Ung, 1909. január-június (47. évfolyam, 1-52. szám)
1909-01-17 / 5. szám
Megjelenik minden vasárnap reggel és szerdán délben 47. évfolyam — 5. szám. Ungvár, 1909. január 17. Előfizetési feltételek: Csuk aa lapra Egész évre . . 12 K Negyedévre . 3 K Félévre .... 6 K i Egyes szám . 12 f. Amerikába : Egész évre ...............15 K .,lln£ vármegye Hivatalos Lapjá“-val együtt egész évre 16 K — Félévre .... 8 K Ung vármegye Hivatalos Lapja az „U n g“ mellékleteként megjelenik minden csütörtökön. Hirdetések agy az „Ung”. mint „Ung vármegye Hivatalos Lapja“ részére, — továbbá magánosok részéről az előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, Székely és Illés könyvkereskedésébe küldendők. Nyilttér soronkint 40 fillér A nyílttéri és hirdetési dijak előre fizetendők. ZE_i —Jt-"1 Kiadóhivatali telefonszám 11. AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Segédszerkesztő : DEÁK GYULA. Kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése. Szerkesztőség: Vármegyeház-tér l-ső szám. Az adóreform és az üzletkörök. A kereskedelmi és iparkamarák egy része, valamint a merkantilizmus szócsövei az utóbbi hetekben valóságos hajszát és izgatást intéztek az adóreform ellen, alapjaiban akarván megingatni és felforgatni tiz év buzgó, gondos munkájának ezt a fontost alkotását. Ebbe a hibába beleesett a kassai kereskedelmi és iparkamara is, a mely az ő buzgalmával valósággal politikai kellemetlenségeket igyekezett a kormánynak okozni. Foglalkozzunk kissé körülményesebben az üzletkörök állítólagos nagy sérelmeivel! Beledobták a világba, hogy az adóreform csak a földbirtokosoknak kedvez, mig az üzleti tevékenységet nyomasztó terhekkel sújtja, hogy Wekerle a kereskedelmi és ipari testületeknek negyvenöt módosítást Ígért meg, de azokat keresztül nem vitte, hogy a képviselőház pénzügyi bizottságában nem akadt egy ember, a ki az iparos és kereskedői osztály érdekeit szivén hordozta volna. Csupa ráfogas, csupa koholmány, csupa alaptalan légből kapott vád, melyeket a szó teljes értelmében agyanlapitott az a lapokban közzétett kimutatás, mely taxatíve sorolta fel az üzleti körök kívánságára foganatosított ösz- szes módosításokat, tehat Wekerlét az igéret- szegés méltatlan vadja alól teljesen tisztázta. De agyonlapitotta azokat a ráfogásokat a pénzügyi bizottságnak a sajtó alól most kikerült jelentése is, melyből fényesen kitűnik, hogy ez a bizottság a kereskedők és iparosok érdekeit is lelkiismeretesen mérlegelte s azok teljesíthető összes kívánságait honorálta is. Az üzleti köröknek a legnagyobb szívfájdalmat az okozta, hogy a pénzügyi bizottság a földadót 74 millió koronában kontingentálta, olyformán, hogyha ennél nagyobb évi bevétel éretnék el, a földadó kulcsa arányosan szállíttassák le. És a „ha te úgy, én is úgy“ álláspontjára helyezkedve, most már azt követSzerelem. Irta Krüzselyi Erzsiké. Mint egy sugárzó égi csillag A szív egén ha megjelen, Mint szép tavasz, mint rózsaillat: Olyan nekünk a szerelem. Aranyködével, ha behintett, Egy életen át- hűn követ, — S úgy simul hozzá szivünk, mint egy Borongás, édes Napfényes dalhoz a szöveg. Emlékkönyvbe. Irta Szabó Albert. Az élet kertjében sok rózsa van; Egyik boldog, másik boldogtalan. Irigység, boszu, gőg, más egyebek Korán bút, bánatot teremtenek. Ne légy Te ott pompázó liliom, Mely sok tekintetet magára von: Se kimagasló büszke rózsatö; Légy nefelejcs, a mely elrejtve nő. Visszaemlékezések. Irta Kovássy