Ung, 1908. július-december (46. évfolyam, 27-52. szám)
1908-09-27 / 39. szám
46. évfolyam. — 39. szám. Megjelenik minden vasárnap. Ungvár, 1908. szeptember 27. Előfizetési feltételek: Ónak »* „Uns“ lapra Egész évre . . 8 K Negyedévre . 2 K Félévre .... 4 K | Egyes szám . 20 f. Amerikába : Egész évre . . . 10 K fiO „Uiig vármegye Hivatalos I.apjá“-val együtt egész évre 12 K — Félévre .... fi K Ung vármegye Hivatalos Lapja az „U n g“ mellékleteként megjelenik minden csütörtökön. Hirdetések ügy az „Ung“, mint „Ung vármegye Hivatalos Lapja“ részére, — továbbá magánosok részéről az előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, Székely és Illés könyvkereskedésébe küldendők. Nyilttér soronkint 40 fillér A nyílttéri és hirdetési dijak előre fizetendők. Kiadóhivatalt telefonszám 11. AZ UN 0 MEG Y El GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. A vármegyék uj beosztása. A kormány a választói reformmal kapcsolatban a vármegyék uj beosztását is keresztül akarja vinni. Oly nagy horderejű reformot jelent ez, hogy egyelőre behatóan hozza sem szólhatunk. Előbb részletes terveket kell látnunk. Tudnunk kell a vármegyék pontos néprajzi viszonyait és a választói reform terjedelmét. Ezek nélkül még véleményt sem mondhatunk,szükséges-e a vármegyéktörténelmi mult- adta jogainak megnyirbálása, a történelmi vármegyék kiigazítása, toldása? Egy szent, igaz és biztosítandó cél, melyért mindent szabad és kell: a magyarság föltétien fölénye, annak intézményes biztosítása évszázadokra. Ha ez a kiterjesztett választói jogosultsággal csak a vármegyék átigazitása utján lehetséges, tessék a vármegyéket megbolygatni, átidomitani, újra szervezni, a hogy a cél érdekében csak szükséges. De ha már a reform belenyúl a történelmi tradíciók mélyébe és nemzeti érdekre hivatkozva áldozatokat, nagy áldozatokat követel a vármegyéktől, azok tekintélyes részétől, saját területének egy részét, (alán leggazdagabb, legszebb részét követeli, legyen ám miért ez áldozatokat meghozni a vármegyéknek. E reformot rosszul megcsinálni nem szabad. Minden vármegyének megvan a maga történelmi múltja, a mely néki kedves, a melyhez ragaszkodik épp úgy, mint saját területéhez. Mindezt szaggatni kell, ha a reformot megvalósítani óhajtjuk. És a vármegyéknek — éppen a legma- gyarabb vármegyéknek, — melyek területátengedéssel áldozatokat hoznak, nagy és kézzel fogható eredményeket kell látniok magyarság, magyar nemzeti érdek szempontjából, hogy azokkal saját áldozatukat egyenlősitve lássák. Az eredményeknek a választói reformból Szénpor. Irta Szamolányi Gyula. Oltárok. A szeretet szentegyház, hol az égnek Szelíd mécsfénynél száll a jámbor ének. A szerelem pogány, virágos oltár, Hol zeng szilaj dal fénylő csillagoknál. Vágyak. A vágyainkkal úgy vagyunk mi éppen, Mint a gyerek az almával. Kezében Ott a gyümölcs ; de ő inkább kiván Harapni abból, mely még fenn a fán, Habár ez nyaktörő kísérlet, S habár az alma tán még nem is érett . . . Ész és szív. Az ész a földről az egekbe tör be, A szív lehozza az eget a földre. Apróságok a Gyöngyösy-ünnepről. Mosolygó őszi verőfónyben, majd borongós hideg szélben oiszagos ünnepbon volt része az ungiaknak az elmúlt vasárnapon. Országos ünnep, milyen nagy szó ez! És hogyan készül egy ilyen országos ünnep nálunk, ez meg talán még nagyobb história. Eltekintve a hosszú hónapokra szóló készülődéstől, csak az utolsó napok eseményeit figyeljük meg. Országos ünnep lesz, suttogják minden felé az utolsó napok órái alatt s e nagy eseményhez