiában volt meg benne az ősi vitézség és bátorság. És mindezek dacára a nemesi felkelő se­reg még az utolsó inssurectio alkalmával is dicsősége­sen felelt meg régi hírnevére, s mentette meg a szer­vezett rendes hadsereget a végmegsemmisüléstől, mely hősi cselekedetéért hálából a „gyáva insurgensek“ nevezetét nyerte. És ezek a gyáváknak deklarált, insurgensek vol­tak azok, a kik a győri vesztett csata után két nappal junius 16-án Ácsnál vágták le Lamargne francia tábor­nokot és egész dandárét, Kis-Cellnél Meskó tábornok nemesi felkelői pusztították el Marulles tábornok lovas­ságát, Olgyay százados 14 insurgenssel 400 francia közül 4 tisztet és 60 közlegényt vágott le, harminc embert, 40 lovat és 7 társzekeret fogott el. Ezen hős­tettekről János főherceg jelentésében említést sem tett, sőt igyekezett azt el is titkolni, a nemesi felkelők vitézséget hangoztató tiszteket elhallgattatta, s mindent elkövetett, hogy a felkelőkre hárítsa a felelősséget a a maga és vezértársai hibáiért. Hiába való volt a nádor személyes interventiója, a gyalázkodást nem tudta elnémítani, s csupán búcsúzó szavaiban adhatta meg az elégtételt midőn a felkelőket szétoszlatták — a következőképpen : „Láttam, hogy dicsőséges ősiekhez méltó, nagy, merész és csodálatra méltó hőstetteket vittetek véghez, melyeket szebben nem jellemezhetek mintha azt mondom, hogy azok a nemes és hős magyar nemzethez méltók voltak.“ Ez volt az enyhítő balzsam, de mindez nem ellen­súlyozhatta az udvari ármánykodás akna munkáját. Azóta 100 óv telt el, és Isten segítségével elérkezett

Next

/
Oldalképek
Tartalom