Ung, 1908. július-december (46. évfolyam, 27-52. szám)

1908-09-06 / 36. szám

46. évfolyam. — 36. szám. Megjelenik minden vasárnap. Ungvár, 1908. szeptember 6. Előfizetési feltételek: Csak az „ling“ lapra Egész évre . . 8 K I Negyedévre . 8 K Félévre.... 4 K j Egyes szám . 20 f. Amerikába: Egész évre . .. 10 K 60 „Ung »ármegye Hivatalos I.apjá“-ral együtt egész évre 18 K — Félévre .... 6 K Ung vármegye Hivatalos Lapja az „U ii g“ mellékleteként meg­jelenik minden csütörtökön. Hirdetések úgy az „Ung“, mint „Ung vármegye Hivatalos Lapja“ részére, — továbbá magánosok részéről az előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, Székely és Illés könyvkereskedésébe küldendők. Nyllttér soronkint 40 fillér A nyilttéri és hirdetési dijak előre fizetendők. hetilap Kiadóhivatali telefonszám 11. AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Szerkesztőség: Vármegyeház-tér l-sö szám. Felelős szerkesztő : BÁNÓCZY BÉLA. Segédszerkesztő : DEÁK GYULA. Városunk rendezése. (tz.) Lapunk hasábjain több alkalommal volt szó a város rendezéséről. Sok célszerű tervet telvetettek belső és külső munkatársa­ink. Ha az indítványoknak csak a fele való­sult volna is meg, akkor ma Ungvár külső képe sokkal kedvezőbb benyomást tenne, mint a milyent most tesz. Az életre való eszmék meg nem valósu- lása miatt nem akarunk senkit sem vádolni. Készséggel elismerjük, hogy az intéző körök­ben többször tapasztalunk jó indulatot a vá­rosrendezés ügyének előbbrevitelében. Az is bizonyos, hogy akárhányszor nem az ő nem­törődömségükön , hanem az anyagi eszközök elégtelensége miatt törik meg a terv keresztül vitele. Nem régen közöltünk egy cikket, a mely­nek írója azt a kérdést vetette fel, hogy a Salzberger-féle leégett házat és a hozzátartozó telket vegye meg a város és ott az Ung csa­tornáján keresztül csináljon összeköttetést a Sorház-utcával. Ez olyan terv, a melynek el­ejtése valósággal hiba számba megy annál is inkább, mert ezt a mulasztást helyrehozni többé nem lehet. Hamarosan kétemeletes palota épül a leégett ház helyén és ezzel mindenkorra el van vágva annak a lehetősége, hogy a Nagy- hid-utca további részén, valamint a Kishid- utcában megszüntessük az életveszélylyel járó nagy forgalmat. Kisebbíteni ugyan még le­hetne a forgalmat, de sokkal nagyobb áldo­zattal: a Szobránci-utca vonalába eső, az Ung csatornájának a beömlése mellett készítendő híddal. Arra lehetne terelni a teherszállítás egy részét és az állatforgalmat. Az Ung folyó partjának elhanyagolását is szóvá tettük már igen sokszor. Rámutattunk arra, hogy más városok mennyire ki tudják használni a folyó partját. Ott emelkednek a legszebb palotáik. Ott van a város ütőere. Nálunk ? Szemétlerakodó hely igazi és átvitt értelemben. Sőt még azt a megbocsáthatatlan dolgot is elkövették, hogy a folyó jobb part­ját elzárták. Első teendő a part megnyitása egyik felől az izr. templom, másik felől a kaszinó és a mellette levő házak mögött. Kö­vetkeznék a part fölemelése, kiépítése és az építkezés A Rákóczi-utca mögött, az Ung partján festői utca keletkezhetnék igen csinos háttérrel. Hogy a folyó partjának rendezésével ma­guk a háztulajdonosok sem törődnek, noha anyagi érdekük ellen cselekesznek, érdekes eset tanúskodik róla. A kaszinó mögötti part egyik részének tulajdonosa azt kéri a várostól, hogy a mennyiben a háza mögötti területet be szándékozik keríteni, adjon neki egy jó nagy darabot a Dayka Gábor-utcából. Ha ezt a kívánságot a város teljesítené, akkor a Nagyhid-utcából a kilátást az