Ung, 1909. január-június (47. évfolyam, 1-52. szám)

1909-02-24 / 16. szám

2. oldal.

TJU Q16. szám.

illető nemzetiség nyelvét, a tanítás fokozataira speciális utasításokat ad ki a nem magyar ajkú gyermekeknek a magyar nyelvbe való bevezetésére.

És ez az utasítás nem ront be ajtóstól. Az első évfolyamban csak beszélget, csak előkészíti a tanulót, az írást a gyermek anyanyelvén taníttatja s csak a második osztályban kezdi a magyar Írást. S innen aztán fokozatosan szélesedik a magyar nyelv térfoglalása úgy, hogy lassan-lassan minden tárgyból magyar feleletet is lehet felmutatni.

Ilyen módon el lehet érni a hazafias nevelés fő- oélját és a magyar nyelv érvényesülését s ezen értelemben én kimondanám minden nem magyar vidéken levő iskolára a magyar tanítási nyelvet; de úgy, amint most nálunk magyarázzák a magyar tannyelvet, hogy azt a hat éves ruthén nyelvű gyermeket már az első osztályban megtanítsuk a magyar hangok betüismere- tére s az olvasott rész megértésére is, hogy a számtan elemeit már kezdetben magyarul adjuk elő, s az anyanyelvet teljesen kiküszöböljük az iskolából, ily értelemben ón a magyar tannyelv erőszakolását nemcsak a didaktika ellen elkövetett barbarizmusnak, hanem a hazafias magyar népoktatás legfőbb célját kockáztató súlyos vétségnek tartom.

Ez oly meggyőződésein, hogy attól engem az ön szofizmái t. uram el nem téríthetnek.

Könnyű Önnek az Íróasztal mellől felszólalni! De verbis, quantum vis 1 De tessék csak belevegyülni a nép közéi Tessék megnézni annak a nem magyar ajkú vidéken működő tanítónak óriási munkáját! Ezt csak a jó módszer, a természetes eljárás könnyíti meg s teheti eredményessé.

Ezt, bár rövidebben, kifejtettem a Szemlében is. Cikkemnek e része úgy latszik elkerülte az Öu figyelmét, ezért válaszomnak elvi okadatolasát állásfoglalásom súlyosbító (?) megváltozásának minősítette. Nem úgy vau 1 ön úgy látszik nagyon feledékeny 1

Válaszában azon véleménynek ad kifejezést, hogy a jogsérelem felpanaszolásara adott felvilágosítást ellogadtam. Dehogy 1 Nem válaszoltam, mert öa kérdéseiben egyébre volt kiváucsi s arra feleltem.

Egy es állításai egyáltalán nem felelnek meg az igazságnak, másrészt teljesen nélkülözi a tájékozottságot, mint az kitűnik a következőből is: „A felekezeti

iskolaszéket az elnök, tehát mindenütt a lelkész, a jegyző (?/) tehát mindenütt a tanító képviselik. Hat ez mi? Erre már aztan én is használhatnám Önnek eme szalon-argumentumát: „Ugyan ne izéljen“

már maga dr. ur I Mintha mondana valaki : A vármegyei közig, bizottságot az elnök, tehát mindenütt a főispán, a szolgabirák, tehat mindenütt a hajdúk kép- vistlik. Ugyebár a hajdú nem ért a harangöntóshez ? Legfeljebb harangozni tud s ha ehhez uem ért, fólre- veri a harangot s csinál ok nélkül ép oly riadalmat mint ön.

Azt is feltételezi, hogy én „csak az államsegély kiutalása után jutottam ez utóbbi elvi meggyőződésre“. Nohát ez a sanda gyanúsítás, a milyen sértő, ép annyira oktalan is. Oktalan, mert hisz tudnia kellene, hogy ez az elvi meggyőződés nem lehet elegendő ok arra, hogy az államsegély kiutalását megtagadhassák.

