Ung, 1909. január-június (47. évfolyam, 1-52. szám)
1909-05-23 / 41. szám
41. szám. 5. oldal. soha sem fogja elhinni a rágalmakat. Felbátorította tehát önmagát — és benyitott a kapun s körülnézett : valami ismerős nem látja-e — és felsietett az első emeleti lépcsőn. A folyosón valami inasféle ruhatisztitással bíbelődött. Nyilván a Szalánci szolgája volt — és a gazdája ruháit takarította . . . De mit törődött ő mindezzel ?! Oly rettenetes elszántság vett erőt rajta, hogy a 3-as számú szoba ajtaja előtt már meg sem állott, hogy egy kicsit gondolkozzék, hanem bekopogott — és egyúttal az engedelem bevárása nélkül be is nyitott. A fiatal Szalánci kabát nélkül, ingujjra vetkőzve ült íróasztalánál s az „Illustration“ legújabb számának képeit nézegette. Fel akart kelni a kopogtatás hallatára, de még fel som állhatott, a mikor Vilma már belépett. — Nini ! — kiáltott ujongva — erre nem is mertem volna gondolni! Isten hozta kis Vilmám ! Lássa, milyen rossz vagyok ón ! Hiszen tudnom kellett volna, hogy az én édes, szép kis leányom rögtön a karjaimba repül, mihelyt megtudja, hogy bűnbánóan vissza tértem hozzá. J3zégyenlem magamat! Azt tudtam, hogy valamikor maga nagyon szeretett engeinet, de hogy a közöttünk történtek után is ily nemes tud lenni hozzám, azt igazán remélni sem mertem. (Most is az a szép, érdekes arcú fiatal ember volt, mint ezelőtt 6 évvel. Csak egy kicsit halványabb volt s a szemei fáradtabbaknak, fénytelenebbeknek látszottak.) És kitárt karokkal jött a leány felé. — Lassabban Báró Ur ! — szólt a leány elfehé- redve. — Most nem a régi, könnyelmű leánynyal van dolga, hanem egy egészen mással, egy egészen szegény leánynyal, a ki kora reggeltől késő estig fárasztó, nehéz, de becsületes munkával emészti magát s a mindennapi kenyérért mosolyogva tűri szeszélyes úri asz- szonyok szekatúráit. Az a Csáth Vilma, a kit maga valamikor ismert s a ki a báró Szalánci Viktor kedvese volt, az már régen meghalt ... És higyje el nekem Báró Ur: azt a leányt ön soha sem fogja látni többé 1 — De édes Vilma — szólt a báró könyörgő hangon — ön nem lehet hozzám ily szívtelen, magának újra szeretnie kell engem. — Uram — felelt a leány szomorúan — valamikor ön a házunkhoz járt és én a tapasztalatlan fiatal leányok erős hitével bíztam önben és bolondul szerettem ... És ön nekem örök szerelmet, örök hűséget, házasságot Ígért ... és megmérgezte a lelkemet. De a mikor egy napon megvallottam önnek, hogy szerelmünknek következményei vannak, akkor összetörte a hitemet és olyan szép csendesen faképnél hagyott, mint a milyen grand-seigneuri nyugalommal dobja el finom havanna szivarjának maradékát, ha már a végéhez közeledik. Uram !! Micsoda rettenetes idők voltak azok 11 Ha tudná !!. . . Egyedül álltam a világon, egyedül, mert nőm volt bátorságom az édes anyámnak feltárni a helyzetemet . . . Azután beláttam, hogy el kell hárítanom a gyalázatomat és egy száraz, sötét arcú asszonyhoz jártam titokban, a kit kuruzslónak neveznek, de a ki megértette az én szörnyű lelki harcomat, ... És elértem azt, hogy a szüleim csak annyit tudtak meg, hogy maga elhagyott . . . egyebet soha. Az édes apám sokszor vigasztalt is : ez az édes anyád munkája 1 