Ung, 1909. január-június (47. évfolyam, 1-52. szám)
1909-05-09 / 37. szám
47. évfolyam. — 37. szám ITngvár, 1909. május 9 Megjelenik minden vasárnap reggel és szerdán délben. Előfizetési feltételek: Csak ,,Uug“ lapra Egész évre . . 12 K j Negyedévre . 3 K Félévre. . . . 6 K | Egyes szám . 12 f, Amerikába : Egész évre ...............17 K ,,Ung vármegye Hivatalos Lapjáéval együtt egész évre 16 K — Félévre .... 8 K Ung vármegye Hivatalos Lapja az „U n g“ mellékleteként megjelenik minden csütörtökön. Hirdetések úgy az „Ung“, mint „Ung vármegye Hivatalos Lapja“ részére, — továbbá magánosok részéről az előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, Székely és Illés könyvkereskedésébe küldendők. Nyilttőr soronklnt 40 fillér A nyílttéri és hirdetési dijak előre fizetendők. Kiadóhivatal! telcfonszám 11. AZ ÜNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Szerkesztőség: Vármegyeház-tór l-sö szám. Felelős szerkesztő : Segédszerkesztő : BÁNÓCZY BÉLA. DEÁK GYULA. Kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése. Tarlózás. Mikszáth. Jubilál Mikszáth Kálmán, vagy helyesebben mondva: őt jubilálják. Az ország minden részéből kapja a szives üdvözleteket, a melyekben szeretet, melegség nyilatkozik meg a nagy iró iránt, a ki az ujabbkori irók közt Jókai után a legnagyobb. Negyven évi munkára tekint vissza Mikszáth Kálmán. A negyven év folytonos láncolata a magyar lélek teremtő erejenek, a mely csodálatos leleményességgel összeszedi a magyar föld különböző vidékein lakók sajátságait és azokból üde, friss bokrétát köt. Igaz szeretettel és tisztelettel csatlakozunk mi is, a vidéki kis lap hasábjain az üdvözlők nagy táborához. Irodalmi egyesületünk, a Gyöngyösy Irodalmi Társaság is üdvözölni fogja Mikszáthot. Üdvözletét a kellő formában juttatja el. * A törvényszék helye. Imott-amott vitatkozás folyik a fölött, hogy hová építsék a törvényszéket. A tervezett helyre, t. i. a Drugeth-tér és Drugeth-utca sarkára, vagy a Füzesbe, vagy pedig a Minaji-utca és a vasút közti területre jövő tisztviselő-telepre ? Mindegyik pártnak megvan a maga érve, a melyet oly ügyesen tud támogatni, hogy a mikor az egyik érvelését halljuk, akkor neki adunk igazat; a mikor a másik mondja el a magáét, akkor az ő pártján látjuk az igazságot. Az bizonyos, hogy a tisztviselő-telep sokat nyerne a törvényszékkel, a Füzesen pedig egyszerre egész városrész keletkeznék, ha oda kerülne a törvényház. Az is bizonyos, hogy annál a szerencsés fordulatnál fogva, hogy a kincstár terhére történik az építkezés, a hely megválasztása a kormány joga. Legbizonyosabb azonban az, hogy a városnak akármelyik részén épül is a törvényszék, az mégis csak Ungváron lesz és mégis csak közelebb találjuk, mint — Beregszászon. * Az eső. Nagy a gazdák öröme. Jó májusi eső üdítette, áztatta, élesztette a vetéseket. Száraz volt a föld, szenvedett a növényzet, aggódtak a gazdák, de megjött a bőséges eső s talán még kipótolja azt a veszteséget, a mit az abnormis tél és az áprilisi tartós szárazság okozott. Csodálatos ország ez a mi szép, áldott országunk. A sorsa egy májusi esőtől függ. Ebben a tekintetben olyan a sorsa, — mint egy úgynevezett zöldbeli, nyári vendéglőjé. Annak is az eső, az időjárás szeszélye szabja meg a boldogulását. A zöldbeli vendéglő akkor virul, a mikor . . . nincsen eső; ilyenkor van „zsúfolás“ és van „vendég“ és van jövedelem és van nagy boldogság a vendéglős részéről, „a ki által kitűnő ételekről, friss italokról, pontos kiszolgálásról gondoskodtatik“; ha azonban