Ung, 1908. július-december (46. évfolyam, 27-52. szám)
1908-07-12 / 28. szám
46. évfolyam. — 28. szám._________Megjelenik minden vasárnap. Ungvár, 1908. julius 12. Előfizetési feltételek: Csak m „Ung“ l»pr» Egész évre .. 8K 1 Negyedévre. 2K Félévre .... 4 K í Egyes szám . 20 f. Amerikába : Egész évre ... 10 K 60 „Ung rármegre Hlvatalo« Lapji“-»»1 egjött egész évre 12 K — Félévre .... 6 K Ung vármegye Hivatalos Lapja az „Ung“ mellékleteként megjelenik minden csütörtökön. Hirdetések úgy az „Ung“, mint „Ung vármegye Hivatalos Lapja“ részére, — továbbá magánosok részéről az előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, Székely és Illés könyvkereskedésébe küldendők. Nyilttér soronklnt 40 fillér A nyílttéri és hirdetési dijak előre fizetendők. T-záJEeHETILAP Kiadóhivatalt telefon szám 11. AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. A megyei tisztviselők helyzete. (te.) A megélhetési viszonyok nehézsége és drágasága ostromolja úgy az egyéneket, mint a köztestületeket. Napról-napra láthatjuk azt a verejtékes küzdelmet, a mely elkeseredetten folyik azért, hogy a munkás a megélhetését biztosító nagyobb munkabért, a tisztviselő, a hivatalnok magasabb fizetést nyerjen. Általánosságban e küzdelmet helyteleníteni nem lehet, mert ez maga az életösztön harca. Elitélni csak a jogosulatlan, túlhajtott követeléseket lehet. És az ilyen küzdelem nem is találkozik a közvélemény rokonszenvével. A gazdasági fejlődés, a kultúra emelkedése az igényeket növeli, a megélhetési eszközök beszerzését nehezebbé, drágábbá teszi. Amig egy pár évvel ezelőtt egy bizonyos ösz- szeg elegendő volt a normális megélhetésre, most annak a kétszerese sem igen elegendő a fenntartásra. Jogosultnak kell tehát tartanunk minden olyan küzdelmet és törekvést, a melynek indoka a közviszonyok, a megélhetési viszonyok súlyos voltában gyökerezik. Jogosultnak kellett tartani az államvasutak hivatalnokainak, a bírói karnak a mozgalmát, a mely a változott életviszonyok közepette meg nem felelőnek bizonyult fizetésjavitás iránt ostromolta az államot, a kormányt. A kormány a helyzet felismerése alapján kedvezően is döntött e tisztikarok jogos kérelmei tárgyában. Örömmel üdvözöltük a törvényhozás intézkedését, a mely meghozta a magyar birói karnak az anyagi függetlenség lehetőségét. Olyan előnyös rendezésben lett része a birói karnak, a mely határozott haladást jelent a múlthoz képest és a mely hivatva lesz a birói kar szükséges tekintélyét, közbecsülését emelni. De a mit a birói karnak sikerült elérni, azt a vele rokon intézménynek, a megyei Akárhányszor . . . Irta Frank Zoltán. Akárhányszor a szememből könny peregett, Vagy ahányszor elrejtém egy könnyemet, Jó Istenem, volt Hozzád egy fohászom . . . Oh, bocsásd meg! — bölcsességed’ belátom. Az volt az én könyörgésem mindenha: Fájdalmamnak magva hogyha szakadna! Pedig hát csak sajgó, fájó könny után Tud az ember mosolyogni igazán. Magasló kékes . . . Irta Krüzselyi Erzsiké. Magasló kékes bércek árnya Benéz reám a kis szobába. Mely lassan, lassan besötétül A leboruló est ködétül. Ott, künn, az ormon, sziklaháton, A barna felhőt nőni látom S mint óriási néma szellem : Siet, hogy mindent átöleljen . . . Csak napnyugaton fényes még a Sugár nyomán az ég tájéka És úgy ragyog a fénycsik ottan, Mint a remény a bánatokban. ... De jő az éj halk szellem-szárnynyal S nem küzdhet már a fény az árnynyal Belémerül hát mély ködébe, — Mint a kihűlt szív sir ölébe . . . tisztviselői karnak — sajnos — nem sikerült valóra váltani. A megyei tisztikar hagyományos önérzete és szerénysége folytán nem tud és nem akar erélyesebben fellépni jogos kívánságai