Ung, 1909. január-június (47. évfolyam, 1-52. szám)
1909-01-03 / 1. szám
17. évfolyam — 1. szám. Megjelenik minden vasárnap reggel és szerdán délben. Ungvár, 1909. január 3. Egész évre . . 12 K Negyedévre . 3 K Félévre . . . . 6 K Egyes szám . 12 f. Amerikába: Egész évre ...............15 K „Uns rármegye Hlystalo« L»p.já“-r»l együtt egész évre Ifi K — Félévre .... 8 K Ung vármegye Hivatalos Lapja az „Ung“ mellékleteként megjelenik minden csütörtökön. LA.P Hirdetések rgy az „Ung“, mint „Ung vármegye Hivatalos Lapja“ részére, — továbbá magánosok részéről az előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, Székely és Illés könyvkereskedésébe küldendők. Nyilttér soronklnt 40 fillér A nyílttéri és hirdetési dijak előre fizetendők. Kiadóhivatal! telefonszátn 11. AZ UN (1 MEGYEI GAZDASÁGI EGYESI) LET HIVATALOS KÖZLÖNY B. Szerkesztőség: Vármegyeház-tór l-sö szám. Felelős szerkesztő : Segédszerkesztő : BÁNÓCZY BÉLA. DEÁK GYULA. Kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése. 47-ik év. Kevés azon lapoknak száma, a melyek büszke öntudattal hivatkozhatnak arra, hogy immár két emberöltőn keresztül önzetlenül, búzgón és a jól teljesített kötelesség önérzetével szolgálták a társadalom anyagi, erkölcsi és szellemi javait. E kevesek között a mi lapunk, az „Ung“ tartozik ama — mondhatni — ritka- vidéki újságok, közé, a mely a mai nappal a 47-ik évfolyamot kezdi meg. Nem üres szólamként, hanem mélyen átérezve jelentjük ki, hogy 47 esztendő nagy idő arra, hogy egy gazdaságilag nem éppen legelső helyen álló vidéken egy ujság-organum képes volt magát fenntartani, hivatását betölteni és a közönség érdekeit önzetlenül szolgálni. A lefolyt 47 esztendő a tanúbizonyság arra, hogy lapunk kulturmissziót teljesített, hogy lapunk Ung vármegye fejlődésének minden legcsekélyebb mozdulatából kivette a részét; nemcsak szolgálatába állott a vármegye közgazdasági, társadalmi és kulturális életét eiőbbrevivő mozgalmaknak, hanem lankadatlan kitartással, önzetlenül és a kötelességtudattól vezéreltetve önmaga is kezdeményezője, irányítója, vezetője volt minden szép, nemes és jó idea megvalósításának. Nem volt vármegyénkben oly mozgalom, a mely évek hosszú során ne az „Ung“ hasábjain ment volna át a köztudatba és viszont, a közönség körében ébredező közvéleménynek mindig ez a lap volt a kifejezője. E lapot irányította a közvélemény és e lap irányította a közvéleményt. A közönség és lapunk között az összeköttetés állandó és közvetlen volt. És éppen ennek köszönheti az „Ung“ azt, hogy a közélet terén eredményeket tudott elérni. Ha tehát lapunk valamelyes eredményeket elért, azt vármegyei közönségünk számlája javára Írjuk, mert hathatós és erélyes támogatásával bennünket a jó és igaz eszmék elérésében mindenkor segített. Mi, a lap szerkesztősége pedig számlánk javára csak azt Írjuk, a mi olvasó és vármegyei közönségünk lelkében annak elismeréseként él, hogy kötelességünket becsületesen teljesítettük, az igazságot önzetlenül szolgáltuk, és vármegyei élelünk legnehezebb és legválságosabb időszakaiban is híven kitartottunk a nemzeti esetnék törhetetlen szolgálatában. A 47 évi működés megtanított bennünket arra, hogy lépést tartsunk a fejlődés mindennemű irányaival. Látjuk és érezzük, hogy közönségünk igényeinek fejlődése megköveteli, hogy vármegyei életünk, gazdasági és társadalmi viszonyaink