Az ilyen fegyverek alkalmazása csak öure vethet árnyékot, no meg arra, a ki esetleg sugalmazta és nem arra, a kit megtámadtak.

Hogy az én azértjeimből mit hisz el, az az ön dolga. Az ön igazságérzetére vall, hogy ezeket az azérteket úgy hiszi, úgy forgatja, a hogy azok az Ön, illetve védettje érdekeinek megfelelnek s a hogy azokból ellenem újabb argumentumokat kovácsolhat.

Megnyilatkozik önben a szubordináició hangja is. Felvonultatja véleményem ellen a közigazgatási bizottság, az egyházi főtanfelügyelő s kir. tanfelügyelő állítólagos állásfoglalását. Erőszakosan kimagyarázza, hogy én az egyházi főhatóságot vádoltam meg s általában feltűnő módon védelmezi a kir. tanfelügyelőt. Ugyan miért?

részben (III. tétel), melyet hosszú viola-szóló nyit meg s ezt Gruska Lajos játszotta biztos kézzel és mély érzéssel. Továbbá különös figyelmet érdemel a tüzes IV tétel, mely szokatlan ütenyuemo (5/*) dacára minden raesterkéltsógtől ment. Ez a rész a legnehezebb, mert benne sürü egymásutánban váltakoznak üteny- nemek és ritmusok. A nagy mestermű a zenei körökben méltó elismerésben s közkedveltségben részesül és annyival is iukább méltó tárgya az elismerésnek, mert szerzője 19 éves korában irta. Minket magyarokat e mű különösen érdekel, mert szerzője magyar ember. Atyja Dohnányi Frigyes pozsonyi gimn. tanár volt (jeles gordonkajátszó maga is). A lángeszű fiú középiskolai tanulmányait s az egyetemet hazájában végezte és egyúttal zeneakadémiát is végzett. Jelenleg Berlinben a zeneakadémián mint a zongora-tanszék tanára működik.

Ezután Plotényi Nándor saját átiratában magyar népdalokat adott elő bájosan s érzéssel és a hálás közönség zúgó tapsviharára egy kedves berceussel felelt.

A műsorban hirdetett Beethoven C moll vonósnégyese helyett ugyanezen szerző C dur vonósötöse került műsorra, melyet Plotényi Nándor (1. hegedű), Dános Miklós (2. hegedű), Gruska Lajos (1. viola), Kolozs Richárd (2. viola), Oilowszkv Frigyes (cello) adtak elő. E mű a maga bájos egyszerűségével különösen megkapó volt, főleg a scherzo és andante részekben.

A közönség valóban bámulatos figyelemmel és

Hát tisztelt uram I Mikor elvi kérdésről van szó, mit akar Ön itt a helyi nagyságok véleményével ? Tisztelet — becsület mindnyájuknak, de hát talán ezek is tévedhetnek 1 Vagy talán a kir. tanfelügyelő, meg a közig, bizottság véleményét soha sem szokta megváltoztatni a felsőbb hatóság!? De itt nem szavazásról, hanem tudományos kérdésről van szó ! Én argumentumokat állítok, tessék hasonló fegyvert használni.

Ön azt is kijelenti, hogy sajnálja a cikkemre fölöslegesen elpazarolt erélyt. Ez annyit jelent: csak ön az ? Csak egy falusi pap ? Kár volt figyelembe venni!

Uram ! Ez is a realizmus hangja ! Felfelé hódolni, dicsérni, lefele s oldalra rúgni 1 Hízelegni annak, a kinek voksa, avagy kinevezési hatalma van, de a szegény falusi papot lekicsinyíteni, kigunyolni, mert az védtelen. S ön, t. uram, ha nem tévedek, nem régen a keresztmozgalom harcosa volt! Annak a mozgalomnak, mely miként a 48-ik évi márc. 15-iki ifjúsági mozgalom a jobb idők hajualát jelentette. A keresztény kultúra, a keresztény morál hajnalát. Mert hiszen ez tisztitja legjobban a politikus levegőjét is. ön küzdött a darabont főispán ellen is. Látja, látja, honores mutant mores, séd varo in melipres 1

Ha megyénkben a nemzeti érdekek „őrszemei“ ily irányban dolgoznak, s a messze jövőt nem nézik, akkor, bigyje meg, az ilyen felfogással a helyes, hazafias népnevelés ideálján csak a „tyúkszemeket“ szaporítják.

