Ung, 1909. január-június (47. évfolyam, 1-52. szám)
1909-01-20 / 6. szám
17. évfolyam. — 6. szám. Megjelenik minden vasárnap reggel és szerdán délben. Ungvár, 1909. január 20. Előfizetési feltételek: Cnak az „fing“ lapra Égés;: évre . . 12 K 1 Negyedévre . 3 K Félévre. . . . 6 K 1 Egyes szám . 12 f. Amerikába: Egész évre ...............15 K „Dnf »»rmegje Hivatalos I<apJt“*Tal • gfítt egész évre Ifi K — Félévre .... 8 K Ung vármegye Hivatalos Lapja az *U n g“ mellékleteként megjelenik minden csütörtökön. T-Á-IE2SLA.P Hirdetések úgy az „Ung“, mint „Ung vármegye Hivatalos Lapja“ részére, — továbbá magánosok részéről az előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, Székely és Illés könyvkereskedésébe küldendők. Nyllttér soronklnt 40 fillér A nyilttéri és hirdetési dijak előre fizetendők. Kiadóhivatal! telefonszám 11. AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Szerkesztőség: Vármegyeház-tér l-sö szám. Felelős szerkesztő : Segédszerkesztő : BÁNOCZY BÉLA. DEÁK GYULA. Istenítélet. A föld megremegett. A tenger vize kicsapott medréből. Fényes paloták, a tiszta kék égboltozat felé mutató tornyok s mellettük a nyomorult kunyhók omlottak össze. Romok íeküsznek a gazdag városok s a jólétben virágzó falvak helyén. Az édes narancsot termő vidékek sivatagokká lettek. S a kik az utolsó Ítélet perceiben az ezrekkel együttesen halálos végítéletüket nem lelték meg a romok alatt: földönfutókká lettek egyformán az egykor gazdagok és az ő árnyékukban meghúzódó szegények. A verőfényes Dél-Itália s a gabona- és gyümölcstermő Sicilia a földnek, a siralom eme völgyének, legsiralmasabb szögletévé vált Sirás, jajgatás, halálorditás, a menekültek vészkiáltása üdvözölte ott az uj esztendő első napját. Rémület még csak elképzelni is a tudósítások révén azt az iszonyatos pusztulást, a mi a hajdan-kor Magna Graeciájának földjén végbe mehetett. Az a föld, melyet az Isten mindennel megáldott, mi az embernek kedves; a hely, hol a klasszikus kor népei, föníciaiak, kartha- góbeliek, görögök, romaiak, s Pyrrhus katonái megküzdőitek egymással a világot átölelő hatalomért; a vidék, melynek minden sziklája, minden talpalatnyi része s a régi idők dicsőségét hirdető minden épülete ősi hagyományok, mesék, mithologiai alakok s történetek emlékezetét kelté fel az utasban: ma már egy iszonytató temető, hol borzongva, csak parancsszónak engedelmeskedve végzik sirásó s halottakat elhantoló kötelességüket a katonák. A földrengés végezte el ott az istenítéletet. A mit ész és emberi erő századokon át ott alkotni tudott, azt pár perc alatt halomra döntötte egy titokzatos erő, mely a föld mélyéből tör fel-felé, megingatva a büszke bérceket is. Álljatok elő, ti istentagadók! S te büszke, gőgös, hivalkodó ember, most emeld fel szavadat s dicsekedj azzal, hogy, mint barmot, igába fogtad a vizet, a gőzt, tüzet és villámot! Beszéld el, hogy te vagy a teremtés ura, ki fényt, gazdagságot tudsz kicsikarni a hitvány rögből is. Ti istentagadók s te, ember, a te minden titkot kutató elméddel, nem ret- tentek-e meg, midőn a titkok legnagyobb titkának, magának az isteni hatalomnak megnyilatkozását látjátok, vagy kellene látnotok amaz erőben, melynek eredetét nem tudjatok felismerni ? A szemetek előtt teremt. S a teremtő munkát megcsodáljátok, ámde utánozni nem tudjátok s mégis megtagadjatok az alkotót, íme, most előttetek van romboló hatalmának megnyilatkozása. S mivel van szív bennetek, megremegtek. De vájjon térdre estek-e, mikor ily módon mutatja meg az a titokzatos hatalom, hogy az ő erejéhez mérten a tietek s a ti alkotó szellemetek csak egy kicsiny körben mozgó valami; oly kis valami, mely az ő végtelen időt és tért befogó mindenhatóságához képest egyenlő a semmivel. De hagyjuk az összehasonlítást! Hiszen ez maga vétek a világokon uralkodó Szellem ellen. Nékünk, röghöz kötött embereknek, csak célunk és rendeltetésünk lehet az. s ime, ez is felemelő: hogy előtte meghajoljunk, rendeléseiben megnyugodjunk. Elveszszük tőle a jót. El kell fogadnunk sujtoló kezétől a rosszat is S mert elebbi haragja azt a nagyra hivatott nemzetet, az olaszt érte, melyet a történet szivünkhöz, a magyar nemzet szivéhez for rasztott, ezzel az a mindenható Isten minket is próbára akar tenni: vájjon érdemesek vagyunk-e az ő