Ung, 1909. január-június (47. évfolyam, 1-52. szám)

1909-02-24 / 16. szám

16. szám. 1ST' <3­3. oldal. tása, a melyben hivatalosan nekem is közre kellett működnöm. Míg csak a felekezeti iskolák működtek, a gyerekek ajkáról alig hallottam magyar szót és 15—20 éves ifjak közül, a kikkel hivatalos ügyem volt, jóformán csak egy-kettő tudott irni-olvasni. Alig kezdte meg működését az állami iskola, nem telt bele egy félév sem és a kis ruthén gyerekek ajkán lelket- cmelően csendült meg a szép magyar szó. A mit a fele­kezeti tanítók nem tudtak eléni — tisztelet a kivételnek — azt a magyar állami tanító rövid időn belül elérte, mert volt akarata, képessége. De vegyünk más nem magyar anyanyelvű gye­rekeket oktató iskolákat. Tessék elmenni a tibai r. kath. iskolába. Most legutóbb karácsonykor majd könnyeket sajtolt a szememből az a lélekemelő látvány, a mikor beállított a tibai tót iskolás gyermekek karácsonyi pásztorjátékot játszó csoportja. Volt abban 6 évestől 15 éves korig tót gyermek. Egyik szebben ropogtatta a magyar szót, a szép karácsonyi verseket, mint a másik. Hát azt hiszi Főtisztelendő Ur, hogy más az a ruthén vagy tót gyermek az állami vagy felekezeti is­kolában ? 1 Miért tudtak ezek a ruthén és tót gyermekek magyarul ? Azért, mert az iskolák vezetői: a papok és tanítók lelkiismeretesen, becsületesen fogták fel hivatá­sukat. Hát látja Főtiszteleudő Ur, engem még a mód­szer kérdésében felhozott aggályaival sem tud eltérí­teni attól a határozott meggyőződésemtől, hogy a magyar tanítási nyelv érvényesítése és követelése kez­dettől lógva jobban megfelel a magyar haza nemzeti érdekeiuek. Csak emberek, magyarok, hazafiak és jó tanítók meg papok kellenek hozzá. Az a kis ruthén vagy tót gyermek könnyebben ta­nulja meg a magyar szót, mint ön tanulta meg a ruthén nyelvet — nagykorában. Hiszen az a kis ruthén meg tót gyermek 6 éves korában tulajdonképpen még ruthónul, illetve ,tótul sem tud. Arra őt éppen úgy kellene taní­tani, mint a magyar nyelvre. És már — engedje meg Főtisztelendő Ur — mégis csak több nemzeti érdek fűződik ahhoz, hogy inkább magyarra tanítsuk meg azt a gyermeket, mint más nyelvre. Azután meg nem is felel meg a valóságnak az az állítása, mintha nálunk úgy magyaráznák a magyar tanítási nyelvet, hogy az iskolából teljesen kiküszöböl­jük az anyanyelvűt! Dehogy ! Hiszen a közigazgatási bizottság határozata szerint a magyar tannyelvű fele­kezeti iskolákban „a hittan, az írás, olvasás és egy­házi ének a lithurgikus nyelven taníttatnak, a többi tantárgy azonban magyarul és csak az alsó osztályokban használtatik szükségszerűen kisegítő nyelvül az anyanyelv is.* Tehát az anyanyelv az alsó osztályokban kisegítő nyelvül használandó. A köz- igazgatási bizottság határozata röviden ugyanazt mondja, a mit ön fentebb a tanítási módszerre nézve kifejtett, hogy fokozatosan fejlesztendő a gyermekekben a magyar nyelv tudása. Hát ezt tartja ön didaktikai barbarizmusnak ? No, látja, Főtisztelendő Ur, hiszen az ön által támadott közigazgatási bizottsági határozat tiszteletben tartja azt az anyanyelvot. melyet ön oly vitézül védelmez. Nem kö­vet el senki erőszakot az anyanyelv jogai ellen, szerzett jogokat nem sértett meg senki. Csak öntudatosan ér­vényesítjük a magyar kultur-politikát. S ezt a kultúr­politikát