No de tovább nem folytatom, hogy esetleg ne kelljen nekem is sajnálnom a „fölöslegesen elpazarolt erélvt“.

Summa summarum : ön azt hiszi, hogy önnek van igaza, hogy az Ön álláspontja jobban megfelel a magyar érdekeknek, mint az enyém. Én megvallom, hogy az Ön pedagógiája a magyar hazafias és valláserkölcsi nevelés érdekeibe ütközik. Ezért az ilyen felfogás ellen már hivatásomnál fogva erkölcsi kötelességem síkra szállani még akkor is, ha felszólalásom az uralkodó helyi felfogas szempontjábó nem „népszerű“. Meg vagyok arról győződve, hogy e felfogásommal nem állok egyedül. Hiszem, hogy a vármegye igen tisztelt urai között is vannak elvtáisaim. Éppen azért nem szándékom Önt tisztelt uram, szóval meggyőzni, mert ön nem hisz. De mondok egyet. Legyen szerencsém az 1910—11. iskolai év után, mikor már a törvény intézkedései teljes szigorában számon kérhetők lesznek, valamelyik vezetésem alatt álló iskolában s ha a növendékek nem fognak Önnel magyarul beszélni, fogja meg a muszkát.

Dutka Mihály, ujkemencei g. kath. lelkész.

II.

Fűtisztelendő Dutka Mihály g. kath. lelkész urnák.

A közelmúlt napokban a magyar nyelvnek a hadseregben való érvényesülése ellen Maniu Gyula román nemzetiségi képviselő által tartott beszéd nemcsak a képviselőházban, hanem az ország minden részében ott, a hol a magyar nemzeti öntudatos politikának hívei vannak, óriási felháborodást és közmegbotránkozást idézett elő. Egy nemzetnek legfontosabb kincse, az összetartás érzetének, a nemzeti öntudatnak legpreg- nausabb kifejezője: a nyelve. A nyelvben jut kifejezésre a nemzeti érzés, gondolkodás, egyénisége, abban s az által él, fejlődik a nemzeti géniusz. Nagy és kis népek féltve őrködnek nyelvük életére, fejlesztésére és annak minnél nagyobb tért igyekeznek hódítani. Méltán zúdult fel a magyar közvélemény Maniunak a magyar nyelv érvényesülése ellen intézett támadása miatt. Nekünk mindenkitől elhagyatott, kül- és belellen- séggel környezett magyaroknak fokozottabb mérvben kell törekednünk arra, hogy a magyar nyelv terjedésére alkalmas legkisebb talpalatnyi földet is igyekezigaz lelkesültségge! hallgatta végig a gyönyörű műsort, s valóban sokan távoztak azzal a benyomással, hogy művészibb színvonalú előadásban még alig volt részük Ungváton.

A hangverseny után Lányi Gvula zenéje mellett megkezdődött a tánc és tartott kivilágos kivirradtig. A táncmulatságon jelen volt hölgyek névsora :

