Ung, 1908. július-december (46. évfolyam, 27-52. szám)
1908-11-01 / 44. szám
4. oldal. tr M 344. szám A császár áhítattal hallgatja végig az ősz pap beszédét; ő az első, a ki feláll, a mikor a pap olvassa a szentirást. A nép egyházi dalokat énekel és a császárné ajkmozgásából látom, hogy ő is együtt énekel a néppel, együtt dicséri a fölöttünk állót, az Istent. Az egyházi szolga körüljár a templomban a per- selylyel, odajárul a császári emelvényhez is és a császár és egész családja épp úgy dob a perselybe, mint minden más halandó. Az istentiszteletnek vége van; a császári család kivonul a templomból, a dóm boltozrtai alatt néhány ismerőssel kezet fog a princessin, a rózsaszínű ruhás üde gyermekleány, mosolyog és utánaszalad a komoly császárnak, ki hosszú léptekkel halad elől, vissza a Burgjába. Sehol egy lakáj, harisnyás kiséret, száguldó rendőrök, semmi jégmezős etikett: a természetes fönség, a földi császár, az első ember, az első német. Belebámultam a császár komoly szép kék szemeibe, megbámultam a fiatal hercegeket, bámultam még akkor is, mikor a Burg kapui bezárultak. * A Burg ósdi kétemeletes épület, kívül rajta semmi különös. A császári termek is, a melyeket megnézhettünk, dúsgazdag pompát nem mutatnak Van sok kincs bennük műremekben, történelmi értékben. Legértékesebbnek két műemléket tartok. Az egyik egy szin- ezüstből vert erkély, a másik ugyancsak ezüstből vert tükörkeret. Illetve minden csak fautánzat ezüstözve, mert az ezüstöt Frigyes császár pénzzé verette akkor, mikor háborút kellett viselni a porosz szabadságért és a nemzet pénztára kiürült. « A nagy porosz uralkodók, Nagy Frigyes potsdami nyári kastélya oly egyszerű, mint egy nyárspolgár lakása. A falak velencei fényképekkel vannak teleaggatva, a bútorok egyszerűek, anyagban értékük vajmi kevés. A porosz uralkodók kevés kincset gyűjtöttek önmaguknak. A lakosztály érintetlen, mióta meghalt benne a nagy uralkodó. Már csak kegyelethely. * Csak ily nagy uralkodók tehették a németet nagygyá és Berlint világvárossá. Az egyszerűen szédítő, a minő képet Berlin mutat. Bécs lomha aggastyán Berlin üde életereje mellett. Minő itt a forgalom ? Hogyan van, hogy az emberek nem ölik egymást meg a nagy forgatagban? Izzó kohó az utca képe, örvény, forgatag, melyben megállás nélkül űzi egymást embertömeg, kocsi, automobil, omnibusz végtelen sokaságban. A száguldás, összefutás, zaj, robogás, lárma, hangzavar az alkotás nagy összhangja, ez a levegő termel, ez izzaszt, ihlet és nevel nagy németeket, kicsiny munkásmilliókat. És e lelket sorvasztó, izzó forrongás pillanatra megáll. A tömeg az Unter den Linden hirtelen az utca felé fordul. Minden tekintet örömet, ragaszkodást fejez ki. Messziről, immár közel hallatszik a császár automobiljának dallamos jeladása, a mit már minden berlini ismer. Mert hallottam párszor, ismerem már én is. Elszáguld a tömeg között három fehér automobil a császári családdal. Ez csak pár pillanat s az utcákon újra minden él és mozog és betölt minden talpalatnyi hely et. Berlin nagyszabásúnak épült; már a tervezők, rendezők fejében a mai Berlin képe élt. Bécs utcái fekvésüknél fogva nem mutathatják azt a világforgalmat, mint Berlin. A bécsi Ring jöhetne egyedül számba. Az azonban tele van középületekkel, kertekkel. Ezek pedig természetes akadályozói a nagy, egységes közforgalomnak. Budapestnek minden föltétele megvan a világvárosi jelleghez és forgalomhoz. Körutai, egyes széles utcái, a melyekben a kereskedelem akadálytalanul érvényesülhet, alapjául szolgálnak nem sok idő múlva — ha meglesz az önálló vámterület és lesz magyar iparunk — Budapest igazi világvárosnak. És az idegen Budapestben épp oly elragadtatással fog gyönyörködni, mint én most, a mikor a nagy világváros képét először látom. Főleg az adja meg Berlinnek világvárosi jellegét, hogy itt mindenben