ön támadja, ön cikkezik ellene. Igaza van! Ez a kultur-politika feltétlenül elítéli a lármás stróber- séget, megveti az üres szájhősködést. Látja! Ön azt sem tudta, miről van szó és csak cikkezett . . . cik­kezett ... No mert a magyar nyelv ellen nálunk Magyarországon szabad vakmerő támadásokat intézni és ha a magyar közönség szemében ez hálátlan dolog is, de hát ki tudja a jövőt? Ugy-e? Azt mondja, hogy egyes állításaim nem felelnek meg a valóságnak? Hát a felekezeti iskolákban az iskolaszékek elnöke nem a lelkész és jegyzője nem a tanító? Ön egy rossz vicc kedvéért feláldozta a komoly tárgyilagosságot. Talán csak nem azt hitte, hogy a falusi jegyzőről van szó ? ! Ugyan, ugyan, ilyen sze­génységi bizonyítványt kár volt kiállítania. Vagy lehet, hogy ebben nyilvánult az ön egyénisége. Mert úgy vélem, hogy ön fordított bibliásdit játszik. A kéziras a Jákobé, de a hang Ézsaué?! Igazat adok önnek abban, hogy minden állam fejlődésének útját a múlt tanulságaiban kell keresnünk. A múlt tanulsága pedig azt mutatja, hogy vajmi keveset tettünk a magyar nyelv erélyes érvényesítése érdekében. Engedtünk magyar községeket elmagyartalanodni. Ide erélyes nemzetiségi politika kell. Még a Bánffy nem­zetiségi politikáját is kevésnek tartom. Az öntudatos nemzeti politikának útját megmutatta a nálunk jóval hatalmasabb nagy német birodalom. Most igyekszünk a múltban e téren elkövetett mulasztásokat pótolni. A magyar nyelvnek érvényt kell szerezni az állami élet minden terén a mint a hadseregben, úgy az iskolákban is. Ezt a politikát támadta meg Ön. És ezért kezd­tem jelen cikkemet Maniu Gyula ügye folytán felme­rült elmefuttatással, hogy figyelmeztessem, minő útra engedi magát Főtisztelendő Ur elragadtatni. A magyar tanítási nyelv nálunk Ung vármegyében akadálytalanul, simán, fokozatosan érvényre emelhető és meglátja a Főtisztelendő Ur, hogy egy pár esztendő múltán erős kezű vezetés és hazafias tanítóink lanka­datlan buzgalma mellett minő szép eredményekben lesz öröme a magyar tannyelv híveinek ! Cikke végén büszkén hív föl, hogy menjek el az iskolai év végén az Ön iskoláiba és biztosit róla, hogy a növendékek magyarul fognak beszélni. Látja Főtisz­telendő Ur! Ön lármázott a magyar nyelv ellen és végül önmaga beismeri, hogy a ruthén gyermekek között milyen szép eredményt lehet és fog tudni el­érni!? Ezzel a beismeréssel önmaga cáfolta meg mind­azon argumenfumokat, a melyeket a magyar tanítási nyelv ellen hosszú cikksorozatában felhozott. Hát akkor kérdem én, miért ettük meg a békát? Elmegyek. Leg­alább személyesen is megismerem Önt. De több bókát nem kérek. Személyeskedő kiszólásait — engedje meg — figyelembe venni ízlésemmel ellenkezik akkor, a mikor tárgyilagos vitáról van szó. Ezt az erőtlen támadó akkor szokta használni, a mikor a tárgyi bizonyíték kevés és gyenge s_ az erős ellenfelet csak úgy tudja legyőzni, ha hátulról a hajába cibál. Dr Tahy Endre. HLRE K. Tájékoztató. Febr. 36. Vármegyei közgyűlés délelőtt 10 órakor. Febr. 37. A hegyközség közgyűlése délután fél 4 órakor a város­háza nagytermében. A Kereskedelmi Csarnok táncmulatsága a Korona nagy­termében. Febr. 38. A Fillérbank közgyűlése d. u. 3 órakor a városháza nagytermében. Márc. 3. Ung vármegye községi és körjegyzői egyesületének köz­gyűlése