Asszonyok: Bradács Gyuláné, Czibur Vilmosné, Csamler Károlvnó, özv. Csonka Béláné, Deák Gyuláné, özv. Demjanovics Ivánné, Früstök Gyuláné (Remetevasgyár), dr. Gulácsy Árpadnó, dr. Guttman Sándorné, Gyulai Endrénó, Hodula Károlyné, dr. Hrabár Elemérné (Munkács), Komáromy Zoltánnó (Munkács), özv. Komlóssy Jánosné, özv, Lukács Jánosné, Lux Emilné, Margócsy Aladárné. dr. Ország Jakabué, Plotényi Nán- dorné, dr. Preusz Elemérné, Radda Károlyné, dr. Rácz H. Lajosnó, Reich Jenőné (őrdarma), Románecz Mi- hályné, dr. Rózsa Leóné, dr. Ruszinkó Zsigmondné, Saenger Nándorné, Székely Józsefué, Székely Simonná, Tölgyes Józsefué, dr. Virányi Sándorné, Zachar Jakabné.

Leányok: Cornides Edith, Czibur Baby,

Csonka Berta, Drohobeczky Margit (Felsőbalas), Gulácsy Anette, Kertész Kató (Érsemjén), Plotényi Agát, Románecz Margit és Ilonka, Rónay Margit (Hegygombás), Rózsa Relli, Saenger Annuska, Székely Sárika, ÚszIrén, Wolf Etelka (Szerednye), Zachar Ilonka.

zünk elfoglalni, meghódítani. És a ki ezt akár nyíltan, akár alattomosan megakasztani törekszik, ha erős a nemzeti közérzés és öntudat, az ilyen gáncsoskodót kell, hogy a nemzeti öntudat feltámadt vihara elseperje.

Ezen elmefuttatást az juttatta eszembe, hogy hiszen nekünk, Önnek, főtisztelendő ur és nekem éppen a magyar nyelv érvényesülése, illetőleg érvényesítése körül van vitánk. Ön „a hazafias és valláserkölösi nevelés érdekeibe ütközőnek“ minősiti azon felfogásomat, mely szerint én határozottan helyeslem a munkács- egyházmegyei kormány előzetes hozzájárulásával hozott azon közigazgatási bizottsági határozatot, mely a vármegye összes felekezeti iskoláiban — ezek előzetes megkérdezése után — a magyar nyelvet mondja kötelezőnek a hittan, az irás, olvasás és egyházi ének kivételével tanítási nyelvül. Ön síkra száll a magyar nyelv ellen, mert az „sem a magyarosításnak, sem a közművelődésnek, sem a hazafías közérzés fejlesztésének nem használ, hanem határozottan kárára van.“

Ennek a meggyőződésének adott Ön kifejezést a múltkor megjelent válaszában. Miután ez oly határozott arcul csapása és lebecsmérlése volt a magyar nyelvnek, hogy lehetetlennek tartottam, hogy ön annak horderejét, komolyságát megfontolta volna, nem tudtam, nem akartam elhinni, mert inkább incselkedésnek, gonosz káprázatnak tartottam, hogy Magyarországon a magyar nyelv ellen ilyen vakmerő támadást lehessen intézni.

Miután azonban most Ön fenti cikkében követeli, hogy higyjek Önnek, hát kénytelen vagyok elhinni, hogy az ön támadása a magyar nyelv ellen nem incselkedés, nem gonosz káprázat, hanem szívből fakadt valóság, a ki öntudatosan becsmérli Magyar- országon a magyar nyelvet.

És hogyen teszi Ön ezt ? Úgy, hogy a mikor az egyik oldalról arcul veri a magyar nyelvet, mindjárt dicshimnuszokat zengedez neki. A felületes szemlélő talán még szobrot is emelne önnek, a ki olyan szép szavakkal simogatja meg azt az arcul vert magyar nyelvet. Hiszen oly felemelő az Ön kijelentése, hogy az Ön felfogása szerinti értelemben szintén kimondaná minden nem magyar vidéken a magyar tanítási nyelvet.

Nos Főtisztelendő Ur, ez nem egyenes, ez nem őszinte eljárás, ez alattomos, kétszínű játék.