beáll az eső és esik rendre, órákon, napokon át, akkor nincs vendég, nincs zsúfolás, nincs jövedelem és a nyári vendéglős olyan szomorú, mint egy görög tragédiának a hőse. Ilyen nyári vendéglőhöz hasonló valami a mi országunk. Csakhogy éppen megfordított arányban. Az ország tönkre megy, ha nincs eső. Egy kis szárazság az országnak milliókba kerül. Még az állat is megszenvedi itt a sorsát, ha nincs eső, hát még az ember. Minden esztendőben ezer aggodalom és gond között várja nemcsak a gazdaközönség, de mindenki^ itt ebben az országban, hogy lesz-e eső ? És hogy elég lesz-e ? Nem lesz-e sok, vagy kevés ? Nemcsak a gazdaközönség él át e miatt rettentően izgalmas napokat és heteket, hanem az országnak majdnem minden polgára. Mert kinek ne függne össze a sorsa Magyarországon a termés jó vagy rossz voltával ? Pedig hát nem egészen van ez igy jól. Nem jól ran az, hogy egy ország sorsa a májusi eső kegyelmétől függ. Egyedül a fejlődő, erős, virágzó ipar és kereskedelem az, a mely ettől a függéstől fölmentheti az országot. Nem lehet eléggé sokszor és eléggé nyomatékosan hangoztatni, hogy az ipar biztosítja a nemzeti vagyon fokozatos gyarapodását, a jólétet, a kultúra terjedését. Az amerikai munkaviszonyok és munkabérek és a magyarországi kivándorlás. Ötnegyed évi szünetelés után, a magyarság kivándorlása Amerikába ismét kezdetét vette. Eleinte még csak elszórtan, kisebb csapatokban keltek útra az emberek, de az utóbbi időkben már folyton nagyobb számban egész faluk indultak a tengeren túlra, pedig a munkapangás, munkaszünetelós Amerikában nem múlt el teljesen. A különböző hirek, bogy Amerikában ismét megkezdődött a gyárak, bányák és más ipari vállalatok teljes üzembe helyezése és az 1906-iki állapotok visszaállítása, teljesen valótlan dolog. Ezeket az álhire- ket az ügynökök és németországi hajózási vállalatok terjesztik, hogy a hiszékeny emberekben a kivándorlási vágyat felébreszszók, és hogy az üzlet ismét fellendüljön. Hogy Amerikában a munkaviszonyok nem javultak, az kitűnik a legutóbbi amerikai munkástelepeken lezajlott harc- és munkásharcokból, a melyeket magyar- országi származású munkások rendeztek, — a melyeknek számos halottja is volt — azért, mert a munkások legnagyobb részét el akartak boosájtani, és a munbére- ket, éppen a nagy bevándorlás folytán, le akarták szállítani. A munkások az egész vonalon érzik az amerikai munkapangást, mert még ma is, a leszállított munkás létszám mellett 33 százalékkal leszállított munkabérek mellett dolgoznak. A hol pedig a a teljes üzemet felvették — vasgyárakban — ott nem adják meg az előbbi fizetést, éppen azért, mert olyan nagy számban jelentkeznek újabb és kihasználatlan munkaerők, hogy a leszállított munkabérek mellett is ezrekre rug a fölösleges munkaerők száma. Az 1902. és 1903-iki amerikai munkabérekhez viszonyítva az 1906-iki jó kereseti viszonyokat, a munkások naponTúl Óeemicm Uj bujdosó éneke. Irta Lampérth Géza. Túl az Óceánon, A tiszai tájon, Most reszket a harmat A buzakalászon, Kék' búzavirágon . . . A tiszai tájon, Árva nyoszolyádon Most térsz pihenőre Én elhagyott párom, Kékszemii virágom . . Most térsz pihenőre Pacsirta dalával. Most száll imádságod Estharang szavával, Siró furulyával . . . Tudom : Engem keres Álmod fehér szárnya . De hiába keres : Elrabolt a bánya, fekete tárna! . . . Ördög rabja- agyők, De, ha rád gondolok : Pokol tornácán is Imádságba fogok, Sirok és zokogok . . . Rácokról. — Kóló. •— Leányszöktetés. — Esküvő. — A dudás. — Irta Lévai Mór. A ki a rác nők ideálisan szép viseletét meg akarja ismerni, legjobban teszi, ha egy nyári vasárnap délutánján a templom közelében levő rác olvasókör vagy korcsma előtti térre vagy udvarra megy s ott megvárja, a mig a tánc, vigalom a nemzeti kólóval megindul. Óriási kört alakítanak a táncoló párok, melynek közepén áll meg a rác dudás ; a furulya sipja a szájában, a birkabőrdudát a hóna alatt fújtatja ; a vállára van vetve a duda basszus bőgője és az ujjai ügyesen futnak végig a furulya lyukain. Előbb a középen marad, a mig a táncoló kör, mely lassacskán kezdi, egy helyben tipeg. Majd megélénkülnek, jobbra-balra elevenebben mozognak, hajlanak. A dudás is ide-oda fordul a körben, majd élénkebben fújja, mig a párok mozgása ritmikus hullámzássá, majd szilaj ostrommá válik. A dudás maga is úgy belcmelegszik és oly tüzes lesz, hogy ide-oda fut környös-körül a körben, a párok közvetlen közelségében, mintha minden párnak külön- külön akarná a szilaj nótát a fülébe fújni. A kör a legszilajabb, a legdévajabb tempók közt sem szakad meg egy pillanatra sem. A szempárok ragyogása oly tüzes, oly beszédes lesz táncközben, hogy szinte perzsel. Lányok, legények kezet kézben tartva, előre és hátra tesznek tánclépéseket, de leginkább oldalt és oly kecsesen hajlonganak egymás felé, oly merészen, kipirult arccal tekintenek egymás szemébe, hogy a legtüzesebb vallomással sem lehetne szíveket erősebben ostromolni. Közben fölhangzik az ének a kóló lassúbb tempójú járásakor. Mind, szerelmes, bús, édes dal. A kólót egy félóráig járják. Rendesen a dudás vet véget a táncnak, a ki, a mint sikerült neki a tánckedvet a szilajságig fölcsigázni, a mint a legcsekélyebb hézagot észreveszi a körben, azon elsurran és úgy elbuvik, mintha ott sem lett volna, mert aligha bőréből nem csinálnának dudát a legények a félbeszakításért. De ha már nincs a szemük előtt, lehűlnek mindenképpen és mindegyik, párját kezénél tartva, megy a íödött folyosóra vagy az ivóba. A nők majdnem kivétel nélkül szépek, a mig 20 éven alul vannak. Nagyon sok köztük az igazán tökéletes, klasszikus szépség. De hamar hervadnak. Húsz éven fölüli szép parasztasszonyt alig talál az ember. Az igaz, hogy fiatalon adják őket férjhez. 14—17 év közt már férjhezadók. Persze az uj törvény most ennek némiképp gátat vetett. A rác lányok, a mig asszonyokká nem lesznek, a kézimunkán kivül nehéz munkát alig végeznek. A jobbmóduaknál asszonykorukban is keveset dolgoznak. Mezei munkát csak a legszegényebb sorsú nő végez. Szőni, varrni, sülni, főzni, ez a rác parasztnő munkaköre. A lányokat, mig férjhez nem mennek, az anyák nagyon kimélik, puhítják, cicomázzák. A szerelmes kalandokra igen fogékonyak. Nem is hires lány az olyan, a ki nem izkocsizott, vagy legalább meg nem kísérletté. Nem egyéb ez, mint lányszöktetés szokásjogon. Jól tudja az egész falu, hogy p. o. Totosits Jósó Gavril Ilia szépséges Milica leányát szereti és el is fogja venni, mert hisz a szülők már megegyeztek még a jövendőbeliek lakását es a földrészt illetőleg is. Mégis mikor Jósó Milicát egy szép nap estendjén három barátjával sebtében kocsira ülteti, mely elé logtüzesebb lovai vannak fogva és vágtatva nagy dér-durral robog el a falun végig a tanyák felé, minden asszony kapu elé fut és jajgat, ordít, hogy Milica izkocsil, vagyis megszöktették. Az anya persze kétségbe van esve, könnyezik, vigasztalhatatlan, mert ezt igy Írja elő az ő etikéjük. Pedig mindenki tudja, hogy ki szöktette meg, hol lehet ráakadni és mi a váltságdíj. Lapunk mai száma 8 oldal.