felől való tájékozódás és a hirszolgálat tekintetében fokozottabb tevékenységet fejtsünk ki. Mi olvasó és vármegyei közönségünknek igényét akarjuk kielégíteni és egy régen érzett hiányt pótolni azzal, hogy az eddig hetenként csak egyszer megjelenő lap helyett rgog. évtől kezdve az „Ung^-ot hetenként kétszer jelentetjük meg: szerdán és vasárnap. Midőn ezt a nagyfontosságu újítást a közönségnek bejelentjük, teszszük ezt azon kérelemmel, hogy lapunk szerkesztőségét, a mely a kétszeri kiadással járó tetemes és fáradságos áldozatot készséggel meghozza a nagyközönség fejlődött igényei kielégítése végett, — továbbra is az eddig tapasztalt jóindulatú szellemi és erkölcsi támogatásban részesíteni szíveskedjék. Mi a magunk részéről kijelentjük, hogy mint eddig, úgy ezután is felkarolunk minden olyan irányzatot, eszmét és mozgalmat, a mely vármegyénk társadalmi, gazdasági, kulturális és hazafias életének fejlesztését előmozdítja. Célunk továbbra is az lesz, hogy a társadalmi tényezőket összhangba igyekezzünk hozni fontos nemzeti és közjelentőségü érdekeivel. — Igyekezni fogunk a személyes tendenciák mellőzésével tisztán és kizárólag a becsület, a tisztesség, az igazság érvényesülését szolgálni, Üjesztendő. Irta Szatnolányi Gyula. Vén köntösét az év ledobta, Uj díszben tetszeleg . . . Mi örülünk neki. Be szép ! Pedig, a miben színre lép, Csak kifordított köpenyeg. T itoktartás. Irta Koroda Pál. Szived mélyébe rejtsd szerelmi Gyönyöröd, bánatod ; Ne tudjon senki más felőle, Csak őj kitől kapod. Üres szivüek sokasága Irigyli gyönyöröd, Ha hozzáférhet, összetépi, És mulat bánatod fölött. Ha látod őt a társaságban S vadul lüktet szived : Csititsd a vágyat, mely feléhajt S gőgöd’, hogy ő tied. Végy észre mást is, a ki ott van, Essék bár nehezen, Szemetek a mig összevillan, Elárulótok ne legyen. Hadd hallják játszi csevegését, Nehány könnyed szavát, Kik so’se sejtik : hangja milyen, Ha érzés hatja át. Egy kézszoritást fel se végy te, Kit csókja üdvözit, Mosolyát tőlük ne irigyeld, Kik elől rejti könnyeit. Oh, mindezért, mit tűrsz miatta, Kárpótol gazdagon Az első perc, midőn karodba Repülhet szabadon. Pajzán beszéd forrása lészen, Mi addig meggyötört, A visszafojtott vágy kitörve Pazarul szórja a gyönyört 1 Idegenben. Irta Lónyay Sóndorné. .... És eljött az éjszaka. Meleg volt, vasárnap volt és május, és Doroszlay Ádám még mindig, egyedül, még mindig unatkozva járt-kelt az apróbb, keskeny és görbe utcákon. A mult, a melyért önkéut száműzte magát hazájából, a melyről azt hitte, hogy végre elfelejtette, ma ismét ott kisértett vérének minden lüktetésében, agyának minden gondolatában. Szórakozottan haladt végig a kígyózó utcákon, a Bab-el- Ued és a Bab-Azzun kivilágitott palotasorai között, a Boulevard de la République árkádjai, a nagy üvegtáblás kirakatok előtt. Csak lassan, lökdösődve juthatott előre. Egy egész kozmopolita világ forrongott itt, a forró, lázas májusi éjszakában. Egy osomó francia, arab éa olasz, egymást taszigálva, szitkozódva, káromkodva tört utat magának hogy ezentúl is fenntartsuk lapunkat ama a komoly és számottevő magaslaton, a honnan érintetlen tisztaságban jogosan gyakorolhatunk bírálatot egyesek és intézmények közérdekre kiható működése fölött! Az „Ung" szerkesztősége nevében : Bánóczy Béla, felelős szerkesztő. Ünnepek után. Az élet zsibvásárján három napig munkaszünet