d. e. 10 órakor a vármegyeháza nagytermében. A Társaskör (Kaszinó) könyvtára nyitva van kedden és pén­teken d. u. 5-6 óráig. A népkönyvtár (Drugeth-téri állami iskolában) nyitva van minden vasárnap d. e. 10—'/t12 óráig. * Az uj ezredparancsnok megérkezése. Annak idején jelentettük, hogy a király Merxos Natalist, a Jaroslauban székelő 90. sz. gyalogezredbeli ezredest kinevezte házi ezredünk parancsnokává Az uj ezredparancsnok f. hó 22-ón délután érkezett meg Ungvárra. Este a Koronában közös vacsorára gyűltek össze a tisztek. A vacsora alatt a katonazenekar játszott. * Hushagyó-kedd és hamvazó-szerda. A hushagyó-keddnek eredetűre rátalálunk a középkorban. Hogy a böjti időkben való önmegtartóztatásért már előre kárpótolják magukat az emberek, lakomákkal, bohózatokkal, álarcos játékokkal, tánccal és felvonulá­sokkal ülték meg e napot A hamvazó-szerda eredete az ősegyházban keresendő, a mikor a püspök a bű­nösök fejére hamut hintett s felhívta, hogy bánják meg vétkeiket. Most a hamvazás a böjt első napjan történik, a mikor a pap az előző óv virágvasárnapjáról meg­maradt barkák elégetéséből készült s megszentelt ha­muval a hívek homlokát keresztalakban megjelöli, mi­közben ezeket a szavakat mondja: „Emlékezzél meg ember, hogy por vagy és porrá lész.“ Jó emlékeztető ez a mondás az emberre, a ki az előző éjszakán nagy­hangon ismételgette: Soh’ se halunk meg! •— A ma végbement hamvazás alkalmából sok hivő kereste fel a r. kath. templomot. * Áthelyezés. A m. kir. vallás- és közoktatás- ügyi miniszter Obláih Richárd kir. kath. főgimnáziumi rendes tanárt, a budapesti III. kér. állami főgimnázium­hoz áthelyezte. * A Műkedvelő-Társaság előadása. A helybeli Műkeavelő-Társaság rövid időn belül harmad­szor lépett a nagyközönség elé és ezúttal „A polgár- mester ur“ c. darabbal. A tegnapi szereplésével be­mutatta fejlődését. Ezt örömmel ismerjük el és egy­úttal megállapíthatjuk, hogy a Műkedvelő-Társulat már most is teljes mértékben bírja a közönség rokonszen- vét és ha továbbra is kitartó szorgalommal munkálko­dik és előadásaival a közjónak hasznot hajt, az érdek­lődés csak növekedhetik iránta. Figyelmébe ajánljuk a Társaságnak Bercsényi szobrának ügyét. Vigyen be a társadalmi és humánus célok közé hazafiast is Az előadás teljességéről csak jót mondhatunk. Minden részében összevágó, gyors menetű volt, a mit vígjá­téknál különösen főkelléknek ismerünk. A polgármes­ter urat Kovássy Elemér alakította. Beszédével, ala­kításával teljesen bele találta magát szerepébe. Minden monda'án, minden egyes mozdulatán észrevehető volt, hogy helyesen gondolta át és fogta fel szerepét. A közönség tapsa mutatta a hálás elismerést. Fincicky Ida a polgármesterné szerepében jeleskedett. Termé­szetesen az ő tehetsége nagyobb szerepekben is kivá­lik, mint annak idejében a „Nagymamádban láttuk. Lewy Karola (Ágota) a csinos megjelenéssel, az ér­zelmek megkapó kifejezésével egyaránt hatott. A leg­kiválóbb műkedvelők közé tartozik, a kinek további szereplései elé szívesen tekint a közönség. Dr. Szebe- rényi Ottó szerepét dr. Tahy Endre játszotta, a kinek a darab összehozásában is jelentős része van. Hatá­rozottsággal mozog, arckifejezese hű, bátran állíthatjuk őt is a legelső műkedvelők sorozatába. Dr. Csűrös Szilárd (Gerlefalvy Emil) a