Ung, 1909. július-december (47. évfolyam, 53-103. szám)
1909-09-05 / 71. szám
2. oldal tr nxr 371. szám A magyarság szempontjából megbecsülhetetlen szolgálatokat végez a Julián-Egyesület, méltó tehát minden magyar ember erkölcsi és anyagi támogatására. A mikor minden nemzet, minden nép oly nagy áldozatokat hoz fajának védelmére, csak a magyar nép maradna érzéketlen ily nagyfontosságu ügy iránt ? Érzéketlen maradhat csak egy magyarnak a szive is azon 200,000 magyar sorsával szemben, a kik ott is szivükbe, imádságukba zárják hazánk nevét ? Csak a magyar szív ne jöjjön dobogásba, mikor tudja, látja, hogy az erőszakos horvát eszközök 200,000 magyar testvérünket akarják elhorvátositani? Meg kell mozdulni a magyar társadalomnak, a minthogy meg is mozdult s magánosok, egyesületek, pénzintézetek és törvény- hatóságok siettek adományaikkal magyar véreink segítségére. Azonban az alapitó tagok sorában a törvényhatóságok és városok között hasztalan keressük a mi megyénket és városunkat. Hát oly szegény volna Ung vármegye, hogy ily nemes célra sem nyithatja meg áldozat- készségét? A legtávolabbi megyék is sorompóba lépnek a magyarság, a magyar nyelv érdekében, csak éppen Ung megye legyen azok között, a kik kiállnak a sorból? Talán Ung- ban kisebb a hazaflság érzése, mint másutt ? Mozduljon meg végre Ung megye is; lépjünk akcióba! Néhány szó a tennisz-ver senyékről. A versenyek lezajlásával büszkén tekinthet vissza az Ungvári Tennisz-Egyesület vezetősége a jól végzett munka öntudatával az augusztus 26—29-iki országos versenyekre, melyek néhány napra mozgalmassá, élénkké, derűssé s a tennisz-sport művelői szemében országos központtá tették Ungvár városát. A múlt évhez képest ismét haladás mutatkozott. A versenyekre több jóhirnevü játékos nevezett, az érdeklődés szélesebb rétegekre terjedt, az ungváriak egyletük dicsőségére több erőt tudtak kifejteni, mint a múlt évi versenyek alatt. Pedig nagy munkát kellett végezniük, mert veszteségeket is kellett pótolni. Egy igen jó játékos: Mitikus Vilmos végleg eltávozott, más kettő Lahner Kálmán és dr. Tahy Endre nem gyakorolhatták magukat elegendőkép, mert előbbi, bár Ungvár környékén maradt, de oly helyen, a hol nem gyakorolhat oly sportszerűen, mint Ungvárt tehetné, utóbbit pedig nagy elfoglaltsága akadályozta a gyakorlásban. Kár pedig, mert az idesereglett versenyzők bizonyára még nagyobb küzdelemmel boldogulhattak volna, ha ők tavalyi formájukat még javíthatták volna. No de az ifjabb erők szerencsére oly szépen fejlődtek, a mint azt o sok Írója tavaly az „Ung“-ban megjósolta. Hárman is közülök: Rochlitz, Farkas és Szieber körülbelül ugyanarra a szintre emelkedtek, a melyen dr. Tahy és Lahner állanak ; úgy hogy most Ungvárnak 5 erős játékosa van. Ők öten — tervszerű közé fogta fejét, szeme belemeredt a lámpa fényébe és gondolkodott. Olyasfélét érzett, mintha mindenét elvesztette volna. Mintha szive eddigi fájdalmát elnémította volna — egy másik fájdalom . . . Atkozta magát, hogy két szem tekintetétől oly hamar elkábult . . . . . . Egyszerre megzörren az ablak . . . emberi hangok . . . Mintha fonó láztól ébredt volna, bambán az ablakra bámul . . . felszökik asztalától . . . csekély holmiját táskájába gyűri . . . kiugrik az ablakon . . • egy pillanatig ingadozik, mint a kit kétfelé húznak . . . aztán futásnak ered a sötét éjszakában . . . tovább . . . tovább! . . . Aznap éjjel megszökött a társulat ... A leány anyja az estiek után gyanútlanul nyit be a fiú szobájába. Á szoba rendetlen, az ágy üres, az ablak nyitva. Ránéz a nyitott ablakszárnyakra, most már csak a kvártólypénzre gondol s mintha valami kérdésre felelne, mélységes megvetéssel mormogja: „Ripacs!