volt karácsonykor. Az emberek nem ölték, nem tiporták egymást, hanem — szerették ! Legalább ilyenfélét mondtak. Mert a szeretet ünnepe volt. És szép volt a sze etet ünnepe, akár igazat beszéltek az emberek, akár hazudtak, mégis kedvében jártak egymásnak, kerülték a kellemetlenkedést. Tudták, hogy két nap alatt úgyis elmúlik a nagy békesség és megint vághatják, tiporhatják, ölhetik egymást. És ez némi vigaszul szolgált a nagy általános szere- tetben. Keserű beszéd ez, de van benne valami igazság. * Igazság. Különös szó. Szentség, de olyan, a melyet csak siirii lepel alatt szeretünk. Akárhányszor hallhatjuk, a mikor az emberek mondják : „Csak nem mondhatom meg az igazat “ Természetesen közdolgokra vonatkoztatv» kell <-zt érteni, mert az ember k magán- dölgainem tartoznak a nagy nyilvánosság elé. Közéletünk telve van kis és nagy hazugságokkal. Az őszinteség hiánya szinte kiegészítő része a közélet „kelléktárának.“ Nagy emberek, hordozói a nyilvános képviseleteknek ígérnek teljesithetlen dolgokat. Kérelmezők bizakodnak biztatásokban. A kitől pedig valamit k'érnek, megígéri a teljesítést, csakhogy a kérőt meg - ne sértse, bár eszébe sincs a kérés teljesítése. Folytonos kölcsönös ámítások az egész vonalon. Nem uj dolog ez és nem csak a mai kor jellemző vonása. Mindig Így volt, van és lesz. Ünnepkor vau ideje az embernek ilyesmi fölött is egy pillanatig elmélkedni. Ünnep I Az ünnepeket sohasem azért a pár órá-cskáért. alkották, a mikor maga az ünnep a valóságban „lezajlik“. Magasabb és nagyobb célja és rendeltetése van az ünnepeknek Az ünnepet megelőző és követő idő fontosabb és jelentősebb az omberekre, mint áz ünnep maga. Karácsony jövetele az emberek a sokaságban. Aranyhimzéssel borított ruhákban szép zsidóasszonyok kacér pillantásokat váltottak az idegen férfiak ál. A fehér fátyolos mór-nők tetőtől talpig fehór- selyem-burkoltan, szemérmes és félénk mozdulatokkal siklottak tovább, mint árnyképek. Egész arcukból csak csodálatosan ragyogó, hennével meghosszabbított szemeik látszottak. A zuávok, afrikai troupierk, a spahik ragyogó öltözetei közül bizzarul váltak ki a beduinok fehér humuszai s a mellbeteg angolok elől-hátul lehajló vászonsapkái kellemetlen, reális tónust vegyitettek a másképp oly álomszerűén káprázatos képbe. Az üzletek egész vasárnapi népessége is az utcán volt most: a cilinderes segédek, a uagyfrizurás, csinált virágokkal ékes mázolt arcú szépségek, ember, ember hátán, egyre kavarogva, hullámozva. A kereskedők boltjai előtt kigyultak az apró gázlángocskák, a kirakatok a különböző áruk egész halmazától csillogtak. A nagy üvegablakok tele voltak frissen érkezett párisi rövidáru- és toilettecikkekkel, s közvetlen közelükben a szellős mór kávéházak bámészkodtak az utcára, s bennük humuszos benszülöttek szívták békésen a csibukot, vagy a narghilót. A terem közepében pedig idegen világtájak felől hadart különös történeteket egy néger mesemoudó. A lebujokból rekedt orditás hallatszott ki: ott részeg matrózok duhajkodtak és eltökélt máltaiak tették a szépet a barna arcú leányoknak, minden pillanatban készen arra, hogy előrántsák késüket. A kisebb, girbe-görbe utcákon a maszatos házak előtt csupa lehetetlen tárgyat árulnák : arany- és ezüstporral teleszórt drága selyemkelmék mellett zsinegre Lapunk mai száma 8 oldal. Előfizetési feltételek; Csak a* „Ung“ lapra