nagyszabásút lát az idegen. Csak kettőt ragadok ki. A börze A pénzvilág, ez európai hatalom. A berlini börze óriási kép. Három nagy összefutó teremben egy pár ezer ember forrong, ir, jegyez, alkuszik, néz árukat, kiabál, szalad egyiktől a másikhoz. Laikus és tudatlan szemnek bolondok háza az egész börze képe. Pedig itt izzik ki a világ közgazdasági, sőt politikai élete is. Ezek képviselik a nagy német közgazdaságot azzal a befolyással, a melylyel ily nagy hatalom bírhat, A másik, a mit csak itt Berlinben láttam először : a nagy kereskedőházak. Négy emeletes, óriási épület, a hol minden a világon kapható, minden árucikknek üzlete van. Üzlet nehány ezer alkalmazottal I Bankja van, könyvtára, teázó, étkező helyiségei, pihenő szobái és mondom, minden elképzelhető áruosztályok szerint csoportosítva raktáron van. Ezt összehozni és vezetni, óriási vállalkozás. * A színházairól sokat lehetne Írni. Annyi sok van. Esténkint egy-egy előadást végig élvezek. Micsoda kulturélvezet egy világváros opera-előadását végig nézni és hallgatni. A szellemi élvezetek legtöbbjének tartom az opera-előadást. A szivet, lelket egy szebb világba ragadja. Hat minden érzékünkre. Főleg a hang, a szin, a mi elragadja lelkünket. Én legalább úgy érzem, mintha egy ilyen este áttisztitaná bensőmet, mintha az anyag leolvadna és maradna a tiszta, eszményi világ. A zene az istenek hangja. Annyi művész minő hangulatot képes belevarázsolni lelkűnkbe! A tökéletes zene, a művészi ének, játék, tánc. Milyen más emberekké nevel ennyi eszmei táplálék. Mikor lessük a hang menynyei zengését, a dallá varázsolt életet. A zene, az összhang a kulturlélek középiskolája. Ezen végigélve, kell hogy a lélek műveltté, az ember kulturemberré váljon. Mért lehet csak a fővárosoknak operájok ? S minő nagyszabásúan jelentkezik az is. A szín teljes életkép. Ha tengerpart, akkor a sziklás hegy ott áll szemünk előtt a színpadon, avagy a város a maga házaival, erkélyeivel, utcájával. Minő kép az, a mikor a színpadon 250 ember mozog, táncol, énekel, nyolc lovas vonul végig rajta, az erkélyek tömve nőkkel, vagyis ott a színpadon az igaz életkép. Mit tud zenében egy 60—100 tagú zenekar produkálni I A leglágyabb fuvolától, a mikor a zene csak mint sejtelem jelentkezik, a legszigorúbb zivatarig, a félénk szerelemtől a vad kitörések viharáig mindennek van hangja, dallama, zenéje összhangban száz torokból és száz hangszerről. Berlinnek 28 nagyobb színháza van, a nép szó- rakozhatik. És szórakozik is. Minden színház tömve van. Néha két, három színházhoz kell mennem, inig egyben jegyhez jutok. És olyan hálás közönség a jó berliniek. Itt látná az ungvári közönség, mint lehet a színészekkel a közönségnek együtt érezni. Főleg az ő népszínműveik előadásánál. Hogy lelkesedik a saját faja tulajdonságaiért. Akármilyen naivak és félszegek legyenek is azok. A semmitmondó népdalocska kis lantpengetését háromszor játszatja el és tapsol lelkesedve, ha egy-egy jó német bürger-mondást hall. A német faj önimádása minden németnél szertelen. Potsdamban egy öregebb altisztet szólítottam meg s egy darabig együtt sétáltunk. Miket beszélt az a német hadseregről? Mintha minden német baka az Olympusról leszakadt félisten volna. Örömmámorban úszott a német hadsereg — mondta — mikor híre jött, hogy Szerbiában háború lesz, mert a német baka mind harcolni akar és nem fél a fél világtól. Ilyen lesz a német hadsereg közszelleme addig, mig egyszer jól el nem verik. Most retteghetlen s azt hiszi: győz- hetlen. Boldog ország, melynek nemzeti önérzettől duzzadó néphadserege van. * Eddig csak becsülni tudom a németet a maga egyszerűségénél és becsületességénél fogva. Apró esetek igen jellemzik őt. A borbélynak egy ezüst fél márkás pénzdarabot adok borotválásért. Ő felváltja és visszaad 35 pfenniget, mert a borotválkozásért csak 15 jár. Én