Ung, 1909. január-június (47. évfolyam, 1-52. szám)

1909-02-14 / 13. szám

3. oldal. 13. szám. nem: Az általam megpendített eszme fog Pozsonyban Kempelen emléktábla felállításával, — testet ölteni. A sakk-automata kikutatását illető ,/m/ás“ munkát szin­tén csekélységem végezte el. Az amerikai lapok szí­vességére pedig nem vagyunk rászorulva, miután én az egykori amerikai lapokból is mindent, a mi csak érdekkel bírt, már is felkutattam. Ezekután tehát az államtitkár ur által kilátásba helyezett budapesti tech­nikai múzeum szervezését várjuk, melyben a kiállí­tandó rekonstruált Kempelen-féle sakkozó-gép bizonyára ritka érdekességü látványt fog nyújtani. Budapest, 1909. február 10. Heltai H. István. Régi dolgok. — Adalékok Ung vármegye monográfiájához. ­Ung vármegyétől, avagy Ungváriéi nyerte-e nevét Hungária (Magyarország) ? Közli Kovássy Elemér. Mocsári Miklós az általa szerkesztett 1909. évre szóló „Ungmegyei Naptár“ 1‘26-ik lapján többek között ezeket írja: „Ung vármegye az ország egyik legrégibb megyéje, melyről már a' legrégibb krónikások is emlí­tést tesznek“ — „a külföld népei Magyarországot (Hungária) róla nevezték el (Uugheria, Ungarland, Hongrie, Hungary)“. Erre vonatkozólag óhajtok bővebb tájékoztatást nyújtani eme kis tanulmányomban, mely a monográfia írójának munkájánál némi segédeszköz lehet. Ha valamiben tévedést követnék is el, de legalább esetleg vitát indilhatok meg a kérdés tisztázása, szol­gálatot vélek tenni a monográfia adatainak lesziirt- sége érdekében. Történetet, monográfiát jól megírni nehéz. Min­den Írott szó, kifejezés, állítás jól meggondolandó, mert könnyen jöhet a cáfolat. íme mindjárt az az áltilás, hogy Ung vármegyétől vette nevét Magyarország (Hungária) téves, mert mit mondanak régi krónikásaink ? Béla király névtelen jegyzője (Anonymus Béláé Regis Nótárius) ismert müvóuek II. fejezetében ekként ir: „Hungárokuak mondják őket (t. i. a magyarokat) Hungu varáról, mert midőn a szlávokat leigázták, a bét iejedelmi személy soká tartózkodott ott. A miért is a körüllakó népek Almost, Ugek fiát huugvári her­cegnek nevezték, katonáit pedig hungarokuak“. (L. A Magyar Nemzet történetét. Szerk. Szilágyi S. I. k.. Budapest, 1895. I. könyv. Irta Marcali H., 104. lap). Kézai Simon IV. (Kun) László udvari papja ezeket Írja : .18. A magyarok bejövetele. Jézus Krisztus születésének 872. esztendejében (téves évszám. K. E) a kánok vagy magyarok ismét Pannóniába költöztek. Átkeltek a bessenyők fehérhomok földjén, Kiev városain és végre az Ung nevű folyónál telepedtek meg, a hol egy várost építettek. Erről a folyóról nevezik őket a nyugoti népek hungarusoknak“. (L. Kézai Simon Magy. krónikája Fordít tta és jegy­zetekkel ellátta Császár M. Budapest, 1905.). Ezekből, a mint tisztán latható, nem az tiinik ki, hogy Ung megyéről vette nevét Hungária, hanem Ano­nymus szerint .Hungu“ váráról, Kézai Simon szerint az .Ung“ folyótól. Varmegyéről különben sem lehetett szó a magya­rok bejövetelekor, meit hisz köztudomás szerint a vár­megyéket Szent István királyunk szervezte. De lássuk tovább a Hungarus, Hungária elneve­zéseket illetőleg mily vélemények állanak még fent régibb és újabb történetíróinknál ? Az első orosz vagy muszka krónikairó egy Nes­17 N 3 tor nevű szerzetes, a ki a Xl-ik század közepe táján, 1056-ban született és ugyanazon századnak a végén halt meg egy kicsi klastrombán, a magyarokról így ir: „Ingrusok vagy Ugrusok a XI. század végén Muszka­országban Kióvia mellett menvón el és a kárpátusi hegyeken átal jővén, minekutánna a kárpátuson innen talált lakosokat haddal elnyomták, a Dunánál megtele­pedtek és azolta a föld Ugriának vagy Ungáriának neveztetik.