Ung, 1908. július-december (46. évfolyam, 27-52. szám)
1908-09-13 / 37. szám
2. oldal. XT' 3ST <337. szám. jen meg. Fővárosi és vidéki vendégeink lássák, hogy Ung megye lakossága szülőfia emlékének nemesen hódolni tud. Ungvár város és Radvánc község polgárságát felkérjük, hogy 19. és 20-án, az ünnep országos jelentőségére tekintettel, házaikat díszesen lobogózzák fel, este pedig világítsák ki. Mindennemű felvilágosítást nyújt dr. Nagy József, a Gyöngyösy Irodalmi Társaság titkára. A rendező bizottság. Ref. egyházmegyei gyűlés. Szabó Endre emlékezete. — Az uj esperes beiktatása. - Tanítói jubileum. — Kebli ügyek. Az ungi ref. egyházmegye f. hó 8. és 9-én tartotta őszi közgyűlését Ungváron. A közgyűlési tárgy- sorozatba felvett ügyek tárgyalását megelőzte a ref. templomban lefolyt kegyeletes ünnepség, a melyen Szabó Endre csicseri lelkész és esperes emlékezetét újították fel. A templomot megtöltötték a helybeli hívek és a vidékről a közgyűlésre egybegyült lelkészek, tanítók. A gyászistenitiszteleten más vallásuak is résztvettek, a kik a puritán jellemű Szabó Endrének jó barátjai, tisztelői voltak. Az istenitisztelet első éneke után Komjáthy Gábor helybeli lelkész emelkedett imádságot mondott, majd Németh Péter lelkész emlékbeszédet tartott az elhunyt esperesről. Szépen kidomborította az elhunytnak nemes jellemét. Életrajzi adataiból felemlítjük, hogy 18 évig volt esperese az ungi egyházmegyének s mindenki megelégedésére töltötte be hivatalát. Mint a sárospataki főiskola tanulója annyira magára vonta elöljárói figyelmét, hogy az ottani főgimnáziumban tanári állással kínálták meg, azonban bármennyire megtisztelő is volt ránézve ez a kitüntetés, a papi pályára lépett, a melyre tulajdonképpen készült és a melyre hivatottságot érzett. Az emlékbeszéd a jelenlévőkre nagy hatást tett. Az újonnan megválasztott esperest, Szűcs István tiszasalamoni lelkészt, Nyomárkay Aurél legidősebb tanácsbiró üdvözölte, mire az uj esperes letette az esküt, majd megtartotta székfoglaló beszédjét. .A munka teljesitésóben és a jó cselekedetek támogatásában első akarok lenni“. Ezek voltak első érdemleges kijelentései, a melyért megéljenezték. Szólt ezután a tanácsbirákhoz, a lelkészekhez, ^tanítókhoz és a gyűlés összes tagjaihoz. Különösen tetszett az a kijelentése, a mikor azt mondta: ne várja tőle senki egyéni érdekek, önzések támogatását. Részletes programmot nem ad, az meg van irva az egyházi könyvekben. Az egyházmegye nevében Kovács Dániel üdvözölte meleg és tartalmas szavakkal az uj esperest, kinek székfoglaló-beszédjét Minay István tanácsbiró indítványára megörökítik a jegyzőkönyvben. Szólőssy Gyula indítványára pedig elhatározta a közgyűlés, hogy Komjáthy Gábor imádságát és Németh Péter emlékbeszédét is közlik a jegyzőkönyv lapjain fekete keretben. Következett a tanítói jubileum. Maksa József tiszasalamoni tanító 50 esztendő óta szolgálja a tanügyet. Ennek a nagy munkának és teljesitőjéuek szólt az ünneplés. Könyves Mihály sólymosi tanító, mint az ungi ref. tanítók egyesületének elnöke intézett lelkes szavakat a jubilánshoz és ezüst serleget és tálcát adott át neki emlékül. Maksa köszönő szavai után Magyar Bertalan a lelkészek nevében üdvözölte az érdemes tanítót, a kihez Szűcs István esperes is szólt. Felemlítette, hogy Maksa 44 év óta működik Tiszasalamonban, melynek lakosai majdnem mindannyian tanítványai. Az ő buzgóságának eredménye a lakosságnál tapasztalható két erény: a vallásosság és áldozatkészség. Az ünnepségek után az egyes kebli ügyek letár- gyalásához fogott a közgyűlés. Foglalkoztak Homoki