Elemér. — Szobavizsgálat. — A befagyott vezénylés. — Mitől fényesedik a [puskacső ? — Nincs tudomány. — Egy napon hangos lett a nagyterem, kapitányunk pattogott, mint a bomba, Szobavizsgálatot tartott. Mindenki „vigyázz“-ban állott az ágya fejénél, mintha ezen Felelős szerkesztő : j BÁNOCZY BÉLA. keztetik, hogy az általános kereseti adó is kontingeltáltassék és pedig csupán 26 millió koronában, azzal a hozzáadással, hogy ha nagyobb lenne a bevétel, az általános kereseti adó kulcsa is szállíttassák le. A pénzügyi bizottságot a földadót illető hivatkozott határozatara az az aggodalom indította, hogy a földadókataszter revíziójának keresztülvitele után a földadó a mostani 74 millió K-t esetleg jóval meghaladhatja. Garanciát kívánt tehát arra nézve, hogy az állam a földadóból ezután se kíván 47 millió K-nál többet bevenni. És Wekerle ezt a garanciát készséggel meg is adhatta, mert az összhangban áll az adóreform egyik főelvével, hogy az adók ne emeltessenek, s mert a földadó-kataszter reviziója után a kataszteri tiszta jövedelemben egy évek hosszú sorára biztosított, állandónak tekinthető kivetési alap fog rendelkezésére , állani. Ezzel szemben a kereseti adó alapját képező jövedelem az állandóság jellegévéi nem bir. Az duzzad, vagy apad, az adóerkölcs nagyobb vagy kisebb megnyilvánulásai, a természet vagy üzleti forgalom, nemkülönben az egyéni tevékenység hullámzásai és esélyei szerint. Ebből a körülményből az a következés állna elő, hogy jobb években le lehetne kon- tingentálás esetében szállítani a kereseti adó kulcsát, a következő esetlegesen rosszabb évben azonban ismét fel kellene emelni. Ez a játék a kereseti adó kulcsával sok ódiumot háritana a kormányra, de ellenkeznék a helyes adórendszer ama követelményével is, hogy az adókulcsoknak hosszabb időre terjedő állandósággal és változatlansággal kell birniok. Ezekből láthatják az üzletkörök, hogy lehetetlenséget kivannak akkor, a mikor a kereseti adónak az adókulcs esetleges leszállításával kapcsolatos 26 millió K-ban való kon- tingentálását szorgalmazzák. Lehetetlenséget kívánnak annál is inkább, mert a kereseti adó kulcsa 10-%ról 4, illetve 5%-ra is már abban a reményben szállíttatott le, hogy az adóerkölcs a kisebb kulcs mellett fokozódni, s a tényleges jövedelem bevallására vezetni fog. Minthogy azonban ennek a reménynek teljesülése ma még nagyon is bizonytalan, képtelen kívánságok elfogadásával az amúgy is kétséges pénzügyi eredményt kockára tenni nem lehetMásik vesszőparipájuk a kereskedelmi és ipartestületeknek az a követelés, hogy a kereseti adó kulcsa szállíttassák le 3 %-ra. E követelés teljesítése is a lehetetlenségek sorába tartozik. A mikor az általános kereseti adónak 28 millió koronában való kontingentálását és a hiánynak pótadó alakjában való kivethetését Wekerle a kereskedelmi és iparkamarák kívánságára elejtette, s a mikor az adókulcsot 4 %>, illetve 5 % ra mérsékelte, az engedékenységben elment a legszélsőbb határig, mert valóban nagy kérdőjelet képez, hogy a valódi kereset bevallása arányban lesz-e ezekkel a jelentős koncessziókkal ? A kereskedelmi és iparkamarák egy régebben beadott feliratukban egy milliárd (1000 millió) koronát felülhaladó összegre becsülték a hazai kereskedelem és ipar évi jövedelmét. Most már ha meggondoljuk, hogy ezzel ^ horribilis összeggel szemben átlagosan csak 160 millió korona jövedelem esett kereseti adó alá, s ha meggondoljuk, hogy a