“ Ebhez Budai É’saiás ezen következteté­süket fűzi egy századdal ezelőtt: „A Nestor Ingrusai vagy Ugrusai nem lehettek mások, hanem magyarok. Mely ha igaz, aminthogy igaz is, azt is bizonyosan megállíthatni, honnan mondódnak a magyarok Ungárusoknak, vagy Hungarusoknak t. i. nem Ung­váriéi, a mint a mi Anonymusunk mondja, sem nem Ung-urtól“ (Lásd Budai É’saiás „Magyarország histó­riája a mohácsi veszedelemtől“ cimü művét. Debrecen 1811-iki kiadás, 55 lap.) Később igy folytalja: „Sokkal hihetőbb tehát, hogy az Ungarus és Hungarus neveket az Uigur és Uu-uigur névből lett: (L. idézett mű 56 lap), melylyel neveztettek a magyarok, minekelőtte Á’siából kijöttek volna, a honnan máig is az oroszok Ugrihoz vagy Uugrihoz közelitő névvel Wengri-knek nevezik őket “ Egy „névtelen tudós német pap“ ezeket mondja: „Valaha borzasztó éhség tamadia meg a Pannóniát, Isztriát és Iliiriát lakó népeket. És midőn az isteni csapás alatt halomra hullottak az emberek, az illető tariományok fejedelmei elrendelték, hogy számlálják össze a házakat és minden házból annyi embert tartsa nak vissza, a hányat az éhség veszedelmétől meg­menthetnek. A többi megszámlálhatlan sokaság pedig tekintet nélkül korra és nemre, elüzetett a puszta és ismeretlen vidékre, a ki pedig közülök visszatérne, arra halálos Ítéletet mondtak ki. Ezek peaig ily ke­gyetlenül elhagyatva földeiktől, sokáig kóboroltak a nagy pusztán, végre eljutottak a Maeotis mocsarai közé. A legnagyobb részük addig tönkre ment, az erő­sebbek és vitézebbek, kik megmaradtak, vadászatra adtak magukat, mert az a vidék bővelkedik vadakban, madarakban és halakban s a vadak húsából éltek, bőrövei ruházkodtak. Ily módon mérhetlen sokasággá nőttek és a kiállott éhségtől hungroknak mondattak-“ (L Magyar Nemzet története. Marcali idézett muukája 126. lap.) Do tovább megyek. „A Vl-ik század közepe táján élt Jornándesnél már a magyarok bejövetele előtt 300 évvel előfordult a magyaroknak „Hungtrus“ neve. fL. Ap. Chr. Engel Disquin. Crit. de Ilungarorum Origine p. 68 )“ (úgy az állítást, mint idézetet lásd: Budai É’saiás fent id. mű­vében ) Végül megjegyzem, hogy a kiváló történettudős Marcali H. idézett művében megtagadja Anonymus szavahihetőségét, mikor a 108. lapon ezeket Írja: — „az Anonymus elbeszélése sem történeti, sem pedig rnoudai alappal a honfoglalás korára nézve nem bir.“ Ugyancsak ő a 100 lapon ezeket irja a magya­rok bejövetelét illetőleg : „Régi szerkezetében a monda csak arról tud, hogy a magyarok Erdély felől jöttek .. . Az, hogy a Hung vize felől is jöttek, vilá­gosán későbbi hozzátétel, a midőn mir tudakosan meg­akarták magyarázni a „Hungár-“nevet. Mindezekből kitetszőleg kétes Magyarország és a magyarok latin nevének nem hogy U g vármegyé­től, de Ungvártól való elnevezése is. Tehát, ha Mo­csári Miklós szép, de nehéz tervét, t. i. Ung várme­gye monográfiájának megírását valóra váltja, néze­tem szerint, a fentebb Írottak alapján, legfeljebb ezt mondhatja művében, a forrásmunkák pontos megem- iitésével, a Hungária és Hungarus elnevezéseket ille­tőleg, bogy a legrégibb krónikások szerint, az Ung folyótól vagy Ung várától vették nevüket a Hungarus és Hungária elnevezések, a mit azonban több történet­iró tévedésnek minősít.' HIRE k. Tájékoztató. Fahr. 14 Az állami