szembe nevettem és a borbélyfiúnak adtam ?z egészet borravalónak. A szállodás — középszerű német szálloda — 3 márkás utcai szobába helyez el, mert az olcsóbb el volt foglalva. A szobában benn maradtam. Mikor fizetek, 1 50 M számit fel, mert én olcsóbb szobát kértem tőle. Alkudni német kereskedővel nem lehet, ö megmondja az árat s az annyiba kerül. Itt van kereskedői önérzet. Az idegent be nem csapják. Hogy széppel zárjam soraimat, megemlitem, hogy a berlini nők általában szépek, sőt feltűnően csinosak, de hogy praktikus legyek — jelentem az ungvári nőknek: a nagy kalapok divatja már letűnik. Berlinben alig látni kalapóriásokat, az első kalapüzletekben már kis avagy középformák az uralkodók, no és a mi itt nagy számításba jön, a császári udvar nem hord nagy kalapokat. így lett a levelemnek vége: a kalap. jó gazdaasszony, a hires jó gazda, csak azért fáradtak, azért igyekeztek, hogy másokkal tehessenek jót, hogy másokért élhessenek. El se tudnék számolni mindazokat, kiket Felföldy Ödön és neje, mint közeli, vagy távoli atyafit felkaroltak, neveltek, gyámolítottak, nagy anyagi áldozatokkal is pályára segítettek, férjhez adtak, vagy másként elhelyeztek, szóval az életre szilárd alapot nyújtva elbocsájtottak, csak azért, hogy azonnal más erre szoruló rokont vagy ismerőst fogadjanak fel. Gyermeke nem volt. Örökbe fogadta tehát Gyula testvérének egy kedves kis leányát, kit felnevelve édes atyai és anyai gonddal, — társadalmunk köztiszteletben álló tagjává tett. Az ilyen ember nem térhet aztán ki a közszeretet és közbecsülés áradata elől és dacára annak, hogy soha nem igóayelt magán k semmit, mégis népszerűségben versenyen kívüli alakjává lett a vármegyének, melynek életében, a maga igénytelen módja szerint mindig kivette részét, különösen ott, a hol dolgozni, fáradni kellett. Ki ne emlékeznék arra, minő igaz megbecsül- hetlen volt ő mint barát is. Néhai Bernáth Dezsőhöz az igaz barátság kipróbált kötelékei fűzték. Ki ne emlékeznék azokra a nagyszabású választási küzdelmekre, melyekből a Felföldy Ödön által lobogtatott zászló került ki mindig győztesen. Nem politikai szereplési vágy, hisz azzal ő nem törődöttt, — nem az élen lenni akarás tüzelte őt küzdelemre, de a baráti szeretet igaz érzése, melyért élni, melyet önzetlenül igazán cselekedni, senki úgy nem tudott mint Felföldy Ödön. Hosszú éveken át, — keresetlen népszerűségének nagyságánál és igaz nagy szivének, a gyermeteg jó lelkének közvetlen és ellentállhatlan hatásánál fogva — hatalom volt ő a vármegyében. Nem volt oly hatóság, nem volt ember, a ki a Felföldy Ödön szinte aggodalmasan előadott kérése elől ki tudott volna térni. És ő e hatalommal soha sem élt vissza. Sőt, mondhatjuk bátran: soha sem is ólt vele. Ha pedig élt, akkor mindig mások, mindig a közügy javára, a nélkül, hogy azért hálára számított volna, vagy hogy tudatával látszott volna lenni annak, hogy ő tényleg hatalom. Ennek a mi kis társadalmunknak kiváló alakja dőlt ki Felföldy Ödönnel. — Nem szellemi képességeinek, alkotásainak nagysága, — de a mire minden társadalomnak oly nagy szüksége van most az erkölcsök pusztulásának korában,! lelke nemességének, jelleme tisztaságának, mindenki iránti szeretetónek nagyságával tűnt ő ki közöttünk, messze maga mögött hagyva a társadalomnak szív és lélek nélküli kapaszkodó alakjait, a minőket ez a legújabb kor terem. Nagy és széles körbe hatolt el az ő lelkének verőfénye. Most, a mikor elaöltözött tőlünk, jól esik hinni, hogy igen sokak előtt fog az ő egyénisége, lelke és jellembeli kiváló sajátsága hosszú időn át követendő példány képként élni. — Az elköltözött jó ember temetése okt. 30-án ment végbe a gyász jolének oly megnyilatkozása mellett, a minő csak a „nagyok“ végtisz- tességénól tapasztalható. Legyen áldott annyira az emléke, a milyen nemes volt élete 1 Kimutatás a Bercsényi szobor-alap javára adományozott összegekről. Vili. Eddig kimutallatott ................................ 