jövedelem- eltitkolások valószínjileg, úgy mint eddig, ezentúl is csak azv általános kereseti adónál lesznek a leggyakoriabbak, igazat kell adnunk a pénzügyi bizottságnak abban, hogy nagyon közel fekszik a valószínűséghez, hogy jövőben is a kereseti adó lesz a legenyhébb adónemünk. Mindezeknél fogva, még lejebb menni az adókulcsosai képtelenség. Ezekben ime, tárgyilagosan reá világítottunk a kereskedelmi és ipartestületek legfontosabb kívánságaira, s kimutattuk azok ingatagságát és teljesithetlen voltát. Azt pedig, gáns férfi. A tűzbe is elmentünk volna érette. Kivétel nélkül szerettük és nagyrabecsültük. Egyszer pihenő alatt elébe állt Matyi és kérte: engedje meg, hogy ő vezényelhessen. (A vezénylést is tanultuk, mint jövendőbeli tartalékos tisztek.) Pyber elmosolyodott kissé s ezt mondta : — Jól van, de vigyázzon ! Matyi Ígért eget, földet. Rettentő büszke lett. Szinte megnőtt egy félfejjel, úgy kiegyenesítette a derekát. Büszkén nézett reánk, látszott a szemeiből. Parancsolni fog I (Hanem aztán némi aggodalom tükröződött viasza az arcán, mikor főhadnagyunk felénk fordulva, utasításait adta: „De ha S. önkéntes nem helyes vezényszót használ, csak folytassák a gyakorlatot, mintha semmit sem szólt volna!“) —Kiállott taz élre, mintha nem is Matyi, /hanem legalább Hollós Mátyás lett volna. Felállította a sort. „Vigyázz!“ — kiáltott s azután egy fixpontot szemelve ki, vezényelte: „Menetirány az a nagy fa I (rámutatott az Orczy-kertben egyik fára, melynek alján nagy rakás tövis volt felhalmozva). „Sor indulj I“ Mentünk, mint a parancsolat. Egyszer csak veszedelmesen kezdtünk közeledni a töviscsomóhoz. Most az lett volna a vezényszó: „Sor állj !“ De mikor Matyi látta, hogy közel a tövis, elvesztette a fejét, a vezényszó kiröppent agyából, mint a Noé galambja a bárkából s elkezdett könyörögni: „Urak! — az Isten áldja meg, álljanak meg!“ I Mi a parancshoz tartva magunkat, mentünk előre, | be a tövisbe. (Kincstári ruha volt rajunk, nem ki- I m éltük). I ideiglenes sírjának a szobra lett volna. Sokaknak inába szállott a bátorsága. Magam is örültem, hogy kívül vagyok a lőtávolon, mert öreg nyugalmazott kapitány- nagybátyám látogatván meg, századosom engem kiengedett a mosdószobába beszélgetni. De oda is elhangzott a hatalmas hang. Mindenkinek megnézte sastekin- tetóvel ágyát, felszerelósté, ruháját a kemény katona. Egy Freud Gerzson nevű önkénteshez érve, szigorú tekintet kíséretében, erős szóval kérdé : Hogy hívják ? Ez csak annyit birt mondani: f-f-f. (Úgy megijedt, hogy a neve kezdőbetűjét is csak kis „f“fel mondta.) — Hogy hívják ?! kérdé még hangosabban a kapitány. A kérdezett meg újra csak fújt, mintha forró kása lenne előtte. — No maga derék legény! . . . s megvetően végig nézve rajta, ott hagyta Gerzsont, mint Szent Pál az oláhokat. Mindenki nagyot lélegzett, mikor eltávozott. Nagybátyám pedig, a ki számos ütközetben vett részt, megjegyezte: kuruc-katona. (Pedig a közösök abban az időben nem is tartották katonának a honvédeket.) Midőn már jobbra, balra, előre, hátra úgy forogtunk, mintha dróton rángattak volna, lépésünk dobbant a földön, bakkancsaink sarka pedig keményen koppant (ez parádéknál fődolog különösebben), kezdtünk sorgyakorlatokat, rövid meneteket tanulni. Már nemcsak altisztek oktattak, hanem kijött főhadnagyunk is : gyer- kényi Pyber Ignác. Tetőtől talpig úri ember. Később császári és király kamarás. Nyugodt, humánus, eleLapunk mai sxáma 8 oldal.