“ . . . gyakorlás és egymással, való mérkőzés utján oda fejlődhetnek, hogy néhány óv múlva megvédhetik az ungvári bajnoki címet. A tavalyi női játékosok sorából Fekésházy Margitka, Papp Annus és Cornides Edit emelkedtek ki játékbeli ügyességükkel, a kikhez még Ribiczeyné és Baksyné járulnak, hogy a női ötös csapat is teljes legyen, amelynek párja nem hinném, hogy az ország bármelyik vidéki városában föltalálható lenne. Az a kérdés merül föl, hogy mi legyen az ungvári játékosok teendője a jövő évi versenyekre való készülődésben? — A sportszerű gyakorlás! Mielőtt a mérkőzésekhez fogna a játékos, egy félórát gyakorolja magát az összes ütésekben. A partner adogasson labdákat, vagyis vegye át a trainer szerepét. Ez alatt a művelet alatt mindketten tanulnak. A legfontosabb ütés a kergetett ütés, melynél a lapdának előre való forgást adunk. Üssünk ilyent a a jobb sarokból a hálón át az oldalvonal mentén, aztán keresztbe; az alapvonal-középről a jobb sarokba, a pályaközépre s a bal sarokba. A bal sarokból az oldalvonal mentére s keresztben a jobb sarokra. Ugyanezeket a kergetett ütéseket az adogató vonal jobb és baloldaláról s a közepéről is tanulgatjuk. A második legfontosabb ütésmód a fékezett (nyesett, vágott, coupirozott) ütés. Ezeknek nagyobb szerepe van a magasabbra ugró lapdánál, még pedig annál nagyobb, minél közelebb állunk a hálóhoz, velük a lapdát igen jól lehet helyezni a pálya bármely pontjára. Ezeket az ütéseket az adogató vonal közepéről és a háló közepéről tanulgassuk ütni az ellenfél udvarának jobb, középső és bal részébe. A következő gyakorlat lesz a levágások (lecsapás, smash) gyakorlása. Igen fontos ütés ez, mert többnyire döntő. Ezeket ugyanarról a helyről kell gyakorolni, mint a fékezett lapdákat — s úgy levegőből, mint ugrásból is kell tudni. Most a levegőből való ütéseket kell gyakorolni az adogatóvonalról s a háló mellől (hálózás.) Végre a fölkapott ütések gyakorlása következik. A két játékos a pálya közepére áll s igyekszik a labdát a felugrás pillanatában átütni a másik keze- ügyébe, ez ugyanúgy, vagy ha máskép [nem^megy, a levegőből, vagy rendes ütéssel az előbbinek igyekszik visszaadni. A gyakorlat sorrendje lesz tehát: 1. kergető ütések (előre forgással); 2. fékezett ütések (visszafelé forgással); 3. lecsapások levegőből és ugrásból; 4. levegőből való ütések; 5. fölkapott ütések. Ezek után kezdjen a két játékos játszmába, melyben a védekezés és támadás ügyességeit sajátíthatja el. Jól végzett training után a játszma örömei még fokozódnak. Az ungváriak különösen a támadó ütéseket: a levágást s a levegőből való ütést gyakorolják, mert ezekben gyengébbek. Talán untatom a szives olvasót, ha nem tenni- szező ? Vigasztal az a tudat, hogy manapság igen kevesen vannak már, a kik a lapdaütés nemes sportját nem űznék. Azzal az óhajtással zárom be ezt a kis cikket, hogy minél kevesebben legyenek. Budapest Rémóndy Rezső. Az uj cselédnyilvántartás. A városi iparhatóságtól kaptuk a következő sorokat közlés végett: Általános a panasz a cselédek ellen ; ezek során felmerült a helyi lapokban az az eszme is, hogy a cselédmizériákon részben segítendő, bevezetendő lenne a cselédnyilvántartás. Tudatjuk, hogy ezen intézmény szeptember 1-ótől életbe is lépett már. A v. iparhatóság a helybeli cselédszerzőknél vizsgálatot tartva, ennek eredményéül kötelezte az összes cselédszcrzőket és pincérügynököket arra, hogy saját költségükön a nyilvántartást vezessék be és e végből egy minta szerint elkészitette részükre a nyilvántartási és a nyugta- vagy bárcakönyvet. A nyilvántartásba ezen adatokat vezetik be: A cseléd neve, illetőségi helye, a cselédkönyvet kiállító hatóság, az előbbi szolgálatadó, a kikötött bér, az uj szolgálatadó, a közvetítési dij, a nyugta száma és a jegyzet rovatban jön kitüntetve a helyből való kilépés oka. Hasonló berendezésű a pincérek és felirónők nyilvántartása. A nyugtakönyv kiszakítható lapokból áll, egyik fele bent marad a könyvben és ellenőrzésül szolgál, a másik felét a dij lefizetése ellenében kapja a cselédet (a pincért) felvevő urinő. Mindenki követelheti tehát, hogy a dij lefizetéséről ilyen nyugta állíttassák ki részére. A cselédek közt elharapódzott könyvhamisitás, indokolatlan követelések megakadályozására van hivatva az a berendezés, melyet az iparhatóság szintén nem a város költségén rövidesen életbeléptet Ha ezen utóbbi intézmény nagy horderejűt házi asszonyaink kellőleg átlátják, igen sok bajon lesz általa segítve. Ugyanis a város legforgalmasabb helyén, a korzón egyik épület falán levélszekrényt helyeznek el, mely felett levő tábla figyelmeztetni fogja a háziasszonyokat, hogy minden cseléd kilépése alkalmával dobjon be a