Antal egyházmegyei főjegyző lemondásával. Nem fogadták el a lemondást. Ellenben Virág József pénztáros lemondását, tekintettel hajlott korára, elfogadta a gyűlés. Az uj pénztárost később fogják megválasztani. A gyűlést 9-én fejezték be. Színház. (te) Az elmúlt hét műsora elég változatos volt. Előadásra került két vígjáték, két dráma és két operett. Sokan kifogásolják, hogy a drámai előadás az énekes darabok rovására túlsók. A magunk részéről már a színházi szezon kezdetén kifejtett álláspontunknál fogva helyeseljük, hogy a komolyabb irányú és társadalmi problémákat feszegető drámai műfajok többször kerülnek színre. Az persze megint más kérdés, hogy a színigazgatóra nézve anyagilag előnyös-e a sok drámai előadás. Mint tapasztaltuk, bizony kevés anyagi haszonnal jár még Ungvári a komoly műfajok kultiválása. A közönségnek csak csekély, de annál intelligensebb töredéke az, a mely a drámai előadásokban műélvezetet tud találni. Pedig egy-egy drámai előadáshoz a társulat kiváló erőkkel rendelkezik. A melyik vidéki színtársulat oly magas nívójú játékot képes produkálni, mint a minőben részünk volt szerdán, Sudermann nagystílű drámájának, az „Otthon“-nak előadása alkalmával, az megérdemelne az igazi műpártoló közönség részéről fokozottabb érdeklődést. De hát az ízlések különbözők. Most a könnyű lélekzotü, változatos mutatványokban bővelkedő daljátékok iránt lelkesedik a közönség; a lelket nevelő és nemesítő komoly tárgyú műfajokat ellenben nem kedveli. És csak keveseknek adatott meg, hogy műizlésüket a lelki élet terén is iparkodjanak kifejleszteni. De nem mulaszthatjuk el egyszersmind figyelmeztetni derék igazgatónkat, hogy egy pár szellemes, bár régibb magyar vagy idegen vígjátékkal tarkítsa az előadások sorozatát. Az énekes darabok is kellőleg képviselve voltak az elmúlt héten, bár nem oly számban, mint azt a közönség hangulata és a színházi pénztár megkívánta volna. Azt hiszszük, hogy az operett-előadások száma azért apad, hogy az uj személyzetnek ideje legyen a kellő előkészületre. A múlt heti kritikánkban tárgyilagos szigorral bíráltuk meg az újonnan szerződtetett tagokat s ezek között a szubrettnek szerződtetett Peóry Húst, a kit velünk szemben egyik laptársunk erősebben védelmébe vett, azt állitván, hogy Peéryt azért kritizáltuk meg előnytelenül, mert laptársunk fel merte benne a tehetséget fedezni. Természetesen ezt tapintatlan megjegyzésnek kell tekintenünk, mint olyat, a mely kritikánk tárgyilagosságát vonja kétségbe. Ha laptársunk felfedezte Peéryben a nagy tehetséget, mi — sajnos — ez- ideig még ezzel nem dicsekedhetünk. Készséggel pro- ponáljuK azonban azt, hogy tehetségének felderítésére adjon még újabb alkalmat nekünk az igazgató azzal, hogy Peéryt léptesse fel egyelőre egy délutáni előadáson megfelelő szubrett-szerepben, például a „Varázskeringő“ Franci szerepében. Ha van benne tehetség, e szerep eljátszásával különösen igazolhatja azt. A magunk részéről tehát felkérjük az igazgatót s azt hiszszük, hogy laptársunk is csatlakozni fog ahhoz, hogy Peéryt mutassa be egy speciális szubrett szerepben. Az elmúlt hét színházi eseményeiről a következőleg számolunk be: Szombaton, szeptember hó 5-én a „Vig özvegy“ előadásában gyönyörködött a közönség. Van-e valaki, a ki ne ismerje Lehár Ferenc e híressé vált zenéjü oporettjét ? Már tavaly is sok telt kasszát csinált ebből az igazgató s az érdeklődés ez idén sem csappant meg ezen operett iránt. Az előadás gördülékeny volt, bár az első felvonásban úgy láttuk, mintha színészeink nem lettek volna kellőleg dizponálva. Vontatottan indult az