Hizelgett neki, hogy egy mágnás bomlik a leánya után, pedig be sem kellett volna bocsátanunk. Nézze Uram — folytatta tovább — én már nem haragszom azért, mert elhagyott, sőt belátom, hogy az úgy volt jó és hogy annak igy kellett történnie. Sőt már akkor sem átkozom, ha azokra a rettenetes napokra gondolok, mikor folyton attól rettegtem, hogy az én édes jó ősz apám megtudja a valót. Csak egy nagy benső kérésem van ! A szegény, védtelen, megbántott gyönge nő kérése a finom, az előkelő művelt nagy úrhoz ! Alázattal könyörgöm, adja vissza a leveleimet, melyeket akkor kétségbeesett helyzetemben Írogattam önnek ! Egy szegény leány könyörög önhöz, a kit megtört az élet s megtisztított a bánat. A ki két keze munkájával tartja el magát s az édes anyját és a ki menyasszonya egy éppen olyan szegény, de becsületes munkásembernek, ki nem is beszélhetett nekem sokat ígérő, örök nagy szerelemről, mert kora reggeltől késő estig el van foglalva és nehéz, de nagyon nehéz munkát végez. Utolsó fillérig pontosan nyilvántartja a mások millióit ... De azért nagyon, . . . igazán nagyon szereti a szegény masamódleányt . . . sőt becsüli, tiszteli is. És a masamódleány is becsüli, tiszteli . . . szereti végtelen szerelemmel az ő boltos legényét. És most önnek, a méltósógos, a finom, előkelő nagy urnák a köuyöriiletére, az úri mivoltára apellál. A fiatal Szalánczi a masamódleány és boltoslegény históriájára alig figyelt. Mindössze annyit értett meg belőle, hogy ez a leány nemcsak hogy nem dűl a karjaiba, hanem a leghatározottabban visszautasította őt, őt — kinek minden lépését világszép asszonyok esdő pillantása kisérte. Újból kitárta karjait s a leányt magához ölelte és megcsókolta. Hanem ez a Csáth Vilma, a ki éppen olyan magas volt, mint Szalánczi, de nálánál vállasabb, viruló, telt idomú leány, kiszakította magát a fiatal ember karjaiból. Az arca piros lett, mint a láng. Égette a szivében tomboló harag. Ugyanebben a percben úgy arcul vágta bárót, hogy az hátratántorodott. — Alávaló fráter 1 — kiáltotta szenvedélyes hangon s a szemei vésztjósló fényben égtek. Vagy visszaadja a leveleimet . . . vagy megfojtom itt a saját bűnbarlangjában ! A fiatal bárót ez az arculütés teljesen kihozta sodrából. És most már a teljes valóságában érezte, hogy ő ezzel a leánynyal nem bir . . . hogy ő, a ki ez ideig győzhetetlen volt a szerelem mezején, most vesztette el az első nagy csatáját s az a keserű érzés vett rajta erőt, a mit Tilli érezhetett a lechmezei csatában, mikor ő, „Mars“ hadisten kedverce, meghallotta a Gusztáv Adolf győzedelmes katonáinak diadalmi riadóját. Ez a tudat teljesen elvette az eszét. Megfogja mutatni ennek a leánynak, hogy ő vele nem lehet ily kurtán elbánni ...............