Ungra elfogná a Dayka Gábor-utca kezdetéből kirugó kerítés. Nem kertek kellenek azok a házak mögé, hanem szabad terület a gyalog közlekedés végett. Az a négy ház nyerne értékben. Kávéházak, előkelő üzletek költöznének a viz partjára néző házsorba. A mint értesü­lünk, az egyik tulajdonos a part megnyi­tása esetén azonnal emeletesre csináltatja házának a partra néző részét is. Köztu­domás szerint a Weinberger-féle telek tulajdo­nosa állja útját a part megnyitásának, mivel ö a kis virágos kertjétől nem akar megválni. No de ezt az ellenállást talán csak még sem lehet valami nagyon komolyan venni? Hiszen ha egy város rendezéséről van komoly szó, akkor a város vezetőinek kezében mégis csak vannak olyan eszközök, a melyek segítségével akaratuknak érvényt tudnak szerezni. Városunknak nagy hátránya a kereszt­utcák hiánya. Hogy csak egyebet ne említsünk, a Széchényi-térről milyen kerülővel lehet el­jutni a Bercsényi-utcába! Utóbbi utcával szem­ben rendkívül kívánatos egy uj utcának a nyi­tása a Széchenyi-térre. Tüzvór-piros . . . Irta Zivuska Jenő. Csalódások. Irta Ánláne. Tüzvér-piros, őszi napáldozat, Bíborban fürdő fáradt alkonyat. A meddig, merre a látás elér, A föld, a mennybolt csupa vér. Csak éjszakon koromsötét az ég — E bús világra mostan születék A zord, nagy éjnek gyászköltészete. Az, mint az éltem, — fekete. Ablakom alatt zug . . . Irta Móricz Lajos. Ablakom alatt zug, zörög a szél, Találgatom, hogy vájjon mit beszél. Azt mondja, hogy már közeleg az ősz, Nyaram elmúlik, göndör hajam ősz. Szép volt a tavasz, kellemes a nyár, Szép szeretőm még hő keblére vár, Forrón megcsókol, tűzzel megölel, De érzi, tudja, hogy már válnunk kell, Ő is érezi, én is érezem, Elfogja szivem néma sejtelem, Elfogja szivem titkos fájdalom, Elönti lelkem tenger bánatom. Adott ígéretemet betartom, látod. Az „Ung“-on keresztül oda kiáltom legnagyobb titkaim, titkaid. Fur­csa ugy-e, hogy saját titkaidról nem tudsz. Persze, mert elmentél messze a magánytól az eleven, zajos világba. Tengerpartnak szineibe merülni, sekélyes víz­ben lubickolni. Hogy butulj a hallal versenyt. Mert meguntad a tenger érzelmeket. Tenger sós vizét job­ban tűröd, mint a tenger kínokat. Nem is álmodád, mily merészségen törtem fejem. Láttam, a bántódás leszedi arcrózsáid, az epedés sá- pitja ajkad, lankadsz karjaim közt, mint a rózsabimbó szirma forró ujjaid közt; egyet gondoltam sóhajtásim közepett és csak annyit sürgönyöztem: Bánkódik. És Ő jött szaporán, halkan. Jött és zárva talált mindent. Csak szived volt a régi nyílt, de az ott szórta ezerfióku kincses ládájából a szeretetnek fényességét, örömnek ra- gyogásit, boldogságnak kedvességit a kedvenc tenger láttára. Szinte látni véltem, a mint partjára szállva egész susogó, habzó tündöklését átölelni szeretnéd, csó­kolva madarait, hajóit, hegyeit, színes környezetét ten­ger világodnak, mely oly hasonló a szivvilágodhoz. Háborog, suttog, zajlik. Csókol habjaival, ölel szellőjé­vel és gyógyít, üdítős természeti erejével. Reggelente a nap biborarca életkedvet önt be ablakaidon fénysu­garakban. Mámorba ringatja világosságot árasztó szép­ségével képzetited. Az este, az este pedig meghozza nyugalmadat, mese titkaidat, csöndes álmaidat, áhitatos imáidat. Mikor ott állasz a költőktől megénekelt orszá­Kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése. A régi aranyszabadság következtében elő­állott rendezetlenséget meg kell valahára szün­tetni. Az aranyszabadság talán egy városban sem bosszulta meg magát annyira, mint