Abból indult ki a vitánk, hogy Ön a „Görög Katholikus Szemló“-ben hibáztatta, hogy a magyar tanítási nyelvet az iskolaszékek meghallgatása nélkül állapították meg. Mikor úgy Matyaczkó egyházm. főtanfelügyelő, mint e lap hasábjai felvilágosították Önt arról, hogy az iskolaszékeket meghallgatták, tehát tévedett, akkor hacsak az iskolaszékek mellőzése fájt volna Önnek, ebbeli tévedését beismerve, további vitába nem bocsátkozott volna.

De — úgy látszik — önnek mégsem az iskolaszék mellőzése fájt, önnek a magyar tanítási nyelv fajt. S válaszában már elvi alapon száll síkra a magyar tanítási nyelv ellen, felhozván azon „azért“-okat, melyeket ón mim a magyar nyelv ellen intézett vakmerő támadásokat, nem tudtam szívből jövőknek elhinni. De tévedtem. Beismerem. Ön kívánja, elhiszem mind a kilenc „azért“-járói, hogy az az ön szivszerinti meggyőződését fejezi ki.

De hogy ön magyarnyelvellenes álláspontját tovább is meg tudja védelmezni, sőt annak bizonyos törvényes látszatot, komolyságot vagy hazafias mázt adjon, — fenti végválaszában már a tanítási módszer fejtegetésével akar port hinteni a közönség szemébe.

Lehetséges, hogy múltkori viszonválaszom nyugodt, tárgyilagos s inkább önt védelmező, mint támadó fejtegetései folytán belátta, hogy tulőszintén tárta fel szive szerinti érzelmét és jobbnak látja most fordítani egyet és kijelenteni, hogy a magyar tannvelvet Úgy, a mint most nálunk magyarázzak, a didaktika ellen elkövetett barbarizmusnak stb. tartja. Egyszóval — a mint az újabb indokokból látom — ön most már a magyar tanítási nyelv módszere ellen tesz kifogást. Már pedig a magyar tannyelv és az erre vezető tanítási módszer között különbséget kell tenni. Eddigi összes állásfoglalásom és fejtegetésem a magyar tanítási nyelv érvényesülésének föltétien követelése érdekében történt. Azt állítottam, hogy a főcél a magyar nyelv föltétien uralma és érvényesülése.

Ön ezzel szemben a miniszteri utasítás 18. §-ában kitűzött célokra hivatkozik. Eltekintve attól, hogy ezen hivatkozása téves, mert az a rendelkezés az 1907. XXVII. t.-c. 17. §-ában foglaltatik, ezzel a citátummal nem mondott semmit. Mert igenis az is célja az iskoláknak. Hiszen az egész törvénynek az az intenciója, hogy a magyar nyelv uralmát az iskolákban biztosítsa ! De ön szívesen ragad ki a törvényes intézkedésekből akármit, csak a magyar nyelv jogait ne kelljen elismernie.

Szívből örülök, hogy végre ki van mondva köte- fezőleg az elv, hogy az összes iskolákban a tanítási nyelv a magyar. Ennek érvényt kell és lehet is szerezni. És itt van ismét az eltérés felfogásunk között. Ön azt állítja, hogy ennek nem lehet érvény t szerezni: az csak papiroson marad. Ez lehet, hogy igy volt idáig a felekezeti iskolákban. Az állami iskolákban azonban nem. Nemcsak az Íróasztal mellől állítom ezt, hanem közvetlen tapasztalásból, ön — úgy látom — eléggé ismeri életem történetét. Köszönöm. így hát bizonyára tudja, hogy 3 éven keresztül voltam a legészakibb felvidéken szolgabiró. Erre az időre esik a fonyvesvölgyi, hajasdi és uzsoki állami iskolák felálliA boszorkány-mester

Cumberland Alos és Mirs. Stanley gondoiatolvasónő közreműködésével a Korona éttermében ma este 8 órakor művészi előadást tart nagy szenzációs rzz-Lz:1 műsorral. ...... ............................