Ung, 1909. július-december (47. évfolyam, 53-103. szám)
1909-09-01 / 70. szám
47. évfolyam. — 70. szám. Megjelenik minden vasárnap reggel és szerdán délben. Ungvár, 1909. szeptember 1 Előfizetési feltételek: Csak „IJng“ lapra Egész évre . . 12 K Negyedévre . 3 K Félévre , . . . 6 K Egyes szám . 12 f, Amerikába : Egész évre ...............17 K „(Ing Yftrmegye Hivatalos (iapjá“-val «g»att egész évre 16 K — Félévre .... 8 K Ung vármegye Hivatalos Lapja az *U n g“ mellékleteként megjelenik minden csütörtökön. Hirdetések úgy az „Ung“, mint „Ung vármegye Hivatalos Lapja“ részére, — továbbá magánosok részéről az előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, Székely és Illés könyvkereskedésébe küldendők. Nyilttér soronklnt 40 fillér A nyílttéri és hirdetési dijak előre fizetendők. Kiadóhivatali telefonszám 11. AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Szerkesztőség: Vármegyeház-tér l-sö szám. Felelős szerkesztő : BÁNÓCZY BÉLA. Segédszerkesztő : DEÁK GYULA. Kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése. A vendéglők, szállók nálunk és a külföldön. Irta Deák Gyula. A legutóbbi városi közgyűlésen egy kis vihart támasztott a szálló, vendéglő, kávéház, kávémérés, bodega, korcsma és sörházak gyakorlásáról szóló szabályrendelet . tárgyalása. A vihar aztán elült egy kis időre, mert a szabályrendelet végleges tárgyalása későbbre maradt. Kérdés azonban, hogy az újabb tárgyalásnál milyen erővel tör ki a vihar? Mert hogy kitör, az szinte bizonyos. Két párt áll ugyanis egymással szemben: egyik az, a melyik a kávéházakból az u. n. felirónőket kitiltaná, a másik párt pedig hajlandó ezeket megtűrni. Egy dologban azonban megegyeznek a városatyák, hogy a vendéglőkben a szobaasszony-rendszert teljesen meg kell szüntetni. Sem az egyik, sem a másik pártot nem akarom e helyen támogatni. Megvan a magam véleménye, majd a szavazásnál érvényesítem. Egészen más dologról akarok Írni. Elfutnak előttem külföldi utamnak ragyogó napjai. A szabályrendelet tárgyalása kiváltja a sok-sok szép képből a külföldi jobb szállók és vendéglők ki- és felszolgáló személyzetét, a melynek nagy része nő és egytől-egyig úgyszólván fiatal leány. Valamennyi intelligens; egyszerűen, de azért bizonyos előkelőséggel öltözködik. Magatartásuk nyugodt, viselkedésük szerény és nagyon figyelmesek a vendégek iránt. A ki- vagy felszolgáláshoz szükséges beszéden kivül egy szót sem szólnak a vendéghez, viszont a vendégek sem szólnak egyebet. Félremagyarázható szavak, mosolygás teljesen hiányzik mind a két részről. A vendégek úgy bánnak ezekkel a felszolgálókkal, mint a hogyan müveit ember az intelligens családból való lányokkal szokott érintkezni. Nyugaton más a férfiak és nők társadalmi Dal. Irta Stella Gyula. Feljött a hold, Halvány fényt szór a vidékre ; Káprázó szemmel Nézek merengve beléje . . . Mint Pierot, Én is vágyom fényébe ; Vonzó sugárain, Érzem, száll lelkem feléje . . . nevelése, azért lehetséges ott a szállókban és vendéglőkben a női kiszolgálás minden botrány nélkül. Az bizonyos, hogy Németország, Hollandia, Belgium, Angolország, de még Franciaország — Páris, a melyet mi bűnös városnak tartunk — nem tűrné meg azokat az állapotokat, a melyek nálunk uralkodnak. Párisban a Duval-féle részvénytársaság vendéglőiben bár nők szolgálnak fel, mégis a legfinomabb viselkedés tapasztalható a vendég és a személyzet közt. Ezek