Ung- váron. Építhetett mindenki tetszése szerint kijebb, beljebb; azért származtak a girbe-görbe utcák, a melyeknek hibáit most már a legjobb akarat mellett is csak imigy-amugy lehet helyre­hozni. Pedig milyen szép várost lehetett volna ezen a helyen épiteni. Van nagy folyóvizünk, a melynek egyik partján sikság, a másikon szelid lejtésű domb terül el. Ha ezeknek az előnyeit kiaknázták volna, akkor ma Ungvár- nak másként kellene festeni. Meghívás. A Gyöngyösy Irodalmi Társaság nemzetünk nagy költője, Gyöngyösy István szülőházát Radvánc köz­ség közreműködésével Radváncon emléktáblával je­löli meg. Az emléktáblát folyó évi szeptember hó 20-án leplezi le. Az esemény méltó arra, hogy azzal kapcsolatban az egész ország közvéleménye hóduljon a nagy költő emlékének és az ünnep .nemcsak a szülőhely, de az egész ország ünnepe legyen. A Társaság ezért elhatározta, hogy a leleplezésre meghívja az országos és vidéki tudományos és szép- irodalmi társaságokat, a vármegyéket, hol a költő köztevókenységet fejtett ki s a költő ivadékait. Az ünnep tényének és színvonalának emelése végett felkérjük, móltóztassók az ünnepségeken meg­jelenni, avagy azon magát mindenesetre képviseltetni. Kérjük az érkezés idejét és a vendég nevét ve­lünk szeptember 15-éig közölni, hogy az elszállásolás­ról és fogadásról gondoskodhassunk. Az ünnepségek sorozata: Szeptember 19-én Radváncon kivilágítás. Ungvá- ron a vendégek fogadása. Szeptember 20-án reggel 9 órakor Radváncon ünnepi istentisztelet. Fél 11 órakor Ung váron a vendégek fogadása az állomáson, onnan kivonulás kocsikon az Ungvártól 10 percre eső Radvánora. 11 órakor a község díszközgyűlést tart, ezt kö­veti az emléktábla leleplezése, ugyanakkor a küldött­ségek az emléktáblát megkoszorúzzák. gok kék országában. Ott sem kőhalmazai között, ha­nem enyhe vizében megigézve, elragadtatva, mintha először, vagy utoljára látnád. Még sóhajodat sem kül­död vissza kedves vadaskertedbe, hol az a talpalatnyi hely érzi hiányod, hol katonazenének ütemeit szoktad kiverni. Nem szép, hogy a Strand-musik elfelejteti veled otthonod. Pedig otthonodba ki járt azóta! . . . Mondom: sürgönyöm nyomában a lelked párja. Ki- kitüzte hajójára — a gyorsvonatra — a boldogság zász­lóját, úgy evezett a szerelem édes szigete felé, a köze­ledbe. De hol jártál már akkor! A házmesterné fogadta tárt karokkal, készségesen nyitva ajtót, éléskamarát. De nem akart, nem kivánt semmit, csak nyugalmat hosszú, fárasztó út után. Ha láttad volna I Mily bánatos volt I Mint sápadtak el arcáin az öröm tüzrózsái 1 Mint némult el szivének ujjongó dobbanása a csalódásra. A vára­kozás nagy gyönyöre kurta, fojtott sóhajba fűlt. Felkereste szobád, beleült zsöllyédbe és merengett- merengett. . . Nézegette képmásod, szagolgatta otthon felejtett rózsáid, ki-kitárva karjait kicsi szobád puszta levegőjébe, mely szűzi illattal volt tele. Beborult tekin­tete a földön heverő keztyüdre esett. Felkapta, kedves ismerőseként simogatva, becézve, mintha az cirógató kezed lett volna. Azzal zsebében és ezer fájdalommal szivében távozott. Én meg ott maradtam megbüvölten ily férfihűségtől. És e szép példán okulva és elábrán­dozva, imigy szövögetem lelkem meséjét: Mi szép örömet nyújtott volna e látogatás, ha nem késik I Mily ujjongást szereztem volna eszmémmel, ha beválik mese­tervem. De legalább nyertem általa meggyőződést, hogy igenis érdemes szeretni, álmadozni, rajongni e sártekén, ha úgy vágyódnak, sóhajtoznak utánunk, hogy távol­Lapunk mai száma 8 oldal.

Next

/
Oldalképek
Tartalom