mérten viseli magát mindenki. A őrendezők szaladgálnak ide-oda, mérhetlen ambíció Ü1 ki a homlokukra s azt hiszik, a készülődések külső kell kicsirázniok. És a választói reformot csak úgy valósíthatja meg a kormány, hogy a magyarság abban visszaszerezze azt a vesztett talajt, a melyet a rendi alkotmány rombadön- tése után a népszabadság és egyenlőség jelszavai kábító hatása alatt elvesztett. A választói reformmal a magyarságnak jogokat, uralmi jogokat kell szereznie. Ezt várja tőle a nemzeti közvélemény. Ily reform fejében szívesen engedi, hogy ősi intézményét, közszabadsága, magyarsága uralmi tereit, a vármegyéket a reform igénybe vegye. Mindent a haza függetlenségéért és a magyarság jóvoltáért és föltétien uralmáért. Ung vármegye? A mi vármegyénk? Mi a reformmal csak nyerhetünk. Nekünk adni fognak, mi kapunk. Találgatások szerint Zemp- lénmegye bodrogközi járása és Szabolcsmegye egy része jutna nekünk. Szép terület és kedves ajándék a vármegyének. Bár sikerülne. Mi örömmel üdvözöljük a tervet, mint minden vármegye, a mely kapni fog és nem veszíteni. Eddig ugyan itt szó sem volt arról, hogy a magyarság fölénye, uralma szempontja itt kétséges lehet. Vármegyénk nemzetiségének eddigi hazafisága, lelkes magyarsága, azt hiszszük, nem fog megváltozni a jövőre nézve sem. Semmi okát és lehetőségét ennek nem látjuk. Ez a nép velünk együtt érez, a tömeg, az mindig egy volt velünk érzésben és küzdelemben. Az is lesz, hacsak sátánok ki nem szakítják a sziveket és újakat nem ültetnek a kebelekbe^ Ez a nép nem változhatik ellenségünkké. Ok magyarok, csak anyanyelvűk más, de a szív az egy velünk. Meri ezt valaki tőlük, közülök kétségbe vonni? Mert ők, a testvérek egyek velünk, azért megyénk kikerekitésének nem abból a szempontból örülünk, hogy magyarságunkat jobban megerősítjük. Azt itt erősíteni nem kell, itt csak magyar nemzeti érdek diadalmaskod- hatik. Ha a reform nékünk területet juttat, szívvel, lélekkel örülnünk kell és hozsánnát zengenünk a kormányzatnak, mely reformjával a mi szegény vármegyénknek is juttat valamit. Gyöngyösy István emlékezete. — A radvánci emléktábla leleplezése szept. 20-án. — Radvánc és Ungvár ünnepe lezajlott méltó fénynyel és lelkes hangulatban. A nagy költő emlékének hódolt a szülőhely: Radvánc község, a vármegye és az ország iránytadó társadalma. Ennyit megérdemel egy költő, a ki korában képviselte a magyar költészetet és lantján lelkesedett minden magyar, kinek szivéhez hozzáférni lehető volt. Az ó nagysága az irodalomtörténeté. ő a múlt költője. Műveit ma nem olvassuk, ma már fejlettebb, remekebb alkotások kötik le figyelmünket. Érdemeit azonban el kell ismernünk. És ha irodalmunk ma már oly magas színvonalon áll, melyről az úttörőkre csak letekinthetünk, az úttörők, a fejlődést kifejező agyak munkája épp oly tiszteletreméltó, mint maga a műremek, melynek élete időhöz nem kötött. Gyöngyösy és hozzá hasonló irók nélkül ma nem állana irodalmunk mai magasságában. Ez az ő örök érdemük és ez érdemük, irodalomtörténeti jelentőségük az, a mi elévülhetetlen és maradandó. Gyöngyösy István költészete előtt is ily értelemben hajtjuk meg hódolatunk zászlóját, ily értelemben hódoltunk emlékezetének mi és velünk az országos irodalmi világ és mindazok, kik az áldozati tűz köré gyülekeztek. * A XVII. század halhatatlan költője, Gyöngyösy István emléktáblájának f. hó 20-án tartott leleplezési ünnepélye, a melyet a Gyöngyösy Irodalmi Társaság rendezett, a költő emlékezetéhez méltóan folyt le. Úgy Ungvár, mint a szomszédos