a vendéglők mintaképei az étkezőhelyiségeknek, a hol este duhajkodás már csak azért is lehetetlen, mert 9 óra után senkit sem szolgálnak ki. A vendégeket, a kik esetleg nem tudják az ott uralkodó szokást, udvarias szavakkal hazaküldik. Tizenöt perc múlva már sötétség borul az előbb még fényesen világított termekre. Magyarországon ezek az állapotok ismeretlenek. A mi társadalmi nevelésünk rossz A cseperedni készülő fiuk, a kik már bebenéznek a vendéglőkbe, kávéházakba, vagy utazás, mulatság alkalmával szállókban megfordulnak, olyan dolgokat látnak, a melyek egészen lerombolják az iskolai és a családi nevelés építését. A legtöbb iskola jól nevel, sok család is jó nevelést ad a gyermekeknek, de az élet, a társadalom egyáltalában nem szolgál jó neveléssel. Ebben találom minden bajnak a kutforrását. Nem az a rendszer rossz, hogy szállókban, vendéglőkben, kávéházakban női személyzetet alkalmaznak, hanem hibás a mi társadalmi léha nevelésünk, a melynek következtében botrányokra botrányok halmozódnak. Védekezzünk a társadalom bűne ellen szabályrendeletekkel, de szívesebben látnám, ha lelkünket megtöltenők olyan nemes tartalommal, a mely a szabályrendeleteknél és törvényeknél is erősebb. A jezerói tóvidék. Irta Kelecsényl Ferenc. Bosznia egyik legkedvesebb tájrészlete a Pliva felső folyása, ez a vidám, erdős völgy, a melyet változatossá tesz a Pliva szeszélye, moly hol mint csörgedező patak, hol mint hatalmas, sötétzöld tükörré szélesedett tó tölti be a völgykatlant, néhol az országúinak is alig hagyva helyet. A természet harmóniáját kiegészíti a folyó kedves csobogása, amint leszökdel a sziklás kataraktákon. Az egész milieu derűs és kellemos. Nagyszerűvé pedig ott válik, ahol a széles völgykatlanokban összegyülvo a patak tiszta vizéből nagy kiterjedésű, mély tavak születnek. — A körülálló tekintélyes hegynek képe visz- szaverődik^a víztömegben, a mint nézegetik arcukat a csendes, sima tükörben, miként az egykori Narcissos, a íolyamisten szépséges fia, a ki a folyam tükrébe pillantva belészeretett önmagába s az elérhetetlen szerelmi vágytól nárcisvirággá változott ............Ezek a begyek is talán valami önmagukba beleszeretett óriások, akiket azután ez a perverzus vágy kővé változtatott. Az idő lassanként behordta őket humusszal s nagy, bozontos tölgyfasörényük nőtt. A tó tükre vidáman mutogatja nekik: „nézzétek, mivé lettetek.“ Az alsó Pliva-tó, dacára annak, hogy bosszúsága meghaladja a bárom kilométert, jóval kisebb a felső kis tengernél, amely már egészen Jezeró alatt fekszik. A felső tóból az alsóba bő esésben zuhan le a viz, de az igy támadt vérvesztességet állandóan pótolják a Jezeró feletti dús források. A felső nagy tó felhuzódik egészen Jezeróig s a A tenni sz-versenyek eredménye. Őszinte örömmel számolhatunk be a most lefolyt tennisz-versenyek alkalmából arról az igazán szép és vidéken feltűnően magas színvonalon álló eredményről, a melyet az Ungvári Tennisz-Egyesület sikeres vezetés, lelkes tagok s buzgón igyekvő tenniszjátéko- sok közreműködésével a fővárosi illetékes körök őszinte rokonszenvétől kisérve, dicséretes jutalmul elért. A versenyeken elsőrangú erők vettek részt a M. A. C. budapesti és vidéki tagjai közül s a helybeli versenyzők is szép számmal s éppen nem lekicsiny- lendő igyekezettel törtek a pálma felé. Ha nem is nyerték el a legelső dijakat az országos hirü Kelemen