tisztviselők, ungmegyei körének közgyűlése d. e. 11 órakor a főgimnáziumban. A Kereskedelmi Csarnok közgyűlése d. u. 2 órakor. A Kath. Legényegyesület szinielőadása a Korona nagy­termében. Febr. 80. A megyei nőegyesület kamarazene-estélye a Korona nagytermében. A vasúti altiszti alkalmazottak táncmulatsága az állomás várótermeiben. Febr. 81. A Gazdasági Bank közgyűlése d. e. 10 órakor, Az Ipartestület közgyűlése d. n. 3 órakor. Febr. 83. A Műkedvelő-Társulat szinielőadása. Febr. 87. A Kereskedelmi Csarnok táncmulatsága a Korona nagy­termében. Febr. 88. A Fillérbank közgyűlése d. u. 3 órakor a városháza nagytermében. A Társaskör (Kaszinó) könyvtára nyitva van kedden és pén­teken d. u. 5-6 óráig. A népkönyvtár (Drugeth-téri állami iskolában) nyitva van minden vasárnap d. e. 10—‘/s 12 óráig. Milyenek voltak a régi magyar táncok. A régi magyar bálokban a fődolog — a tánc volt. És nem — a ruhamutogatás. Legkedvesebb táncai ezek voltak a magyarnak : — Az egeres-, gyertyás-, a süveges-tánc és lengyel-változó. A táncmulatságot rendesen cigányzenének szép magyar dallamain lassú magyarral kezdették. A lábot ebbnn a tanéban komoly méltósággal csak alig észrevehetően kellett emelni. Cifrázni csak a a ritkábban előjövő sebes ütemeknél lehetett. Eg.y régi irás erről igy ir : — Készen volt a hegedű és a duda. Ottan-ottan a furulya és a cimbalom. Aztán táucolni kezdettek. De nem ugrándoztak ám, kecske-módon, mint most, hanem szép halkan járták. Gyakorta kiáltván : három a tánc. Az egeres-táncban sorba állott 9—10 ifjú. Szembe velük ugyanannyi leány. A sorok közt csupán annyi hely maradt, hogy ott egy pár táncoló elférjen. Az első ifjú most elvitte a vele szemben álló leányt, két­szer megkerülték kivül-belül a sorban állókat. Majd elbocsájtva egymás kezét, külön-külön táncolták körül a sorokat. A többiek ezalatt igy dudolgattak : — Macska, fogd el az egeret 1 Ügyes leány nagyon kifáraszthatta táncosát, mert a leány ment elől, bujkált a sorok között. Ha szembe érkeztek, visszafordulhatott. Az ifjú a leánynak csak a kezét foghatta meg. de azt sem erővel. Csak ha szép­szerével tudta. Mikor igy sikerült megfognia, kétszer, háromszor, megint körültáncolhatták a sorokat együtt s aztán visszaallottak a helyükre. Most következett a második, aztán a harmadik pár. És igy tovább, a mennyi volt. A tánc addig tar­tott, mig valamennyi ifjú igy eljárta szemben álló párjával. A gyertyás táncot két ifjú kezdte, egymással táncolva s egy-egy égő gyertyát tartva a kezében. így táncoltak néhányszor körül. Majd megálltak két leány vags- menyecske előtt. Meghajtották magukat és az égő gyertyát átnyújtották. Most a két nő táncolt tovább az égő gyertyákkal mindaddig, mig a férfiak előtt meg nem hajoltak, mikor aztán ismét ezek folytatták tovább a táncot. Ennél a táncnál azonban nagyon kellett vigyázni arra, hogy kivált forgolódás közben egymás ruháját vagy baját meg ne gyújtsák. Bizonyosan fői dúltak is elő olykor-olykor szerencsétlenségek. Azért e táncot sokan el is Ítélték. A süveges-táncot egy férfi kezdette úgy, hogy kezébe vett egy süveget s azt magasra tartva, egyedül táncolva, kettőt hármat fordult. Azután a kedve szerint választott asszouyt vagy leányt és táncra vitte. Kettőt- hármat fordult vele, majd elbocsátotta s addig-addig csalogatta, mig az a süveget elkaphatta. A győztes nő akkor még egy parat fordult tán­cosával, azután más férfit választott, a kit néhány for­dulat után ő kezdett a süveggel csalogatni. Mikor