áldására. Az ő próbaköve pedig bizonyara az lesz ebben, hogy a magyar nemzet mily mértékben siet az istenitélet által sújtott testvérnemzet segítségére. És en hiszem, hogy Isten irgalmas lészen a magyar nemzet iránt, mert látom, hogy fiai nem tagadjak meg a testvérnép nyomoKiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése. rultjaitól, az istencsapás által sújtottaktól a segítséget. Ungvár város és az egész megye nemes- lelkű polgáraihoz fordulunk szavunkkal. A ti filléreiteket is várják a százezrekre menő szerencsétlenek. a mit elvesztettek, legnagyobb kincsüket: rokonaikat, jó atyjafiaikat, a gyermeknek szülőit, a szülőnek magzatjait, kiket a romok eltemettek, az egész müveit világ részvéte sem tudja már visszaadni nekik. Enyhítsük tehát az ő végtelen keservüket legalább azzal, hogy nyújtsunk nekik kenyeret, ruhát, segítsük őket födél alá. A rettenetes istenitélet hiv mindnyájunkat áldozatkészségre, az emberszeretet nyilvánítására. Ezért siessünk a jótéteménynyel, nehogy talán mi is meg- itéltessünk! A Nőegyesület estélye. Az ungvári farsang bevezető mulatsága évek óta a vármegyei Nőegyesület estélye szokott lenni. De mig azelőtt báli jellege volt a mulatságnak, az idők jele, hogy most már a bál elnevezést is óvatosan kerülik. Hiába, a bál csak nagy városokban és tehetős társa Ságban tudja magát fenntartani. És az ungváriaknak igazuk is van! A bál, vagy az estély egy célt szolgál: a kellemes szórakozást. De mig a bál külső fényénél fogva aránytalanul költségesebb, addig az estélyeknél a toalett kérdése nem idéz elő nagy hullámzást a családapák zsebében. Tehát csak helyeselhetjük a Nőegyesület gazdasági politikáját, a mely a kevésbé költséges estélyek rendezésére irányul. Sőt ez idén a vezetőség, melynek élén fáradhatatlanul buzgólkodott kölesei Kende Péterné sz. Sztéray Sarolta grófnő és Lőrinczy Jenőnó alelnök, valamint Bradács Gyulánó pénztáros — kedves meglepetést szerzett a mulató közönségnek azzal, hogy egy rövid lólekzetii és kellemesen szórakoztató hangversenyprogrammal vezette bo az estélyt. A hangversenynek érdekességet kölcsönzött az, hogy egy fiatal műkedvelői zenei tehetség : Komlóssy Gabriella elsőizben mutatta be zongora művészetét. Az első fellépése sikert és elismerést termett. Eleinte elfogódottan játszott, de azután belemelegedett a játékba s beigazolta a hozzáfűződött várakozást, a mely benne egy fejlődésképes, erőteljes Ki csillagot akar látni Irta Sallay Gyula. Ki csillagot akar látni, Soh’ se menjen olyan messze, Ne keresse fent az égen: Nézzen a te két szemdbe. De az, a ki nem akarja, Fogy a szive fájjon, égjen ! Az keressen csillagokat Inkább csak a magas égen ! Az a tüzcsók. Irta Endrődi Sándor. Az a tűzcsók, a mit egykor Hév tavaszban kaptam tőled, — Az a tűzcsók még mostan is Égeti az agyvelőmet. Emlékemben úgy lobog (el, Mint egy örökfényű fáklya, S bevilágít a rég eltűnt Odaveszett mennyországba. A darvak. Irta Szamolányi Gyula. Messze, messze, Álmok ködébe veszve, Vonulnak a darvak Nyugatnak. Zimankó űzte el sereggel S most hívja tavaszi meleggel Szebb, fényesebb haza szigetje, Ligetje. Dús nádasa, gazdag ere, A rétje bő, tava tele, S a szabadság kéklő egére néznek A fészkek. Az elhagyott hon hideg és kopár . . . Künn boldogabb a bujdosó madár ! Mégis mély, néma vád szivökbe dobban Titokban. Látatlan árnytól fátyolos a tájék, Nevetlen bútól énekük is fáj még, Oltatlan vágytól néz szemök merengve Keletre. Magyar földön születtek, Magyar folyókból ittak-ettek. Lengtek magyar dal ütemére A légbe. S álmok mezején, pálmakertben, Várnak szorongva, szárnyszegetten Új tavaszára a magyar ugarnak A darvak. Ha te távozol. Irta Bállá Miklós. Mi lesz akkor, ha majd te távozol ? ! . . . Veled megy illat, szin és napsugár. Nem lesz tavasz, virág, dal, mind kivész S a földre örök éjszaka borul . . . S én a holt földön bolygok egyedül. Vakon, cél nélkül, hervadt levelek közt, Mik megzörrenve lábaim alatt, A te nevedet zizegik felém. Villám az égen a te nevedet Írja, Sikongó szélvész a fülembe sírja, A vizár hörgi, vihar visszadörgi, Vulkánok torkán a te neved tör ki ! Sziklás bércek közt alakodat látom. Feltűnik itt-ott, mint valami álom . . . Int, hívogat, s én megyek utána ! Mit bánom én, hogy a halálba! . . . Lapunk mai száma 4 oldal.