Radvánc község, a költő szülőhelye, már hetek óta lázasan készült, hogy az ünnep minden tekintetben sikerüljön. Radvánc község nagy áldozattal rendeztette azt az utcát, a hol a nagy költő szülőháza áll. Az erdészeti kincstár, a melynek tulajdona az épület, szintén hozzájárult a rendezéshez. Felelős szerkesztő : Segédszerkesztő : Szerkesztőség: Vármegyeház-tér l-ső szám. BÁNÓCZY BÉLA. DEÁK GYULA. Kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése. kerete már áthatotta az emberek belső lelkületét is. E hitben felkeresik az első embert, kinek valami tennivalót szántak az ünnepség alkalmából. Megszólítják, kérelmet intéznek hozzá: — Nagyon sajnálom — felel a megtisztelt — az anyósom nagyon rosszul van, kénytelen vagyok a feleségemet hozzá kisérni s igy nem vehetek részt az ünnepségben. A főrendezők arca megnyúlik, rohannak a másikhoz s kérnek ott segítséget. — Igen sajnálom, barátaim — szól a második — de ki kell mennem a szőlőmbe, a verebek e héten egész rablóhadjáratot indítottak s ha vasárnap künn nem leszek, lecsipdesik egész évi termésemet. És igy tovább. Mindenkinek van valami dolga, terve az ünnepi vasárnapra s szegény főrendezők csak nagy ügygyel-bajjal tudják összefogni a szereplőket, mert minálunk óriási a lelkesedés az irodalmi vagy más ünnepségek iránt. De azért csüggedés nincsen, a rendezőséget élteti az a remény, hogy ha az ünnepségektől fáznak ia az emberek, majd lesz jelentkező, ha a bankettezők verbuválására kerül a sor. Igen ám ! de egy bankettjegy ára öt egész korona. Egész kis vagyon a mai nehéz világban. No de hisz országos ünnepről van szó, Készül hát az országos ünnep e képpen : — Tehát eljösz. Neked ott kell lenni . . . szól a verbuváló. — Természetes. De pardon, ne haragudj, de hétfőn fontos tárgyalásom vau, nem mehetek — szól az ügyvéd . . . Engedj meg I vasárnap egész éjjel szolgálatom van — szól a vasutas . . . Gyomorkalarusom van s csak tejet szabad innom — szól Karlsbad buzgó látogatója . . . Elmennék, de én két nap óta antialkoholista lettem — mondja a fehér asztalok buzgó embere ... Ott lennék, de a feleségem nem tűri, ha társaságba járok — védekezik a papucshős ... Egyházkerületi közgyűlésre kell mennem Miskolcra — felel a tanácsbiró . . . Szakértői szemlém van hétfőn reggel — vágja vissza a mérnök . . . Elvből nem járok bankettre — mondja az elvek nagy embere és igy tovább . . . tovább. A szegény főrendezők meg járnak, járnak s nem tudják elgondolni, hogy mi történt Ungvárral . . . soha, de soha nem volt annyi betegség, családi esemény, elutazás, fontos ügy, még fontosabb ügy, mint e héten . . . Pedig csak egy országos ünnepre készülődtek az emberek. * No de sebaj 1 Ha itt nem is képesek lelkesedni a nagy emberekért, lelkesednek máshol. És az ünnep főrendezői vígan várják a szombatot, az ünnepség első napját. Zászlók lengenek a házakon, ünnepi hangulat van az utcán. Jönnek a vendégek, hej! mert másutt nem csak külsőleg, de bensőleg, még áldozatok árán is tudnak lelkesedni az emberek. Hét ünnepi kocsin vonul ki a rendezőség a vasútra. Szépen kivonulnak üunepi díszben a perronra, a vasutasok tisztelettel bámulnak a küldöttségre. A vonatot jelzik, a mozdony fütyül, a szónok köszörüli a torkát . . . S uram bocsa’ egyetlen vendég sem érkezik. Szomorú ábrázat költözik a vendégvárók arcára ... S igy megy ez minden vonatnál . . . Itt-ott akad egy-egy vendég; hej I másutt is csak olyanok az emberek, mint itt nálunk. Alig van már ember e szomorú országban, ki még Xiäpiiiiu inai szama 8 oldal«