műkedvelő-társaságnak szin­tén egyik jelessége. Nagy szerepét könnyedséggel, bizton­sággal oldotta meg. Méltán tetszett. Cornides Ili bájosan alakitotta Piroska szerepét. Csupa élet, csupa kedvesség volt az egész szereplése. Oazdagh Elvira mint Kalmár Zsófia szintén ügyesen beilleszkedett az előadás kere­tébe, hasonlót mondhatunk Möckel Olgáról is. Farkas Ernő és Toperczer Andor hozzájárultak ügyességükkel az est nagyon szép sikeréhez. A rendezést Morvay Antal, a súgást Schalter Zoltán teljesítették az ered­mény tanúsága szerint igen jól. * A Társaskör életéből. A Társaskör f. hó 21-én választmányi ülést tartott, a melyen a Kör éle­tébe vágó fontos ügyeket tárgyalt. Elhatározta ugyanis a választmány, hogy az évi tagsági dijakat 24 K-ról 30 K-ra emeli, tekintettel a drágaság következtében metrnövekedett kiadásaira. — A vendéglőt fenntartja a kör, azonban úgy, hogy semmiféle áldozatot nem hoz annak fennállása végett. — A f. évi közgyűlés márc. 7-én lesz. * A vasúti altisztek mulatsága. F. bó 20-án este az ungvári állomás alig tudta befogadni a nagy közönséget. Most az egyszer nem utasok, hanem mula- tozók népesítették be a várótermeket. A vasúti altisztek tartották ugyanis jótékony célú mulatságukat, a melyhez az állomásépület termeit alkalmas jelvényekkel fel­díszítették. Természetesen a mozdony, a szemafor, az őrház elmaradhatatlan volt. Az összes vasúti tisztek megjelentek a mulatságon feleségeikkel egyetemben. * Gyászhirek. Érdemekben gazdag, nagy mun­kát kifejtett férfiú hunyt el f. hó 23-án a reggeli órákban. Arky Fülöp, az Ungvári Népbank ny. vezérigazgatója 79 éves korában meghalt. A megboldogult a Népbank­nak alapításától kezdve több mint 30 évig volt igazgatója és kitartó munkálkodásával virágzóvá tette a pénz­intézetet. A Népbank külön gyászjelentést adott ki és az épületére kitűzte a gyászlobogót. A megboldogultat ma délután temetik el. Áldás legyen emlékén. Özv. radvánci Jelenyi Pálnó szül. viliéi Pribék Amália hosszas szenvedés után f. hó 21-én életének hetvennyolcadik évében elhunyt Botfalván. Másnap temették el nagy részvét mellett. A megboldogultat nagy kiterjedésű rokonság gyászolja. * „Tündérszerelem“. A miskolci színházban f. hó 19-én, pénteken volt a bemutatója Martos Ferenc és Huszka Jenő „Tündérszerelem“ citnü 3 felvonásos daljátékénak. A darabban kitűnő szerepe volt Sugár Jolánnak, a ki Kolozsvárit e szerepében egyik leg­szebb sikerét aratta és főleg az ő érdeme volt, hogy tizennyolcszor zsúfolt ház előtt ment a „Tündérszere­lem“ előadása. A többi főszerepeket Bihary Erzsiké, Borbély Sándorné, Győrffy Mariska, Borbély Sán­dor, Izsó Miklós, Oláh Gyula, Stella és Somiár ját­szották. A darabot szombaton és vasárnap megismé­telték. * Tanitói államsegélyek. Az 1907. évi 27. t.-c. alapján engedélyezhető államsegélyeket eddigelé a vallás- és közoktatásügyi miniszter visszamenőleg, vagyis az 1907. évi juiius 1-től tette folyóvá. E ked­vezményt azért adta a minisztérium, mert tényleg nem lehetett volna az összes igényjogosultak kérvényeit 1908. március végéig felterjeszteni és feldolgozni. Mivel azonban a törvény életbeléptetése óta elmúlt több mint másfél esztendő s ezen idő alatt módjában állhatott volna minden iskolaszéknek a szükséges okmányokat beszerezni és a kérvényt beadni, azért