a férfi a süveget elkapta, megint ő választott más nőt és igy tovább. Jó és ügyes táncosok igen megtréfálhatták és kifáraszthatták egymást. Azért ez volt legkedvesebb valamennyi tánc között. A lengyel-változó — mint már neve is mutatja — idegen eredetű. De azért igen kedvelt és divatos tánc volt. Ebben hol a férfi hagyta el a nőt, hol megfordítva. Majd hármat fordulva egymással, hármat egyedül: el­hagyták egymást s a táncos más táncosnőt, a tán­cosnő pedig más táncost választott. Mindegyik táncnak megvolt a maga megszokod zenéje, melyet a régi világban a zenészek éppen olyan jól tudtak, mint a mai cigányok a divatos taucnóíákat. * Az olaszországi szerencsétlenekért Az egész világ részvéttel fordul a szörnyű katasztrófa által sújtott olas-zországi szerencsétlenek felé. A mint már említettük, dr Boromisza Tibor, a szatmári egyház­megye fenkölt gondolkozásu püspöke, elrendelte, hogy A tömeg észrevétlenül, zajtalanul tűnt el, az egész nagy jelenetet egy uj, intimebb részlet váltotta fel, mintha csak az Operában az aszfalélia működne cso­dás mekanizmusával. — A vármegye székházának emeleti bal folyosóján látom gyér világitásbau Lányi Samut, a mint gordonkájára hajolva belemarkol a hú­rokba és nyiretyűjének széles vonásával megszólaltatja.— Lavota és Csermák kesergő bús da ait még soha sem hallottam így tőle. Jó félóráig hallatta mélységesen megiudiló dalainkat a régi dicsőségről és aztán csen­desen, nesztelenül távozott a szerenádról. De mintha a belső termekből az akkordok elhalásával zokogást hal­lottam volna, meg nem állhattam, hogy Samut ne kér­dezzem : — Kik vannak bent? — O meg a fiatal gróf — volt a válasz. —• Hát miért ríkadtad úgy meg őket, ha tudtad ? — Hogy utolsó könnyhullatásukat azok az ismert húrok váltsák ki, a melyek a mi bércas-völgyes sző­kébb hazánkban hangzottak fel életükben. századosok. Továbbá ott voltak még Misliuszky József, Roykó Béla, Pólányi István, Szamovolszky Lőrinc, Saárosy Károly, Bodnár Ignác, Tasnády Dezső, Lukács János, dr. Weinberger Mór, dr. Hercz Mór, dr. Hor- vát Sándor, Stahlberger Mór. — A művészi gár­dából dr. Róth Sándor, Zseltvay Emil, Pollák József, Hauda Ferenc, Karvaly E., Tiszay Dezső, Evva Gyula, Anlosch Antal, Obhlidal Tamás, Kaininszky Bertalan, Lányi Samu és Lányi Géza neveit sikerült följegyeznüuk. Ezeken kívül persze sokan voltak még a nota- bilitások közül, a kik a beláthatlan tömegben az elő­térbe nem is juthattak. Most az érkező elé lép Bánóczy Ferenc várm. főjegyző. A tömeg halk zizegését mélységes csend váltja fel és mindenki figyel az aranyszáju szónok be­szédjére, melylyel a megjelentek összeségóben üdvözli. A beszéd nem tartott tovább öt percnél, de a nyomá­ban támadt lelkes ováció ugyanennyi időt vett igénybe. Mindenki üdvözlésére sietett. — Majd Török József emelt szót és a meghatottságtól csak egy mondatban tudta érzelmeit befoglalni: „Köszönöm, a Tietek vol­tam és az is maradok mindörökké.“ *- - Tüdőbetegségek, hurutok, szamár-^ * /# köhögés, skrofuiezis, Influenza 7Pfsnltn** I ^ BW WW ellen számtalan tanár és orvos által ^ naponta ajánlva. M L gl BZ .. , . . . Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor ..... ..., Emeli az étvágyat ti a testsú yl, -megszüli- *’■' Kapható orvosi rendeletre a gyógyszertára*» te ti a köhögést váladékot, éjjeli izLást „Rothe“ eredeti csomagolás*. ban. _ A„ EvegeBklit korona. F. Hoffminn-Sa Rocke & Co. Basel (St&Jc)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom