Ung, 1909. január-június (47. évfolyam, 1-52. szám)
1909-03-14 / 21. szám
r 47. évfolyam. — 21. szám. Megjelenik minden vasárnap reggel és szerdán délben. Ungvár, 1909. március 14. Előfizetési feltételek: Csak „Unj“ lapra Egész évre . . 12 K | Negyedévre . 3 K Félévre .... 6 K F.gyes szám . 12 f. Amerikába : Egész évre ...............17 K „Ung fárm.trje Hivatala. I.apjá“-»al «gjütt egész évre 1B K — Félévre . . . 8 K Ung vármegye Hivatalos Lapja az „U n g“ mellékleteként megjelenik minden csütörtökön. Hirdetések úgy az „Ung“, mint „Ung vármegye Hivatalos Lapja“ részére, — továbbá magánosok részéről az előfizetési pénzek a kiadóhivatalba. Székely és Illés könyvkereskedésébe küldendők. Nyllttér soronkint 40 fillér A nyílttéri és hirdetési dijak előre fizetendők. Kiadóhivatali telefonszám II. AZ UNGMEGYEÍ GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Szerkesztőség: Vármegyeház-tór l-ső szám. Nemzeti újjászületésünk napja. Irta Blanár Ödön. Üdvözlünk nagy nap, március 15-ike! Te töltötted népünk szivét a nagy eszmék diadalának mámoiaval, a mikor a Gondviselés kegyelme, az igazság tavasza a magyart százados álmából uj életre keltette. Te vagy az a varázslatos szellő, mely a hősök szabadságra hivó dalát és szavát szerte vitted az egész országon s ez a lelkes hang azután összetörte a rozsdás rabláncot, réseket tört a mara- diság várfalán s a sóhajt reménynyé, valósággá változtatta át. Légy üdvözölve március Idusza ! Te vagy a mi politikai húsvéti ünnepünk, mert óráidban a századok szenvedése után egy nemzet feltámadása bekövetkezett. Tüzet fogott akkoron a félvilág s lazas alkotás vett erőt a mi nemzetünkön is. Hálával emlékszünk reád, te megtisztult lelkek napja, mikor mindenki magához emelte, magához szorította a szegényt, az elnyomottat. Tartomány, néptörzs, leigázott ország voltunk sokáig, de a te fiaid lelke — március Idusza — visszavivta a régi fényt és dicsőséget. Szép emléknap, mint valami égi tünemény a legnagyobb elvek hordozója valál. Pillanatok alatt termő tavasz lett belőled és milliók arattak, a mit egyesek égő vágygyal vetettek. Te mutattad meg legszebben, mily nagy dolog az, ha a hazanak gyermeke testvér tud lenni, ha önmagán kivül honfitársát is szeretni tudja a magyar. A te gyermekeidben — március 15-ike — ön- feláldozás, eszményi önzetlenség volt s ebben tündöklött a hazának nagysaga. Szép korszak ! Szeretettel gondolunk reád, mert nevet, hirt biztosítottál nekünk magyaroknak a világ minden népénél; a te ifjúFelelős szerkesztő ; Segédszerkesztő : BÁNÓCZY BÉLA. DEÁK GYULA. ságod munkába állott nemcsak a mi javunkra, de az emberiség hasznára is. Oh akkor, a szánalom megható percében — önszántából felezett a gazdag a szegénynyel. Nevezetes útjelzője szerencsés időnknek ! Kezdete voltál annak a gazdag aratásnak, melyről három századnak ezer vagya és sóhaja annyit álmodott. Égig érő lángolásod eloszlatta jövőnk homályát. Te előtted az ember csak a nemesnél kezdődött, a parasztnak, a jobbagynak alig voltak emberi jogai. De hát veled együtt a népjogok mezején kitavaszodott, uj erő kezdett lüktetni, az élet felpezsdült, a burok kifeslett, előtört a virág, benépesült a berek, hangos lett a csalit, a szabadság napjának melege átjárta urnák és pórnak a vérét egyaránt. Mindenki újból kezdett remélni, újból hinni, újból még buzgóbban imádkozni, újból bízni, hisz oly szép nemcsak az egyes, de a nemzet élete és áldás a jövő. Mélyen megindító 1848-nak, a márciusi nagy napoknak, e nagy napok emlékének a fenséges megnyilatkozása. Széchenyi erőt merített abból, hogy hivó szavára az ébredező nép eszmélni kezd s ezen alapon szent erő lett a március 15-ike. A parasztnak e napon nyujtá jobbját az ur; a palota a kunyhó barátj t lett; millió szív egy érzésben ég. Mint szívből a vérkeringés, úgy indult ki azután minden hazafias mozgalom e nap eseményeiből. Nagy elmék, nagy szivek kora! Mi szabadabb utódok kegyeletes szívvel őrizzük emlékedet s köteles hálával adózunk nagyjaid munkájának, a kik eszményekért rajongva egy műveltebb korszaknak vetették meg az alapját. E munkás nagyok voltak azok, a kik kegyetlen megpróbáltatások után utat nyitottak nekünk a történelmi szerepléshez, mert a szabadság a haladással karöltve jár, s igy a márciusi napok küzdelmei árán a később szentesített törvények, s e törvényekben rejlő Kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése. szabadeszmék tartották meg a magyart küzdelmeiben, szenvedésében. A mely nép egyszer elveszti függetlenségét és szabadságai, az egyúttal elveszti a történetét. On, nagy szivek kora ! Minden szó, a mi elhangzott akkor, magával ragadó mély érzelem volt; minden tett, a mely végbement, az a haza javára, csak a nagy lelkek nemesebb összhangjából alakult. A költészet szenvedélyről dalolt, a szónoklat puszta riadó volt. Egyszerű embereket a hév legendái alakokká formált. Nagy elmék ideje! Meggátoltad azt, hogy a magyar lemondjon a létezéséről, nem engedted, hogy egy szabadságra született néppel kevesebb legyen a világon. A mi 1848 előtt háromszáz évig csak ábránd volt, az eszme lett; az események árja, az élet viharja, a sors forgószele csodákat művelt. Oh, ihless meg minden honfinak kebelét, — te nagy idők emlékjele! E napok, ez idők lelkesedése erő és hatalom volt: ebből fakadt a hasznos szabad szó, a teremtő szabad gondolat: ettől megnőtt az akarat; ettől lett hasznos a cselekedet, áldásos a munka. Éppen úgy történt az, mint hajdan, a mikor a lelkesedés tüze ihletet ébresztett az ember prófétaiban, melegséget öntött a költők dalaiba, elszántságot teremtett a szabad-nemzetek jogokért csatázó fiataljaiban. Ilyen volt a márciusi napok fiatalsága is. A hitnek, a reménykedésnek voltak ébresztői akkor, midőn lelkesedés nélkül halaira fáradt volt a nemzet. Az ő hitök, az ő lelki erejük nélkül a magyar tálán örökálomba merül. Március Idusza! Légy mindig szivünk lelkesedésének nagy napja. Jusson eszünkbe mindenkoron, hogy e napnak fényében a legtisztább érzelmek tündököltek, s tettekre hevitettek. E napnak műve, hogy a nemzet és ország A léleklióditó — Úti könyvemből. — Irta Lampérth Géza. Távol, egy délvidéki szigeten Ifjú szivü, de ősz hajú idegen Szegődött hozzám társul. Kis osteriánk árnyas terraszán Elbeszélgeténk estebéd után A világ folyásárul. — Búcsúzom, — mondám egy szép esteien, A honvágy erőt vett lelkemen, Indulok holnap reggel. Öreg barátom fogta poharát, — Isten veled — szólt — kcszöntsd szép hazád’ Nevemben szeretettel. A Kárpátokat, a Dunát, Tiszát Az egyenes föld nyilt szívű fiát, A délibábos rónát. A dús kalászu fekete rögöt, Melyet annyi piros vér öntözött, S a sírva zengő nótát . . . A múltat, a gyászost, hősit, nagyot, S — tavasz lesz éppen — köszöntsd a napot, Március dicső napját! Mikor megzendült az isteni lant, Talpra állitá dala a magyart S feltámadt a szabadság . . . * Mutató a szerzőnek közelebb megjelenő uj könyvéből. Szerk. Kocintottunk. — Szemébe könny szökött . . . — Te jártál — kérdém — a népem között, A Duna, Tisza táján ? Hogy igy meghódította lelkedet, S könnybe borulni látom szemedet Dicsőségén és gyászán . . . Hallgattad méla nótáink szavát, Népem örömét, népem bánatát, Mikor vigadva sírta? — Nem, — felelt ő — nem voltam soha ott, Csak egy verses könyvet olvasgatok : Petőfi Sándor irta. Víziók. A Felső-Tiszától a rácokig. Irta Lévai Mór. Itt állok a csapi Tisza-hidon és nézem a mi kedves színmagyar folyónkDak méltóságos folyását, lassú, meggondolt tovahaladását. Magyarország szövevényes vizérhálózatának ez az igazi nemzeti folyója, mely Máramaros vadregényes bérceiből fakadva siet a színmagyar alföldi tájak felé s mielőtt idegen területet érintene, Szalankaménnál beleszakad az öreg Dunába, melynek nemzetközi vegyü- letébe nagy erősséget visz be ez a színmagyar folyó. A Tisza dúzzasztó erejét irmen viszi magával a Fekete- tenger vízmedencéjébe a nagyhatalmú Duna. Óriási utat tesz meg a mi kedves Tiszánk, a mig céljához ér. És mi mindent látnak, hallanak a tova tűnő haboki Locsogva-csobogva játszadoznak vizei a máramarosi görgetegeken, mint erecskék, majd összefogva, egybekerülve vidámabban és zajosabban sietnek lefelé s már Vásárosnaménynál a belészakadt testvér-folyók vizével lölszaporodva olyan hatalmas, hogy a Széchenyi agyában megrajzolt tiszai flottillát vígan elringathatná és röpíthetné a hátán. De haj, még a hires olasz mérnök, Palcokapa reális tervei sem váltak valóra mai napig sem. A Tisza szabályozása, hajózhatóvó tétele, — s általában a vizi utak közlekedő alkalmatossága, — közgazdasági jelentőségének fölismerése még ma is, 60 év után, csak jámbor óhajtás, mert hisz a vicinális vasutak gründo- lása sokkal több hasznot hajt az engedményeseknek. Bizony-bizony a mi kedves Tiszánk felső ága épp olyan szűzies és konzervatív mai nap is le Szolnokig, mint ezer évvel ezelőtt volt. Hogy itt-ott vasnyerget raktak a hátára, az nem változtat rajta semmit. Itt-ott helyet is változtatott, bekanyargott a megszokott mederből — úgy áradások alkalmatosságával — nem egy tilos útra s addig-addig gázolt át a vájt résen, a miglen egészen benníelejtette magát. A magával vitt halmilliók itt is igen bő táplálékra, szűz mezőkre találtak, a hol ívás idején éppen olyan napsütötte helyekre, tán még különbekre is akadtak, mint a régiben és szaporodtak hihetetlen mennyiségben. A régi medrek lassacskán kiszáradtak és iszapos lerakodásukban búján nőtt a fű és a fűz. Ezek a Tiszamenti rétek. Mikor a környékbeli népek már nagyon elszaporodtak, fölszántották, bevetették vagy gyümölcsfákkal ültették be azokat a területeket és szedik róla az életet vagy gyümölcsöt, mit bőven ad. A Tiszáról ne bigyje senki, hogy kártévő, mikor Lapunk mai száma 8 oldal.