a vallás- és közoktatásügyi miniszter körrendelettel kimondotta, hogy az 1907. és 1908. évre visszamenőleg csak azon kér­vényekre fogja az államsegélyt kiutalni, melyek telje­sen hiány nélkül felszerelve a közigazgatási bizottság utján 1909. március 16-ig a minisztériumba beérkeznek. Minden később érkező kérvényre csak a beérkezés idejétől folyósítják az államsegélyt. Erre azzal figyel­meztetjük iskolaszékeinket és tanítóinkat, hogy a közig, bizottság rendes ülése március 9-én lesz, tehát a kik még nem folyamodtak, kérvényüket március 7-ig adják be, különben önmaguknak tulajdonítsák, ha a segély­től a múltra nézve elesnek. * A papirdoboz és papirárugyár részvény- társaság f. hó 21-én megalakult Bánóczy Béla var­megyei főjegyző elnöklete alatt. A megnyitó után, a melyben az elnök az ipar és kereskedelem fontosságát vázolta, az alapszabályok megvitatására került a sor, majd az igazgatóságot és felügyelő-bizottság1 )t válasz­tották meg. Az igazgatóság tagjai lettek : Weinberger Zsigmond, dr. Bródi Lajos. Lám Elemér, Székely Simon, Hajós Zsigmond és Stern Fülöp. A felügyelő­bizottságba beválasztattak : dr. Gulácsy Árpád, dr. Lukács Géza, dr. Novák Béla, Róth Sándor rendes tagokul és dr. Lendvai Vilmos póttagul. A közgyűlés után az igazgatóság tartott ülést, a melyen megválasz­tották társulati elnöknek Bánóczy Bélát, igazgatósági elnöknek Weinberger Zsigm mdot, jegyzőnek és ügyésznek dr. Brodi Lajost. * Az ipartestület közgyűlése. Az ungvári ipartestülot f. hó 2l-én tartotta évi rendes közgyűlését Flach Jakab eluöklósévol. A közgyűlésen beválasztották az elöljáróságba uj tagul Ferenczy Józsefet. Indítvány folytán elhatározták, hogy a testületi ház építése ügyében rendkívüli közgyűlést tartanak néhány hót múlva. * A ródlizás áldozata Hudák István ungvári asztalos-tanuló e hó 2l-én a Csendes-utcáu ereszkedett le szánkójával a Szobránci-utcára, a mikor is szánkója egy fának neki ment, ő pedig lábát törte. * Ki akar markotányos lenni? A miskolci 10 honvédgyalogezred mozgósítás esetére markotányost keres. Ajánlkozók naponta jelentkezhetnek a hivatalos órák ideje alatt a 10. honvédgyalogezred élelmezési irodájában. — Hát már oly fenyegetően közel van a háború, hogy a markotáuyosok toborozása szükséges? A szomszédból. (Zemplénmegye). A kassa—hegyaljai vasút. Serény munka folyik a nagy hidegek dacára is a kassa—hegyaljai vasút vonalán. Több száz munkás csak a kőtöréssel van el­foglalva a különböző helyeken fekvő kőbányákban és kordésok s fuvarosok százszámra hordják ki a kavi csőt az útvonalra. A vashidak szerkezete már minde­nütt megérkezett. A Danubius-vasgyar szigorú pontos­sággal szállítja őket. A korompai vasgyár megkezdte már a sínek szállítását is s ezek nagy része a szerencsi és hidasnémetii állomásokon fekszik már. A hidasné- metii vashid felszerelése után még e hóban a Szerencs patak fölötti 18 méter hosszú vashidat fogják szerelni Szántón. Mihelyt kitavaszodik az idő, azonnal fektetik a talpfákat és síneket Szerencsről és Hidasnémetiből kiindulva. A vasútvonalat augusztus 1-én adják át a forgalomnak. (Beregtnegye.) Az idei íősorozások. Az 1886—1888. évbenü szü­letett hadkötelesek fősorozását márc. 19. és 20-án tart­ják meg a Munkácson szülöttekre nézve. A munkáén

Next

/
Oldalképek
Tartalom