És az az ütés rettenetesen égette az arcát. Most már kettős szenvedélyétől elvadulva, a megsértett erősebbnek durvaságával rávetette magát a leányra, hogy az arculütést, a megaláztatást megbosz- szulja. A két ember küzdelme most rendkívül érdekes s izgató fordulatot vett. Szalánczi nagyon csalódott, mert az ő elpetyhüdt, elórnyedt karjai kénytelenek voltak engedni a leány acélos izmainak és — már-már kiszabadította magát a báró karjaiból. Az erős küzdelemben azonban a blúza végig szakadt a jobb vállán egész le a melléig. Ez az eset egy pillanatra elvonta a figyelmét az erős tusától s az egyik lába a nagy küzdelemben összegyűrődött szőnyegben megbotlott s a leány a következő percben egyensúlyát vesztve, a földre zuhant. A báró, a kinek egészen zöld volt az arca a tehetetlensége miatti kétségbeeséstől, most, bogy a véletlen, vagy a pokol ennyire segitségére sietett, a diadalérzet sejtelmeitől előbb összerázkódott s azután felorditött. Valami őrült villanás játszott a szemében, most már nem tudta mit cselekszik ... És egy ut- széli csavargó durvaságával rávetette magát ellenségére, leszorította annak két kezét, majd hirtelen felemelt jobbjával a kapott arculcsapást visszaadta s azután vad, félkorbácsolt szerelmi mámorától ösztönöztetve a leány arcába harapott. A Vilma arca a szivében tomboló haragtól egészen eltorzult. Mikor a földre zuhant, rrjár akkor érezte, hogy az olló, melyet a boltban csúsztatott a zsebébe, esés közben erősen megkarcolta a testét. De ezzel most igazán nem törődött. Égy dühös, kétségbeesett erőfeszítéssel kiszabadította a jobb karját és hirtelen oldalra fordult. A másik pillanatban már kezében volt az erős, fényes, uj sollingoni acél olló és azt a haragtól reszkető ember állati erejével a báró oldalába döfte. Kétségbeesett orditás s hörgés volt a válasz. A szúrás a fiatal ember szivét érte s következő pillanatban már csak vonaglott. A leány most már feltápászkodott. Nagyon . . . nagyon elszomorodott. Lám, a döfés igazán sikerült . . . igazán sokkal jobban sikerült, mint a hogy ő akarta. Az ordításra berohant az inas és a mint gazdáját a földön, vérében fetrengve látta, annyira megijedt, hogy pár percig némán, mozdulatlanul állt egy helyben, mintha a lábai gyökeret vertek volna. Azután kirohant. Gyilkossági Segítség! Rendőrök! Megölték a gazdámat ! 1— kiabálta a lépcsőkön lerohanó ember s azután kifutott az utcára, hogy segítséget hozzon. Az ablak függönyein beszűrődő napsugár a halott viaszsárga arcára esett. Vilma most már nem törődött semmivel. Valami kegyetlen vad elfásultság vett erőt lelkén. Már hallotta a lépcsőkön felsiető kiváncsi emberek s rendőrök lépteinek zaját, de ő csak ott állt a viaszarcu halott mellett s egyre csak a szoknyája szélét törölgette a vértől s időnkint maga elé bámult. Most már igazán nem gondolt semmire. Sem a rendőrökre, sem a börtönre. Még arra sem, hogy az édesanyja azóta már bizonyosan türelmetlenül várja és bogy Kovács ur az ő strazzai közé bújva talán most is ő reá gondol és szeptember 3-ikára, a mikor Győrbe fog utazni, hogy átvegye a Straussig és társa gabona fióküzletének a vezetését, és hogy megtegye az intézkedéseket az édes ... a sokat álmodott kis családi észek lerakásához. KRAUSZ ARMIN az orsz. m. kir. zeneakadémia végzett növendéke magán- a csoportos hegedűórákát ad úgy kezdők, mint haladók rászóró biztos eredménynyel. Előjegyzések elfogadtatnak Székely és Illés könyvkereskedésében. 