első felvonás. De annál kedvesebb meglepetés volt a második és harmadik felvonás, mert ezekben már teljes jókedvvel és ambícióval művészkedtek a szereplők. Sugár Jolán, mint Glavari Hanna a második felvonásban a Vilia dallal valósággal brillírozott, úgyszólván megjátszotta ezt a bájos zenéjü dalt. Meg kellett ismételnie. A közönség lelkesedve tapsolt. Bárdos Jolán a Valencienne szerepben nemcsak ra- gyogtatta bámulatos ének-tehetségét, hanem játszott is. Ez a művésznő napról-napra fejlődik és mindinkább több és több tehetséget árul el. Izsó Miklós, mint Zéta Mirko báró distingvált játékával és eredeti felfogásával hatalmas tehetségnek bizonyul. Oláh Gyula, a fess Daniló, kevés kedvvel játszott. Láttuk mi már őt több animóval játszani. De a második felvonásban ő is összeszedte magát és az volt, a mi szokott lenni. Peéry Ilus és J-reguss Margit kis szerepekben csinosak voltak. Borbély Sándor máskor több humort vitt be a Nyegus szerepbe, különben jó volt. A zenekar határozottan javul és fejlődik. Ügy látszik, már összetanitotta őket Huber Miksa, a karmester. Vasárnap, szeptember 6-án délután a nagyszámban megje’ent gyermekseregnek mutatták be a „János vitéz“-t. Bihari Erzsiké, mint Iluska, tisztelőinek nagy táborára talált a sok gyermekszívben. Sz. Nagy Imre is, mint Jancsi, nagy szimpátiának örvendett. A gonosz mostohától (Győrffy Mariska) még talán most is borzadozik a sok gyermek. Borbély Sándor a francia királyról nagyon kedélyes és barátságos emléket hagyott. Bárdos Jolánt pedig úgy emlegetik, mint a legszebb és legbájosabb király kisasszonyt. Este bemutató előadás volt. Heltai Jenőnek egy nyári bohózata a „Bernát“ került színre. Dr. Családi Bernát (Izsó) fürdőzni küldi feleségét (Komlós Ilonka), a ki féltékeny az urára s azért imádóját Tunkót (Gedő Gusztáv) megbízza, hogy férjének minden lépéséről tudósítsa. Tunkó persze együtt zülli át az éjszakákat Bernáttal, a ki egy kabarét énekesnővel, Cicay Pannával (Sugár Jolán) kezd viszonyt. Cicay Panna volt kedvese Penteley (Fekete László) ugyanazon fürdőben, vagy szanatóriumban van, a hová Bernátnak a felesége ment. Az egész társaság egyszerre csak a fürdőben terem. A feleség megtudja, hogy férje Cziczay Pannának kurizál, Bernát pedig Penteleivel gyanúsítja a feleségét. — A harmadik felvonás Budapesten játszik a Wampeticsben. — Nagy muri van. Izsó, Gedő és Sugár cigányoznak és pezsgőznek. Komlós is hozzájuk kerül. Azután a félreértések után kibékülnek. — Meseszövés szegényes, cselekmény semmi, egy pár erőitett helyzet komikus hatást kelt. Különben ha színészeink jó kedvvel és temperamentummal nem játszottak volna, a hatás gyenge lett volna. — De mert színészeink nem csak játszottak, hanem meg is játszották az egyes jeleneteket, a közönség kellemesen szórakozott és jól mulatott. — Különösen ki kell emelnünk Izsó Miklós, Komlós Ilonka, Gedő Gusztáv, Sugár Jolán és Fekete László játékát, a kik szint, életet és elevenséget, jókedvű humort vittek bele ebbe a nyári bohózatba. Az első és második felvonásban még csak van valami, de a harmadik felvonás tulajdonképpen csak egy lumpoló kompánia képe. És ezt a képet jól megfestették Sugár, Izsó és Gedcw — Nagyon jóízűen A mi a ruházatban mesterkélt és hamis, az kontárkodás. * A ruhában való hazugság megbánást és utálatot okoz. * A hideget könnyebb több vékony ruhával, mint egy nehéz öltözékkel legyőzni. A ruhát, kivált nyáron, gyakran és soká kell szellőztetni, épp úgy, mint szobánkat és testünket. * Azt az öltönyt, a mely csak egyetlen mozdulatunkat is akadályozza, el kell dobni. * A szabó olyan, mint