Aurél és Ribiczeynével szemben, az elért siker feltétlenül szép, megnyugtató a jövőre nézve. Az intelligens közönség nap-nap mellett, élénk érdeklődéssel kisérte a heves és sokszor klasszikus szépségű versenyszámokat. Az utolsó két napon, a mikor döntő mérkőzések folytak, igazán megelégedéssel s örömmel láttuk az érdeklődők sokaságát a pályák körül, köztük városunk s megyénk egyházi s világi előkelőségeit is nem egy taggal képviselve, a mi jóleső jele annak, hogy a tennisz-egylet vezetőségének nemes céljai kellő méltánylásra s elismerésre találnak. A versenyek végeztével a dijakat Lőrinczy Jenő alispán osztotta szét a nyerteseknek, szellemes üdvözlő szavak kíséretében. Vasárnap oste, vagyis az utolsó napon bál volt a Korona emeleti termében s a megjelent szebbnél- szebb tennisz-leány partnerre akadva vigan, dalolva járta a csárdást s a bosztont kivilágos reggelig. A verseny részleteiről az alábbiakban számolunk be : A férfi egyes versenyben Ungvármegye tennisz bajnokságáért 12 nevező vett részt. Első lett Kelemen Aurél tüzórhadnagy, a budapesti M. A. C.-nak tagja, a ki a múlt esztendőben is elnyerte szép, stílusos játékával az elsőséget. 0 kapta Firczák Gyula v. b. t. t." megyés püspök gyönyörű tiszteletdiját: egy ezüst Írókészletet és ő lett Ungvármegye tennisz bajnoka 1909. évre. Második lett Palterer Izor a budapesti kis mohamedán falu első házainak ablakai az ott már elmocsarasodott, náddal benőtt tóra néznek. Szegényes, apró házikók; a mecset faminarettje is szerény és düledező. Erre keveset fujdogált a nyugati civilizáció szele. Még a kis kávóházak is, amelyekre büszkén Írják ki, hogy „narodna kafana“, érintetlenebbek, mint a vonat járta vidékeken. Talán a sok összedült, elhagyott házrom is török nép ősi imádságáról tanúskodik. Egykor csinos nyárilakok, válik, jajcei bégek házikóinak falai kopáran néznek az égre; az urok elköltözött másfelé. .............Mikor napszálltakor utitársaimmal visszatértünk Jajcéba, a város úgy tűnt fel nekünk, mint egy régi ismerős. Népies vacsoránkat útközben egy barnaarcu, fiatal bosnyák kávéházban töltöltük el. A kis ház egyúttal han, vendégfogadó is volt. Belsejében alacsony deszkapad, szőnyegekkel beborítva, molyén 6—8 ember kényelmesen megfér egymás mellett A falnál apró, keményretömött tarkahuzatu párnácskák hevernek. A fekhely lábánál ott áll a fónyesremázolt zöld cserépkemence: alul széles, felső része keskenyebb, egész felületén ökölnyi nagy bemélyedésekkel. A kemence mellett egy fekete kávéfőző üst, a falon csillogó róz- kannácskák és tarkadiszü kávésfindzsák. A szolgálatkész kavedzsi előadott számunkra minden jót, a mi található volt a ház körül, „Mjekót“ frissen fejt kecskelejet, oltófüves aludttejet kruhával, meleg knkoricakenyérrel s nagy cseréptálban apróra vagdalt janyetinát. Még a dohányából is megkínált. Mikor végül fizetésre került a sor, igy szólt: Adjatok annyit a mennyit nektek tetszik. Lapunk mai száma 4 oldal. X-iufN-IE3 Járhatok én . . . Irta Lampérth Géza. » Járhatok én a világban Akár térdig a virágban, Kikábithat, elringathat Ott bármi dús élvezet — Viszszavágyva, viszszatérve Ez itthoni szegénységbe. Itt vár mégis a legfőbb jó : Itt vár csak — a szeretet. Indulásom, elmenésem Mindig is oly nehéz nékem. Utrakelve, mindig érzem, Most értem csak igazán : Mért oly nehéz indulásom, Tőled való bucsuzásom Édes anyám, szép hazám! . . .