3414,2-12 Anyakönyvi hivatalból. Hivatalos óra: d. e. 9 — 12, d. u. 3—5. Házasságkötés minden nap, kivéve vasárnap és ünnepnap délutánját. Népmozgalmi kimutatás : május 14-től. Születtek: Plachtyák Gyula és Verbus Borbála fiú, Hoch Mátyás és Heidelberg Eidel fiú, Szmereska András és Vozsik Mária leány, Csubáry János és Próza Mária leány, Horoscsák László és Üveges Erzsébet fiú Házasság: Böszörményi Dániel és Katona Zsuzsanna, Schreiber Tivadar és Preisz Regina, Palchu- ber Kálmán és Baesinszky Margit. Halálozások ■■ Rothman Lipótné Mermelstein Mari izr. 35 éves, Pochán János g. kath. 22 éves cs. és kir. gyalogos, özv. Berkovics Abrumnó Moskovics Marjem r. k. 51 éves, Medreczky Istvánnó r. kath. 51 éves, Berkovics Czili izr. 19 éves, Gyurosán Ilona ág. hitv. ev. 20 éves. Ny ilttér.* Köszönetnyilvánítás. Mindazon jó barátaim és ismerőseim, a kik mély bánatomat boldogult nőm betegsége és végső tisztessége alkalmából belső és külső részvétükkel enyhíteni szívesek voltak, fogadják ez utón legbensőbb köszönetemet. Ungvár, 1909. május 22. Medreczky István és családja. jtírsfalva gyógyfürdő Klimatikus gyógyhely. Vasúti állomás, fosta- és távírda. 230 méter magasságban fekszik a tenger színe felett. fürdőidény: május 1-től szeptember 30-ig. Gyönyörű fekvés, ózondus levegő. Hársfa és fenyőfaerdők. Kényelmes és olcsó ellátás, modern berendezés. Hidegviz-gyógyintézet. Sós és belégzőtermek. (Inhalatorium) Savanyuvizes és vasas ásvány- vízfürdők. Orvosi felügyelet alatt álló kitűnő vendéglők. , Gyógyvize kitűnő hatasu: tüdőbajok, malária (mocsárláz), gégehörg, és tüdőhurut, máj- és lép- daganatok, hólyaghurut, specifikus a görvélyes csontbántalmaknál. Mindenféle idegbántalmak, fejfájás, migraine, histeria, szédülés, nehéz légzés, hipochondria, vérbajok, köszvény, görvély, bujakór, delirium trem. potat. Női bajok, fehérfolyás, sápkór, havi zavaroknál. Részletesebb felvilágosítással szolgál a fürdőigazgatóság Hársfáivá (Beregmegye.) 3400,4—8e Figyel meztetéi. Az uradalmi POLENAI ÁSVÁNYVÍZ közkedveltsége által indíttatva, utóbbi időben egyesek „polenai viz“ elnevezése alatt forgalomba óhajtják hozni közönséges — minden gyógyhatás nélküli — szenyvizüket és ezzel a közönséget tévedésbe akarják ejteni. A t. c. fogyasztó közönség érdekében szükségesnek tartjuk felemlíteni, hogy az orvosi világ előkelőségei által kitűnő gyógyhatásúnak elismert „URADALMI POLENAI VIZ“ vignettáján és ónkupakján, úgyszintén dugóján az „URADALMI POLENAI VIZ“ jelzés határozottan ki van tüntetve, miért is kérjük erre figyelemmel lenni és a nem ily jelzéssel ellátott palackokat visszautasítani. Uradalmi ásványvizek bérlősége Szolyván. 3415,3—10 J J * E rovatban közlöttekért felelősséget nem vállal a Szerk Kiadó és laptulajdonos: SZÉKELY SIMON. Dombalja-u. 24. sz. a. az osztálymérnökség által bérelt emeleti lakás mely áll: 6 lakószoba (ebbel 4 utcai), fürdőszoba, konyha és kamara, félpad, pince, mosókonyha, fatartók, sertés és tyúkól, kocsiszín és 3 lóra való istállóból november 1-től kiadó. A lakásba a vízvezeték és villany is be van vezetve. A lakásból esetleg 4 szoba családi lakásnak mellék- helyiségekkel együtt külön is kivehető; úgyszintén a külön bejáratú 2 szoba szükség esetén bútorozással. Értekezni lehet a kérdéses lakóház földszintjén lakó Deák Bertalan tulajdonossal. 3385 £gy könyvkereskedő- és egy nyomdásztanuló felvétetik Székely és Illésnél. "CT 1ST CB- ____