érvényesítése érdekében. A vármegyei tisztviselői kar helyzete pedig éppen állami és magyar szempontból megköveteli, hogy a nemzeti kormány által meg- erősittessék, anyagilag függetlenittessék. A megyei tisztikar elvárta a kormánytól, hogy fontos nemzeti hivatása tudatában minden mozgalom és küzdelem bevárása nélkül önként igyekezzék valóra váltani a jogosult és szerény kívánalmakat. De a helyett — sajnosán kell tapasztalnunk, - hogy a megyei tisztikar jogos követelései nem találkoznak azzal a kétségtelen jóindulattal, a mely az eredményt biztosítani tudná. Pedig a megyei tisztikar nem kér, nem kíván különös ,kedvezményeket, vagy megkülönböztetést. Óhaja csupán arra szorítkozik, hogy a hevenyészve összeállított 1904. évi X. t.-c.-nek sérelmes intézkedései megszüntessenek, a vármegyei tisztikar statusa a birói kar statusának megfelelőleg szerveztessék. Azt kívánjuk csupán, hogy egyenlő elbánásban részesüljünk a birói szervezetben működő tisztviselőkkel. Mert a jelenlegi állapot szerint a közigazgatási tisztviselő a status tekintetében egy fokkal lejebb van helyezve a birákkal szemben. A legeklatánsabb jelenség erre nézve az, hogy a járási főszolgabiró, a kinek hatásköre, hivatása ha nem előbb való is, de mindenesetre azonos a járásbiró működési körével, a VIII. fizetési osztályba van sorozva, holott a vezetőjárásbiró a VII. fizetési osztályba, a mellérendelt bírák a VIII. fizetési osztályba vannak beosztva, tehát az önálló működést kifejtő főszolgabiró egy fokkal lejebb van a vezető járásbirónál és egyenlő színvonalon az az előtt aljárásbirónak nevezett bíróval. Amig a birói statusban 114 állás van az V-ik fizetési osztályban szervezve, addig a közigazgatási szakon az V-ik fizetési osztályba való bejutás ki van zárva, holott a vármegye alispánjának állását lehetne egyenrangúnak venni talán a törvényszéki elnökével. A közigazgatási tisztikar érzi, hogy a mostani helyzete valósággal lefokozást, lekicsinylést jelent, holott éppen ez a status az, a mely legkevésbé érdemli meg a kormány részéről ezt a mellőzést. Az 1904. évi X. t.-c. indokolása Ígérte, hogy a jövőben a megyei tisztikar egyenlő elbánásban fog részesülni az államiakkal. És éppen ebben bizakodva nem lépett fel követelőleg az illetékes tényezőknél, de miután ez irányban alig történt érdemleges lépés a kormány részéről, azért a vármegyei tisztviselők is akcióba léptek és jogos követeléseik érdekében sorompóba álltak. A vezetést a Vármegyei Tisztviselők Országos Egyesülete vette a kezébe, de annak vezetősége a különféle összeköttetés révén túlságosan lanyhán kezeli ezt a nagyfontosságu vitális kérdést. Pedig a megelégedett közigazgatási tisztikar elsőrangú követelménye az állami konszolidációra irányuló nemzeti érdeknek. A statusrendezés kérdését a Vármegyei Tisztviselők Országos Egyesületének választmánya julius 18-án fogja tárgyalni s az ottani állásfoglalásból és hangulatból fogja a vármegyei tisztikar láthatni, hogy mennyi jóindulatra és méltánylásra számíthat a kormány részéről. Iskolai értesítők ismertetése. I. Ungvár város különféle tanintézetei közül tudomásunk szerint a következők szoktak működésükről értesítőt kiadni: a kir. kath. főgimnázium, a két tanítóképző, az állami reáliskola, az áll. és g. kath. polgári leányiskola, az agyagipari szakiskola és a két állami népiskola. A megjelent értesítők mindegyike hiven számol be az illető iskola belső életéről és szellemi állapookoznak a szívbajok, mert leginkább a 40—60 éves, tehát javakorabeli emberek közül szedik áldozataikat. Éppen akkor dönti ez a veszedelmes kór egyik vagy másik vezetőemberünket a sirba, mikor az hazája, nemzete érdekében