az orvos: nem szabad minduntalan cserélni. _________ B. ger, melynek vize rendesen locsogva törött meg a hajó oldalán. A mesteri találékonysággal berendezett hajón úgy elmúlik az idő, hogy észrevétlenül ott termünk a bella Veneziában. II Lidó 1 il Lidó ! Ez a név cseng az idetörekvők fülébe e legbá- josabban, a legritmikusabban. A festői szép lagúnák birodalmában vagyunk. Alkonyodik! A nap lángvörös golyója lassan a hegyek mögé száll, mindinkább tért engedve a homály birodalmának. De abban a percben, a mikor az utolsó csücske is eltűnt a hegyek mögött, egyszerre kigyulladt az égboltozatnak a hegyekre hajló kékje és veres szinözönbe öltözött; feljebb pedig ibolya színnel nyúlt bele a semmiségbe. Majd lassan ragyogó szivárványnyá változott az egész égalja s percről-percre a legkülönbözőbb, a legváltozatosabb színárnyalatokkal ejtette bámulatba lelkünket . . . Hol van az a festő, a ki ennek a le- festéséhez csak hozzá is merne fogni ? ! A homály nemsokára teljesen átveszi birodalmát. A lagúnák tarka-barka vitorlás bárkái lassankint kezdenek eltünedezni. A Márk-tér ellenben már kezd élénkülni. Itt már nagy a sürgés-forgás, egyik vaperattó a másik után csak úgy ontja az emberáradatot. A művészi keretbe ékelt meseszép San Marcó tere olyan, mint egy kolossális szalon, melynek boltozata a ragyogó csillagos ég. Itt sétál, itt szórakozik esténkint az egész város. Gyorsan megtelik ezer és ezer csoszogó sétálóval. A csoszogás különben velencei speciálitás, mert itt még tudnak az emberek zavartalanul és gondtalanul Velencei képek. Irta Harsány! Rezső. Fiuméből Velencébe siető hajók közül ez idő szerint a legnépesebb hajó a „Jalona“ nevű gőzös. Ebben a kecsesen úszó kis palotában annyi a kényelem,. hogy tékozlás számba menne ennél többet kívánni a zúgó habokon. A tompa hajókürt bugása, s a kapitány hangos parancsszavai mellett lassan, méltóságteljesen távolodott el hajónk a fiumei mólótól. A nap teljes pompájában ragyogott, visszaverődve a viz sima tükrén. Balról a sűrűn egymásután sorakozó kéklő dalmát szigetek tűntek fel, köröskörül pedig a szelíden fodrozott zefirkék színben pompázó tenélni. Nem csilingel fülünkbe a villamos kocsi, nem riaszt fel a lódobogás, nem ugrat ki bőrünkből a rohanó automobil s nem kell ügyelnünk a robogó kocsik versengésére. A „Tőrre deli’ orologio“ fekete vas emberei már elütötték a kilenc órát. Odakünn a Canal grandén már felcsillannak a szerenátosoknak tarka lampionokkal diszitett bárkái. Felzugnak a népszerű melódiák, s az úszó koncerttermek körül kecsesen sikló gondolák ringatóznak. De magán a zajos piazza S. Marcón is bőséges élvezet kínálkozik. A „Caffe Florian“ csipri-csupri márvány- és bádogasztalkáinál tengernyi közönség szürcsüli szalmaszáron keresztül a színes hűsítőket, s érdeklődéssel olvassa a zenekar programját. A szellős árkádok alatt szerteárad Verdi fülbemászó muzsikája. Kék zubbonyos munkásemberek, gyémánt ékszerektől díszes nagyúri dámák ott állnak egy sorban, demokratikus harmóniában, a kasztrendszer minden különbségi érzése nélkül. Tekintetük együttesen otl révedez a S. Marcó ragyogó mozaik alkotásain. — Ébren álmodoznak, szívják a művészet sugárzó étherét, mig gyönyörködni tudó lelkükön átcsendülnek a művészi végső akkordok. Közéig az éjfél. A Canal granden is szertefoszlik a színes illuzié minden aranyszála. Utolsót csörren a szerenáták pajkos csörgő dobja, aztán elcsendesül a lagunaváros, csak a sirályként suhanó motorcsónakok, a kormos „vaperattok“ eregetnek otromba füttyöket, mintha a bella Venezia tűnő tradícióit akarnák kifütyölni.