szekrénybe egy kis névjegyalaku kártyát, melynek hátlapjára írja fel a cseléd nevét, bérét, hogy volt vele megelégedve, mihez ért? Tud-e főzni, mosni, vasalni, házi teendőket végezni, miért lépett ki? Ezen kártyákat a hatóság összegyűjti és névsze- rint osztályozza, és ha valaki cselédet akar felfogadni, akkor az iparhatóságnál a leghitelesebb forrásból tudhatja meg, mit remélhet. Ezen intézkedéseket kiegészíteni volnának hivatva, — azonban ez már a társadalom munkája volna, — a cselédeknek betegség és baleset ellenére leendő biztosítása, a háziasszonyok szervezetének megalakulása és a munkabérek kartellezése, a cselédek minősítésének megállapítása. Ezekre rámutattunk, reméljük, hogy rövidesen megvalósulnak. Színház. A legutóbbi szini előadásokról a következőkben számolunk be : Szerdán, szeptember hó elsején a „Víg özvegyet“ hozták színre Kormos Ilonkával a cimszerepben, a ki ezúttal mutatkozott be a közönségnek. Bájos hangjával és mozdulataival szép sikert aratott. Daniló gróí szerepébe Falussy helyett Gedő ugrott be. Borbély Sándor mellett, ki valósággal elemében volt, kitűntek még Fehér Olga és Sarkadi. Csütörtökön a „Lili“ ment transit előadásban. Pénteken, szeptember hó harmadikén ifj. Dumas Sándor drámája a „Kaméliás hölgy“ került színre. Magáról a darabról hosszasabban fölösleges megemlékeznünk, hiszen mindenki ismeri a „la dame aux camelias“-nak, ennek a tüdővészben elsorvadt végzetesen szerelmes szabadlánynak kissé idealizált, megható történetét. A szerzőt pedig ki nem ismerné ? Dumas fils-t, a nagyot, a kinek annyi szinrehozott darabja közül csak egy tudott megbukni, az „un pére prodigue“ s a kinek összes munkái között éppen a „La dame aux camelias“ a legnagyobb. A kaméliás hölgy, hogy bibliai kifejezéssel éljünk „tisztátalan“ életet él. A végzete az, hogy emellett mégis ideális szerelemre gyullad egy férfi iránt, a kinek azonban nincsenek milliói, a kinek „tisztességes“ családja van, s a kit igy tőle örökre elválaszt a társadalmi morál. A szép vonás a tisztátalan, de lolkileg tiszta lányban az, hogy ő is meghajlik a felszeg társadalmi erkölcstan és a könyörgő apa érvei előtt s életét, melynek az előrehaladott tüdővészben már úgyis megszámláltak a napjai, minden örömeivel együtt, sőt kidobva magát a meggyalázásnak, a megvetésnek, — feláldozza a társadalmi morál szívtelen Molochjának. — Előadás előtt a szinlapot nézegetve határozottan megijedtem. Veesejr Ilona, mint Gautier Margit ? Ennek a törékeny, nagybeteg, sovány, szubtilis teremtésnek szenvedéses, tüdővészes légkörű szerepébe miként tudja beloerőszakolni magát a Vécsey Ilona hatalmas, egészséges alakja ? S partnerének, Duval Armandnak inlerpretálójában is szívesebben láttam volna Stella helyett Gedőt. Szóval nem voltam megelégedve a szereposztással. Habár ezen nézetemet, — mely bizonyára nem csupán az enyém, — legalább részben most is kénytelen vagyok fenntariani, mégis ki kell jelentenem, hogy az előadás azokkal a szereplőkkel, a kikkel tényleg színre került, nagyon sikerültnek, szépnek és nívósnak mondható. Vécsey és Stella egymáshoz illő pár voltak. Stella most is jó volt, mint máskor. A fő feladat Vécsey Ilonára nehezedett. Határozottan „nehezedett“, mert Gautier Margit szerepe, nem könnyű szerep. Nagy érzések felfedése és nagy érzések elfedése a föladat. Fárasztó; mert igaz ugyan, hogy a szerelmet játszani, de nem érezni, a szenvedélyt ábrázolni tudni, de nem érezni: az igazi művészet, a minthogy ez volt a művészete Coquelin-nek s ezt a tudást dicsőíti Shakespeare is szonettjei nemzőjében; mindazonáltal a nagy érzések, szenvedélyek oly hü és lelkes előadása, a mint azt Vécseynél láttuk, nem kis fáradtsággal és izgalommal jár. Vécsey beleerőszakolta magát szerepébe s ambiBitumina” tiszta bitumenből készített, valódi aszfalt-tetőlemez; tartós, tűzbiztos, szagtalan, kátrányozást vagy egyéb mázolást nem igénylő ■ ■ ■ — _________________________TETŐFEDŐANYAG. „Bituminá“-val fedett tető bemeszelve szép fehér marad és kitűnő védelmet is nyújt a nap melege ellen. —• „Bitumina“ régi zsindelytetők átfedésére is kiválóan Gyári főraktár Ungvár és vidéke részére 3295,13-15^ ft Glück Miksa fakereskedésében, Ungvárt.