tudományos készültségét, tapasztalatait legjobban tudta volna értékesíteni. A folyton kutató és haladó orvosi tudomány a legújabb időkig tehetetlenül állott szemben a szívbajokkal, mert bizonyos gyógyszerekkel csak ideig-óráig segített a betegeken, mig ma a szénsavas fürdőknek helyes alkalmazásában egy olyan bevált és hatalmas gyógymóddal rendelkezik, meiy határozottan fordulópontot jelent a szívbetegségek gyógyításának történetében. Beneke, Nauheim fürdőorvosa volt az első, a ki ezelőtt 27 évvel szénsavas fürdőket rendelt szívbetegeknek, mert azt tapasztalta, hogy a helyesen használt szénsavasfürdők a rendetlen szívműködést szabályozzák. Mint minden uj vívmányt, úgy eleinte ezt is bizalmatlansággal fogadták, mig nehány óv múlva a két orvos testvér Schott Ágost és Tivadar megvetették alapját az úgynevezett nauheimi kúrának, amelyet ma már az orvosok mindenütt ismernek. Ez a gyógymód röviden szólva abból áll, hogy a szívbajok szénsavas fürdőkkel való kezelését mechánikus eljárással, úgynevezett ellentállási gimnasztikával egyesítik. Hazánkban ezt a gyógymódot először dr. Mahler Gyula erdélyi születésű hazánkfia honosította meg, Buziáson. Ö előzetesen Nauheimban dr. Schott oldalán, a ki boldogult Erzsébet királynénkat is kigyógyitotta szívbajából — alaposan tanulmányozta az uj kúrát és 1898. évben BuziásfürdŐn saját költségén berendezett egy Zander- féle gyógyintézetet és azt óvről-évre tökéletesebb gépekkel látja el. Mahler doktoron kívül Buziáson még tiz orvos áll a betegek rendelkezésére. Több hazai fürdő ismertető leirása emliti, hogy ezt az uj szivkurát ott is lehet gyakorolni; a valóság azonban az, hogy azt nálunk a szó teljes értelmében csak Buziáson találjuk meg és ha valaki szívbeteg létére könnyelműen Lapunk mai száma 8 oldal. Felelős szerkesztő : Segédszerkesztő Szerkesztőség: Vármegyeház-tór l-ső szám. BÁNÓCZY BÉLA. DEÁK GYULA Kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése. Buziásfürdőről. 1908. julius hó. Lehet, hogy e sorok szives olvasója önkóntele- nül is igy fakad ki magában: „Megint fürdőiével! Ugyai mit untatnak annyit az uborkaidónyben unalmas fürdő leírásokkal, mintha bizony gyönyörűsége telne az em bernek, ha olvassa, hogy N. fürdőben milyen pompás zenekar, kitűnő színtársulat, angyalszépsógü prima donnák, táncestélyek, lawn-tennis, csolnakázás, tüzijá ték, tombola s más lélek és ideget mulattató és öli szórakozásban lehet része az embernek 1“ Ha az olvasd azt gondolja, hogy ilyen irányú tartalma van e levélnek, nagyot csalódik, még a fürdővendégek névsorából sem akarom kipócézni a kegyelmes és móltóságos asszonyok és urak nevét. Sokkal komolyabb tartalmi ennek a rövid leírásnak. De tessék olvasni. * A Temesvár közelében fekvő Buziásfürdő vas és szénsavban páratlan gazdag vizét női-bajoknál, vérszegénységnél már több mint 200 éve használják sikerrel, de hogy újabban a szivbántalmak gyógyke zelésénél is mind nagyobb és nagyobb eredményt érnek el Buziáson, azt sajnos, még orvosaink sem tudják, vagy nem méltatják kellően. A szívbetegségek hiteles statisztikai adatok szerint, mint minden kulturállamban, nálunk is ijesztőéi szaporodnak. Gyermeknevelési és modern tanítási rendszerünk, a létért való folytonos küzdelem'izgalmai, t zaklatott életmód ezerféleképen terheli túl szervezetünket s támadja meg annak legnemesebb, legfóltettebt részét, a szivet. Lassan, legtöbbször külső nyomok látszata nélkül pusztítja a szivbaj az embert s hányszoi sóhajtunk fel csodálkozva, ha olvassuk, hogy ez vagy amaz jó ismerősünket hirtelen szivhüdés érte, kiről aem is sejthettük, hogy szívbeteg. Nemzetgazdaságilag is kiszámíthatatlan károkai