3379 K 13 f. Lőrinczy Jenő gyütőivén : Lőrinczy Jenő és neje ..................... 20 K — f. GaditB György gyüjtőivóu : Gadits György 5 K, Nemes Emil 3 K, Zala József 3 K, Román János 1 K, Árvay József 1 K, Oláh János 1 K, Pier József 1 K, Iszkrevits János 1 K, Szabados István 1 K, Ozsváth Lajos 1 K, Böszörményi Antal 1 K, Kora János 2 K, Guttman M. 5 K, Ribniszky János 3 K, Deutsch Ferenc 5 K, Bo- hács és Kozmér 5 K, összesen . . 39 K — f. Lám Sándor gyüjtőivén: Lám Sándor 5 K, dr. Novák Endre 10 K, Lám Elemér 2 K, dr. Kerekes István 1 K, dr. Rózsa Leo 1 K, dr. Szentgyörgyi Adolf 5 K, Hirtenstein József 1 K, Thirman Samu 1 K, Weltmann József 1 K, összesen .... 27 K — f. Dr. Rózsa Leo gyüjtőivén : Székely Simonná 1 K, dr. Rózsa Leo 2 K, Weisz Sándor 1 K, Zala Józsefné 1 K, összesen..................................... 5 K — f. Zsoffcsák Domokos gyűjtőivén : Kuzsely Ferenc 1 K, Pollák Herman 1 K, Herskovics Adolf 50 f, Knyesz- nyik T. 20 f, Weisz Ábrahám 30 f, Pollák Ignác 50 f, Soltész Péter 20 f, Sternhen Éliás 1 K, Elefánt Zoltán 1 K, Lebovics Márkusz 50 f, Walle A. 50 f, Moskovits Pinkász 50 f, Weinberger Emánuel 50 f, Weinberger Herman 50 f, Mermel8tein Mór 50 f, Zsoffcsák D. 2 K, összesen ..................... 10 K 70 f. Bacskay Sámuel gyűjtőivón: Bacskay Sámuel 1 K, Nitsmann Jenő 1 K, összesen ..................................... 2 K — f. Jászapáti község ..................................... 10 K — f. Gömör és Kishont vármegye törvényhatósági bizottsága................................103 K 09 f. Stadler Mihály gyűjtőivón: Stadler Mihály 2 K, Sirola Károly 2 K. Tóth Zsigmond 1 K, Kis Elemér 1 K, összesen . ................................ 6 K — fDályói Felföldy Ödön 1837—1908. Elköltözött a legjobb, a legnemesebb emberek egyike. Elhantoltuk I Nincs többé a hatalmas, herkulesi erejű férfi, kit több mint két óv óta kinzott a gyilkos kór, talán csak azért, hogy a Gondviselés próbára tegye az ő nemes lelkét: meg tud-e állani szilárdan és megőrzi-e lelkének soha meg nem ingott egyensúlyát a szenvedések között? A próbát kiállotta ! Minthogy kiállotta azt egész életével, hiszen nem volt életénea egy pillanata sem, a midőn a tisztesség, a felebaráti szeretet útjáról csak gondolatban is letért volna. — És az, kinek mindenki a világon hosszú boldog életet kívánt, kit elveszíteni nem óhajtott volna soha az ő nagy családja: a vármegye társadalma, ismeretségének nagy köre, rokonsága, — az a kiváló ember megjárta a szenvedés minden Golgotháját, mielőtt megtért volna az ő szépért, jóért lángoló lelke, örökre, honnan nincsen többé visszatérés 1 Felföldy Ödön okt. 28-án halt meg. Ki nem ismerte Felföldy Ödönt? A 60-as évek legelején került haza az olasz hadjárat után az ifjú délceg hadnagy, kit katonai pályáján semmi sem jellemzett oly szépen, mint az ő nemes szerénysége. Mikor parancsnoka, az akkori olaszországi vezénylő generális, Gyulai magához rendelte a megbízhatóságáról, pontosságáról, erélyéről és szerénységéről ismert fiatal altisztet és „hadnagy ur“-nak szólította ; — első szava nem a köszönet volt, de kérni kezdte a generálist, hogy ne tegyenek vele csúfot, nem képes ő a tiszti állásnak megfelelni. — Mikor aztán csak fel kellett varrni a csillagot, kiderült, hogy felebbvalói jobban ismerték őt, mint önmagát, mert a helyét fényesen és becsülettel megállotta. Haza kerülve, házasságra lépett a csak pár évvel ezelőtt elhunyt nejével, Folíöldy Teréziával, a vármegyében nemes szivéről ismert rokonával. — Ebből a frigyből csak oly nemes felfogású élet származhatott, a minő az övék volt. — A mátyóci kúria és mindazok, kik ott valaha megfordultak, — pedig de sokan voltak — mind, mind tanúskodhatnak arról, hogy a kiváló
